Hadtörténelmi Közlemények, 14. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1967)
1. szám - Tanulmányok - Kerekes Zoltán: A pesti szabad portyázó csapat története. – 1967. 1. sz. 65–105. p.
a szerzetesfőnök nagybácsi véleményétől is befolyásolva — papnak szánták. A fiatalember azonban másként döntött, és rövid időn belül búcsút mondott az egri érsekmegyei papneveldének. Nagybátyja természetesen megharagudott rá, és minden további támogatást megtagadott tőle. A 19 éves Oroszhegyi azonban nem rettent vissza a várható nélkülözésektől, 1841-ben Pestre költözött és beiratkozott az egyetem orvosi karára.78 Szüleitől csak kevés anyagi támogatást kaphatott, de szerencséjére az orvoskar dékánja, a magyar orvosi műnyelv megteremtője, Bugát Pál korrektornak alkalmazta az Orvosi Tárnál.79 Oroszhegyi, Bugát példáját követve, maga is számos vegytani és orvosi műszót alkotott és hamarosan tagja lett az 1841-ben ugyancsak Bugát kezdeményezésére alakult Természettudományi Társulatnak.80 Oroszhegyi a reformkor utolsó szakaszának kezdetén érkezett Pestre, ahol rendkívül élénk irodalmi és politikai élet fogadta és magához is vonzotta. Előbb talán csak az irodalom, ami iránt feltehetően már korábban is érdeklődött. Az irodalom , az irodalmi élet pedig kaput nyitott számára a politikához, hiszen irodalom és politika korábban sohasem, s később is ritkán fonódott annyira össze, állt annyira kölcsönhatásban, mint éppen a reformkorban. Oroszhegyi irodalmi szereplése az egyetemisták önképző társulatában kezdődött. Az önképző kör tagjai egyrészt koruk irodalmát, az irodalmi lapokat kísérték figyelemmel, lelkesen olvasták Vörösmarty és Garay költeményeit, vitatkoztak a műveken és csodálták Petőfit,81 másrészről maguk is igyekeztek kibontakoztatni vélt vagy tényleg meglevő alkotó tehetségüket. A tagok alkotásai fórumot is kaptak, igaz csak szerény és szűk fórum volt ez, az önképző kör „hivatalos" lapja, az „Egyveleg", amely hetenként egyszer „jelent" meg; maguk a szerkesztők írták, kézzel. Az önképző körnek Oroszhegyin kívül olyan nevesebb tagjai voltak, mint Bulyovszky Gyula, Csemegi Károly, Korányi Frigyes, Nyári Albert, Sükei Károly, Vasvári Pál és mások. Oroszhegyi előbb pénztárosa, majd Elefánty Sándor leköszönése után elnöke lett az önképző körnek.82 Az „Egyetemi Magyar Társulat" nem volt politikai kör, tevékenysége az irodalomra összpontosult, de az irodalmi viták gyakran kiléptek medrükből, s az irodalmi kérdéseket a kor politikai problémái váltották fel. A körben kedvelt és kiapadhatatlan téma volt a francia forradalom, s a tagok között kézről kézre jártak Cabet, Michelet, Proudhon és mások művei. Oroszhegyi irodalmi szereplése nem korlátozódott csupán az egyetemi önképző körre. 1842-től kezdve írásai megjelentek a fővárosi szépirodalmidivatlapokban, elsősorban a Garay János kiadásában megjelenő „Regélő"-ben, a Frankenburg-féle „Életképek"-ben és Vachot Imre „Pesti Divatlap"-jában. Valószínűleg a nyilvános irodalmi szerepléssel egyidejűleg kezdte használni az Oroszhegyi írói álnevet, amely mellé kezdetben még odaillesztette valódi nevének kezdőbetűjét is. Oroszhegyi írásai, egy-két verstől és elbeszéléstől eltekintve, inkább a mai fogalommal élve — népszerű-tudományos, mintsem szépirodalmi jellegűek voltak. Az irodalmi és divatlapokhoz fűződő kapcsolatai révén ismerkedett meg Oroszhegyi a főváros irodalmi életének nagy egyéniségeivel, elsősorban a Petőfi vezetésével kialakult irodalmi-politikai csoport, a Tizek Társasága tagjaival: Jókaival, Lisznyayval, Tompával, Deg- 78 Uo. 79 Uo. 80 Uo. 81 Thallóczy Lajos: Vasvári Pál s a pesti egyetemi ifjúság 1844—1848/49, Budapest, Rudnyánszky A., 1882, 14. o. 82 Uo. 16—17. o. — 77 —