Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)
2. szám - Tanulmányok - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány hadügyi politikájának első szakasza (1848. április–május). – 1971. 2. sz. 211–237. p.
A dolgok természetéből fakadóan az új magyar kormány hivatalba lépése után az egyes minisztériumok, amint megszerveződtek és képesek voltak munkakörük átvételére, többnyire csak azokkal a feladatokkal küszködtek, amelyeket minden újjászervezés törvényszerűen hoz magával. A miniszterek tulajdonképpen birtokon belül voltak, a korábbi apparátus — ha nem is zökkenőmentesen — átállott az új feladatok ellátására. Ahol erre szükség mutatkozott, nem volt akadálya a személycseréknek sem. Még azokon a területeken is — mint a pénzügy, vagy a kereskedelem és a közlekedés —, ahol a korábbi bécsi központosítás szükségszerűen több problémát okozott, a magyar minisztériumok kellően tudták képviselni önálló törekvéseiket a Lajtán túli kísérletekkel szemben. Egyedüli kivétel a honvédelmi tárca volt, nem annyira azért, mert maga a miniszter is hosszabb ideig és önhibáján kívül külföldön tartózkodott, hanem azért, mert az országban az új magyar minisztériummal párhuzamosan fennállott és működött a régi császári hadszervezet, amely csak Bécsből fogadott el parancsot. Ez a nyilvánvaló ellentmondás nehéz helyzetet teremtett és kétségtelenné tette: ha így marad, az idegen katonaság ittléte vitássá tesz minden más téren elért önállóságot. Világos volt, hogy a magyar kormánynak egyrészt a napi gyakorlatban kell megkísérelnie, hogy módosítson a helyzeten, másrészt el kell érnie a bécsi udvarnál — ha erre lehetősége nyílik —, hogy az hozzájárulását adja a kérdés valamiféle rendezéséhez. Még egy felemás rendezés is jobbnak ígérkezett, mint a kérdésről való hallgatás, mert az utóbbi érintetlenül hagyta volna a hadügy teljes bécsi központosítását. A kérdés kényes közjogi vonatkozásai miatt érthető, hogy az ezredénél Itáliában levő magyar hadügyminiszter megérkezéséig, a hadügyminisztérium ideiglenes vezetését a miniszterelnök vállalta magára. Ily módon nemcsak a nemzetőrség szervezését érintő intézkedések, hanem a hadügyi önállóság útján tett első lépések, az azzal kapcsolatos rendelkezések is Batthyány Lajos aláírásával kerültek kibocsájtásra. A miniszterelnök tekintélyére és határozottságára szükség is volt ezen a területen, ahol még a május 7-i királyi leirat után is egymást érték a közjogi vonatkozású problémák, s ahol a politikával előtte sohasem foglalkozó Mészáros Lázár komolyabb kérdésekben a későbbiek során sem tett egyetlen lépést sem a miniszterelnök megkérdezése nélkül. Tanulmányunk az alábbiakban a magyar hadügyi önállóság kiépítésének Mészáros Lázár május végén bekövetkezett hazatéréséig eltelt időszakával, Batthyány Lajosnak és kormányának az országban állomásozó katonai szervek engedelmességre kényszerítésével, valamint az Osztrák Császárság tartományaiban állomásozó magyar ezredek hazahozatalára fordított erőfeszítéseivel kíván foglalkozni — beleértve a nagyjelentőségű május 7-i királyi kézirat kieszközlését is. A Pesti Hírlap (továbbiakban PH.), 1848. április 20. (35) 351. o. ad erről hírt, a minisztertanács határozatára hivatkozva. Ugyanitt találjuk az értesítést, hogy a hadügyminisztert is Batthyány helyettesíti, annak hazatéréséig. Emellett Batthyány, a kifejezetten katonai kérdések vitelére, még április 24-én kinevezte Ottinger Ferenc vezérőrnagy pesti dandárparancsnokot ideiglenes hadügyminiszterré. X.. Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950. 202. o.