Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)

4. szám - Tanulmányok - Gonda Imre: A korlátlan tengeralattjáró háború és az Osztrák–Magyar Monarchia. [2. rész] – 1971. 4. sz. 649–676. p.

— fejezte be Tarnowsky jelentését —, akiket megkérdeztem, igazolták, hogy a velünk szemben fennálló hangulat összehasonlíthatatlanul jobb, mint Németországgal szemben.'95 Bernstorff véleménye és Tarnowsky megjegyzése annál is fontosabb, mivel a Monarchia képviselőjének az USA részéről előzőleg tudtára adták, hogy mivel a Monarchia tengeri hadviselése már eddig is jóval humánusabb volt, mint Németországé, s mivel az USÁ-nak ezen a téren jóval kevesebb nézeteltérése volt a Monarchiával, mint a németekkel, az Egyesült Államok kormánya az őszinte rokonszenvét élvező Monarchia ellen nem kívánja ugyanazt az eljárást alkalmazni, mint Németországgal szemben, sőt a békekötésnél épp a híd szerepét szánja neki. Az USA kormánya — közli Tarnowsky továbbá — őszintén sajnálja ugyan, hogy a Monarchia a németekével teljesen azonos tartalmú jegyzéket küldött, de ennek olyan értelme­zése a Monarchia részéről igen hasznos lenne,­ hogy a tiltott zónába lépő hajókat nem fogják azonnal elsüllyeszteni, hanem inkább csak­ behatolásukat akadályozzák meg. Ha a Monarchia jegyzékében ilyen jellegű változtatás nem történnék, az amerikai kormány nem tudna­ kü­lönbséget tenni a Monarchia és Németország között. Az USA külügy­minisztériumában azután értésére adták Tarnowskynak, hogy a Mo­narchia jegyzékét nem hozzák azonnal nyilvánosságra.90 A jelentés elején szereplő megkörnyékezést a Monarchia „humá­nusabb" tengeri hadviseléséről, valamint a majdani békekötésnél neki szánt híd-szerepről komolyan venni alig lehetett. A Monarchiának szánt békülékeny hang őszintesége az antanthatalmak már fennálló kötele­zettségei mellett felette kérdéses volt, még akkor is, ha az osztrák el­határolódás a német háborús módszerektől valóban megtörténik. Való­színűbb, hogy itt a „pszichológiai hadviselés" egyik formájáról volt szó, ami nem zárja ki azt, hogy a kísérletet mindkét oldalon láthatóan ko­molyan vették. Ebből a szempontból nem elhanyagolható tény, hogy Tarnowsky 1917. február 5-én újabb figyelmeztetést küldött Bécsbe, mely szerint az USA szakítása a Monarchiával is elkerülhetetlen, ha ki­tart a németekkel azonos álláspont mellett. Márpedig — tette hozzá Tarnowsky — minél inkább tájékozódik, annál mélyebbé válik a német nagykövetség által is helyeselt meggyőződése, hogy a Monarchia és az USA kapcsolatainak a fenntartása feltétlenül kívánatos. Ami viszont a korlátlan tengeralattjáró háború hatékonyságát illeti, az ezzel kapcso­latos németországi reményeket Washingtonban egyáltalán nem oszt­ják.97 Tarnowsky sürgetésére Czernin az USA bécsi nagykövete, Penfield útján személyes levelet küldött Lansingnak, amelyben „a győzők és legyőzöttek nélküli béke" wilsoni tételét elfogadta ugyan, de annak olyan értelmezést adott, mintha abból a központi hatalmak „békejavas­latának" elfogadása, illetve Wilson elnök erkölcsi kötelessége, hogy a szövetségeseket arra az USA hatalmi erejével rászorítsa, szükség- 95 Uo. Tel. B. Zwiedinek, Washington (dátum nélkül) No. 3. zu Tel. No. 1. und 2. Aláírás: Tarnowsky. 96 uo. Tel. Tarnowsky, Washington, 3. Febr. 1917, No. 2. 97 uo. Tel. B. zwiedinek, Washington 5. Február 1917. No. 5. Aláírás : Tarnowsky.

Next