Hadtörténelmi Közlemények, 19. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1972)
4. szám - Tanulmányok - Urbán Aladár: Petőfi Sándor honvédszázados. – 1972. 4. sz. 622–647. p.
végre, valahára, / Te Határzó,te nagy óra, / Melyben e hon sorsa fordul / Akár roszra akár jóra. - „uu„Ami mind az Szeptember 10-én visszaérkezett Bécsből mind traxvagos, országgyűlés népes küldöttsége. Másnap a kormány lemondott, az ügyek ideiglenes vezetését Kossuth vette át. A nádor 12-én ismét Batthyányt bízta meg kormányalakítással, bár a Múzeumnál aznap tartott népgyűlés Kossuthot követelte. Jelačič betörésének és előnyomulásának híre, Batthyány egyértelmű védelmi intézkedései lassan megnyugtatták a közvéleményt és szeptember 16-ára megszűntek a fővárosban a népmozgalmak. A miniszterelnök a Dunántúlon elrendelte a népfelkelést és minden lehetséges katonai erőt — a Szenttamás elleni harmadik támadás előkészítésével párhuzamosan — a fehérvári táborba rendelt, Budán megkezdték a Fehérvár felől érkező országút sáncolását Pesten Perczel Mór szabadcsapatot toborzott, az ifjúság pedig tüzérségi kiképzésre járt az Újépületbe. A baloldal félretette a törvényes formák iránti aggályait és támogatta a megbízott miniszterelnököt, „mert — mint a Népelem írta szeptember 21-én — nem elvet kell már támadni, hanem a hazát megmenteni." Petőfi utoljára hallgatott el a bírálók közül. Még szeptember 17-i cikkében is szemrehányást tett a nemzetgyűlésnek, hogy hiába állott 11-én (a kormány lemondása napján) hivatása magaslatán, ha mindjárt másnap — Batthyány megbízásának tudomásul vételével — „levetette ama szép fényes harci öltözetét. .. és helyette egy vén asszony szoknyájába bújt." A keserű szemrehányást azonban bizakodó hang váltja fel: ha a nemzet vállalja a harcot, nem veszhet el, mert ,,amelly nemzet küzdött az emberiségért, annak nem szabad elvesznie!". Ezt követően, az Egyenlőségi Társulat megbízásából „Magyarország lakosaihoz" írott felhívása már szakít a bíráló megjegyzésekkel. A szeptember 20-án megjelent proklamáció az ország kétségbeejtő helyzetéről szóló népszerű tájékoztató és fegyverbe hívó kiáltás, „hogy örök időkre megmentsük a magyar nemzet életét és becsületét." Ezekben a napokban Petőfi elvbarátaival együtt járt az Új épületben folyó tüzérségi kiképzésre, mert komolyan számoltak a főváros elleni támadással. Jelačič előnyomulása azonban nemcsak Buda vagy Pest ostromának, hanem hosszú harcoknak a lehetőségét is magában hordta. Ez pedig az önkéntesek toborzásának, illetve a Batthyány által elrendelt népfelkelésnek és újoncozásnak a meggyorsítását igényelte. Ennek segítésére indult baloldali fiatalok kíséretében Kossuth alföldi toborzóútjára, ez magyarázza Vasvári és Petőfi egyidejű küldetését. * 2 Marczius Tizenötödike (továbbiakban: MT), 1848. szept. 18 (160) 642—643. o. ; közli Petőfi Sándor összes Művei (továbbiakban: PSOM) V. S. a. r. V. Nyilassy Vilma—Kiss József. Akadémiai Kiadó, 1956., 122—123. o. 3 Nép-elem 1848. szept. 20 (68) 271—272. o. ; közli PLÖM V. 124—127. o. ' L. Dienes András: Petőfi a szabadságharcban. Akadémiai Kiadó, 1958., 19. o. — A tüzérségi kiképzésre szept. 16-án Kossuth is felhívta a figyelmet az országgyűlésen. 1. Kossuth Lajos összes Munkái (továbbiakban: KLÖM) XII. S. a. r. Sinkovics István. Akadémiai Kiadó, 1957., 371. o. A MT szept. 20-án a tüzérségi tanfolyam látogatottságáról számolt be. Másnap a Kossuth Hírlapja (továbbiakban: KH) közölte, hogy maga Kossuth is részt vesz a kiképzésen. — 623 —