Hadtörténelmi Közlemények, 20. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1973)

3. szám - Tanulmányok - Rázsó Gyula: A Zsigmond-kori Magyarország és a török veszély (1393–1437.) – 1973. 3. sz. 403–444. p.

TANULMÁNYOK A ZSIGMOND-KORI MAGYARORSZÁG ÉS A TÖRÖK VESZÉLY (1393—1437) RÁZSÓ GYULA Az oszmán hódítás árnyékában A sors vak eszközének szerepét játszotta Kantakuzénosz (VI.) János bizánci császár, amikor 1345-ben oszmán segély­hadakat szállított át a Boszporuszon, hogy harcoljanak a törvényes uralkodó, V. János ellen.­ Egy évtizeddel később a törökök kezükbe kerítették a hadászati fon­tosságú Gallipoli kikötőjét, s ezzel megvetették az oszmán birodalom európai terjeszkedésének alapjait. Kedvező pillanatban érkeztek. Sem a hanyatló bizánci császárság, sem a Dusán István cár halála után meggyöngült szerb állam, sem a belső viszályokkal terhes Bulgária nem állított érezhető akadályt a gyorsan előnyomuló oszmán hódítók útjába. A XIV. század hetvenes éveiben Bulgária, majd a Marica folyó partján vívott csatában, s vége­zetül a Rigómezőn elszenvedett döntő vereség után (1389) Szerbia is meghódolt a harcias török szultánoknak. A kilencvenes évek elején már a magyar végekre is eljutottak a tö­rök portyázok. Okleveleink tanúsága szerint csapataik főként Temes megye és a Szerémség falvait pusztították, s a határvidék magyar ka­pitányai már összemérték fegyvereiket a támadókkal.2 . Európa lényegében ekkor figyelt fel az oszmán hódítókra. A Brussa környékén szerveződött oszmán állam korábban még csak egyike volt a szeldzsuk birodalom romjain keletkezett kis mohamedán fejedet 1 A török birodalom keletkezésére lásd Hammer—Purgstall, J. : Geschichte des osma­nischen Reiches. Bd. 1. Pesth, 1827.; Zinkeisen, J. W. : Geschichte des osmanischen Reiches in Europa. Bd. 1. Hamburg-Gotha, 1840.; Wittek, P.: The Rise of the Ottoman Empire. London, 1938.; Vaughan, D.: Europe and the Turk. A Pattern of Alliances 1350—1700. Liverpool, 1954. ; Coles, P. : The Ottoman Impact on Europe. London, 1967. ; Bombardi, A. : Das osmanische Reich. (História mundi Bd. 7») ; lorga, N. : Geschichte des osmanischen Reiches. Bd. 1. Gotha, 1908.; Werner, E.: Die Geburt einer Grossmacht. (1380—1481.) Berlin, 1966. Bizánc szerepére lásd még Bréhier, L. : Le monde byzantin. T. 3. Paris, 1947. ; Ostro­gorsJcy, G.: Geschichte des byzantinischen Staates, München, 1952.; Barker, J. W.: Manuel II. Paleolugus. (1391—1425.) A study in late Byzantine statesmanship. New Brunswick—New Jersey, 1969. 2 Milleker B.: A töröknek első betörései Dél-Magyarországba Zsigmond és Albert kirá­lyok idejében. Temesvár 1904. Csanád egyházm. ny. 6—11. p. Kupelwieser, L. : Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526. Wien—Spz. 1899. 9—11. p. Zsig­mond-kori oklevéltár (továbbiakban Zsigm. okt.) összeáll. Mályusz E. I. k. Budapest, 1951., 2596, 2622, 2837, 2908, 3120, 3351, 3379, 3431, 3799, 3824, 3844, 4003, 4113, 4187, stb.

Next