Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)

1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Józsa Antal: Az internacionalisták szervezése és a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítése. – A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. 1979. 22. p.

hadsereghez.12 Az Osztrák—Magyar Munkás- és Katonaküldöttek Tanácsát mint hivatalos külképviseleti szervet egyik utódállam sem ismerte el (a Magyar Ta­nácsköztársaság kivételével), de az osztrák és a magyar polgári kormány hadifo­goly ügyekben igénybe vette közbenjárását a szovjet hatóságoknál. A pártszervek elhatározása, ha késlekedve is, átment a katonai szervek intéz­kedéseinek gyakorlatába, a súrlódások megszűntek és helyreállt az összhang. Mindez azonban nem kis erőfeszítést igényelt az OK(K)P Külföldi Csoportjai Központi Föderációjától, ugyanis az Ukrajnába távozni szándékozók közül nem csak egyszerű önkéntesek, hanem a harcokban kitűnt internacionalista alpa­rancsnokok is várták a moszkvai, permi, szamarai és szaratovi fogdákban ügyük tisztázását, az egymásnak ellentmondó tájékoztatások és intézkedések következ­ményeinek a felszámolását. A Föderáció az ügyben egyenesen Leninhez fordult, aki a beadványt az alábbi megjegyzéssel küldte át december 7-én a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa elnökhelyetteséhez: „Szkljánszkijnak. Mi történt itt? Mit tett Ön?"13 Azok az internacionalisták, akik el akarták kerülni a pa­rancsnokságokkal a félreértést és a szembekerülést a formális fegyelmi szabá­lyokkal, „hosszú szabadságot" vettek ki, s ezt használták ki a hazatérésre, mi­után az ukrán arcvonalra való vezénylésük a közvetlen parancsnokságuk hozzá­járulásával volt csak elképzelhető. A visszatartás így fokozottabb mértékben csökkentette az internacionalista önkéntesek számát, elsősorban azokét, akik maradtak volna még szovjet földön, de hazájukhoz közelebb eső arcvonalon, Ukrajnában akartak tovább küzdeni. A Déli Front parancsnoksága hamar rájött a nemzetköziek — leszerelés mel­lőzésével történő — távozásának kialakult gyakorlatára és ellenintézkedéseket foganatosított, megszigorította a szabadságolások rendjét. Az intézkedés azon­ban későn született.14 A hazai forradalmak hírére a 10. hadsereg alárendeltségé­be tartozó III. Internacionáléról elnevezett lövészdandár állománya csak novem­ber 15-ig több mint 13-ával csökkent.15 Törvényes keretet a hazatérni szándéko­zó internacionalisták leszereléséhez a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa 1919. január 3-án kelt parancsa biztosított. Elvileg különválasztotta az orosz­országi illetőségű és a volt hadifoglyok közül kikerült önkéntesek szolgálati ide­jének a megítélését. Az utóbbiak részére még a polgárháború befejezése előtt, a 6 hónap leteltével biztosította a szabályos leszerelést és a hazatérést.16 A leszerelés késői jogi rendezése gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a ha­zatérő internacionalista vöröskatonákról megbízható kimutatás készüljön. Szá­muk több tízezerre tehető. A Marxizmus—Leninizmus Intézet egykori polgár­háborús osztályának kutatásai és dokumentációja szerint 1919 elejéig mintegy 80 000 olyan magyar hadifogoly tért haza, akik fegyverrel a kézben védték Oroszországban a szovjethatalmat.17 A szocialista forradalomba való átmenet idején a KMP fokozott mértékben számított az Oroszországból hazatért volt vöröskatonákra, nem csak a tömegek megnyerésében, hanem a hatalomért folyó harcban általában. A magyar vörös 12 CPR IML 549. f., 1. pp., 46. o. é. 1. 2721/7435. sz. távirat, amit a szimbirszki kommunis­ták kormányzósági bizottságához intéztek. 13 V. I. Lenin: Polnoje szobrányije szocsinyenyii. 50. k., 207. o. Oroszul. 14 Centrálnij goszudarsztvennij arhiv Szovjetszkoj Armii (A Szovjet Hadsereg Központi Állami Levéltára [a későbbiekben: CGASZA]). Moszkva, 1549. f., 1. pp., 274. o. e., 11. 1. —1918. XII. 9. 15 Uo. 7. o. e., 108—109. 1. , 1918. nov. 15-én a rendelkezésre álló 664 puskához az 1. és 3. inter­nacionalista ezrednek már csak 377 harcosa volt. A polgárháború idején azonban a jellemzőbb a fegyverhiány volt, ha csökkent a harcoló állomány, az alakulatot vagy újból feltöltötték, vagy a felesleges fegyvereket leadták. 16 Prikázi Revvojenszovjetá Reszpubliki. No. 3. ot 3 janvarja 1919 g. 17 Isztorija grazsdanszkoj vojni v SZSZR. Tom 4. (Mart 1919—fevrálj 1920 g.). Moszkva, 1959. 9. o.

Next