Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)

1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Józsa Antal: Az internacionalisták szervezése és a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítése. – A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. 1979. 22. p.

csapatok szervezésének kezdetén a tanácskormány a munkásokon kívül a gaz­dag harci tapasztalatokkal rendelkező, Szovjet-Oroszországból hazatért egykori vöröskatonákhoz fordult.18 A január 3-án kelt parancs a forradalom hírére hazatérni szándékozó inter­nacionalisták ügyét oldotta meg jogilag, a hazájukhoz közelebb, ukrán földön harcolni kívánók kivonása az arcvonaltól még függőben maradt. A Központi Föderáció 1919. január 2-án tartott ülésén a középpontban ez a megoldatlan kérdés állott. Freistadt, a katonai osztály vezetője, beszámolójában kifejtette, hogy a katonai szervek a gyakorlatban nem nyújtanak kellő támogatást az in­ternacionalisták ukrajnai összpontosításához, így az internacionalista egységek­nek egyelőre az eredeti beosztási helyükön kell maradniuk. A párt Központi Bi­zottságához eljuttatandó határozattervezetet Freistadt terjesztette elő. Ebből kí­vánunk idézni, mivel figyelmet érdemlő módon jellemzi az internacionalisták tömegeinek forradalmiságát, annak kiváltó és mozgató rugóit. „Az Ausztria-Magyarországon és Németországban kezdődött forradalom után nagy nyugta­lanság lett úrrá az internacionalisták között, és erős törekvés jelentkezett a hazatérésre. Annál is inkább érthető ez a kívánság, mivel az agitálásuk és to­borzásuk alkalmával az internacionalistáknak különböző személyek megígérték, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy hazájukban megkezdődik a forradalom, mindenkit elengednek. A Központi Föderáció kezdettől fogva ellene volt annak, hogy tömegesen hagyják ott a Vörös Hadsereg sorait, s az illetékes személyiségekkel való meg­beszélés szerint olyan agitációt folytattak, hogy az internacionalistáknak hang­súlyozták a forradalom minden frontjának a fontosságát és arra szólították fel őket, hogy maradjanak a helyükön. Ezzel is lehetőséget kívántak nyújtani, hogy bár közvetve, de segíthessék a hazai forradalmi mozgalmat. A legfelső katonai hatóságok határozatot hoztak az ukrán frontra történő átcsoportosításukról. Saj­nos ezt a határozatot nem hajtották végre a gyakorlatban, annak ellenére, hogy nem egy alkalommal jeleztük az internacionalista egységek, türelmetlenségét... Az ügyek ilyen állása mellett a Föderáció kénytelen kijelenteni, hogy elhárít magától minden felelősséget az internacionalista egységek további tevékenysé­géért, de mint eddig is tette, tovább folytatja az agitációt, amelynek során nem hagyja figyelmen kívül azt a körülményt, hogy az internacionalisták többsége nem meggyőződéses kommunista, hanem csupán olyan ember, akit elragadott a forradalmi lelkesedés, akikhez a hazai forradalom pszichológiailag sokkal kö­zelebb áll, mint az orosz forradalom. Az agitáció értelmetlenné válik, ha az nem halad együtt a megígért intézkedések végrehajtásával, nevezetesen az uk­rán frontra történő átcsoportosítással. Azonnali intézkedésekre van szükség, mivel már sok egységben rendbontás és demoralizáció ütötte fel a fejét."19 Az idézett határozatot Rudnyánszky, Freistadt és a bolgár Sz. Dzsorov adták át a január 2-i ülésen történt megállapodás szerint a legfelső pártszervnek. Az internacionalisták visszatartását a súlyos katonai helyzet magyarázza, a nagy számú mozgósított állomány még nem volt képes minden esetben helyet­tesíteni a harci tapasztalatokkal rendelkező, viszonylag nem nagy létszámú, de mozgékony, ütőképes önkéntes alakulatokat. Az ausztriai, magyarországi és németországi forradalmak hírére az interna­cionalista önkéntesek nagy többsége hazatért. Távozásuk és leszerelésük nem 18 Vörös Újság, 1919. április 1. Felhívás az Oroszországból hazatért katonákhoz. 19 CPA IML 549. f., 1. pp., 1. o. e., 7. 1. — A határozat több variációban készült, az eltérés stilá­ris jellegű. A fordításnál az 1919. január 14-én készült tisztázatot vettem figyelembe, amelyet az OKK­P Központi Bizottságához juttattak el. (A régi jelzet: 17. f., 4. pp., 32. o. e., 293. 1.)

Next