Hadtörténelmi Közlemények, 27. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1980)
4. szám - Közlemények - Marosi Endre: A török elleni harc lehetőségei 1352-1718 között. Historiográfiai áttekintés. – Közlemények. 1980. 579. p.
békekötéseinél, de nyomós érvek támasztják alá egy, a vesztfáliai békétől nagyjából 1740-ig terjedő időszak megállapítását. Még ilyen nézőpontból sem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az 1716—1718-as háború vajon folytatása-e az 1683—1699 közöttinek, vagy inkább az újjászülető Habsburg-birodalom első erőpróbája? Ezt a kérdést még a török háborúk említett földrajzi körülményei alapján sem dönthetjük el biztonsággal, hiszen a pozsareváci békekötés nemcsak a temesi vilajet, de bizonyos balkáni és havasalföldi területek kiürítésére is kényszerítette az oszmánokat. A Habsburg-birodalom tehát — bár csak rövid időre — túlterjeszkedett a Száván, pl. a magyar határokon. Nem perdöntéstehát, hanem csupán nézőpont, hogy ezúttal — mint Magyarország területének teljes felszabadítását — 1718-at választjuk határkőnek. II. A törökök feltartóztatására, mintegy a Balkán védelmére, elvben leginkább az oszmán hódítások első időszakában nyílt esély, megint csak elvben, Bizánc elestéig. Addig, amíg a törökök balkáni helyzete még nem szilárdult meg, hátországa nem alakult ki, hadjárataik bázisa voltaképpen Gallipoli és Drinápoly körzetére szorítkozott. Gallipoli kulcshelyzetét a kortársak is felismerték, de a hídfőt mégsem számolhatták fel: nem nyílt lehetőség az ilyen hadjárathoz elegendő erő megteremtésére. Az összefogásra úgyszólván minden előfeltétel hiányzott. Egyértelműen körülhatárolt államtest, körültekintő és hosszabb távra néző politikát folytató államvezetés, széles körű kapcsolatok kiépítésérealkalmas diplomáciai hálózat nem csupán a Balkánon ismeretlen, de Európa nyugati felében is majd csak a XVII. század derekán terjed el.10 Aligha lehet különös helyzetnek tekinteni, hogy a később oly hősiesen védekező országok, Bizánc, Bulgária, Szerbia, eleinte még szövetségesüknek tekintették egymás elleni harcaikban az oszmánokat11. De a törökök szervezettsége, hatalmas embertartalékaik, lovasságuk, majd az I. Murád szultán idejében felállított új gyalogság, a janicsárság gyorsan növekvő katonai fölényt eredményezett, szemben a hűbéri jelegű, tehát megfelelő nagyságú zsoldosság helyett nemesi és paraszti katonaságból összetett bizánci, bolgár, szerb később albán sereggel 12. Túlerejük birtokában az oszmánok hatékony stratégiával, jól felismerhető fokozatossággal hódították meg a balkáni országokat. Ezek a fokozatok, a jobbára irreguláris török csapatok eleinte az ellenséges határvidéket támadták, pusztították, sőt elpusztították. A teljesítőképessége határához érkezett, meggyengült ellenfélre ezután támadtak a főerők, hogy döntő csapást mérjenek rá. Ha ez sikerült, a vesztesek belső megosztottságát is kiaknázva, hűbéri függésbe kényszerítették ellenfeleiket. Kedvező időpontban végül török tartománnyá szervezték át a meghódított területet 13. ( Gierowski, Józef Andrzej: Közép-Európa fő politikai tendenciái a XVII. században. Világtörténelem, 1970. 20. sz. 47. o.; Kann, Robert A.: Die Frage der Einheit der östlichen Länder in der Habsburgischer Monarchie. COH 1975. 3. sz. 244. o. ; Prause, Jens: Die Entwicklung strategischen Denkens in der Neuzeit. Wehrwissenschaftliche Rundschau (a továbbiakban — WR) 1978. 2. sz. 42—53. o. korszakai. ; R. Várkonyi Ágnes: Bethlen, Zrínyi, Rákóczi. ( 1972) (Magyarország keresztútján, 272. o.), ahol a magyar hadtörténet 1711-ben záródó évszázados egységéről ír. 7 Chaunu, Pierre: A klasszikus Európa. Budapest, 1971. 14. o. ; Zöllner, Erich: Geschichte Österreichs. 5. bővített kiadás, Wien, 1974. 240—303. o. 8 Zöllner, Erich i. m. 267. o. ; Chaunu, Pierre i. m. 92. o. ; Hodinka Antal: Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei. HK 1935. 172. o. ; Káldy-Nagy Gyula: Harács-szedők és ráják. Török világ a XVI.századi Magyarországon. Budapest, 1970.14. o. 10 Pach Zsigmond Pál: Európa a XVI—XVII. században. Történelmi Szemle (a továbbiakban — TSz) 1979. 2. sz. 319—320. o.; Chaunu, Pierre i. m. 11—12. o. 11 Sugar, Peter F.: Southeastern Europe under Ottoman Rule. Seattle—London, 1977. 21. o. Ilxoszev, Limitár—Hrisztov, Hriszto—Angelov, Dimitar: Bulgária története. Budapest, 1971. 49—50. o.; Rázsó Gyula: Zsigmond-kori Magyarország... i. m. 403. o.; Szakoly Ferenc: A mohácsi csata. „Sorsdöntő történelmi napok". Budapest, 1975. 115—116. o. (2. kiadás: 1977) 12 Borosy András: A paraszti milíciák a középkori Európa hadseregeiben. HK 1972. 3. sz. 471—472. o. 13 A török portyázó hadviselés okozta károkról: Vasic, Milan: Der Einfluss der Türkenkriege auf die Wirtschaft des osmanischen Grenzgebietes in Serbien und Bosnien (1480—1536). Kiadva: Pickl, Othmar (szerk.): Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege. Graz, 1971. 310. o. A török hódítás szakaszait felismerte Rázsó Gyula: Zsigmond-kori Magyarország... i. m. 410. o. — 581 o.