Hadtörténelmi Közlemények, 31. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1984)
4. szám - Tanulmányok - Generál Tibor: Az oszmán-török haderő szervezete és vezetése a birodalom fénykorában. – Tanulmányok. 1984. 617. p.
időben vászonponyvát vontak az evezősök fölé. Amennyiben a felsorolt gályatípusokra mégis fedélzetet építettek ,ököké volt a nevük. Tulajdonképpen ezek számítottak hadigályáknak. Különböző szerzők írnak még nave, fuszte, karamaissze nevű gályákról is, továbbá különböző szállítóhajókról (hambár) is. A pa-landre pl. lovaikat szállított. 2. A hajókontingens második csoportját gyors galióták (kálium) képezték, amelyek egy vagy több fedélzetűek voltak és minden esetben európai mintára készültek. A többnyire renegát hajóépítő mesterek által készített „ ... gálya felséges, elegáns vonalú hajó, tervezői a delfin alakját igyekeztek utánozni. Orrán... hegyes... sarkantyú nyúlik előre 3—4 méter hosszan. Ha ezzel belefut az ellenséges hajóba, abban nagy léket vág ... A hajótest két szélén... nem nagyom mély árokban ültek az evezősök... A hajó hosszában, keskeny palló futott végig; ezen járkált az evezősök felügyelője, ostorával és sípszóval diktálva az evezés ütemét."122 A Földközi-tengeren cirkáló oszmán flotta rendszerint 100 hadiegységből állt, amelyet Algír, Tunisz és — esetenként — Nagy-Kairó a török csatahajóknál mozgékonyabb úszóegységekkel (fregatt, brigantin stb.) egészített ki. Az adeni flotta 1538-ban külön 70 vitorlást tett ki.123 A török hajópark 4 arzenálban készült, illetve állomásozott: 1. Pera (Kászim pasa arzenálja) 120—140 dokkal; 2. Gallipoli 20—30 dokkal; Szuez 25 dokkal; és Basszara 15—20 dokkal.124 A haditengerészet csapatai is hűbéres és zsoldos kontingensekből álltak. A tímár-birtokos tengerészkatonák a Dzsezair-i bahr-i szelíd (az égei szigetvilág) vilajetének 10—11 szandzsákjából kerültek ki. Begler-bégjük, a kapudán pasa, Gallipoliban állomásozott. A szandzsákok közül hét hússzal, három-négy pedig szálijánéval gazdálkodott, bégjeiket „tengeri-bég"-eknek (derja-begleri) nevezték.125 A tengerész tolimárosok „ ... az oszmán haderő legszánalmasabb csapatainál is rosszabbak voltak." Zsoldosok voltak a levanteiek, az aszabok és a janicsárok. A tengerész levanteiek és az aszabok ősei azok a matrózok voltak, akik az 1284-ben felbomlott bizánci flottától álltak a tengerparti turkomán kalózbégek szolgálatába, vagy az Égeikumban „önállósították" magukat és a levantei kereskedők rémévé váltak.126 A levanteiek a legrégibb, de legfegyelmezetlenebb, széthúzó, kalóztermészetű, bár ügyes tengerészek voltak, akiket fegyveres szolgálatra alig lehetett igénybe venni. A tengerészek zömét — mind az arzenálokban, mind az úszóegységeken — a tengerparti tartományokból sorozott aszabok képezték. Már II. Mehmed alkalmazta őket a tengeren, de XVI. századi szervezetüket I. Szelim kanonizálta. Egy részük — a reiszek parancsnoksága alatt — hajóácsként, vitorlamesterként, kötélverőként és sugározóként működött; más részükből íjász tengerészgyalogságot képeztek. Sok forrás szól a „karedzsi aszabokról", vagyis az evezősökről, de ennek a rendnek a létét megnyugtatóan nem lehet tisztázni. Feltehetően a fontosabb hajókon ők adták az evezősszolgálatot is. A tengerészkatonák magvát a janicsárok képezték. Szervezettségükkel és helytállásukkal a tengeri ütközetekben döntő szerepet játszottak (a gályán levő 40 janicsár többet ért, mint a 60 timár-birtokos). Később az aszabok tiszthelyetteseire is rátermett janicsárokat neveztek ki. A tengerészetnél adzsemi-odzsakok is szolgáltak. A lepantói csatáig csak alantas munkát végeztek, ettől kezdve azonban — a hirtelen mutatkozó tengerészhiány miatt — fegyveres 121 Hammer: ORSS II. 181—182.; Zinkeüen: i. m. III. 313—314. o. 122 Zimányi Vera: Lepanto 1571. Bp., 1983. 08—69. o. 123 Káldy-Nagy: Szulejmán, 149., 152. o.; Decsy: i. m. II. 228—238. o.; Fekete: i. m. 37—40. o. 124 Zinkeüen: i. m. III. 316i o. 125 Hammer: ORSS II. 252—253., 280—281. o. 126 Zinkeisen: i. m. III. 308.; Werner: i. m. 109—110. o. — 660 —