Hadtörténelmi Közlemények, 108. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1995)

4. szám - Tanulmányok - Pollmann Ferenc: A szövetségi együttműködés nehézségei: osztrák-magyar-bolgár ellentétek Koszovó ügyében 1916 tavaszán. – 1995. 13. p.

siesen harcoló Szerbiát egy ilyen akcióval elkedvetleníteni, majd a háború után realizálhatóak lennének a területi változtatások. Nem meglepő ezek után, ha Szófia az ajánlatot egyelőre tárgytalannak tekintette. November végén Anglia helyezett kilátásba jelentősebb pénzügyi támogatást Bulgária számára, ha megtámadja Törökországot. Sir Edward Grey levelére a bolgárok elutasító választ küldtek. Ugyanebben a hónapban viszont újrakezdődtek a tárgyalások a központi hatalmak és a bolgárok között. Ezek során meg­fogalmazták az alábbi kívánságokat: 1. egész Macedónia bekebelezése (vitatott és nem vitatott) 2. a korábban a bolgár exarchátushoz tartozó, jelenleg szerb Nis, Vranja, Pirot bekebelezése 3. közös dunai határ Magyarországgal 4. ha Románia és Görögország a másik oldalra állna, a bolgár lakosságú területek (Dobrudzsa, Serres, Drama, Kavala) megszerzése. Mindezekért hajlandó Bulgária semlegességét fenntartani.38 Ez a jóindulatú semlegesség egyébként tény volt (fegyverszállítások átengedése Törökország felé). December 23-án a Monarchia jegyzékben ismerte el Bulgária igényét mindazon szerb területekre, melyekre történelmi és etnográfiai alapon jogot formál, s ame­lyeket saját csapataival elfoglal."­ Az időközben sikertelenül befejeződött Potiorek-offenzíva természetesen ala­posan lecsökkentette a küszöbön álló bolgár csatlakozás iránti várakozásokat. Az a jelentős presztízsveszteség, melyet a Monarchia 1914 végén a balkáni államok körében elszenvedett, nagyban hozzájárult a későbbi osztrák-magyar-bolgár súrlódások kialakulásához. Ha Szófia pragmatikus okokból végül a központi hatalmak mellett döntött is, bizalmatlanságát a bécsi politika iránt ettől kezdve az osztrák-magyar fegyveres erők iránti mélységes bizalomvesztés is súlyosbította. 1915 tavaszán a szembenálló koalíciók szándékai Bulgária bekapcsolását illetően mit sem változtak. Az antant részéről különösen a Dardanellák ostroma kapcsán erősödött fel az igény, hogy Szófiát egy Konstantinápoly elleni akcióra rábírják. Azonban sem a bőkezűnek szánt területi engedmények (Enos-Midia vonal, „nem vitatott" Macedónia, Serres, Drama, Kavala, Dobrudzsa), sem egy esetleges fekete­tengeri orosz partraszállással való fenyegetés nem érte el a célját. A párhuzamosan folyó bolgár-osztrák-magyar-német tárgyalásokat rövid időre megakasztja ugyan a májusi olasz hadüzenet, ám még ugyanebben a hónapban Szófia jegyzékben kéri Németországot, tegyen formális nyilatkozatot a bolgár területi igények ga­rantálásáról, melyek fejében Bulgária fenntartaná jóindulatú semlegességét. Ennek természetesen alapvetően belpolitikai okai vannak: a szófiai kormányzat saját pozícióit szeretné erősíteni, egy esetleges későbbi csatlakozást előkészítendő, 37 Mach 197 sk o. 38 Uo. 200.O 39 Uo. 221. o.: ,,D'ordre de son gouvernement le Minisire de Sa Majesté Impériale et Royale Apostolique a l'honneur de faire connaître à M. Radoslawow Président du Conseil des Ministres de Bulgarie que le Gouvernement austro­hongrois garantit à la Bulgarie qu'il lui obtiendra après la guerre tous les territoires du Royaume de Serbie sur lesquels la Bulgarie possède des droits historiques et ethnographiques et qu'elle aura occupés par ses propres troupes."

Next