Hadtörténelmi Közlemények, 112. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1999)
4. szám - Vita - Pollmann Ferenc: Nyugati szemmel a ‘keleti végekről’. A Halvány Folt szindróma. John Keegan: The First World War c. könyve apropóján. – 1999. 881. p.
POLLMANN FERENC NYUGATI SZEMMEL A „KELETI VÉGEKRŐL" A Halvány Folt szindróma John Keegan: The First World War c. könyve apropóján Ez az írás eredetileg tulajdonképpen könyvismertetésnek készült. Baráti szívesség révén ugyanis eljutott hozzám a jó nevű brit hadtörténész (a New York Times könyvszemléje szerint „talán napjaink legjobb hadtörténésze"), John Keegan új kötete, melyet az első világháborúról írt. A szerző magas reputációja (sokáig tanított Sandhurstben, a Vassar College-ban és Princetonban, publikált egy bő tucatnyi könyvet) önmagában is indokolhatta volna, hogy külön figyelemre méltónak minősítsem e legeslegújabb opuszt, elvégre mégis csak érdekes, hogyan birkózik meg egy ilyen kaliberű szakíró az „egykötetes világháborútörténet-írás" közismert nehézségeivel. Csak remélhettem, hogy jobban, mint angolszász kollégáinak túlnyomó többsége, akik az utóbbi években valóságos lavináját produkálták a különféle rendű és rangú, de rendszerint átfogó igényű feldolgozásoknak a XX. század első nagy háborús kataklizmájáról. Reményeim azonban nem teljesültek, mert Keegan könyve semmivel sem lett jobb a többinél, így a recenzióírástól el is ment a kedvem, legalábbis a hagyományos értelemben vett formájától. Ehelyett úgy döntöttem, hogy inkább a jelenségről írok. Arról a jelenségről, amely Keegan művében is megfigyelhető, csakúgy, mint az angolszász szerzők többségének munkáiban. Ennek a jelenségnek tudtommal nincs önálló neve, ideiglenes használatra javaslom tehát a Halvány Folt szindróma elnevezést, melyet természetesen sietek is megmagyarázni. Képzeljük magunk elé az első világháborús Európa térképét, melyen a szokásoknak megfelelően eltérő színekkel vannak feltüntetve a különböző hadszínterek és a szembenálló erők, a frontvonalak, stb. Nos, az 1914-1918 közötti évek történetét feldolgozó - mondom: túlnyomó részben angolszász szerzők által publikált - művek a maguk sajátos eszközeivel szintén elkészítik az olvasó számára a maguk kiszínezett Európa-térképét, ám rendszerint lényegesen erősebb színeket használnak, amikor a nyugati frontról, esetleg a gallipoli partraszállásról, illetve általában azokról a hadszínterekről írnak, ahol angolok, amerikaiak (vagy a szerző egykori honfitársai) harcoltak. Sokkal halványabbak ugyanakkor ezen a képzeletbeli térképen azok a foltok, amelyek a keleti frontot, a Balkánt, az olasz vagy a román hadszínteret volnának hivatva ábrázolni. Tulajdonképpen a Halvány Folt szindróma a leggyakrabban azokon a területeken figyelhető meg, ahol az egykori Osztrák-Magyar Monarchia seregei harcoltak. Melyek mármost ennek a tünetegyüttesnek a konkrét megjelenési formái? A legfeltűnőbb közülük mindenek előtt a „keleti végekkel" foglalkozó fejezetek enyhén szólva is csekély terjedelme. Nem érdemes egzakt mutatókat (sorokat vagy karaktereket) számlálni . The First World War. Alfred A. Knopf, New York, 1999.