Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Vita - R. Várkonyi Ágnes: Történetírás, kritika és emlékezet 623-648
szállt szembe, jóhiszemű, de felkészületlen történelemkedvelők gyűjtöttek adatokat a szép versek védelmében, és a vita, amely közvetlenül az első világháború előtt robbant ki, túlélte a második világháborút és még az 1950-es években is elevenen élt. Jobban ismerjük a XX. század szörnyű közegét, mint hogy részleteznem kellene. Sok szó esett már a kirekesztések, személyi kultuszok, tömeghisztériák, ideológiák, tudományon kívüli tekintélyek és a sajtó hatalmáról, amely 1914 nyarán A száműzött Rákóczi vitában szinte ledöntötte a tudományt. Marc Bloch éppen a történetírás tudományos alapjait kikezdő támadások és a leegyszerűsítő sémák ellenében szögezte le, hogy tisztázni kell, mi várható a történettudománytól, s hogyan van létjogosultsága, mint tudománynak. Ennek kapcsán dolgozta ki a források kezelésének magas igényű követelményeit. Alapvető megállapítása: „A történelem nemcsak olyan tudomány, amely mozgásban van, előre. Hanem olyan is, amely még gyermekkorát éli. [...] a történelem igen régi az elbeszélés embrionális formájában, hosszú időn át fikciókkal borítva, még hosszabb időn át a legközvetlenebbül megragadható eseményekre korlátozottan. De mint elemző vállalkozás annál ifjabb. Most igyekszik végre a felületi tények alá hatolni, a legendák és a retorika csábításai után elvetni a tudóskodó rutin és a józan észnek álcázott empirizmus ma különösen veszélyes kábítóid. „33 szeret. Ezek után Bloch sokoldalúan foglalkozik a felületi tények kritikájával. Mulatságos és jól ismert eljárások bemutatásával elveti azok álláspontját, akik úgy gondolkoznak ,hogy a tények, ha hozzánk közelebbiek, éppen emiatt semmiféle igazán elfogulatlan vizsgálat tárgyai nem lehetnek, pusztán meg szeretnék óvni a szűz kliót a túl forró érintésektől." Külön fejezetet szentel a forráskritikai módszerek, a kritikai logika és a bonyolult eljárások követelményeinek. Oldalakon át vizsgálja a tévedések változatait. Kifejti, hogy a tévedések sem hiábavalók, mert megtanítottak, hogy mélyebben elemezzünk, jobban körülhatároljuk a problémákat és „kevésbé olcsón gondolkozzunk". 34 Adott néhány ötletet, hogy pontosabban behatároljuk és jobban megértsük például a mohácsi csata legfontosabb forrásának tekintett munkát, a túlélő Brodarics István művét. A korszerű történetírás alapvető követelménye, hogy a korabeli szövegeket lehetőleg „vegytisztán" használjuk. Minden tudományos véleményalkotásban az alfa és az omega, hogy tisztában legyünk a felhasználandó dokumentum műfajával, a lehetőség szerint ismerjük a szöveg provenienciáját, létrejöttének idejét, körülményeit, kifejezési formáit, s megtisztítsuk az évszázados tévedések és hanyagságok rárakódott rétegeitől. Ez a munka a történetírás elsődleges követelménye, nem más mint mesterség, s csak ezután beszélhetünk a történetírás további követelményeiről: a tudományról és arról a kívánalomról, amely a mű megformálásában, arányaiban, szerkezetében, gondolati vonalvezetésének meggyőző erejében és nem utolsó sorban nyelvezetében jutva kifejezésre, már a művészet kategóriájába tartozik. Hayden White a két utóbbit tulajdonítja a történetírásnak. 3 Marc Bloch: Apologie pour l'histoire ou métier d'historien. Paris, 1961. Cahiers des Annales 3. IX. 10-15. Vö. Uő: A történelem védelmében. Válogatott művek. (Vál., az előszót és a jegyzeteket írta: Kosáry Domokos. Ford. Kosáry Domokos, Makkai László, Pataki Pál.) Budapest, 1974. 52-53. o. és Uő: A történész mestersége. Történetelméleti írások. (Ford. Babarczy Eszter, Kosáry Domokos, Pataki Pál. Utószó: Benda Gyula.) Budapest, 1996. 17. o. 34 Bloch, 1974. 53-55.; Bloch, 1996. 18., 61-97. о.