Hadtörténelmi Közlemények, 121. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2008)

1. szám - Műhely - Kovács László: Gyóni Géza földi maradványainak sorsa : egy újabb megvalósíthatatlan, provokatív exhumálási ötlet háttere 107-142

október végi végállomása mindkettejük számára tragikus értelemben is a krasznojarszki Vojenni gorodok (Военный Городок), a korabeli Szibéria egyik legnagyobb, leghírhedtebb, több tízezer főt magába záró hadifogolytábora volt.­­ Itt 1916. augusztus 20-án az ugyancsak fogságba esett pa­rancsnoka, Molnár alezredes, a saját felelősségére, zászlósnak léptette elő a költőt, mert egyrészt a kinevezése már esedékes volt, másrészt így továbbra is öccse mellett, a tisztek téglaépületében ma­radhatott, s nem kellett a legénység földbe mélyített fabarakkjainak valamelyikébe átköltöznie.­ Az Achim testvérek azonban mégsem tudták megszokni a helyi éghajlatot, ezért Bóna András ezred­orvos javaslatára 1917 márciusában a kétszobás tiszti lakásokból álló, elég jól fűthető XIV. tiszti pavilonba kerültek, de Mihályon sem ez, sem az orvos hidegvizes testedző módszere nem segített, június 8-án tüdőbajban meghalt. Géza nem tudta elviselni öccse elvesztését, hanem megtébolyo­dott elmével , éppen a 33. születésnapján, június 25-én követte őt (2. kép). A táborban köztiszteletnek örvendett Gyóni Géza temetése társadalmi eseménnyé vált, fehér halottaskocsi vitte be a mintegy 2000 főnyi gyászoló alkotta négyszög közepére a „szürke, rézve­retes, kék keresztekkel mintázott vörösfenyő koporsóját," s a feliratos szalagokkal díszített 7-8 élővirág koszorút."­ A koporsót illetően nem minden későbbi emlékezés egyezett," továbbá volt. /. kép. Gyóni (Achim) Géza és Achim Mihály. " (Balogh, 1927. 157. kép.) 7 Balogh, 1927. 83. o.; Botha, 1985. 39-40. o.; Martin, 2001. 163. o. ; Felkai, 1937.; Fábián, 1984. 70-71. o. „Heveny zavarodottságban halt meg, de a halál közvetlen oka mégis inanitio (éhhalál). Nyálkahártyái ugyanis már nem választottak ki több gyomorsavat, s így a mesterséges úton végzett táplálás is eredménytelen volt" - idézte a boncjegyzőkönyvet szobaszomszédja, Lévai Jenő. Lévai, 1972., v. ö. Balogh, 1929. 187-188. o.; Fábián, 1984­. 98. o. 10 Balogh, 1927. 189. o.; Újhegyi, 1979.; Gécs, 2002. Nemzetiszín szalagokat említett Závodszky, 1932.58. o. 11 Hadifogolytársa, Mészáros Sándor, egyszerű fenyőfa koporsóra emlékezett. Vándor, 1934. 26. o.; ugyanígy a költő Przemyslben, 1914 októberében írott Tábortűz mellett című versében „jó Kovács pajtásom"­ként említett Kovács Ferenc is. S. F. 1938., v. ö. Földváry, 2004. 6. o. A nevezett vers: Gyóni, 1944. 192. o.

Next