Hadtörténelmi Közlemények, 125. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2012)
2012 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: A fehéregyházi (segesvári) ütközet és Petőfi halála - a kutatás kérdőjelei
A fehéregyházi (segesvári) ütközet és Petőfi halála 447 szempontból Kovács Endre 1954-ben megjelent Bem-monográfiája, amelyben Kurz előbb a segesvári, majd a nagyszeben-nagycsűri ütközetben is elesik.48 Miután a fehéregyházi és a nagyszeben-nagycsűri ütközet közötti időszakból Bemnek csupán egyetlen, 1849. augusztus 3-án Medgyesen a Hadügyminisztériumhoz intézett, magyar nyelvű kísérőirata ismert, s ez nem Kurz kézírása, a kérdés egyelőre eldönthetetlen.49 E kételyek ellenére Petőfi legjobb életrajzírója, Kerényi Ferenc a költőről írott népszerű összefoglalójában úgy vélte, hogy ha Heydte a részletekre nem is, magára a holttestre jól emlékezhetett; egyrészt azért, mert az általa kikérdezett honvédtisztek többsége úgy vélte, hogy „a halott bizonyosan Petőfi volt”; másrészt pedig azért, mert 1849. végén találkozott a férjét kereső Szendrey Júliával, akinek úgy nyilatkozott, hogy „talált egy holttestet, mit öltönye és alakja leírásából biztosan lehet férjem, Petőfi Sándorénak elismerni”.50 A hat évvel később megjelent kritikai életrajzban viszont már inkább csak a kételyeit sorolja Heydte eltérő vallomásaival kapcsolatban.51 Szkurka János vagy Kurka Mihály? A Kurka-vallomások értéke Dienes András kutatásainak revíziójára Papp Kálmán nyugdíjas műszerész vállalkozott, s nem egy ponton ki is kezdte Dienes rekonstrukcióját, amint erre Kovács László is utal tanulmányában.52 Megkérdőjelezte - szerintem joggal - hogy a Heydte 1854. évi jelentésében szereplő „szökőkút” azonos lenne az Ispánkúttal. Jómagam még ismertem Papp Kálmánt, valamikor 1989-1990 környékén személyesen is találkoztunk, s miután arról volt szó, hogy egy alapítvány kiadná a kéziratát, az alapítvány képviselőjének kérésére magam is átolvastam és izgalmasnak találtam azt. Viszont ma is úgy érzem, hogy Papp Kálmánnak sem sikerült megnyugtatóan tisztázni Petőfi halálának helyszínét, s az ő állításaival - illetve az ő „nyomdokaiban” járó (vulgo: kéziratát kivonatolva plagizáló) Szűcs Gáborral 53 - ellentétben úgy vélem, hogy Kurka Mihály (tévesen Szkurka János) közhuszár visszaemlékezése sok mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ennek alapján próbáljuk meg tisztázni a költő utolsó perceinek történetét és elestének helyszínét. Először is, érdemes tisztázni a névalakot. Az eltérő vallomások első változatában a közlő Szkurka Jánost ír, a nyolc évvel későbbi második változatban Kurka Mihályt találunk. Kurkának első vallomása Vajna Sándor, a 10. (Vilmos) huszárezred hadnagya hátrahagyott emlékiratában maradt fenn, s csak 1888-ban publikálták. Ellentétben azzal az állítással, hogy Kurka „a csatából menekülve adta hírül” a költő elestét, „nem napokkal Mezősi is idézte azokat a forrásokat, amelyek Kurz fehéregyházi haláláról tudósítanak. Mezősi 1958. 195-196. o. 48 Kovács 1954. 436. és 613. o. 49 MOL HM Ált.163. doboz. Iktatatlan iratok, 1849. dátum szerint. 50 Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor. Budapest, 2002. 179-180. o. Az idézet Szendrey Júlia 1850. július 21-én Pesten kelt nyilatkozatából származik. Közli: Mikes - Dernői Kocsis 110. o. és Petőfi-adattár. III. 147., 275-276. o. 51 Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajzjegyzet. Budapest, 2008. 463-465. o. 52 Kovács László: Petőfi Sándor fehéregyházi sírhelyének legújabb meghatározásáról. Hadtörténelmi Közlemények, 124. (2011)4. sz. 1118-1128. o. 53 Szűcs Gábor: Petőfi halála. Fehéregyháza, 1849. július 31. Budapest, 2011. (A továbbiakban: Szűcs 2011.) HK 125. (2012) 2.