Néplap, 1950. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1950-04-01 / 77. szám

2 Németorssság egységéért, függetlenségéért és a békéért A Demokratikus N­émet Köztársaság demokratikus pártjainak és tömegszervezeteinek felhívása A Demokratikus Német Köztár­saság pártjainak és tömegszer­vezeteinek blokkja felhívást tett közzé. A nyugati hatalmak megszeg­ték a potzdami megegyezést, el­szakították Németország nyugati területeit és megkezdték­ ennek a területnek átalakítását — angol­amerikai gyarmati állammá. Nyu­gatnémetországot be akarják kapcsolni a háborús atlanti szö­vetségbe és felvonulási területté akarják tenni egy új háborúban a Szovjetunió, a népi demokrati­kus országok és a Német Demo­kratikus Köztársaság ellen – hangoztatja többi között a felhí­vás. Ezekért a fejleményekért a bonni politikusok viselik a teljes felelősséget. A pártvillongások és viták azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a nép figyelmét és meg­akadályozzák abban, hogy felis­merje, ki a felelős az eseménye­kért. Ilyen figyel­emet terelő mes­terkedés MC Clay amerikai fő­biztos terve az úgynevezett sza­bad német választások kitűzésé­ről egész Németországban. Ha a Heussok, az Adenauerek és Schumacherek valóban a német népen akarnak segíteni, ha tény­leg Németország egységét akar­nák helyreállítani, úgy haladékta­lanul azért kellene síkra szállniok, hogy szüntessék meg a megszál­lási statútumot és a Ruhr-statútu­­mot és adják vissza a Saar-vidé­­ket. Síkra kellene szállniuk a potzdami megegyezés végrehajtá­sáért, amely az egységes Német­ország helyreállításának alapja, ugyanúgy, mint a Német Demo­kratikus Köztársaság pártjai, ne­kik is a békeszerződés megkötését és a megszálló csapatok visszavo­nását kellene határozottan köve­­telniök. Akkor és csak akkor len­ne lehetséges szabad választást tartani Németországban és csak akkor vezethetnek ezek a válasz­tások hazánk egységének és nem­zeti függetlenségének biztosítá­sához. A bonni politikusok cselekede­teikkel és mulasztásaikkal meg­semmisítették a szabad választá­sok megtartásának minden lehe­tőségét. A Német Demokratikus Köztársaság pártjai és tömegszer­vezetei sohasem fognak hozzá­járulni ahhoz, hogy a Német De­mokratikus Köztársaságra is ki­terjesszék az angol-amerikai im­perialisták megszállási statútu­mát. Mi segíteni akarunk Nyugat­németország lakosságának, hogy felszabadítsa magát a gyarmati uralom alól. Mi szembeszegezzük békeaka­ratunkat az imperialista háborús uszítók üzelmeivel, együtt har­colva az egész világ béketáborá­val, amelynek élén a Szovjetunió áll. Ebből a célból egyesítjük a Nemzeti Frontban a demokratikus Németország demokratikus és ha­zafias erőit. Ebben a szellemben fogjuk megtartani a választásokat a De­mokratikus Német Köztársaság területén, október 15-én. Ebben a választásban Németor­szág demo­kratikus egységéről hazánk nem­zeti függetlenségéről és az igaz­ságos békéről lesz szó. Szó lesz a béke biztosításáról, a barátság szorosabbra fűzéséről a Szovjet­unióval és a népi demokratikus országokkal. Csak féktelen terrorral tudta Tito a szükséges szavazatokat megszerezni A Pravda a jugoszláviai „választások“ eredményeiről Az eredmény a féktelen terrornak köszönhető Jóllehet a titóista jelöltek a vá­lasztásokon „összeszedték” a szük­séges szavazatokat, mégis teljesen világos, hogy ez az eredmény csak a választásokon alkalmazott terror következménye. A Titó-klikk gaz­dái — az amerikai imperialisták és angol csatlósaik — leereszkedő vállveregetéssel veszik tudomásul a jugoszláv „választások” eredmé­nyeit. A Reuter iroda tudósítója megállapította, hogy „amennyiben a választók nem akartak szavazni, nem kellett szavazniok.” De azt is írja, hogy ha ellene is szavaznak, mégis a Népfront jelöltjei lesznek megválasztva. A Times tudósítója a szavazók hangulatáról is ír, a velük foly­tatott beszélgetés alapján. Megál­lapítja, hogy­­szemmel láthatólag úgy vélték, hogy általában kevés értelme van bárkire is szavazni.” Az eredményeket a féktelen tér­Március 26-án Jugoszláviában úgynevezett parlamenti „választá­sok” voltak. A megrendezett „vá­lasztásoknak” célja világos és alig lehet kétség az iránt, hogy Titó és klikkje ezekkel a „választásokkal” azt a látszatot akarta kelteni, hogy fasiszta államrendszere a lakosság­kor ellenére sem lehet előnyösnek mondani a titóisták számára. A „választások” — mint erről még a hivatalos és minden bizonnyal elferdített adatok is tanúskodnak, megmutatták a jugoszláv dolgozó tömegek ellenállását a bűnös Titó klikkel szemben. Megmutatták azt, hogy még elszántabban ké­szek harcolni a fasiszta bitorlók uralmának megdöntéséért s azért, hogy hazájukat a demokratikus fejlődés útjára vezessék. Igen sok a szavazó Tito ellen Ljubljana négy választókerüle­tében a jelöltnélküli urnákra esett szavazatok száma 14,09 százalék. A zágrábi falusi választókerület­ben 13,44 százalék szavazott a ti­tóista „jelöltek” ellen a választá­sokon. A Reuter tudósítója egyik minden részében „támogatásra ta­lál”. A jugoszláviai „választások” a féktelen fasiszta terror jegyében folytak le. A Tito-Rankovics-klikk az erőszak minden eszközét felhasz­nálta, hogy a választókat ebben a szánalmas komédiában való részt­­vételre kényszerítse. Jelentésében kiemelte, hogy a kla­­neci kerületben, ahol Titó szüle­tett, a választók 23 százaléka nem vett rés­­t a választásokban és a szavazók közül 18 százalék szava­zott a titóista jelöltek ellen. Horvátország egyik legnagyobb ipari városában, Karlovában, a titóista jelöltek ellen­i választók több mint 20 százaléka szavazott. A jastrebarszkei választókerü­letben a választók 24 százaléka dobta a szavazógolyót a jelöltek nélküli urnába. Szuboti­án az első választóke­rületben a választók 25 35 száza­léka szavazott a titóista jelöltek ellen, a másodikban 22,69 száza­lék, és a harmadikban 30.20 szá­zalék. A becsei választókerületben 28.6 százalék és a csencsani vá­lasztókerületben 29.05 százalék szavazott a titóista jelöltek ellen. A fenti adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a válasz­tók olyan körülmények között szavaztak Titó ellen, amikor a kényszerszavazás és terror mel­lett azt kockáztatták, hogy a leg­súlyosabb üldöztetésnek lesznek kitéve. Ennek ellenére mégis a Titó banda ellen szavaztak. MEGJELENT Áprili­s 4. kiztik MíMért síp Hazánk felszabadulásának ünnepére képes album jelent meg az MDF Központi Vezetősége Agitációs Osztálya kiadásában, amely megismerteti dolgozó népünkkel az eltelt öt esztendő harcos múltját, ered­ményeit. Megmutatja országunk építésében a hatalmas fel­szabadító Szovjetunió segítségét, a Magyar Dolgozók Pártja vezető, irányító munkáját, melynek eredmé­nyeképpen megváltozott, vidámabb lett dolgozó né­pünk élete, munkája. A megjelent képes album 32 oldal. Ara 2 I­­ KAPHATÓ MDP PÁRTSZERVEZETEKBEN. Amikor a Szovjet Had­sereg csapatai körülzár­ták Budapestet, századom azt a feladatot kapta, hogy gyalogos egység­gel megerősítve keljen át a Dunán és Ercsi kö­zelében foglalja el az el­lenség túlparti hídfőjét. Kihasználva a korom­sötét éjszakát, ladiko­kon indultunk el a pa­rancs végrehajtására. Ka­tonáink ügyeltek arra, hogy a legnagyobb csend­ben jussunk át, nesztelen evezőcsapásokkal De alig jutottunk túl a folyó kö­zepén, a németek észre­vettek bennünket és a ladikokra erős géppuska- és aknatüzet zúdítottak. Egymás után robbant kö­rülöttünk az akna, a víz magasra szökött, kőrös­körül szilánkok potyogtak és golyók süvítettek Az a ladik, amelybe Zsájvo­­ronov főhadnagy ült le­gényeivel, telitalálatot ka­pott. Zsájvoronov főhad­nagy és két felderítő baj­társának hősi halála át­kelő egységünkben még jobban lángra lobbantotta, szenvedélyesebbé tette az ellenség elleni gyűlöletet. Géppuskáinkból mi is is megnyitottuk a tüzet. Mögöttünk a partról megszólaltak aknavetőink és a német hídfőről ide hallatszottak a robbaná­sok. Néhány perccel ké­sőbb az ellenséges par­ton voltunk. A térképen gyorsan megállapítottuk tartózko­dási helyünket, majd rá­dióval összeköttetést te­remtettem a parancsnok­sággal. Közöltem az ada­tokat az üteggel. A németek ezentám­a­dásba lendültek, de akna­vetőink és egyre erősödő tüzérségi tüzünk támo­gatásával visszavertük a nyomást Újabb egysé­geink keltek át a Dunán és a korahajnali órákban sikerült kiszélesítenünk az elfoglalt hídfőt. A németek átcsoporto­sítással új erőket vetet­tek be. Afonyin törzsőr­mester idejében észrevet­te, hogy néhány tucat német hátbatámadásra készül. Az ütegparancsnokság­gal ismét közöltem a te­repről és az állásokról a helyzetet A mieink nem késlekedtek és tüzérségi tüzet nyitottak a folyó­parton csoportosuló né­metekre. Tüzérségünk jó munkáját a négyzetméte­renkénti becsapódás je­lezte. Ezzel egyidőben mi is döntő rohamot indítot­tunk. „Hurrá!” kiáltások­kal vetettük magunkat az ellenségre. A német e­gy­­ségből 30 ember maradt életben, ezek megadták magukat. De ezzel nem fejeződött be a harc, mert a hídfő kiszélesítéséért indított küzdelem még két napig tartott. A né­metek nyolc támadását vertük vissza ezalatt. A fasisztáknak ez 300 em­berükbe került. Félszáz katona — eny­­nyiből állt az egységünk — bátorsága, tüzérsé­günk és aknavetőink pon­tos munkája segített ben­nünket a kitűzött feladat teljesítésében. A megerő­sített hídfőtől egységeink támadása nyomán fokoza­tosan és növekvő lendü­lettel nyomultunk előre. ÁT A DUNÁIM Irja: Szeljszkij százados, a Szovjetunió hőse 1960 APRnJÄ i. 8ZOMA»* A Béke Hívei Világkongresszusának vezetősége nagyjelentőségű sajtóértekezletet tartott Párisban A Béke Hívei Világkongresz­­szusának vezetősége Joliot Cu­rie elnökletével csütörtökön nagyszabású sajtóértekezletet tartott.­­ Akik az atomfegyver be­tiltásával foglalkozó javaslato­kat elutasítanak, automatiku­san leleplezik magukat, mint a háborús uszítók cinkostársait — mondotta Joliot Curie. Ha viszont megegyezés jönne létre ezekben a kér­désekben, a nemzetközi helyzet azonnal megeny­hülne. Ez lehetővé tenné a kölcsö­nös bizalom helyreállítását. — Ez a bizalom — folytat­ta — azon az igazságon ala­pulna, hogy igenis lehetséges a két különböző rendszer békés megmaradása egymás mellett. Ez aztán lehetővé tenné a hadi­költségvetések leszállítását, a hidegháború befejezését, a gaz­dasági kapcsolatok megjavítá­sát és így közvetve a nép jó­létének emelését. Be fogjuk bi­zonyítani a kétkedőknek —­ mondotta befejezésül —, hogy igenis lehet cselekedni a béke érdekében. Ezután Gilbert de Chambrun képviselő kimutatta, hogy Franciaországban a népi küzdelem az atomfegyver használata ellen máris ko­moly eredményekre veze­tett. A legkülönbözőbb pártokhoz tartozó képviselők írták alá a petíciót, amely háborús bűnös­nek minősíti azt a kormányt, amely az atomfegyvert először használná Újabb leleplezések a Tito-banda kémhálózatáról a szófiai perben A szófiai kémperben csütörtö­kön a szerb származású bolgár ál­lampolgárságú Darinka Sztojkova vádlott részletes beismerő vallo­mást tett. Amikor az ország fel­szabadult, belépett a Bolgár Kom­munista Pártba és ott rövidesen fontos tisztségbe került. Megis­merkedett Arszo Maratoviccsal, a jugoszláv nagykövetség helyettes katonai attaséjával, aki bevonta őt a jugoszláv kémhálózatba. Katerina Szpaszova vádlottnő szintén beismerte bűnösségét. Be­vallotta, hogy már 1945-ben érint­kezésbe lépett a szófiai jugo­szláv nagykövetség helyettes ke­reskedelmi attaséjával, aki be­szervezte őt a jugoszláv kémszol­gálatba. A következő vádlott Ivan Baja­­caljev, szintén beismerte bűnössé­gét. Elmondta, hogy 1946-ban Gevgyelljében az UDK titkos munkatársa volt. Ljuben Kosztaginov vádlott be­vallotta, hogy 1946-ban titkos munkatársként beszervezték az UDB-ba. 1949-ben megbízták, hogy Bulgáriában titóista propa­gandaanyagot terjesszen. Dimitro Goranov vádlott szin­tén teljes mértékben beismerte a terhére rótt bűncselekményeket. 1941-ben fasiszta tengerésztiszt volt. Részt vett a német tengeré­szet hadműveleteiben, meggyilkolt antifasiszta tengerészeket. 1949 tavaszán Jugoszláviába menekült. Itt az UDB ügynöke lett. Petko Ivanov vádlott annak ide­jén fasiszta volt. 1949 szeptembe­rében Jugoszláviába menekült, ahol az UDB szolgálatába állott. Az UDB közölte velem — mon­dotta —, hogy Bulgáriában az lesz a feladatom, hogy politikai, gazdasági és katonai természetű bizalmas értesüléseket gyűjtsek, átadjam ezeket a jugoszláv kém­szervezeteknek. Az ügyész megkérdezte a vád­lottat, miért menekült éppen Ju­goszláviába ? — fia ellensége vagyok a szo­cializmusnak — válaszolta , és nem volt mit félnem Jugoszláviá­tól, mert tudtam hogy Jugoszlá­via egyáltalán nem szocialista ország. Tudtam, hogy ott a szo­cializmusnak csak látszata van. Valójában Jugoszláviában dikta­túra, vagy helyesebben szólva fasizmus áll fenn. Csütörtök délután a bíróság be­fejezte a még hátralevő vádlottak kihallgatását, akik szintén beis­merték, hogy résztvettek a Bul­gária ellen folytatott kémtevé­kenységben. Pénteken a bíróság rátért a tanúk kihallgatására.

Next