Néplap, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-01 / 203. szám
93. Megkezdődött a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség IIr. kongresszusa Szerdán kezdődött meg Berlinben a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség I. kongresszusa, amelyen több mint 70 külföldi szakszervezeti vezető — élükön Louis Salrant-tal, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárával és több mint 800 nyugatnémetországi szakszervezeti harcos jelent meg. A kongresszust Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöke nyitotta meg, majd Alex Starck köszöntötte Wilhelm Heck elvtársat, a Német Demokratikus Köztársaság elnökét, Otto Grotewohl elvtársat, miniszterelnököt, a kormány tagjait, a diplomáciai testület képviselőit és a külföldi küldötteket. A kongresszus elnökségébe Wamke és Starck mellett beválasztották Luis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát, a szovjet és más külföldi küldöttségek tagjait. A díszelnökségbe hatalmas lelkesedés közepette választották meg Sztálin generalisszimusszai az élen a nemzetközi munkásmozgalom vezetőit, köztük Rákosi Mátyást is. Ezután Alex Starck felolvasta Wilhelm Pieck elnöknek a kongresszushoz intézett üdvözlőtáviratát, majd Otto Grotewohl elvtárs miniszterelnök kormányának nevében köszöntötte a kongreszszus résztvevőit. A szakszervezetekben demokratikus rendünk felépítésének egyik hatalmas erejét köszöntjük — mondotta. — Különösen fontos ez ma, amikor az amerikai imperialisták Németországot és a német népet az újrafegyverkezés útjára akarják taszítani. Az amerikai háborús uszítók a német népre szabadítják láncos kutyáikat, mindenekelőtt Schumachert, aki csak néhány nappal ezelőtt beszélt Berlin, Közép- és Keletnémetország megtámadásáról. Közös erővel kell harcolnunk a háborús gyújtogatók aknamunkája ellen. Ebben a harcban harcos szövetségesként köszöntjük a Szabad Német Szakszervezeti Szövetséget. Ez a szövetség a Szakszervezeti Világszövetségbe való belépése által megtette az első lépéseket azon az úton, amely a német munkásosztályt visszaviszi a nemzetközi munkásosztály nagy baráti családjába. Köszöntjük Németország és az egész világ szervezett munkásait, akik megtagadják a hadianyag szállítóiját. Itt nem háborút, hanem békét akarunk, amit bizonyít, hogy elfogadtuk az ötéves tervet. Akinek ilyen tervei vannak, az nem fordíthatja tekinteteit az újabb háború felé, annak a béke táborában kell küzdenie. Ezután Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség elnöke számolt be a szövetség munkájáról. Leszögezte, hogy a német szervezett munkásság a béke és a népek közt!*1! barátság táborához tartozik, melyet a Szovjetunió vezet. Valamennyi német szervezett dolgozó nevében szolidaritásról biztosította a hűs koreai népet és megbélyegezte az amerikai légibanditák vadállatias kegyetlenkedéseit Koreában. Kiemelte annak fontosságát, hogy a Szabad Német Szakszervezeti Szövetséget felvették a Szakszervezeti Világszövetségbe és rámutatott a szakadás német szakszervezeti vezetők árulására. Ezek elszabotálták a német szakszervezeti mozgalom egységét azáltal, hogy a londoni sárga internacionáléhoz csatlakoztak. Feltétlenül szükséges — mondotta — a Szovjetunióval, valamint a népi demokráciákkal fennálló baráti kapcsolatok elmélyítése. Ezután a német és francia szakszervezetek harcos szövetségének fontosságát hangsúlyozta. A nyugatnémetországi helyzetről szólva megbélyegezte az újrafegyverkezési tervet és kijelentette, hogy a nyugatnémetországi haladó munkásságnak a nemzeti ellenállás hajtóerejévé kell válnia. Meg kell akadályozni, hogy Nyugat-Berlint az imperialisták hídfőnek használhassák fel a köztársaság újjáépítésének megzavarására. Az első feladat — mondotta — a Demokratikus Németország nemzeti frontjának erősítése. Megemlékezett az október 15-i választások jelentőségéről is, amelyek rendkívül fontos mérföldkövet jelentenek a békéért, Németország egységéért vívott harc útján. Bejelentette ezután, hogy a legutóbbi kongresszus óta másfélmillióval emelkedett a szakszervezeti tagok száma, amely jelenleg a Német Demokratikus Köztársaság területén összesen hétmillió. Befejezésül Wamke ezeket mondotta: El kell jönnie annak a napnak, amikor Németország egységes lesz. Teljesíteni fogjuk az ötéves tervet, amely végleg szétzúzza a régi kapitalista világ maradványait köztársaságunkban és olyan fokra emeli a dolgozók jólétét, ami eddig ismeretlen volt Németországban. Meg fogjuk akadályozni az imperialistáknak azt a törekvését, hogy új katasztrófába döntsék a világot. Ki fogjuk harcolni a békét, szoros, megbonthatatlan barátságban a Szovjetunióval, a népi demokráciák országaival, a világ minden szabadsága nazető népével s a Szakszervezeti Világszövetségbe tömörült munkásság millióival. Beszéde után a résztvevők szűnni nem akaró lelkesedéssel éltették a Szovjetuniót, Sztálin generalisszimuszt és Pieck elvtársat, majd az Internacionálé eléneklése után megindult a vita az elnöki beszámoló felett. Honsági Tanács elnökéhez, Malikhoz táviratot intéztek a koreai néphadsereg fogságba esett hadifoglyok: „Meggyőződtünk arról, hogy nem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csapatai a támadók, ahogy ezt nekünk mondták , hanem a Li Szin-Man kormány csapatai“. Követeljük, az ENSZ szólítsa fel az Egyesült Államok kormányát, vonja ki az amerikai csapatokat Koreából. Világszerte erősödik a tiltakozás az amerikaiak Koreában elkövetett gaztettei ellen A Szovjetunió dolgozói csatlakoztak a világ népei hatalmas tiltakozó mozgalmához. A Biztonsági Tanácshoz intézett felhívásban a szovjet írók szövetsége és a szovjet szénipari munkások szakszervezetének vezetősége követeli, vessenek véget azonnal az amerikaiak koreai agressziójának, tiltsák be a békés városok és falvak bombázását. A Szovjetunióban a dolgozók a munka frontján elért újabb győzelmekkel erősítik a békét. Az ashabadi szövő-fonógyár dolgozói 500 ezer rubel értékű árut termeltek terven felül, míg a kosztromai gyapot-szövetgyár dolgozói 17,5 tonna kiváló minőségű gyapotot takarítottak meg. Lengyelországban a gyárak és üzemek békeműszakokban dolgoznak, csupán Krakkó körzetében több mint száz üzemben folyik nagy sikerrel a békeműszak. Csehszlovákiában a csehszlovák ifjúsági szövetség 15 ezer ifjú békeharcosa hatalmas béketüntetésen foglalt állást a béke mellett az Usti nad Laben városban. A csehszlovák papság is számtalan tiltakozó táviratban juttatta kifejezésre felháborodását Korea békés lakossága ellen elkövetett terrorcselekmények miatt. Romániából naponta érkeznek tiltakozó táviratok az ENSZ Biztonsági Tanácsához, amelyben a dolgozók követelik az amerikaiak koreai támadó háborújának megszüntetését. Az albán demokratikus arcvonal főtitkára táviratot küldött a Biztonsági Tanács elnökének, amelyben az albán nép felháborodását fejezi ki a koreai agresszió miatt és hangsúlyozza, hogy teljes szolidaritását fejezi ki a koreai agresszió miatt és hangsúlyozza, hogy teljes szolidaritást vállal a szovjet küldöttségnek a koreai kérdés békés rendezésére irányuló javaslataival. Az Egysült Államok vallási közösségeinek 489 lelkésze követeli az ENSZ főtitkárához és a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett felhívásában a koreai háború megszüntetését. A Biz ------------------KÍNAI KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KIEVBEN A kievi állami múzeumban kiállítás nyílt meg Kína képzőművészeti alkotásaiból. A kiállításon 300 kínai műremeket, köztük kiváló kínai festőművészek képeit mutatják be. 1950 SZEPTEMBER 1 PÉNTEK Amerikai hadirepülőgépek ismét megsértették a Kínai Népköztársaság légiterét Csu-En-Laji távirata a Biztonsági Tanácshoz Az Új Kína hírügynökség közli, hogy a Koreában működő agresszív amerikai haderők repülőgépei ismét benyomultak a Kínai Népköztársaság területére és kínai polgárokat öltek és sebesítettek meg. Csu Ein- Laj, a központi népi kormány külügyminisztere ezzel kapcsolatban újabb táviratot intézett Malikhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának elnökéhez és Trygve Liehez, az ENSZ főtitkárához. Követelte, hogy a Biztonsági Tanács haladéktalanul tegyen hatékony intézkedéseket a Koreában működő amerikai agresszív erők támadása kiterjesztésének megakadályozására és a Koreába benyomult amerikai erők kivonására. A távirat szövege a következő: Augusztus 27-én történt incidenst követően amerikai repülőgépek augusztus 29-én ismét benyomultak a Kínai Népköztársaság légterébe és több kínai polgárt megöltek és megsebesítettek. Augusztus 29-én 17.43 órakor négy amerikai vadászgép Korea felől benyomult Kína területére és légi felderítést végzett a Kuantiani körzetben fekvő Lakossziao felett, a Jalucsian folyó jobbpartján. Ezután tovább repütek a Jalucsian folyó jobbpartján Csantianhokou felé, kb. egy km-re Lakoszsziaotól. Ott kínai polgári hajókra lőttek, megöltek egy kínai halászt és két másikat megsebesítettek. 17.50 órakor ugyanezek a vadászgépek az Antungtól északkeletre fekvő Koloucsi felett jelentek meg, ismét lőtték polgári hajóinkat, megöltek három kínai halászt, súlyosan megsebesítettek kettőt és könnyen megsebesítettek három másik halászt. A Koreában működő agresszív amerikai erőknek ezek a folytatólagosan elkövetett provokációs gaztettei szembetűnően leleplezték és bizonyították az Egyesült Államok kormányának szándékát, hogy a háborút kiterjessze és megbontsa az egyetemes békét. A Kínai Népköztársaság központi népi kormányának nevében ezennel ismét vádat emelek az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt és követelem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa haladéktalanul intézkedéseket foganatosítson, a háború kiterjesztésére törekvő, Koreában működő agresszív amerikai erők hasonló cselekményei megszűnjenek és az agresszív amerikai erőket haladéktalanul kivonják Koreából, hogy az adott probléma többé ne váljék komoly méretűvé. Nagyon is szükségesnek vélem, hogy ezeket az intézkedéseket haladéktalanul megtegyék. Csu En-Laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának külügyminisztere. fi Finn Kommunista Pár fennállásának 32. évfordulójás Janepane Helsinkiben kedden nagyszabású ünnepség volt a Finn Kommunista Párt megalapításának 32. évfordulója alkalmából. Felszólalt Herta Kuusinen és Mauri Ruoma. Kuusinen szólt a jobboldali szociáldemokraták áruló politikájáról és sok példával bizonyította, hogy a jobboldali árulók mindig a legfelelősségteljesebb pillanatokban árulták el a munkásosztály érdekeit. Most a miniszteri tárcákért vívott küzdelmükben akarják felhasználni a munkásosztályt. Kuusinen felhívta Finnország dolgozóit, folytassák harcukat a békéért, az ország politikájának megváltoztatásáért a nép érdekében. WALTER ULBRICHTÉRT Az unterwellenborni Max Huta dolgozói javaslatot tettek arra, hogy az 1950. évi nemzeti nagydíjat Walter Ulbrichtnak, az ötéves terv megszerkesztőjének adják ki. A rostocki Neptun hajógyár dolgozói is csatlakoztak e javaslathoz. EGY ÉVFORDULÓRA Ma van 20 esztendős évfordulója a nagy budapesti tüntetésnek, amikor tízezrek jelentek meg az utcán munkát és kenyeret követelve. A hatalmas tüntetést a rendőrség és a kihívott katonaság vérbe fojtotta. Az alábbi részlet Déri Tibor: Felelet“ című regényének egyik jelenete, amely ezt a tüntetést írja le Épp az utcasarkon érte el Ocsenást. — Te meg hova rándaoltál ki? — kérdezte ez vigyorogva. Meglátszott az arcán, hogy még semmit sem tud. Egy negyedóra sem telt el azóta, hogy Bálint a Rózsa utcában szem elől vesztette, de az időt a gyermek lelkében a lecsapó rendőrkardok, a véres arcú asszony, a szürke 16 kivert szemes Istenes bácsi széthasított koponyája mint megannyi láthatatlan drámai szorzószám a tízszeresére duzzasztották. Bálint szeméből patakzottak a könnyek — Ott gyilkolják az embereket. — Hol? A gyermek hátrafelé mutatott■ — Mit mondasz? — kérdezte Ocse- Zsák, hirtelen elfehéredett szájjal. — Ki gyilkol? — A rendőrök. A külváros felől szakadatlan folyamban özönlött a tömeg, amelyet a rendőrség az Andrássy útról a mellékutcákba szorított. Akiket a Köröndön a rendőrtámadás első hulláma szétvert, azok nagyobb része — a sebesültek kivével ezrel a főútvonal két oldalán újra összegyűlt s mégegyszer elindult a Hőseik -tere felé. Csendben menetelnek, összeszorított fogakkal. Sok volt köztük, aki még az 1919-es kommün emlékeit viselte a bőrén s még többen a szívükben. A régi emlék , az új düh összekeveredett bennük a megmerevítette öklüket. Volt vörös katonák a szolnoki csata emlékét idézték, mások a felvidéki dicsőséges napokat emlegették, amikor a Vörös Hadsereg megverte a cseheket s bevonult Kassára■ Úgy éreznék, hogy a magyar proletariátus tizenkétévi néma szenvedés után most újra magára eszmél: előre- és hátratekintettek a beláthatatlan hosszúságban hömpölygő tömegre, amely széles folyamban áradt az összes mellékutcákból s úgy látták, elérkezett a nap, amikor a forradalmi munkásság ismét átveheti a hatalmat. A rendőrségen is sokan voltak, akik még emlékeztek a kommünre, ezek más szemmel nézték az eseményeket, mint fiatalabb, tapasztalatlanabb bajtársaik. A város különböző részeiből befutó hírek mindkét félben felszították, magasra lobbantották az emlékeket. A Körúton állítólag hosszú sorokban álltak a bedöglött villamosok, itt is, ott is felgyújtott autóbuszok lángoltakaz úttest, úgy hírlett, be volt szórva feldöntött magánautókkal. Egy városi képviselőt, aki autója tetejéről le akarta csillapítani a felizgatott tömeget, hír szerint, vasdorongokkal agyonütötték. Arról is beszéltek, hogy Peyer szociáldemokrata képviselőt, aki a Városligetben hazatérésre szólította fel a tömeget, úgy megverték, hogy a mentőknek kellett elszállítaniuk. Ugyanott egy kávéházat ízzé-porrá zúztak, az Iparcsarnokot felgyújtották■ A kivezényelt katonaság állítólag megtagadta az engedelmességet. A tömeg csendben vonult a Városliget felé. Brányik, Ocsenás és Bálint együtt maradt, velük egy sorban egy svábos kiejtéssel beszélő, köpcös, veresképű vasesztergályos, aki még menekülésük közben, a kapuban csatlakozott hozzájuk s az utcasarki találkán — egyetlenként — megvárta őket. A jéggyáriak végleg elvesztek, Bálint hiába tekergette utánuk a nyakát. Mögöttük néhány egyetemi hallgató lépdelt, két diákány barna haját lebegtette a szél. — Kitört a forradalom? — kérdilezte Bálint Ocsenástól. Ocsenás nyert egyet■ — Igen— Nem hiszem, öcsém — mondta Brányik — Hát ez mi? — Ez olyan szekér — mondta Brányik —■ amelyiknek nincs kocsija. Ez vagy befordul az árokba, vagy nekimegy a falnak, mert nincs, aki hajtsa. A következő percben a tömeg széle egy rendőrei ak kardja elé került. Brányikot a visszaözönlő tömeg nyomban elsodorta, Bálint fútás közben hátra-hátrafordulva még néhány pillanatig látta feléjük integető kezét, aztán ez lehanyatlott, a hangja is elmerült a rendőrök ordításában. Egymás mellett futottak Cesenással, a sarkukban egy megmegcsörrenő kard és egy kipödört bajusz alatti vad lihegés. A rendőr egyszer megbotlott a kard hüvelyében s elvágódott, de rögtön feltápászkodott s újra utánuk eredt.