Néplap, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-01 / 203. szám

93. Megkezdődött a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség IIr. kongresszusa Szerdán kezdődött meg­ Berlin­ben a Szabad Német Szakszerve­zeti Szövetség I. kongresszusa, amelyen több mint 70 külföldi szakszervezeti vezető — élükön Louis Salrant-tal, a Szakszerve­zeti Világszövetség főtitkárával és több mint 800 nyugatnémetor­­szági szakszervezeti harcos jelent meg. A kongresszust Herbert Warn­ke, a Szabad Német Szak­­szervezeti Szövetség elnöke nyi­totta meg, majd Alex Starck köszöntötte Wilhelm Heck elvtár­sat, a Német Demokratikus Köz­társaság elnökét, Otto Grote­wohl elvtársat, miniszterelnököt, a kormány tagjait, a diplomáciai testület képviselőit és a külföldi küldötteket. A kongresszus elnökségébe Wamke és Starck mellett bevá­lasztották Luis Saillant, a Szak­­szervezeti Világszövetség főtit­kárát, a szovjet és más külföldi küldöttségek tagjait. A díszelnök­ségbe hatalmas lelkesedés köze­pette választották meg Sztálin generalisszimusszai az élen a nemzetközi munkásmozgalom ve­zetőit, köztük Rákosi Mátyást is. Ezután Alex Starck felolvasta Wilhelm Pieck elnöknek a kon­gresszushoz intézett üdvözlőtáv­iratát, majd Otto Grotewohl elv­társ miniszterelnök kormányának nevében köszöntötte a kongresz­­szus résztvevőit. A szakszerveze­tekben demokratikus rendünk fel­építésének egyik hatalmas erejét köszöntjü­k — mondotta. — Külö­nösen fontos ez ma, amikor az amerikai imperialisták Németor­szágot és a német népet az újra­fegyverkezés útjára akarják ta­szítani. Az amerikai háborús uszí­tók a német népre szabadítják láncos kutyáikat, mindenekelőtt Schumachert, aki csak néhány nappal ezelőtt beszélt Berlin, Kö­zép- és Keletnémetország megtá­madásáról. Közös erővel kell harcolnunk a háborús gyújtogatók akna­munkája ellen. Ebben a harcban harcos szövetsé­gesként köszöntjük a Szabad Né­met Szakszervezeti Szövetséget. Ez a szövetség a Szakszervezeti Világszövetségbe való belépése ál­tal megtette az első lépéseket azon az úton, amely a német munkásosztályt visszaviszi a nemzetközi munkásosztály nagy baráti családjába. Köszöntjük Németország és az egész világ szervezett munkásait, akik megtagadják a hadianyag szállítóiját. I­tt nem háborút, hanem bé­két akarunk, amit bizonyít, hogy elfogadtuk az ötéves tervet. Akinek ilyen tervei vannak, az nem fordíthatja tekinteteit az újabb háború felé, annak a béke táborában kell küzdenie. Ezután Herbert Warn­ke, a Sza­bad Német Sz­akszervezeti Szö­vetség elnöke számolt be a szö­vetség munkájáról. Leszögezte, hogy a német szervezett munkás­ság a béke és a népek közt!*1! barátság táborához tartozik, melyet a Szovjetunió vezet. Valamennyi német szervezett dol­­gozó nevében szolidaritásról biz­tosította a hűs koreai népet és megbélyegezte az amerikai légi­­banditák vadállati­as kegyetlenke­déseit Koreában. Kiemelte annak fontosságát, hogy a Szabad Né­met­ Szakszervezeti Szövetséget felvették a Szakszervezeti Világ­szövetségbe és rámutatott a sza­kadás német szakszervezeti veze­tők árulására. Ezek elszabotálták a német szakszervezeti mozgalom egységét azáltal, hogy a londoni sárga internacionáléhoz csatlakoz­tak. Feltétlenül szükséges — mon­dotta — a Szovjetunióval, vala­mint a népi demokráciákkal fenn­álló baráti kapcsolatok elmélyíté­se. Ezután a német és francia szakszervezetek harcos szövetsé­gének fontosságát hangs­úlyoz­ta. A nyugatnémetországi helyzetről szólva megbélyegezte az újrafegy­verkezési tervet és kijelen­tette, hogy a nyugatnémet­­országi haladó munkásság­nak a nemzeti ellenállás haj­tóerejévé kell válnia. Meg kell akadályozni, hogy Nyu­­gat-Berlint az imperialisták híd­főnek használhassák fel a köztár­saság újjáépítésének megzavará­sára. Az első feladat — mondotta — a Demokratikus Németország nemzeti frontjának erősítése.­­ Megemlékezett az október 15-i vá­lasztások jelentőségéről is, ame­lyek rendkívül fontos mérföld­követ jelentenek a békéért, Né­metország egységéért vívott harc útján. Bejelentette ezután, hogy a legutóbbi kongresszus óta más­­félmillióval emelkedett a szak­szervezeti tagok száma, amely je­lenleg a Német Demokratikus Köztársaság területén összesen hétmillió. Befejezésül Wamke ezeket mondotta: El kell jönnie annak a napnak, amikor Németország egy­séges lesz. Teljesíteni fogjuk az ötéves tervet, amely végleg szét­zúzza a régi kapitalista világ ma­radványait köztársaságunkban és olyan fokra emeli a dolgozók jó­létét, ami eddig ismeretlen volt Németországban. Meg fogjuk aka­dályozni az imperialistáknak azt a törekvését, hogy új katasztrófá­ba döntsék a világot. Ki fogjuk harcolni a békét, szoros, megbont­hatatlan barátságban a Szovjet­unióval, a népi demokráciák or­szágaival, a világ minden szabad­sága nazető népével s a Szakszer­vezeti Világszövetségbe tömörült munkásság millióival. Beszéde után a résztvevők szűn­ni nem akaró lelkesedéssel éltet­ték a Szovjetuniót, Sztálin gene­ral­isszimuszt és Pieck elvtársat, majd az Internacionálé el­éneklése után megindult a vita az elnöki beszámoló felett. Honsági Tanács elnökéhez, Ma­likhoz táviratot intéztek a ko­reai néphadsereg fogságba esett hadifoglyok: „Meggyő­ződtünk arról, hogy nem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csapatai a táma­dók, ahogy ezt nekünk mond­ták , hanem a Li Szin-Man kormány csapatai“. Követeljük, az ENSZ szólítsa fel az Egye­sült Államok kormányát, vonja ki az amerikai csapatokat Ko­reából. Világszerte erősödik a tiltakozás az amerikaiak Koreában elkövetett gaztettei ellen A Szovjetunió dolgozói csat­­­lakoztak a világ népei hatal­mas tiltakozó mozgalmához. A Biztonsági Tanácshoz intézett felhívásban a szovjet írók szövetsége és a szovjet szén­ipari munkások szakszervezeté­nek vezetősége követeli, vesse­nek véget azonnal az ameri­kaiak koreai agressziójának, tiltsák be a békés városok és falvak bombázását. A Szovjetunióban a dolgozók a munka frontján elért újabb győzelmekkel erősítik a békét. Az ashabadi szövő-fonógyár dolgozói 500 ezer rubel értékű árut termeltek terven felül, míg a kosztromai gyapot-szö­­vetgyár dolgozói 17,5 tonna ki­váló minőségű gyapotot taka­rítottak meg. Lengyelországban a gyárak és üzemek békeműszakokban dolgoznak, csupán Krakkó kör­zetében több mint száz üzem­ben folyik nagy sikerrel a békeműszak. Csehszlovákiában a csehszlo­vák ifjúsági szövetség 15 ezer ifjú békeharcosa hatalmas bé­ketüntetésen foglalt állást a béke mellett az Usti nad La­ben városban. A csehszlovák papság is számtalan tiltakozó táviratban juttatta kifejezésre felháboro­dását Korea békés lakossága ellen elkövetett terrorcselek­mények miatt. Romániából naponta érkez­nek tiltakozó táviratok az ENSZ Biztonsági Tanácsához, amelyben a dolgozók követelik az amerikaiak koreai támadó háborújának megszüntetését. Az albán demokratikus arc­vonal főtitkára táviratot kül­dött a Biztonsági Tanács elnö­kének, amelyben az albán nép felháborodását fejezi ki a ko­reai agresszió miatt és hangsú­lyozza, hogy teljes szolidaritá­sát fejezi ki a koreai agresszió miatt és hangsúlyozza, hogy teljes szolidaritást vállal a szovjet küldöttségnek a koreai kérdés békés rendezésére irá­nyuló javaslataival. Az Egysült Államok vallási közösségeinek 489 lelkésze kö­veteli az ENSZ főtitkárához és­ a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett felhívásában a koreai háború megszüntetését. A Biz­ ------------------­KÍNAI KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KIEVBEN A kievi állami múzeumban kiállítás nyílt meg Kína kép­zőművészeti alkotásaiból. A kiállításon 300 kínai műreme­ket, köztük kiváló kínai festő­művészek képeit mutatják be. 1950 SZEPTEMBER 1 PÉNTEK Amerikai hadirepülőgépek ismét megsértették a Kínai Népköztársaság légiterét C­su-En-Laji távirata a Biztonsági Tanácshoz Az Új Kína hírügynökség közli, hogy a Koreában működő agresszív amerikai haderők repülőgépei ismét benyomultak a Kínai Népköztársa­ság területére és kínai polgárokat öltek és sebesítettek meg. Csu Ein- Laj, a központi népi kormány kül­ügyminisztere ezzel kapcsolatban újabb táviratot intézett Malikhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biz­tonsági Tanácsának elnökéhez és Trygve Liehez, az ENSZ főtitkárá­hoz. Követelte, hogy a Biztonsági Tanács haladéktalanul tegyen ha­tékony intézkedéseket a Koreában működő amerikai agresszív erők tá­madása kiterjesztésének megakadá­lyozására és a Koreába benyomult amerikai erők kivonására. A távirat szövege a következő: Augusztus 27-én történt incidenst követően amerikai repülőgépek augusztus 29-én ismét benyomultak a Kínai Népköztársaság légt­erébe és több kínai polgárt megöltek és megsebesítettek. Augusztus 29-én 17.43 órakor négy amerikai vadászgép Korea fe­lől benyomult Kína területére és légi felderítést végzett a Kuan­­tiani körzetben fekvő Lakossziao felett, a Jalucsian folyó jobbpart­ján. Ezután tovább repütek a Ja­lucsian folyó jobbpartján Csantian­­hokou felé, kb. egy km-re Lakosz­­sziaotól. Ott kínai polgári hajókra lőttek, megöltek egy kínai halászt és két másikat megsebesítettek. 17.50 órakor ugyanezek a vadász­gépek az Antungtól északkeletre fekvő Koloucsi felett jelentek meg­, ismét lőtték polgári hajóinkat, meg­öltek három kínai halászt, súlyosan megsebesítettek kettőt és könnyen megsebesítettek három másik ha­lászt. A Koreában működő agresszív amerikai erőknek ezek a folytatóla­gosan elkövetett provokációs gaz­tettei szembetűnően leleplezték és bizonyították az Egyesült Államok kormányának szándékát, hogy a há­borút kiterjessze és megbontsa az egyetemes békét. A Kínai Népköztársaság központi népi kormányának nevében ezennel ismét vádat emelek az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt és kö­vetelem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa haladéktalanul intézkedése­ket foganatosítson, a háború kiter­jesztésére törekvő, Koreában mű­ködő agresszív amerikai erők ha­sonló cselekményei megszűnjenek és az agresszív amerikai erőket ha­ladéktalanul kivonják Koreából, hogy az adott probléma többé ne váljék komoly méretűvé. Nagyon is szükségesnek vélem, hogy ezeket az intézkedéseket haladéktalanul meg­tegyék. Csu En-Laj, a Kínai Népköztár­saság központi népi kormányának külügyminisztere. fi Finn Kommunista Pár fennállásának 32. évfordulójás Janepan­e Helsinkiben kedden nagysza­bású ünnepség volt a Finn Kommunista Párt megalapítá­sának 32. évfordulója alkal­mából. Felszólalt Herta Kuusi­­nen és Mauri Ruoma. Kuusi­­nen szólt a jobboldali szociál­demokraták áruló politikájáról és sok példával bizonyította, hogy a jobboldali árulók min­dig a legfelelősségteljesebb pil­lanatokban­ árulták el a mun­kásosztály érdekeit. Most a miniszteri tárcákért vívott küz­delmükben akarják felhasz­nálni a munkásosztályt. Kuu­sinen felhívta Finnország dol­gozóit, folytassák harcukat a békéért, az ország politikájá­nak megváltoztatásáért a nép érdekében. WALTER ULBRICHTÉRT Az unterwellenborni Max­ Huta dolgozói javaslatot tettek arra, hogy az 1950. évi nemzeti nagydíjat Wal­ter Ulbrichtnak, az ötéves terv megszerkesztő­jének adják ki. A rostocki Neptun hajógyár dolgozói is csatlakoztak e javaslathoz. EGY ÉVFORDULÓRA Ma van 20 esztendős évfor­dulója a nagy budapesti tün­tetésnek, amikor tízezrek je­lentek meg az utcán munkát és kenyeret követelve. A ha­talmas tüntetést a rendőrség és a kihívott katonaság vérbe fojtotta. Az alábbi részlet Déri Ti­bor: Felelet“ című regényé­nek egyik jelenete, amely ezt­ a tüntetést írja le Épp az utcasarkon érte el Ocse­­nást. — Te meg hova rándaoltál ki? — kérdezte ez vigyorogva. Meglát­szott az arcán, hogy még semmit sem tud. Egy negyedóra sem telt el azóta, hogy Bálint a Rózsa utcá­ban szem elől vesztette, de az időt a gyermek­­ lelkében a lecsapó rendőrkardok, a véres arcú asszony, a szürke 16 kivert szeme­s Istenes bácsi széthasított koponyája mint megannyi láthatatlan drámai szorzó­szám a tízszeresére duzzasztották. Bálint szeméből patakzottak a könnyek — Ott gyilkolják az em­bereket. — Hol? A gyermek hátrafelé mutatott■ — Mit mondasz? — kérdezte Ocse- Zsák, hirtelen elfehéredett szájjal. — Ki gyilkol? — A rendőrök. A külváros felől szakadatlan fo­lyamban özönlött a tömeg, amelyet a rendőrség az Andrássy útról a mellékutcákba szorított. Akiket a Köröndön a rendőrtámadás első hulláma szétvert, azok nagyobb ré­sze — a sebesültek kivével ezrel a főútvonal két oldalán újra össze­gyűlt s mégegyszer elindult a Hő­­seik -tere felé. Csendben menetelnek, összeszorított fogakkal. Sok volt köztük, aki még az 1919-es kom­mün emlékeit viselte a bőrén s még többen a szívükben. A régi emlék , az új düh összekeveredett bennük a megmerevítette öklüket. Volt vörös katonák a szolnoki csata emlékét idézték, mások a felvidéki dicsősé­ges napokat emlegették, amikor a Vörös Hadsereg megverte a csehe­ket s bevonult Kassára■ Úgy érez­nék, hogy a magyar proletariátus tizenkétévi néma szenvedés után most újra magára eszmél: előre- és hátratekintettek a beláthatatlan hosszúságban hömpölygő tömegre, amely széles folyamban áradt az összes mellékutcákból s úgy látták, elérkezett a nap, amikor a forradal­mi munkásság ismét átveheti a ha­talmat. A rendőrségen is sokan voltak, akik még emlékeztek a kommünre, ezek más szemmel nézték az ese­ményeket, mint fiatalabb, tapaszta­­latlanabb bajtársaik. A város kü­lönböző részeiből befutó hírek mind­két félben felszították, magasra lob­bant­ották az emlékeket. A Körúton állítólag hosszú sorokban álltak a bedöglött villamosok, itt is, ott is felgyújtott autóbuszok lángoltak­­az úttest, úgy hírlett, be volt szórva feldöntött magánautókkal. Egy vá­rosi képviselőt, aki autója tetejé­ről le akarta csillapítani a felizga­tott tömeget, hír szerint, vasdoron­gokkal agyonütötték. Arról is be­széltek, hogy Peyer szociáldemo­krata képviselőt, aki a Városliget­­ben hazatérésre szólította fel a tö­meget, úgy megverték, hogy a men­­tőknek kellett elszállítaniuk. Ugyan­ott egy kávéházat ízzé-porrá zúztak, az Iparcsarnokot felgyújtották■ A kivezényelt katonaság állítólag meg­tagadta az engedelmességet. A tömeg csendben vonult a Vá­rosliget felé. Brányik, Ocsenás és Bálint együtt maradt, velük egy sorban egy svábos kiejtéssel be­szélő, köpcös, veresképű vaseszter­­gályos, aki még menekülésük köz­ben, a kapuban csatlakozott hozzá­juk s az utcasarki találkán — egyetlenként — megvárta őket. A jég­gyáriak végleg elvesztek, Bálint hiába tekergette utánuk a nyakát. Mögöttük néhány egyetemi hallgató lépdelt, két­ diák­ány barna haját lebegtette a szél. — Kitört a forradalom? — kérd­ilezte Bálint Ocsenástól. Ocsenás nyert egyet■ — Igen­— Nem hiszem, öcsém — mondta Brányik — Hát ez mi? — Ez olyan szekér — mondta Brányik —■ amelyiknek nincs ko­csija. Ez vagy befordul az árokba, vagy nekimegy a falnak, mert nincs, aki hajtsa. A következő percben a tömeg széle egy rendőrei­ ak kardja elé került. Brányikot a visszaözönlő tö­meg nyomban elsodorta, Bálint fút­­ás közben hátra-hátrafordulva még néhány pil­lanatig látta feléjük in­tegető kezét, aztán ez­­ lehanyatlott, a hangja is elmerült a rendőrök or­dításában. Egymás mellett futottak Cesenással, a sarkukban egy meg­­megcsörrenő kard és egy kipödört bajusz alatti vad lihegés. A rendőr egyszer megbotlott a kard hüvelyé­ben s elvágódott, de rögtön feltá­­pászkodott s újra utánuk eredt.

Next