Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-26 / 275. szám

4 AZ ÁLLATKERTB avagy a háborús gyújtogatók igazi arca A dolgozók szerte a világon, a Szovjetunióban éppen úgy, mint Ausztráliában, Magyarországon ép­pen úgy, mint Brazíliában, vagy bárhol másutt a világon■ békét akarnak. A kapitalista országok urai, elsősorban a­ newyorki Wall Street és a londo­ni City pénzmág­násai azok, akik profitjuk növelése érdekében igyekeznek mindenáron háborút kirobbantani. A dolármilliomosok irányítják a valóságban a nyugati országok meg­vesztegethető, korrupt politikusait és hadvezéreit. A haszon­­sebrevá­­gásánál persze azért nem feledkezik meg a Wall Street ezeknek az urak­nak a szolgálatairól sem, s ebben a piszkos üzletben mind a két fél nyerne, ha a népek, amelyek szám­lájára szeretnének nyerészkedni, el­tűrnék szennyes tevékenységüket. Az új háború legvéresebb uszítói, az emberiség legdühödtebb ellenség­erei közül mutatunk most be né­hányat. Winston Churchill, a „porcus politicus“ Churchill, az agg háborús uszító, már az első világháború idején sze­repelt. Első nevezetes cselekedete a hírhedt gallipoli partraszállás volt, ahol angol katonák tízezreit vitte­k halálba. Akkor jegyezte meg róla egyik burzsoá politikus az angol par­amintben: ,,Churchill fejét szét kel­ene zúzni Gallipoli szikláin." ■ Mióta a Szovjetunió létrejött, Churchill egy pillanatra sem szűnt meg uszítani ellene. Döntő szerepe van az intervenciós háború kirob­­ba­ntásában, s a két világháború kö­zötti időszakban is szüntelenül azon mesterkedett, hogy szovjet­ellenes frontba fogja össze a kapitalista or­szágokat. A második világháború idején mindent elkövetett, hogy kés­leltesse a második front létrehozá­sa, is Most is az elsők között volt, akik síkraszálltak az őrült fegyver­kezés mellett. Az angol imperializ­mus egykori vezetője teljesen behó­dolt a nála hatalmasabb uraknak, s neve azok között szerepel, akik te­­vés tényén közreműködtek Anglia és a Brit birodalom amerikai gyarmat­­tá való­ süllyesztésében. V.K­srterte híres arról, hogy mér­­tékte­tnül sokat iszik és eszik s a gyomrát mindennél jobb­an szereti a világon. Harry T­ruman, a beszélő papagály Harry Truman, a tönkrement nad­rág­tartó ügynök a legszürkébb, leg­középszerűbb ember. A Demokrata Párt igazi urai éppen úgy a politi­kai gangszterek, mint a másik ame­rikai párté, a republikánusoké. Az amerikai választások a valóságban alkalmasak arra, hogy ezek az ú. n. , bossz­ok megtömjék a­ zsebüket. Az egyik ilyen gengszterfőnöknek köszönheti Truman is politikai kar­rierjét. A Roosevelt polgári radikalizmu­sától megriadt nagytőke ültette az elnökhelyettesi székbe, s Roosevelt halála után rámaradt az elnökség. Első dolga volt, hogy Roosevelt köz­vetlen munkatársait elmozdította s helyükre a finánctőke mindenre kapható zsoldosait állította. Önálló gondolkozásra még annyira sem képes, mint­ a burzsoá politiku­sok általában. Mint a beszélő papa­gáj, csak ezt hajtogatja, amit a lát­hatatlan súgó, a Wall Street diktál neki. Dean Acheson, az atomcsimpánz Achesont, aki számos amerikai bankérdekeltség főrészvényesei közé tartozik, színtén a Wall Street által irányított ■ politikai gengszterek jut­tatták a külügy­miniszterséghez. A kenetes ügyvéd, aki eredeti foglal­kozásában sem nagyon tűnt ki, a békéről szónokol, de közben fő bű­nöse a koreai nép ellen indított gyilkos intervenciónak. Az apja pré­dikátor­­ volt, s ezért szereti magát istenfélő embernek feltüntetni, de a szólamok­­ mögül leplezetlenül kivi­csorog az atomcsimpánz igazi ábrá­zata, aki csak­ az alkalmas pillana­tot várja, hogy atombombával jutsz­títsa el az emberiséget. Arthur Bevin, a szemüveges varangy A munkásáruló angol jobboldali szociáldemokraták legjellegzetesebb alakja Bevin, a jelenlegi angol kül­­ü­gyminiszter. Míg hatalomhoz nem jutott, radikálisnak játszotta ki ön­magát, de mikor a TUC, az angol szakszervezet főtitkára lett, sikerült neki a Szakszervezeti Főtanácsot a magához hasonló árulókkal meg­tölteni s a munkásosztály ellen fol k­ölteni. Külü­gyminisztersége óta is nagy befolyást gyakorol a szakszer­vezetekre, a valóságban az ő irányí­tása szerint dolgozik a szürke reak­ciós Deakin, a másik dühödt mun­kásáruló, a jelenlegi főtitkár. Egész opportunista karrierjén csak egy állandó vonást találunk, a kom­munisták iránti gyűlöletet. Minden pocsolyában jól érzi magát, tegnap a brit imperializmus harcosa volt, ma az amerikaiak gátlás nélküli ki­szolgálója. Douglas MacArthur, a koreai sakál Alig van gyűlöltebb név a vilá­gon, mint a Mac Arthuré. A tábor­nok, aki fiatalabb korában a tömeg közé lövetett és gengszterekkel ba­rátkozott, s a második világháború­ban állandóan futott a japánok elöl, most visszataszító karrierjének mél­tó befejezéséhez ért, az ő parancsá­ra gyilkolják halomra a terror­bombázók az ártatlan koreai nőket és gyermekeket. A japán imperializ­mus feltámasztása, a Kína elleni agresszív tervek kidolgozása is en­nek a közönséges gyilkosnak a ne­véhez fűződik. Sakál valóban, aki a harcmezőtől óvatosan távoltartja magát, csak a csatazaj elülte után merészkedik elő. Az egész világsaj­tót bejárta az a hír, hogy egy el­esett koreai harcos holttestének szemlélése közben ezt mondta: ,.Ked­ves látvány ez öreg szemeimnek." A koreai háború főbűnöse azon­ban nem kerülheti el azt a sorsot, ami a gyilkosokra és hullarablókra vár. Joszif Broz Tito, a mérgeskígyó Mióta a Tájékoztató Iroda lelep­lezte Titoék áruló tevékenységét, egymásután derül fény Tito aljas gaztetteire. A trockista bomlasztó, a jugoszláv partizánok á.u.fja, az imperialisták kéme ma Pál régens­­herceg belgrádi palotájában dőzsöl, miközben föpribékje, a hóhér Ran­­kovics irtja a jugoszláv nép leg­jobb fiait.­­ Hitler vadállati kegyetlensége, Göring gyűjtési szenvedélye és fa­lánksága egyesül a kövér dictátor­­ban, akinek az amerikai agresszorok ugyanazt a szerepet szánták Délke­le­t Európában, mint Li Szun,Mannak a Távolkeleten. Tito, amíg álcázta magát, mérges, kígyó módjára igyekezett megmarni a környező népi demokratikus or­szágokat, hogy magához hasonló al­jas árulókat juttasson ott is kor­mányra és ezzel is szolgálja ameri­kai gazdái szovjetellenes terveit. De a mérgeskígyó mindaddig veszélyes, amíg szét nem tiporják a fejét. Ezt a fe­ldatot a rútul megcsalt, el­árult, megkínzott jugoszláv nép előbb utóbb végre is fogja hajtani. Franciaországi lakásviszonyok A francia egyetemi hallgatóit ,sok gondja között az egyik a diákszállások hiányának és mé­regdrága szobabéreknek a kérdése. „A lakáskérdés sok diák számá­ra nagyobb gondot okoz, mint valaha” — írja a kommunista egyetemi ifjúság lapja, a Clarté.­­ A szállásadók ugyanis a szün­idők alatt újra 50 százalékkal felemelték a lakbért. A lakáshiány miatt felütötte fejét a spekuláció és ez még csak fokozza a diákszállások hiányát. 1990 NOVEMBER 20, VASÁRNAP Az Egyesült Nemzetek Szervezete Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete a fasiszta Németországot, Olaszországot és Japánt legyőző szövetségesek közös elhatározása alapján jött létre. Eredeti célja az, mint azt az alapokmány le­szögezi, hogy békésen rendezze a világ népei között felmerülő vitás kérdéseket, megvédje a kis nem­zetek jogait és függetlenségét s lehetetlenné tegye újabb agresz­­szió létrejöttét. Az ENSZ legfontosabb szerve a közgyűlés, amely hivatva van az ENSZ magasztos elveinek a gyakorlatba való átültetésére. A közgyű­és különböző bizottságo­kat választott gazdasági, politi­kai és kulturális ügyek intézésé­re. Közülük legfontosabb a Biz­tonsági Tanács, amelynek felada­ta, hogy a világ békéje és bizton­sága fölötti őrséget ellássa. A Biztonsági Tanácsnak tizenhárom tagja van,, öt állandó (Szovjet­unió, Anglia, USA, Kína, Fran­ciaország), hat tagot pedig két évi időtartamra választanak meg (jelenleg Norvégia, Jugoszlávia, Egyiptom, India, Kuba és Equa­­dor). A Biztonsági Tanács politi­kai ügyekben csak öt állandó tagjának egybehangzó szavazata esetén hozhat határozatot, egyet­len állandó tag ellenszavazata vé­tót jelent s ebben az esetben a határozat nem vihető keresztül. A nagyhatalmak egyhangúságá­nak ez az elve a világbéke egyik biztosítéka. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete azonban csak egészen rövid időn keresztül töltötte be hivatá­sát, hamarosan az amerikaiak agresszív terveinek eszközévé vált. Az USA imperialista körei arra törekednek, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetét telje­sen uralmuk alá hajtsák s az ENSZ leple alatt követhessék el aljas merényleteiket a béke el­len. A nemzetáruló kapitalista kor­mányok túlnyomó többsége vakon követi az USA külügym­iniszté­­riumának utasításait s ilyen mó­­don az ENSZ szavazógépe segít­ségével Amerika ismételten meg­akadályozza azt, hogy a béke megszilárdítására vonatkozó ja­vaslatokat megszavazzák. A sza­vazógép hiúsította meg a demo­kratikus Magyarország, Romá­nia, Bulgária, Albánia és a Mon­gol Népköztársaság felvételét is az ENSZ tagjai közé. Az USA- csatlósok akadályozzák még ma is, hogy a világ legnagyobb lé­lekszámú nemzete, a 475 , millió lakosú Kína képviselve legyen a szervezetben, helyén még mindig ott ül Csian-Tin-Fu, ez a nevet­séges bábfigura, aki Csang-Kai- Seken és féltucat hazaárulón kí­vül senkit sem képvisel. ■ A leggyalázatosabb támadást a világbéke ellen azonban a ko­reai agresszió igazolására intéz­ték. A Biztonsági Tanács, a Szovjetunió és Kína képviselőjé­nek távollétében, törvénytelenül és jogtalanul, agresszornak bé­lyegezte a megtámadott Koreai Népi Demokratikus Köztársasá­­got. Ekkor Li-Szin-Man hóhér­bandájának megmentésére az USA intervenciós csapatokat kül­dött Koreába, durván beleavat­kozva ezzel az ország be ügyeibe. Az amerikaiak nyomására több csatlósállam adott csapategysége­ket a koreai nép szabadsága el­­len. Mindnyájunk előtt ismerete­sek azok a világtörténelemben páratlan gonosztettek, amit az amerikai légikalózok és Mac Ar­thur tábornok gengszterei a ko­reai nép ellen elkövettek, meg­gyalázva és sárbatiporva ezzel az ENSZ kék zászlajának becsüle­tét. De tajvani agressziójuk fedezé­sére is az ENSZ et igyekeznek felhasználni az imperialisták, most pedig azon mesterkednek, hogy rész­ben a tibeti felszabadító hadjárat, részben pedig a kínai önkéntesek, koreai harca miatt a népi Kínát minősítsék támadó­nak. Megállapítható tehát, hogy az ENSZ nem teljesíti azt a hiva­­tást, amit eredetileg neki szán­tak, mert Amerika hol vesztege­­téssel, hol fenyegetőzéssel ismé­telten rákényszeríti akaratát a befolyása alatt álló országokra. Most a Biztonsági Tanács egy­hangúsági elvét szeretnék felbo­rítani, hogy ezzel újabb pillért vágjanak ki a világbéke épületé­ből. Külön említést érdemel a csat­lósországok közül a fasiszta Ju­goszlávia, amely a közelmúltban még megpróbálta az önálló külpo­­litikai vonalat követő országot játszani. A valóságban persze kezdettől fogva hűségesen kiszol­gálta az amerikai érdekeket. Most azonban, részben a dolláro­kért, részben pedig a nemzetközi helyzet kiéleződése miatt a bel­grádi fasiszták egyre inkább le­vetik az álarcot. Karde­j jugo­szláv külügyminiszter majd ki­ugrik a bőréből, hogy bebizonyít­sa Amerikának a Tito-klikk hű szolga voltát, szovjetellenes és népi demokráciaellenes arcát an rágalmaival. Az agresszív és békeellenes ja­­vaslatokat igen sokszor nem az USA képviselője, hanem valame­lyik latinamer­ikai csatlósország teszi meg. Hol Bolíviát, hol Ku­bát, hol a Dominicai Köztársasá­got tolja előtérbe a washingtoni maffia, most meg legutóbb, a ti­beti kérdéssel kapcsolatos ameri­kai mesterkedések szószólója az ugyancsak latinamerikai San­ Sal­­vador volt. Mindegy azonban, hogy melyik reakciós kormány képviselője áll az előtérben, a láthatatlan­sága minden esetben az amerikai külügyi hivatal, mely semmi aljasságtól nem riad vissza, csakhogy a szervezetet mi­nél engedelmesebb bábjává tegye. Nemcsak a Szovjetunió, Ukraj­­na, Bielorusszia, Lengyelország és Csehszlovákia javaslatait utasítja el ismételten a szavazógép, ha­nem még az olyan mérsékelt és erősen a kapitalisták javára,hajló indítványokat is, mint amilyet annak idején India képviselője tet­t a koreai kérdés rendezésére. A Szovjetunió ENSZ-szel kap­csolatos politikáját kezdettől fog­va az alapokmányhoz való ra­gaszkodás jellemezte. A Szovjet­unió javaslatai, Visinszkij elvtárs a közgyűlésen, Malik elvtárs a Biztonsági Tanácsban és a többi bizottságok szovjet küldöttei ren­dületlenül arra törekednek, hogy a szervezetet visszatérítsék ere­deti hivatásának betöméséhez. Ezt bizonyítják az ismételten megtett szovjet javaslatok a béke vádeí­­mében. A demokratikus országok hűségesen segítenek a Szovjet­uniónak e feladat végrehajtásá­ban. Az ENSZ, mai összetételében, elvesztette minden jogát arra, hogy az emberiség bizalommal tekintsen rá. Zászlaját, melyet az amerikai agresszorok kisajátítot­tak maguknak, beszennyezte az ártatlan koreai áldozatok kiömlő vére. A Szovjetunió mindezek el­lenére is mindent megkísérel, hogy a szervezetet eltérítse az amerikaiak uszályából és vissza­vezesse eredeti feladatainak vég­rehajtásához. A szavazógép már távolról sem olyan egységes, mint néhány hónappal ezelőtt. Különö­­sen az ázsiai országok azok, me­lyek egyre nagyobb­­idegenkedés­­sőm szemlélik az amerikaiak lep­lezetlen világuralmi törekvéseit.. A koreai nép példája megmutat­ta, mi vár ezekre a népekre, ha továbbra is alárendelik magukat Amerikának. Ma még a burzsoá kormányok, melyek jobban félnek a néptől, mint a tűztől, biztosítani tudják, hogy az USA elgáncsolja a szov­jet törekvéseket az­­ENSZ méltó­ságának visszaállítására. A népek egyre növekvő békemozgalma azonban elég erős lesz arra, hogy megakadályozza reakciós vezetőit az amerikai világhódító törekvé­sek alázatos kiszolgálásában.

Next