Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 126-150. szám)

1953-06-02 / 126. szám

2 A minisztertanács határozata a „Papírgyűjtő hetek”” megrendezéséről A minisztertanács elhatározta, hogy a hulladékpapír és a textilhulladékok összegyűjtésére „Papírgyűjtő hetek”-et rendez. A ,,Papírgyűjtő hetek” a földnlves szövetkezeteknél június 6-tő- 18-ig, a fővárosban és a vidéki városokban pedig június 1é-től 26-ig tartanak. A papír, és textil hulladékgyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszövetkezetben, lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szervezni A „Papírgyűjtő hetek” alatt az állami szervek, nől, vállalatoknál össze kell gyűjteni és be kell adni az egyszerűen kiselejtezhető iratfajtákat- Az üzemek, intézmények és vállalatok igazgatói felelős személyt kötelesek kijelölni a papír, és textilhulladékselejtezés lebonyolításának szervezésére és ellenőrzésére. A selejtezést valamennyi intézménynél, vállalatnál azonnal meg kell kezdeni. A városokban a beadandó mennyiség felét június 15-ig, a másik felét június 21-ig elszállításra kész állapotba kell helyezni. A hivatali irattárosok indítsanak versenyt a selejtezés minél gyorsabb és tökéletesebb elvégzésére, minél nagyobb mennyiségű kiselejtezhető papír összegyűjtésére. A „Papírgyűjtő hetek" során előkerülő, dokumentáció szempontjából értékes irományokat a Levéltárak Országos Központjának, a könyveket és folyóiratokat pedig a Népkönyvtári Központnak haladéktalanul be kell jelenteni. A városi és községi tanácsok nyújtsanak támogatást a begyűjtő vállalatoknak és szövetkezeteknek. Segítsék elő a gyűjtést oly módon, hogy társadalmi úton vonják be a gyűjtésbe a lakosság széles rétegeit. A minisztertanács felkéri a DIS.-t, a szakszervezeteket és az MNDSZ-t, hogy az üzemi és a lakóterületi gyűjtés megszervezéséből tevékenyen vegyék ki a részüket. A háziasszonyok a háztartásokban található hulladékpapír összegyűjtésével a lakóterületenként, házanként megszervezett gyűjtőnapokkal segítsék elő a „Papírgyűjtő hetek" sikerét A gyűjtő napok megszervezésébe vonják be a házmegbízottakat, házfelügyelőket is. Az ifjúság felkeresi a lakóterületeket, gyűjtőbrigádokat szervez, felkutatja a padlásokon és pincékben található papírhulladékot, hogy a legkisebb selejtpapír se maradjon összegyűjtetlenül. A minisztertanács felhívja a fiatalokat, hogy a gyűjtésben való tevékeny részvételükkel járuljanak a gyűjtés sikeréhez, segítsék elő, hogy még több könyvet, füzetet bocsáthassunk dolgozó népünk rendelkezésére. Egy vagon papírhulladékból 417.000 újságot, vagy 113.300 darab 10 lapos füzetet, vagy 104.000 darab 100 lapos könyvet készíthetünk és minden vagon papírhulladékkal három vagon fát takaríthatunk meg. Az összegyűjtött papír, és textil hu 11 adókért nemcsak az ellenértéket fizetik ki, de a legjobb eredményt elért gyűjtők között több százezer forint értékű jutalmakat osztanak ki- Könyviamemelés FERENCZI BÉLA: Maláföld népeinek hősi harca a békéért és szabadságért Maláj föld Délkelet-Ázsia legdélibb részén fekszik , a brit birodalom egyik legfontosabb nyersanyagforrása. Az angol imperialista gyámhatási,ők éppen ezért évtizedek óta féktelen terrorral és a legembertelenebb erőszak módszereivel nyomják el és pusztítják a maláj lakosságot. De Maláj földöe megelégelte a Szolgaságot, fegyvert fogott és egyre nagyobb sikerrel harcol azért, hogy ura legyen saját hazájának, s megteremtse a maga békéjét s küzdelmével feltartóztathassa az imperialistákat akik ezen a földön is akarják lobbantás a háború tüzét. Az Országos Békcetanács külpolitikai füzetsorozatának legújabb száma pontról pontra megvilágítja, hogy miként zsákmányolja ki az angol nagytőke Malájföld természeti kincseit és az elvágó elé vetíti azt a bátor harcot, amelyet a benszülött maláj nép a betolakodók felet folytat szabadságáért és figyelértságéért. Meggyőzően mutatja ki a ?e* milyen nagyjelentősége van a ' ■ 'áji nép önfeláldozó harcának a — a mi békénk fenntartásapontjából iel Adenauer, a nemzetáruló bábkancellár a németi kérdés békés megoldásától és ezzel az erkölcstelen bonni rendszer összeomlásától rettegve, segély kiádást intézett az Egyesült Államokhoz, hogy megakadályozza a négyhatalmi értekezlet létrejöttét A „DiMP” nyugatnémetországi hírszolgálati iroda vasárnap este a következőket jelentette: " Adenauer szövetségi kancellár a kelet és nyugat közötti viszony további fejlődésére vonatkozó aggodalma miatt félreérthetetlen diplomáciai lépést tett" óvást emelt az Egyesült Államok kormányánál az ellen, hogy a bonni és a párizsi szerződések életbelépése előtt négyhatalmi értekezletet tartsanak Németország kérdésében. Adenauer üzenetének átadására pénteken Párizsia küldte Kallstein külügyi államtitkárt, aki ott közölte ti kancellár elgondolásait Bruce amerikai különmegbízottal. Bruce ezután Eisens Shower elnökhöz továbbította Adenauer vétóját. Hallstein váratlan párizsi utazásához Adenauer előzőleg kikérte Conant bonni amerikai főbiztos jóváhagyását. A „LMP” hírügynökség utal arra, hogy a szovjet kormánynak a németországi szovjet ellenőrző bizottság felosztására és szovjet főbizottság létesítésére vonatkozó határozata pánikhangulatba sodorta Adenauert. A szovjet kormány szüntelen erőfeszítései a nemzetközi feszültség csökkentésére és a német probléma békés megoldásának előkészítésére mindinkább megmutatják Adenaueréknek, hogy népellenes uralmuk az összeomlás előtt, áll. A ,,Westfalische Rundschau” című nyugatnémetországi burzsoá lap vezércikkben hívja fel a figyelmet arra, hogy a bonni klikk milyen feneketlen cinizmussal és felelőtlenséggel kezeli a német nép sorsdöntő kérdéseit. A lap leszögezi: Bonnban ma már mindenki tudja, hogy Adenauer a Szovjetunió elleni lélektani hadjárat formájában kívánja a választási harcot megvívni- Egy esetleges négyhatalmi értekezlet halomra döntené a kancellár terveit- Adenauer ezért brit képviselők előtt is kijelentette, hogy a nyugatnémet belpolitikai harc miatt négyhatalmi értekezlet ez év őszéig, tehát a nyugatnémetországi parlamenti választások befejezéséig „nem kívánatos”. —Bonnban tehát — emeli ki mégegyszer a lap — a német nép jövőjét készek feláldozni egy párt választási mesterkedéseinek, Adenauer pártjáénak, amely tisztában van gyengeségével, de minden körülmények között italaimon akar maradni, hogy végrehajthassa népellenes és békeellenes revansterveit. Adenauer óvást emelt a négyhatalmi értekezlet összehívása ellen A pult előtt állunk. Mindketten válogatunk a baba holmik között- Feleségem rámbízta, vegyek a gyereknek tipegőt. Turkálok az apró réklik, ingek, tipegők, sapkák közt, sehogy, sem tudom elszánni magamat- Hátha kicsi tesz, vagy épen nagyi Hiába! Ehhez nem értettek férfiak... Szerencsére szomszédom segítségemre siet s miközben válegett, záporoznak rám a kérdései: Milyen idős a baba? Hány kilóval született? Kire hasonlít? Van több gyerek is ? ... Igen .. kéthónapos ... kislány ■. ■ azt mondják rám hasonlít, nem tudom előnyére válik-e ... Nem- A súlyára nem emlékszem. Hogy illenék azt is tudni? Ez igaz ... — Kislány, vár? — kérdem, bár felesleges a kérdés. Ismerem a babaholmik íratlan törvényét. Fiúknak kék, lányoknak rózsa, szín jár s ahol még bizonytalan a dolog kimenetele, ott megteszi a fehér is, mint semleges szín. Nála nincs bizonytalankodás, csupa rózsaszínű holmi sokasodik előtőle... ez már eldöntött kérdés. Már nem fiatal. Haja, ritkás, fakószínű, szeme környékét barázdák pókhálója szőtte be, vállai kissé lecsüngenek. Kezeiről ítélve fizikai munkás. Alig lehet több harmincöt évesnél, de egész megjelenésén, kissé fáradt tartásán látszik, hogy fiatalsága legszebb éven nem üdülők nyugágyain unatkozta át, hanem a fényezőműhely tikkasztó gőzében, vagy munkapadok mellett lélek, élő robotban sorvadt. De a szeme üdén, fiatalosan ragyog, ahogy kissé távoltartva magától nézegeti a parányi ruhadarabokat, ilyenkor elsimuló !: rémmis szája szegletében az a. vas-ig leírhatatlanul szelíd, tyugul-n-ts mosolya fénylik- Ahogy nézem, már nem lehet sok ideje hátra, termete erősen gömbölyödik. — Nekem fiam is van! —mondom nem minden büszkeség női. kill — maguknál első gyerek? Nem ... nem első... — mondja halkan, végigsimít haján, felsóhajt s arcán nyoma sincs az előbbi vidámságnak. Hallgat- népiesen válogat a holmik között. Találgatom az okot, mely hallgatásra kényszeríti s mielőtt bármit is kérdeznék, maga elé mered egy pillanatra s azt mondja: A háború! — Gyorsan fizetek, s megvárom kint az üzlet elött- Nem ismerjük egymást, szótlanul ballagunk. Gyerekei pusztultattak el s gyereket vár! Miyen hatalmas, lebirhatatlan erő lehet ebben az anyában! Jódarabon elkísérem. Ismerni akarom az embert, az anyát, aki szivén sebet, szíve, alatt fakadó életet hord. Beszélgetünk. — Tudja... nekem is volt.-, fiú is, lány is . - - kilenc éve !. .. ...Hogyan is volt akkor? Üljünk le egy pillanatra ... Nagyapó a körtefa alatt térdes, reszkető kézzel ügyetlen, kodeit egy felfordított teknő hátán. Sehogysem tudta az apró fesfejű szegeket beleütni a nichdarabba. Veröményes, meleg nyári nap volt. A tűző nap sugarai földén hulltak a kis udvarra, ahol l.,a gyerek rongylabdát kergésért s kacagásuk ezüstharangja meszsze csilingelt. Hirtelen a közelében megszólalt egy sziréna s úgy tűnt, szempillantásra megdermedi minden élet- Nagyapó letette kalapácsát, kilépett a napfényre, vaksi szemeivé, „ lékle eget kémlelte, hunyorgósul, szimatolt, miközben a két gyereksírásra görbült szájjal szorosan simult Idbaszárrához. — Próba! — mondta nagyapó megnyugodva, kézbevette újra a szerszámot. Gyakran szirénáznak mostanában A kisfiú beugrott a petúnia bokrök közé az elgurult labda után. Ekkor távoli morajlás hallatszott, mintha mennydörgés rázná a levegőt- Mi ez?... ijedten tápászkodott fel az öreg ismét s megpillantotta a bombázógép acéltestét... Futni!--. Futni !... Gyorsan az óvóárokba !... De már késő .. . késő! - -. két karjával magához ölelte unokáit-Mennyi könny, tragédia, porbaomlott emberi sors, szenvedés, vér, pusztulás, halál! Háborít! A kissiéi már, tizenöt éves lenne... diák, vagy ipari tanuló Mosolygószemű, vidám fiatal, mint a többi, itt, körülöttünk. Neki sülne a nap, mint a többinek, övé lenne a hegyköszörúk zöldje, a folyók játékos hulláma, gyáraink acélja, a megtűrült föld minden gyümölcse, ez az egész megszépült élet, mely kipirult a romok felett s magasba szökkent, mint az érett kalász és olyan jó, mint az anyai kéz méregren"tera simogatása....Azt mondtam akkor, sose legyen többet gyerekem! Soha! Soha!., az ember világra hozza, felneveli, gürcöl, küszködik, aztán egy bomba és odavan., ezer? — De sokat elárul ez a tekintet! Kérdés és felelet van benne. Talán a szavak, fogalmak nem pontosak, a heggedj seb még túlságosan fúj s a vád éle önma. Un !'Ré irányul talán?... Nem, a köurt’,cz!/'!és végső soron helyett. Ebben a tekintetben gyűlölet és szenvedély lobban. Aki így tudja gyűlölni a háborút, az szenvedélyesen szereti az életet. Igen! Hozza világra magzatát, nevelje fel, rakjon téglát-téglára, szórjon vásznat, csapoljon acélt, fékezze meg a folyókat, hasítson barázdát a föld testébe — a kormányt most azok fogják, akiknek joga!: van diadalmas jövőről álmodni és terveket szőni a holnapról.. — Tudom.. ... iis jogunk van beleszólni a színjátékba, hol a kulisszái mögött gyilkukat fenik ránk a tolvajok .. . — Erőnk! ...Igaza van. Erőnk! Setöbb, mint jog!... Az élet csak hadd fakadjon, hadd nyíljanak az emberrügyek, de le kell fogni a gyilkos kezét, el kell taposni a férgét s akkor nem hull bomba a verőfényes júliusi égből, mint kilenc éve s a rongylabdát nem festi pirosra vér... — Látja ... nekem mégis gyermekem lesz megint- én bízom a jövőben, mert sokan vagyunk.. anyák! Nagyon sokan! S az einéber nem lehet olyan, mint a manójaszakadt virág.. - igaz?.-- Nekik már jobb lesz... biztosan jobb lesz! Nem ismerik meg soha a ..múltat”... hát ezért! Ezért érdemes gyermeket szülni! Ún. nap felé fordította arcát, majd azt mondta még —■ olvasom én az ujságot. De azt mondom,próbáljál meg! Ilát csak azt próbálják meg! — tekintetéből fojtott tűz, harag és végtelen ciő sugárzott e pillzsfalbah. Ilyennek láttam folyóiratok lapjain a szovjet anya tekintetét, a koreai anyák arcát... az anyákét!.. • Milyen kár, hogy a nevét nem jegyeztem fel! Vagy talán jobb is! Nem úgy marad elöttem, mint egy név, hanem mint egy a nyolcszázmillió közül. Pont E- DIADALMAS ÉLET Le Ülést tartott Debrecen Város Tanácsa Szombaton délelőtt tartotta a debreceni városi tanács ülését, amelyen a megjelent tanácstagok és meghívott vendégek előtt a Végrehajtó Bizottság beszámolt az elmúlt tanácsülés óta végzett munkájáról, valamint az aratás, cséplés, begyűjtés munkáinak feladatairól. A tanácsülésen a tanácstagok és a meghívott dolgozók közül igen sokan szóltak hozzá, főképp a mezőgazdaság előtt álló feladatokhoz. A tanácsülés, Imre Gábor elvtárs javaslatára tiltakozó táviratot fogadott el, amelyben Debrecen város dolgozói nevében a tanácsülés tiltakozik a Rosenberg-házaspár kivégzése ellen. Ksai Párt és pártépítés______Tfz A májusi taggyűlések tapasztalataiból A hajdúhadházi gépállomás kommunistái részletesen megbeszélték az aratás-cséplés előkészítésében rájuk háruló feladatokat. A növényápolási minkákrg nem készültek fel kellően és ez a hiba mutatkozott meg eddig az aratás, cséplés előkészületeiben is: nehezen haladt az erőgépek és cséplőgépek javítása. E munkák meggyorsítására most határozatot hoztak. ★ Nem készítették jól elő a Bútorgyár pártszervezetének taggyűlését Ezt bizonyítja az, hogy 17 tag- és tagjelölt igazolatlanul távolmaradt, és hogy a megjelentek közül nagyon kevesen szólaltak fel. Például két tag, és Átírom tagjelöltfelvételt összesen-/, három hozzászólás után fogadott el a taggyűlés — egyhangúlag. ★ A Varga-kerti pártszervezet taggyűlésén a tagságnak csak mintegy 40 százaléka jelent meg. A vezetőség elhanyagolta az előkészítő munkát — még a bizalmiak között is akadtak olyanok, akik nem tudták a taggyűlés pontos idejét Hiba volt az is, hogy bár a taggyűlés nem volt határozatképes — tagjelöltfelvetést akartak tárgyalni. 1983 JÚLIUS 2. KEDD Lelkesen készülnek a politikai iskolák hallgatói az összefoglalókra A pártálét fontos eseménye előtt állunk. Sikeresen kell befejezni a pártoktatási évet. Pártbizottságunk a választási munkák idején is napirenden tartotta a pártoktatás kérdését, titkári értekezleteken és az alapszervezetekben lévő oktatás felelősökkel személyesen is megbeszéltük a pártoktatás továbbfolytatását. Ennek érdekében mozgósítottuk a pártcsoportbizalmiakat és népnevelőket is. A II.és alapszervezetben Kovács László elvtárs a politikai iskola II. évfolyamának vezetője állandó kapcsolatot, tartott hallgatóival, amely nagyban elősegítette hallgatóinak felkészülését és a politikai iskolán való megjelenését. Szilágyi Sándor elvtárs a IV.és .alapszervezet politikai iskola első évfolyamának vezetője a választási agitációs munkában hallgatóival együtt vett részt s így jó kollektív szél sem alakult ki, amelynek az lett az eredménye, hogy zökkenőmentesen folytatták a pártoktatást. Lelkesen készülnek az elvtársak az összefoglalókra. Az első szemináriumok azt mutatják, hogy párttagságunk megértette az ismétlések jelentőségét és szívvellélekkel, jó tanulással készül az összefoglalókra- Rajta leszünk, hogy az ismétlések és az összefoglalók jól sikerüljenek, komolyan emeljék párttagságunk eszmei, politikai felkészültségét- Katonka Sándor, a Járóműjavító P. B. oktatás felelőse.