Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-01 / 152. szám

; f *■* ' V • ' 1 2 Párt és pártépítés­ek Kisgyűlés a városkertben Czirják Mihály elvtársat, a derecskei községi pártvezetőség tagját mindenki ismeri a község­ben. A Városkert környékén, ahol Czirják elvtárs lakik és ahol szinte hetenként rendszeresen kisgyűléseket tart, csak egysze­rűen Mihály bácsinak szólítják­­■ Az elmúlt, vasárnap este úgy fél nyolc tájban már többen álltak ott a városkertnél, a Hunyadi­utca sarkán. Mihály bácsit vár­ták. Németh János és Gyulai Ká­roly népnevelők már a koradél­utáni di­ákban végigjárták a kör­nyékbeli házakat, ,,hívogattak” a kisgyűlésre. — Lehet, hogy nem is jönnek, — mondogatják egymásnak a várakozók, — hiszen már sötéte­dik. — Jó lenne, pedig, ha eljönne —­ szólal meg az öreg Vida Já­nos, — mert nekem is több kér­désem lenne a beadás felöl. Nyolc óra felé megjött a két népnevelővel Mihály bácsi. Az öreg Vida mindenáron széket akar kihozni, de Czirják elvtárs leinti. — Nem kell nekünk szék, Vida bátyám, jobb itt a zöld füvön le­ülni, olyan ez, mintha a búzaföld végében telepednénk le. Még várnak egy kicsit, mert Kovácsaik most fejnek. Kiss Ká­roly, Illyés Sándor sincs még itt, pedig nélkülük nem lehet megkezdeni a kisgyűlést, mert ágyús mindent elölről kérdezné­nek. Nagyon alapos emberek, sze­retnek mindent töviről, hegyire megtudni. Igazuk is van. Ha már egyszer kisgyűlést tartanak a pártszervezet vezetői, magya­rázzák is meg alaposan a dol­gozó parasztoknak az időszerű legfontosabb kérdéseket. Mi más­ról lehetne szó ezen a kisgyűlé­­sen, mint az aratásról, cséplés­­ről, begyűjtésről. Czirják elvtárs gyakorlott kis­gyűlés előadó. Nem beszél sokat, hagyja, hogy a jelenlévők be­széljenek, kérdezzenek, Így job­ban tisztázódnak a dolgok. Röviden elmondja melyek a legfontosabb tennivalók az ara­tással, csépléssel, begyűjtéssel, aztán „átadja a szót” a megje­lenteknek. Nem igen kell bíztatni a „hoz­zászólókat”. Szinte egymás sza­vába vágnak, mindenki kérdezni akar. „Hogy lesz az előcséplés?" „Ha beadtuk az államnak járó gabonát, őröltethetünk-e korlát­lanul, aztán mikor lesz szabad­piac?” Van itt kérdés bőven, csak győzze Czirják elvtárs észben tartani. A feltett kérdésekre és a beadással kapcsolatos sok másra részletes és kimerítő választ vár­nak a dolgozó parasztok, nem­csak a városkerti kisgyűlésen, de szerte a megyében. A közsé­gek vezetőinek, a pártszerveze­tek népnevelőinek, a kisgyűlések előadóinak a feladata, hogy a dolgozók minden kérdésére vilá­gos választ adjanak, magyaráz­zák meg a rendeletet, amit a nép államának vezetői, a nép érdeké­ben a nép boldogulására hoz­nak. Czirják elvtárs így is cselek­szik. A hallgatók szinte kifogy­hatatlanok a kérdezgetésben. — Az hogy van, Mihály bá­csi? — Miért van ez így, Mihály bácsi? — És Mihály bácsi min­denkinek szépen, sorjában, tü­relmesen válaszol­— Előcséplést kizárólag a ke­nyérnek való cséplésére a tanács engedélyez azoknak, akik telje­sen befejezték a kenyérgabona aratását és a cséplési menet­­irányterv szerint 15 napon belül nem kerül sor gabonatermésük cséplésére. Kormányunk így is segít a termelőknek, hogy minél előbb asztalra kerüljön az új ke­nyér. Többen érdeklődnek az őrlés felől is. Vida János bácsi még külön meg is kérdezi: — Nekem­ terem vagy tíz má­zsa búzám. Hármat kell beadni, 120 kilót vetőmagnak hagyok meg, a többit mind megőrölhe­tem? Rögtön kész a felelet­— Rendelet írja elő, hogy azok a termelők, akik gabonabeadásu­­kat teljesítették, bármilyen mennyiségű gabonát megőrölhet­nek. De a lisztet, korpát, vagy magát a felesleg gabonát csak akkor adhatják el, vagyis csak ak­kor lesz szabadpiac, ha az egész község 100 százalékig ele­get tesz a gabonabeadásnak. Ezért fontos, hogy igyekezzék mindenki az aratással, a cséplés­sel, hogy hamarabb kapja meg a község ,a szabadpiacot. Van olyan felszólaló is, aki so­kalja a beadást, mint P.­ Kiss Károly. Czirják elvtárs ezt sem hagyja szótlanul. — A múltban kevesebb volt a beadásod? — kérdezi Czirják elvtárs­a­im ... Hát.. . hiszen tud­ja... — Tudom, hogy a múltban nem volt beadásod, mert az a 10 hold föld, amin most gazdál­kodsz az uraságé volt és te száz mázsa búzákat hordtál fel a mor­gópusztai raktár harmadik eme­letére a házadon. Nem volt te- s adásod, de nem is volt miből le-­­ gyen. Most van beadásod, meg­­ is terem, de az sem mellékes ; kérdés, hogy kinek adod be a­­ gabonát. Akik itt vannak mind . Senkinek van valakije üzemek­ben, katonaságnál, vagy iskolá-­­­ban, akinek kenyér kell, de ha csak a te példádat hozom fel, az is elég. Két fiad a Néphadsereg tisztje, róluk gondoskodsz, ami­kor a gabonabeadásodat teljesí­ted. így folyik a vita, a kérdezge­­tés, a magyarázat két órán ke­resztül. Még talán tovább is folytatnák a beszélgetést, de va­laki megjegyzi: — Késő van, talán már le is kellene feküdni. Sem igent, sem nemet nem hallani, de egyenként felszede­­lőzködik mindenki, helyeselve ez indítványt. Az öreg Vida még egy félmondattal megpróbálja ma­ ■ rasztalnni a vendégeket. Így illik mert az ő kapuja előtt volt a kis­gyűlés, az ő vendégei voltak. A­­ hold is előbújt a fák közül, az­­ utcán már egy lélek sem jár, va­­­­lóban késő van, 10 óra elmúlt. • Mindenki hazafelé indul. A nép-­­ nevelők is. Vida bácsi már belül­­ van a kapun, de még utánuk­­ szól: ! — A jövő vasárnap is jöjjenek­­ el. . Li Szín Man és Csang Kaj-Sek erőszakos mesterkedései Iveszon. Az „Új Kína" hírügy­nökség különtudósítója írja: Újabb terv készül a kínai né­pi önkéntesek fogságba­ esett harcosai nagy részének visz­­szatartására. Li Szin-Man, ki az amerikaiak magatartásán felbáto­rodva nem elégszik meg a koreai hadifoglyok tömeges elhurcolásá­val, összejátszik a Csang-Kaj- Sek­ klikkel, hogy együttesen meg­­kíséreljék „szabadon bocsátani”, majd erőszakkal Tajvanra hur­­colni a kínai népi önkéntes egysé­gek fogságba esett és Dél-Korea területén őrzött harcosait. A h­szinmanista és csagkajse­­kista banditák már meg is kezd­ték ennek a sötét tervnek keresz­tülvitelét. Az „Associated Press’­ jelen­tette, hogy a liszinmanista bandi­ták június 20-án a kizárólag amerikai katonák által őrzött 2. sz. puszani hadifogolytáborból 107 kínai népi önkéntest elrabol­tak. Ezek közül 57-et az ameri­kaiak később visszaszereztek a h­szinmanista rendőrségtől, a töb­bi 50 azonban még minidig Li Szin-Man kezén van. Egy ame­rikai tiszt állítása szerint ennek az 50 elhurcolt kínai hadifo­golynak kézrekerítése lehetetlen. Az Egyesült Államok hallgató­lagos beleegyezésével és bátorítá­sával egyre szorosabb­ együttmű­ködés jön létre a hadifoglyok visszatartása terén a h­szinma­nista és a kuomintangista bandi­ták között.. Amerikai hírügynök­ségek ismételten olyan jelentése­ket közöltek Tajvanról,­ hogy a kuomintang banditák örömmel üd­­vözölnék, ha a „szabadon bocsá­tott” kínai­­ hadifoglyok Tajvan­sziget­ére mennének. Van Tung­ Jüan, a kuomintang­ banda délko­reai ,,nagykövete" többizben lá­togatást tett Pjun Jung Taonál, a miniszerelnöki teendőkkel ideig­lenesen megbízott d­élkoreai kül­ügyminiszternél és a kínai hadi­foglyok ,,szabadombocs­jtását’‘ kö­vetelte. Keszoni megfigyelők hangsú­lyozzák, hogy az Egyesült Álla­mok Li Szin-Man provokációja után mindezidáig semmiféle ered­ményes intézkedést sem tettek e provokáció megfékezésére. Li Szin-Man folytatja a hadifoglyok elhurcolását annak ellenére, hogy a hadifogolytáborok teljes ellenőrzését amerikai csa­patok vették át. Az Egyesült Ál­lamok azt sem követelték hogy Li Szin-Man szolgáltassa vissza az elhurcolt hadifoglyokat. Clark beismerte, hogy az összes hadifogolytáborok ellenőrzése alatt állnak. Ezért semmiképpen sem menekülhet a súlyos felelős­ség alól, amely azért terheli, hogy Li Szin-Man erőszakkal visszatart több, mint 27 ezer ha­difoglyot. Az Egyesült Államokat teljes és közvetlen felelősség terheli a hadifogolytáborokban be­következő bármilyen incidensért. Durva provokáció Az elmúlt napokban Vas me­gye néhány községe felett do­gén repülőgép nyomtatott röp­cédulákat szórt le, amelyek Ma­gyarország ellen, a népi d­emo­­kratikus rendszer ellen uszítot­tak és szabotálást hívtak fel­ A röpcédulák ostoba tartalmán és mocakolódó hangján felháboro­dott lakosok a röpcédulákat ösz­­szeszedték és a hatóságoknak ad­ták át. A községek lakosai a legéle­sebben elítélték ezt a nyílt, pro­vokációt, amely bizonyítja, hogy a röpcédulákat terjesztő idegen repülőgép megbízói a béke ellen­ségei, országunk függetlenségé­nek ellenségei, akik hazánk ba­tárainak és légiterének durva megsértésétől sem riadnak visz­­sza. k * A nyugati nagyh­atalmak kilügyminiszterei értekezletre készülnek A loifidiom rádió közölte, hogy Butler ideiglenes megbízott an­gol miniszterelnök hétfőn dél­után az alsóházban bejelentette: a bermudai értekezlet elhalasz­tása miatt az angol kormány ja­vasolta, hogy a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere tartson megbeszéléseket. Butler azt is közölte, hogy Angliát ezen a tárgyaláson Salisbury, az ál­lamtanács lord elnöke, hétfőn kinevezett helyettes külügymi­niszter képviseli. Az amerikai külügyminiszté­rium ugyancsak hétfőn tett nyi­latkozatot arról, hogy az Egye­sült Államok, Nagy -Britannia és Franciaország külügyminisztere tanácskozásaival kapcsolatban lőzetes tárgyalások szentnak folya­matban a három hatalom között. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője megjegyezte, hogy „ezek a tervbe vett megbeszélések nem helyettesítik a bermudai ta­lálkozót." 1953 JULIUS 1, S£E5,DA Tömegesen lőnek vissza a Német Demokratikus Köztársaságáé­ eltávozott személyek A Német Demokratikus Köz­­társaság kormánya — mint is­meretes — a teljes büntetlenséget és minden tulajdonuk visszaadá­sát biztosította mindazok számá­ra, akik a tévesnek bizonyult in­tézkedések miatt Nyug­at-Német­­országba­, vagy Nyugat-Berlinbe szöktek és most visszatérnek a Német Demokratikus Köztár­s­­ságba. Az eltávozott személy­ek­ nagy számban élnek ezzel a lehetőség­gel. A leg­utóbbi napokban igen sok kiskereskedő, kisiparos és egyénileg gazdálkodó paraszt tért vissza a Német Demokratikus Köztársa­ságiba. Amerikai gengszterek garázdálkodása Nyugat-Németországban Az amerikai megszálló csapa­tok egy katonája vasárnap Mann­­hehnban tarkólövéssel meggyil­kolta Erwin Schilling­­gépkocsi­vezetőt és elrabolta az áldozat­nál lévő 110 márkát. Majna- Frankfurtban két amerikai kato­na éjnek idején megtámadta és leütötte Josef Masai 60 éves nyugdíjast, Gl­assl belehalt sérü­léseibe. Minden Magyar Gyulánéban az anyámat csókolom Kedves elvtársak! Majdnem­ egy éve, hogy utol­jára írtam a Néplapnak a Gorkij­ fasori pártiskoláról. Az elvtársak levélben köszönték meg írásomat és arra buzdí­tottak, hogy máskor is írjak, az iskoláról, a gyerekekről. — Nagy elfoglaltságom miatt azonban elmaradt a levélírás. Pedig lett volna miről, hiszen vannak eredményeink. Tavaly csak két, az idén már­ hat kis úttörő pajtás üdül ingyen tá­borban a Balatonnál, Tóalmá­son. Egyszerű Ids parasztgye­­rekek, akiket kicsit nehezen engedtek el a szüleik mert ilyenkor odahaza sok a munka szükség van minden kézre. — Olyan boldog voltam, amikor végre beleegyeztek az ifjak elmenetelébe, hogy még a ha­­risnyastoppolást is vállaltam, csakhogy nyaralhassanak a fiatalok. Azóta jönnek a bol­dog levelek és a szülők is meg­­könnyebbült szívvel nélkülözik a gyermekeket. De nem erről akartam írni. Magyar Gyuláné, Kokadról ad­ta kezembe a tollat. Este 6 óra. Most van a bé­­kenagygyűlés Debrecenben. — Hogy szerettem volna ott len­ni! De tanulnom kell. Július 15-én vizsgázom Egerben a fő­iskolán. A sok munka miatt bizony csak most feküdhettem neki a tanulásnak és minden perc drága, hogy eredménye­sen pótoljam, amit a múlt rendszer megtagadott tőlem. De ahogy elolvastam Magyar Gyuláné üzenetét, megbántam, hogy nem mentem be. Kérem mondják meg Magyar Gyuláné koljadi parasztas­­­szonynak, hogy az ő Gyula fia, a mi fiúnk is, magyar pedagó­­gusoké. A mi szemünk is könnyes lesz, ha rá és a sok­sok Magyar Gyulára gondo­lunk, akik a jugoszláv határon és a szabadságharcosokra, akik a koreai fronton, fiatal életük árán biztosítják a mi békés tanulásunkat, ígérjük, hogy megbosszulunk vala­mennyi ártatlanul kioltott éle­­tét. Úgy neveljük tanulóinkat, hogy méltók legyenek Magyar Gyulához. Megtanítjuk őket, hogy úgy gyűlöljék az ellen­séget, ahogy ők gy­űlölnek min­­ket. Magyar Gyuláné kokadi pa­­rasztasszony! De jól esne most odamenni Hozzád és megcsó­kolni ezer ránctól barázdált arcodat, mintha csak az én szegény, agyongyötört édes­­anyámat csókolnám meg, akit 43 éves korában elvitt a gond, a szenvedés és nem érhette meg, hogy­ hat gyermeke kö­­sül egy is elérje az ő álmait. Nem érhette meg azt az időt amikor a Magyar Gyulának a koreai hős anyával testvéri csókot válthatnak. Ila élne, ő is ott menetelne viruló hazánk harcos asszonyai között. Őrá gondolok, amikor a Ma­gyar Gyulánékat látom, min­den Magyar Gyulánéban az anyámat csókolom, őértük­ aka­­rok bosszút állni minden ellen,­ségen s úgy akarom nevelni a rámbizott ifjúságot, hogy eb­ben az országban soha meg ne vethessék többet a lábukat a fiatalság a gondtalan élet el­rablói. Kezünk még elszántab­­ban szorul ökölbe: megfize­­tünk minden gazságért! Slen­­díthetetlenek vagyunk a béke­­harcban! PETHŐ LASZLIINÉ nevelés, Mikepércs. Brigádkönyvtárak a cséplőgépeknél A cséplés idején fontos felada­tok várnak ránk, könyvtárosok­ra is. Egyik feladat az, hogy az új­ságot naponta minden cséplő­géphez eljuttatjuk és megszer­vezzük a sajtó­olvasást. Tavaly mi ezt a következőképpen csi­náltuk: A pártszervezet segítségé­­vel minden cséplőgép számára biztosítottuk az újságot. Négy-öt olyan elvtárssal, aki naponta rendszeresen kijárt a cséplőgé­pekhez, megbeszéltük, hogy majd ők­ viszik ki az újságot. A felol­­vasásra jól olvasó elvt­árs­a­got nyertünk meg — főleg a cséplési ellenőröket és a gépek felelős vezetőit-Az újságok felolvasását min­dig a déli ebédszünetben, esti pihenőidőben tartották meg. Másiik fontos feladatunk, hogy a cséplőgépeket — különösen azo­kat, amelyek hosszabb ideig dolgoznak egy szerűn — 20- 25 kötetből álló brigádkönyvtárak­kal lássuk el. A könyvek kiválo­gatásánál mindig legyünk tekin­tettel a gépnél dolgozó munká­sok igényeire, kéréseire. Tavaly mi Berettyóújfaluban, Bihartor­­dán, Derecskén, Kurtán, Kismar­ján, Pocsajtán, Girkópusztán szerveztünk ilyen brigádköny­v­­tárakat. Az egyéni könyvolvasás mellett — a cséplési ellenőrök, felelős gépvezetők és más akti­­visták bevonásával — szépiro­dalmi könyvekből felolvasásokat is rendeztünk. Ez különösen jól bevált olyan esős napokon, ami­kor szünetelt a cséplés. De a pi­henőidőkben az újságolvasáson felül fennmaradt időt is felhasz­náltuk erre. Hogy mennyire ér­ -­ lékelték ezt a dolgozók, bizonyít- j ja az, hogy már többen érdek­lődtek: lesz-e ilyen az idén is? Most arra törekszünk, hogy az idén minden községben­­ brigád­­könyvtárral lássuk el a cséplőgé­peket és megszervezzük a felol­vasásokat. Így akarunk a csép­lőgépmunkások kultúrigényeinek kielégítéséhez hozzájárulni. A Nagy Lajos körzeti könyvtáros Berettyóújfalu­

Next