Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

2 NÉPLAP Rákosi Mátyás elvtárs jor­ászává Tisztelt Pártkongresszus! Kedves Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa befejezte mun­káját. Megvonta az elmúlt esz­tendők eredményeinek és hibái­nak mérlegét, felvázolta a sike­reket, melyeket a szocializmus építése terén, a dolgozó nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésében és nemzetünk fokozód­ó egységének erősítésében elértünk. A kon­gresszus megállapította, hogy pártunk jó munkájának eredmé­nyeképpen elmélyült népünk ha­­zafisága, magasabbrendű nemze­tünk egysége, erős az ország, szilárdan megalapozott függet­lensége. Szilárdabb lett a népi hatalom alapja, szorosabb a párt és a munkásosztály viszonya, erősö­dött a munkás-paraszt szövetség. A kongresszus e jelentős ered­mények mellett, őszintén és nyíl­tan feltárta és bírálta a hibákat, melyeket az elmúlt évek folya­mán pártpolitikánkban, gazda­ságpolitikánkban — különösen az iparosítás túlzott ütemű fejlesz­tésével — «elkövettünk, kidolgoz­ta a hibák kijavításának mód­jait és megszabta a pártunk és népi demokráciánk előtt álló feladatokat. E feladatok között az első: a dolgozó népünk anyagi jólétének és kulturális színvonalának to­vábbi szakadatlan, kövekezetes növelése. Ennek a növelésnek legfontosabb tényezője­ a mező­­gazdaság fejlesztése, erre kell a párt és kormány erőit összpon­tosítani. A kongresszus meghatározta a második ötéves terv irányelveit és célul azt tűzte ki, hogy a má­sodik ötéves terv folyamán a népgazdaság egészében, tehát a mezőgazdaságban is, rakjuk le a szocializmus alapjait. (Nagy taps.) A kongresszus feltárta az ál­lamigazgatás és a helyi tanácsok munkáinak eredményeit és hi­báit, s kidolgozta a rendszabá­lyokat, amelyek végrehajtása megerősíti a népi demokrácia ál­lamhatalmát, szilárdabbá teszi a munkás-paraszt szövetséget. A kongresszus új szervezeti szabályzatot fogadott el, amely pártunk fejlődésének megfele­lően, fokozottabb követelménye­ket állít szervezeteink és tagsá­gunk elé. A kongresszus ráirá­nyította a figyelmet arra, hogy fokoznunk kell az ifjúsággal való törődést, ennek megfelelően job­ban kell támogatnunk a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, hogy több teret kell biztosítanunk a szocia­lizmus építésében, a népi demo­krácia­ minden területén a dolgo­zó nőknek. Végül — célkitűzéseinknek megfelelően — a kongresszus alá­húzta, hogy pártunknak a leg­közelebbi esztendőkban a falusi pártmunka megjavítására a leg­nagyobb súlyt kell helyeznie. A pártkongresszus határozata vég­rehajtásának döntő előfeltétele pártmunkánk általános megjaví­tása, biztosítása annak, hogy a vezetés a párt minden szervében kollektív legyen, hogy mindenütt érvényesüljön a kritika és önkri­tika és a pártdemokrácia szelle­me. Ez a legfőbb biztosítéka an­nak, hogy a párt és a munkás­­osztály viszonya, a munkás-pa­raszt szövetség még bensősége­sebb, összeforrottabb, szilárdabb lesz. Napról napra jobban el kell mélyíteni pártunk befolyását a dolgozó tömegek közt, szilárdab­bá kell minden módon tenni a párt, a kormány, a nép kapcso­latait. Pártunk minden tagja, de különösen kongresszusi küldöt­teink küzdjenek azért, hogy raj­tuk keresztül célkitűzéseink a dolgozó milliók közös ügyévé vál­janak. A kongresszus minden meg­nyilvánulása azt mutatta, hogy pártunk és dolgozó népünk egy­ségesen és összekovácsoltan tá­mogatja a szocializmus további építésére vonatkozó terveinket. Megmutatta ezt nemcsak a kon­gresszusi küldöttek magatartása és hozzászólása, de a szocialista munkaversenynek az a növekvő lendülete, mely egyre fokozódott, amint pártkongresszusunk­­ célki­tűzéseiről a dolgozó nép értesült. A tanácskozásainkkal­­ párhu­zamosan folyó és egyre erőtelje­sebben kibontakozó munkaver­seny nemcsak arról tanúskodott, hogy az egész ország, az egész dolgozó nép feszült figyelemmel kísérte munkánkat, de alkotó megnyilvánulása annak a helyes­lésnek, mely az üzemekben, bá­nyákban, gépállomásokon, a fal­vakban és a munka minden frontján új vállalásokra, új ter­melési sikerekre lelkesített. Ezek a megnyilvánulások mutatják, hogy dolgozó népünk magáénak vallja és helyesli célkitűzésein­ket, és azonnal öntevékenyen hozzálát sikeres megvalósításuk­hoz. (Nagy taps.) A kongresszus menete nem­csak azt igazolta, hogy egysége­sen mögöttünk áll és helyeslően támogat bennünket a magyar dolgozó nép. Az elvtársak hallot­ták 30 ország kommunista és munkáspártja küldötteinek fel­szólalását, köztük a hazánkat fel­szabadító hatalmas Szovjetunió dicső Kommunista Pártja képvi­selőjét (viharos taps, a kongresz­­szus részvevői helyükről felállva, perceken át tapsalnak), Vorosilov súlytársat (is­mét mindenki feláll, szűnni nem akaró taps, hurrá­kiáltások), akit a magyar nép ré­gen szívébe zárt. (Nagy taps.) A nagy kínai nép kommunista párt­jának (nagy taps), az imperialis­ták ellen oly hősiesen harcoló koreai, vietnami dolgozóknak, a szocializmust oly sikeresen építő népi demokratikus országoknak küldötteit. (Nagy taps.) ,Ax.öt.világrész.­minden tájáról elküldték kongresszusunkra kép­viselőiket a testvérpártok, nem­csak azért, hogy szolidaritásuk­ról biztosítsanak, hogy közöljék, mennyire örülnek sikereinknek és további eredményeket kíván­janak jövendő munkánkhoz, ha­nem, hogy aláhúzzák szocialista építkezésünk nemzetközi jelentő­ségét is. A testvérpártok­ képviselői meg­­győződhettek róla, hogy dolgozó népünk tudatában van annak, hogy hazánk szocialista építése elválaszthatatlanul összefügg nemcsak a felbecsülhetetlen, ál­landó segítséggel, melyben a Szovjetunió felszabadulásunk el­ső napja óta országunkat része­síti, nemcsak­­ a népi demokrá­ciák kölcsönös együttműködésé­vel, de az egész világ dol­gozóinak helyeslő, bátorító támo­gatásával is. (Taps.) Meggyőződ­hettek róla, hogy dolgozó né­pünkben elevenen él a proletár­nemzetköziség harcos szelleme, hogy mindannyian tudjuk: szo­­cialista építésünk ügye elválaszt­hatatlan az egész haladó embe­riség ügyétől. (Taps.) Minden magyar dolgozó tudja azt is, hogy a magyar népi demokrácia, a szocialista építés minden sikere egyben hozzájárul a béke meg­védéséhez. A testvérpártok kül­döttei rövid ittartózkodásuk alatt száz formában meggyőződhettek arról, hogy a magyar nép egysé­gesen, szilárdan és elszántan áll ort a béke frontjának rábízott szakaszán! (Taps.) Nekünk alá kell húznunk, hogy a mi számunkra milyen új erő­forrást jelentett, amit annyi for­mában hallottunk e kongresszu­son, hogy szerte a világon, ahol az imperialista háborús gyújto­gatók ellen, s a dolgozók felsza­badításáért folyik a harc, min­denütt lelkes örömmel figyelik a mi szocialista építőmunkánk eredményeit, hogy sikereinkből bátorítást merítettek mindenütt a népszabadság katonái. Tudato­sítanunk kell építőmunkánk nem­zetközi jelentőségét, azt, hogy eredményeink és hibáink egy­aránt kihatnak a békéért, a né­pek szabadságáért folyó harcra, mely a földkerekségen folyik. Ez a tudat, ez a felismerés emelje felelősségérzetünket és serkent­sen bennünket újabb erőfeszíté­sekre, új sikerekre. A mi kongresszusunkkal egy­­időben tartotta üléseit Berlinben a Béke-Világtanács és kidolgozta a béke megvédésének újabb fel­adatait. A kongresszus nevében kijelenthetem, hogy a magyar dolgozó népre mindig bizton tá­maszkodhatnak ott, ahol a béke nagy ügyének megvédéséről van szó. (Nagy taps.) Kongresszusunkkal egyidőben folynak Genfben a tanácskozá­sok, ahol a Szovjetunió képvise­lőivel az élen a kínai, a koreai és vietnami nép küldöttei küz­denek a béke helyreállításáért, a népek közti normális, jó viszony megteremtéséért. A magyar dol­gozók, mint szerte a világon a békét követelő egyszerű emberek százmilliói, e nagy békemunká­hoz tiszta szívükből kívánnak teljes sikert. (Taps.) Elvtársak! Kongresszusunk munkája kije­lölte azt az utat, melyen pár­tunk, dolgozó népünk a legkö­zelebbi években a szocializmus építésén továbbhalad. A felada­tok nem könnyűek, megvalósítá­suk sok áldozatot, sok erőfeszí­tést követel, de minden előfelté­tele és biztosítéka megvan an­nak, hogy harcokban edzett pár­tunk áldozatos munkája összes célkitűzéseinket valóra váltja. (Taps.) Az első és döntő: pártunk megdönthetetlen elvi, politikai egysége és szilárdsága, pártunk és dolgozó népünk összeforrott­­sága. (Nagy taps.) Ez volt sike­reink titka és minden jövendő győzelmünk alapja! (Taps.) Erőt az egység ad. Ezért ápoljuk és őrizzük pártunk szilárd egységét, mint szemünk fényét! (Taps.) Helyes célkitűzéseink az egész nép vágyait és kívánságait feje­zik ki, és mint sajátját, egysége­sen támogatja őket a párt és a munkásosztály által vezetett dol­gozó népünk nagyszerű teremtő­ereje. Végül sikereink biztos záloga, hogy mint a múltban, úgy a jö­vőben is erőteljesen támogatja szocialista építésünk munkáját felszabadítónk, a testvéri Szov­jetunió és segítenek megvalósítá­sában a baráti népi demokráciák. (Taps.) Elvtársak! Pártunk III. kongresszusának munkájában megnyilvánult len­dület, bizalom és egység új erő­forrása számunkra. A kongresz­­szussal kapcsolatban száz fontjá­ban mutatkozott meg, hogy pár­tunkat osztatlan szeretettel övezi az egész magyar dolgozó nép, hogy célkitűzéseinket helyesli és magáénak vallja a­­munkás, a pa­raszt, az értelmiségi, hazánk min­den dolgozó fia. A mi feladatunk most, hogy e helyes célkitűzése­ket erőnk minden megfeszítésé­vel gyorsan és maradéktalanul megvalósítsuk, egész dolgozó né­pünk üdvére és felvirágoztatásá­ra! Az út szabad, a cél világos! Rajtunk a sor, hogy amit elha­tároztunk, tettekre is váltsuk! (Nagy taps.) Éljen a mi szeretett hősi, harc­edzett, egységes pártunk, népünk vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja! (Hosszantartó, lelkes taps. Felkiáltások: Éljen a párt!) Éljen nagy példaképünk, az egész haladó emberiség zászló­vivője, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja! (Háromszoros hurrá. A kongresszus részvevői felállva lelkesen tapsolnak.) A proletárnemzetköziség, Marx —Engels—Lenin—Sztálin zász­laja alatt előre új sikerek, új győzelmek felé! (Hosszantartó, vi­haros taps.) 196* JÚ­NTUB­­ KEDD 3 Fogadás a Magyar Dolgozók Pártja 111. kongresszusa küldötteinek és a külföldi testvérpártok­­ képviselőinek tiszteletére * A Magyar Dolgozók Pártja III. ♦kongresszusának elnöksége 1954.­­ május 30-án, a III. pártkongres­-­­szus küldötteinek és a hazánk­éban tartózkodó külföldi­ testvér­­­­pártok képviselőinek tiszteletére ♦ fogadást rendezett az Országház­­ épületében.­­ A fogadáson megjelentek: Rá­­­kosi Mátyás elvtárs, a Magyar­­ Dolgozók Pártja Központi Vezet3 tőségének első titkára, Nagy Im­­re, Derő Ernő, Farkas Mihály,­­Ács Lajos, Hidas István, Apró Antal, Hegedűs András, Szalai Béla elvtársak, a Politikai Bi­zottság tagjai, Bata István és Mekis József elvtársak, a Politi­kai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János elvtársak, a Központi Vezetőség titkárai, a Központi Vezetőség tagjai, a Ma­gyar Népköztársaság miniszterta­nácsának tagjai és a III. párt­­kongresszus küldöttei. A fogadáson jelen voltak: K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjet­unió Kommunista Pártja küldött­ségének vezetője, M. B. Mityin és I. Ty. Vinogradov elvtársak, a SZKP küldöttségének tagjai, a hálánkban tartózkodó külföldi testvérpártok képviselői, vala­mint­­a baráti népi demokratikus államok diplomáciai testületének képviselői, élükön J. D. Kiszeljov elvtárssal,­­a Szovjetunió magyar­­országi nagykövetével. A fogadás meleg baráti lég­körben folyt le, a résztvevők me­legen ünnepelték K. J. Vorosilov elvtársat és a külföldi testvér­pártok többi képviselőjét. SZOMBAT DÉLUTÁNI ÜLÉS Barcsi Gyula elvtárs felszólalása Rákosi elvtárs a Központi Ve­zetőség beszámolójában mély elemzését adta az elmúlt kilenc év munkájának. Ugyanakkor fel­vázolta a szocializmus építése, a nép jólétének emelése terén előt­tünk álló hatalmas, minden kom­munistát lelkesítő feladatokat. E feladatok sikeres megvalósí­tása érdekében, híven követve a marxizmus-leninizmus , tanítását, hogy a szervezésnek biztosítania kell a politika végrehajtását, pártunk megfelelően módosítja a szervezeti szabályzatot. Küldöttségünk a módosítások­­kal egyetért. A módosított szervezeti sza­bályzatnak az életben való ér­vényre juttatása feltétlenül nö­veli a párt tekintélyét, hozzájá­rul a párt irányítómunkájának megjavításához. Hogy sikeresen végrehajtsuk a kongresszus által megszabott fel­adatokat, érvényt szerezzünk pár­tunk alkotmányának, a szerve­zeti szabályzatnak, a párt min­den szervében, szervezetében, mindennapi módszerré kell válni a kollektív vezetésnek, az önbí­­rálatnak, az alulról jövő bírálat­nak. A Központi Vezetőség júniusi határozata feladatunkká tette a kollektív vezetés megvalósítását. Kétségtelenül nagy lépést tet­tünk ezen a téren előre, de még mindig vannak hiányosságok is. A pártbizottság tagjai csak kés­ve, vagy egyáltalán nem ismerik meg a felsőbb pártszervek egyes fontos határozatait, így ezeknek a határozatoknak végrehajtását segíteni, ellenőrizni sem tudják kellően. A pártbizottság tagjai tisztában vannak felelősségük­kel, a segíteniakarás terén nincs is hiba. Azonban elengedhetetle­nül szükséges, hogy minden fon­tosabb dologról idejében tájéko­zódjanak, mert csak így tudnak területük vezetőivé válni. Úgy gondolom, hogy a Köz­ponti Vezetőségnek ki kell dol­gozni a pártbizottság tagjai tájé­koztatásának és az ellenőrzés módszereinek legbeváltabb, leg­jobb formáit. Szerintem ezek az alapvető feltételei a kollektív ve­zetésnek. A pártbizottságoknak terüle­tükön tekintélyük van, elismert vezető szervek. Az a tény, hogy a 11 tagú megyei pártbizottsá­gok helyett három-négyszeres létszámú testület vitat meg kér­déseket és hoz határozatot, mi­nőségi javulást fog eredményez­ni a munkában, ami tovább fog­ja emelni a pártbizottságok te­kintélyét. Az új szervezeti szabályzat az eddigieknél nagyobb követelmé­nyeket állít a párt tagjaival, tag­jelöltjeivel szemben. A vezető­ségválasztó taggyűlések és az az­óta eltelt idő azt bizonyítja, hogy a párttság nagy többsége eleget tud tenni e követelményeknek. Hasonlóan alkalmasak, megfelel­nek a követelményeknek az újon­nan megválasztott pártvezetősé­gek is. Ígérjük, elvtársak, hogy a me­gyénk kommunistái szilárdan felsorakozva pártunk Központi Vezetősége mögé, az első sorok­ban fognak harcolni a pártkon­gresszus által megszabott felada­tok sikeres, hiánytalan végrehaj­tásáért. (Taps.) Ács Lajos elvtárs válasza a Szervezeti Szabályzat vitájában elhangzott felszólalásokra. A módosított szervezeti sza­bályzat tervezetéhez beérkező ja­vaslatok megvizsgálására kikül­dött bizottság a szünetben ülést tartott. Ezen az ülésen megvitat­ta Dénes elvtárs javaslatát, amely szerint a budapesti és megyei pártbizottságok ne kéthavonként, hanem háromhavonként tartsák meg üléseiket. A bizottság a ja­vaslattal egyetért és javasolja, hogy a pártkongresszus a javas­latot fogadja el. Dénes elvtárs javasolta, hogy a járási pártbizottságok ne ha­vonként, hanem kéthavonként tartsák üléseiket. A bizottság ko­rábban, nyomtatásban a küldöt­teknek megadott tervezetében e javaslat már benne szerepel. A bizottság javasolja, hogy a kongresszus Kerek elvtárs javas­latait is fogadja el, tehát a tag­díj 1501 forint fizetéstől 1800 fo­rintig 20 forint, 1801—2100-ig 30 forint, 2101—2500 forintig 45 fo­rint legyen. Javasolja a bizottság, hogy Hortobágyi elvtárs egyik javasla­tát is fogadjuk el, azaz a 4/b pont így hangozzék: „pártszerű bírá­latot gyakoroljon a pártszervezet taggyűlésein és értekezletein a párt tagjainak és szerveinek ténykedése fölött“. A bizottság javasolja, hogy Hortobágyi elv­társ utolsó javaslatát, amely sze­rint az összevont taggyűléseket ne évenként, hanem félévenként tartsák, a kongresszus ne fogad­­ja el.

Next