Hajdú-Bihari Napló, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

Intse Jenő külkereskedelmi miniszter nyilatkozata a magyar szovjet gazdasági tárgyalásokról Incze Jenő külkereskedelmi miniszter nemrégiben folyta­tott magyar—szovjet gazdasá­gi kapcsolatok további fejlesz­téséről többek között a követ­kezőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársá­nak: — Mit tartalmaz a három­éves árucsere forgalmi egyezmény? Az egyezmény kötelező for­mában meghatározza a mind­két ország szempontjából fon­tos kiviteli és behozatali áruk mennyiségét és minőségét. Az egyezmény mintegy 60 alap­vető behozatali árut és mint­egy 60 alapvető kiviteli árut sorol fel. A behozatali cikkek sorában megállapodás történt a bányá­szat és vaskohászat, a gép- és finommechanikai ipar, olaj­ipar, textilipar, papíripar, vegyipar, nyomdaipar, gumi­ipar, a közlekedés, valamint a mezőgazdaság sok alapvető fontosságú nyersanyagának és félkészárujának mennyiségé­re, így például gyapot, vas­érc, nyersvas, hengereltáru, kohókoksz, nyersolaj, fafélesé­gek, rotációs­ papír, színesfé­mek, az aluminium-termelés segédanyagai stb. Az olajbányászat, az építő­ipar, a gépipar, az élelmiszer­­ipar és a mezőgazdaság szá­mára gépeket, továbbá sze­mély- és tehergépkocsikat is vásárolunk, ezek ellenében is magyar áruka­t szállítunk. Termelésünk szempontjából döntő jelenbsége van az egyez­ményben biztosított nyers­anyagoknak és félkészáruk­nak, hiszen olyan árukról van szó, amelyeknek 50—80, sőt némelyiknek 100 százalékát importálni kell és amelyeknek előre való rögzítése ne­vül tervezésünk és fejlődésünk kevésbé biztos alapokon nyu­godnék. Az aláírt hosszúlejá­ratú megállapodás például 100 százalékig biztosítja olyan fontos anyagok és félkészáruk behozatalát, mint a vasérc, nyersolaj, femoötvözetek, ugyanakkor 50—80 százalékig biztosítja az importszükségle­­tet kohókokszból, bányafából, fenyőfű­­részáruból, cellulózé­ból, színesfémekből. A megál­lapodás lehetőséget ad arra is, hogy az egyes éves egyezmé­nyek megkötésénél a mennyi­ségeket ismét felülvizsgálhas­suk és a mindenkori éves tervekhez is igazíthassuk. Ez 1958-ra a jelenlegi tárgyalá­sok alkalmával már meg is történt. Jellemző a hosszúlejáratú megálapodásra, hogy teljes import-volumenének több mint 90 százalékát a nyers­anyagok és félkészáruk teszik ki. — Milyen megállapodás jött létre az ez évi áru­­csereforgalmat illetően? Az 1958. évi magyar—szov­jet árucsereforgalmat szabá­lyozó jegyzőkönyv a hosszúle­járatú megállapodásban biz­tosított importáruk mennyisé­gét további mintegy 15 száza­lékkal kibővíti és szabályozza a kevésbé alapvető nyersanya­gok, félkészáruk és készáruk — utóbbiba beleértve a lakos­ság ellátását szolgáló közvet­len fogyasztási cikkek (hűtő­­szekrény, mosógép, padlóke­­félő, porszívó, motorkerékpár, órák stb.) — szállítását. Az 1958. évre előirányzott behozatal volumene az 1957. évi behozatal volumenét nem számítva, a korábbi évekhez viszonyítva erőteljesen meg­nőtt, mert például 20 százalék­kal nagyobb, mint az 1954. évi és mintegy 70—75 százalék­kal nagyobb, mint akár az 1955—56. évi import mennyi­ség. Természetesen már nem tartalmazza azokat a nagy mennyiségű árukat, amelyeket az ellenforradalom okozta ter­melés-kiesés miatt 1957-ben átmenetileg behoztunk, de tar­talmazza mindazokat a Ma­gyarországon nem termelt — vagy nem kellő mennyiségben termelt — árukat, amelyeket tradicionálisan korábban is importáltunk. — Milyen cikkeket szál­lítunk mi a Szovjet­uniónak? Ami a Szovjetunióba irá­nyuló kivitelünket illeti, an­nak hosszúlejáratú részét az jellemzi, hogy mintegy 75 szá­zalékát a gép- és finommecha­nikai iparú­ak •^’■ártmányai te­szik ki, a fennmaradó 25 szá­zalékában döntően közszük­ségleti cikkek szerepelnek. A korábbi évekhez képest tehát az exportban jelentősen meg­nő a gép és finommechanika részesedési aránya és csökken az anyag és a mezőgazdasági termékek aránya Külön sajá­tossága, hogy a gép- és fi­nommechanikai kategórián belül erősen megnő a munka­igényesebb híradástechnikai cikkek, valamint komplett be­rendezések volumene. Egyébként a megállapodás­ban egy sor eddig is szállított tradicionális áru szerepel, így igen nagy részt foglalnak el a tengeri és folyami hajók, daruk, felvonók, szerszámgé­pek. Új vonása a megállapo­dásnak, hogy kontingentál­tunk eddig nem szállított gé­peket és berendezéseket, mint például diesel-mozdony, kon­zervgyár, paradicsompüré­­gyár, hús- és baromfi feldol­gozó berendezés, valamint egy sor híradástechnikai cikk. Az 1958. évi kivitelben pél­dául gázgenerátorok, egyes műszerfajták, malomipari be­rendezések, nyomdaipari gé­pek, pneumatikus szerszá­mok, varrógének, fénycsövek, stadion-berendezés, garázs­­berendezés, palackozott bor, konyakfélék, zöldség, gyü­mölcs, nyomdatermékek stb. szerepelnek. A magyar áruk mennyisége az 1957. évi kivitellel összeha­sonlítva lényegesen megnőtt, de még nem éri el a korábbi évek volumenét. — Milyen beruházásokhoz nyújt gazdasági és mű­szaki segítséget a Szovjet­unió? Aláírásra került a Magyar Népköztársaság részére ipari üzemek építése, rekonstrukció­ja, valamint a közlekedés fej­lesztése céljából nyújtott gaz­dasági és műszaki segítségről szóló egyezmény is. Ez az egyezmény az 1958—1963. éve­ket, öleli fel. Tervezési mun­kák elvégzésére és gépi be­rendezés szállítása útján lehe­tővé teszi a Dunai Vasmű hen­gerművének megépítését, a gördülőcsapágy- és diesel­gyártás, a műszer, a híradás­technikai, az erősáramú, az aluminium, az építőanyag, a textil, a papír és a műtrágya­ipar, valamint a mezőgazdaság egyes ágainak (pl. hipbrikuko­­rica termelés) fejlesztését (27. folytatás.) Tovább töprengett azon a lehető­­s­­égen, hogy a szelenitek olyan dol­gokat tudnak, amiknek megtanulá­­s­­át a Földön sohasem remélhette s mialatt ezen töprengett, ott hordta már a bőrében a holdbeliek osztó­ké­pének nyílt sebhelyét! Sok min­dent amit mondott, el is felejtettem, mert figyelmemet az tény foglalta le, hogy az alagút, amelyben to­vábbhaladtunk, egyre szélesedik. A levegő áramlása arra vallott, hogy kifelé megyünk valami rengeteg térségbe. De, hogy valójában mi­lyen nagy lehetett ez a térség, azt nem tudhattuk, mert nem volt meg­világítva. Kis fényfolyamunk egyre vékonyabb fonallal csörgedezett és Só messze előttünk el is enyészett. Egyszerre csak a sziklafalak jobbról is, balról is eltűntek. Nem láttunk semmi egyebet, csak az ös­vényt magunk előtt és a kéken foszforeszkáló patakot, amely csör­gedezve rohant tova. Cavor és a vezető szelenii alakja előttem lép­delt; lábuknak és fejüknek az a fele, amely a patak felé volt, vilá­gosan látszott és tiszta kék volt, másik fele ellenben, amelyet az alagút faláról visszaverődő fény nem világított meg többé, elmosód­va belemerült a sötétségbe. Csakhamar észrevettem, hogy lejtő felé közeledünk, mert a kis kék folyó hirtelen eltűnt a sze­münk elől. A következő pillanatban, úgy lát­­sz­om, a lejtő szélére értünk. A vi­lágító folyó ingadozó kanyarulatot írt le, azután alázuhant Nagyon mélyre zuhanhatott, mert zuhaná­sának a hangja teljesen b­­eveszett a mélységbe. Mélyen alul látszott valami kékes fény, kékes ködre emlékeztető végtelen messzeségben lefelé. És a sötétség, amelyből a folyó alázuhan teljesen üressé és feketévé válik, csak egy deszka­­szál-féle nyúlt ki a szikla peremé­ről a mélység fölé, de ez is elmo­sódott és eltűnt a sötétben. A sza­kadékból meleg levegő áramlott fölfelé. Cavorral együtt, amennyire csak lehetett, odamerészkedtünk egy pillanatra a mélység széléhez és lenéztünk a kéklő homályba. Egy­szerre csak vezetőnk megrántotta a karomat. Majd otthagyott, a deszkaszálak­­hoz lépdelt és rálépett a pallóra, miközben hátratekintett. Mikor lát­ta, hogy odafigyelünk rá, előrefor­dult és megindult előre a pallón, oly biztosan járt rajta, mint a szi­lárd földön. Egy pillanatig tisztán látszott az alakja, majd kék folttá vált és végül beleolvadt a sötétség­be. Csak azt láttam, how valami elmosódó alakzat magaslik ki sö­téten a feketeségből. Szünet támadt. — De ugyan...­­ — szólt Cavor. A többi szelenit közül az egyik rálépett a pallóra, tett egvpár lé­pést rajta, azután megfordult és kö­zönyösen visszatekintett ránk. A többiek készen álltak már, hogy utánunk­ induljanak. Vezetőnk vá­rakozó alakja újra megjelent. Visz­­szatért, hogy lássa, mért akadtunk el. __ TUp n»7 a^DOtt? _ trav'Jo'Tf — 1*5+m­r­, —­ feléld I — Semmi esetre sem kerülhetünk lát rajta, — jelentettem ki.­­ — Hármat sem tudnék lépni raj­ta — mondta Cavor —, még atco­ sem, ha szabadon volna a kezem. ] Elképedve néztünk egymás hos­s­­ szúra nyúlt arcába. — Bizonyos, hogy nem tudják, mi a szédülés ! — szólt Cavor. — Tisztára lehetetlenség, hogy végigmenjünk ezen a pallón. — Azt hiszem, máskép látnak, mint mi. Megfigyeltem őket. Való­színűleg azt sem tudják, hogy ez merő tehetség a számunkra. Hogy értessük ezt meg velük? — Valahogyan mindenesetre meg kell velük értetni. Azt hiszem, mindezt úgy mondo­gattuk egymásnak, hogy félig-med­­dig azt reméltük, hogy a szelenitek valahogyan megértik, miről van szó. Tisztában voltam vele, hogy mindössze egy kis magyarázatra volna szükség. Majd ránéztem az arcukra és nyomban beláttam, hogy magyarázatról szó sem lehet. Éppen ezen a ponton nem volt al­kalmas a hasonlóságuk arra, hogy áthidalja a köztünk lévő különb­séget. Nos, én pedig semmi esetre sem akartam rálépni a pallóra, gyorsan kihúztam a csuklómat a meglazított hurokból és elkezdtem mind a két csuklómat ellenkező irányba csavargatni. Én álltam közelebb a hídhoz, s mialatt a lán­caimmal bajlódtam, két szelenit megragadott és gyöngéden a híd felé húzott. Hevesen ráztam a fejemet. — Nem megyek — szóltam­­ mindhiába ! Nem értik a dolgot ! Húzni kezdett egy harmadik sze­lenit is. Kénytelen voltam lépni egyet előre. — Van egy eszmém ! — szólt Ca­vor, de ismertem már az eszméit. Ide hallgassatok ! — kiáltottam rá­­ a szelenitekre. — Megálljaink! A­­ ti számotokra ez mind nagyon meg­felelő lehet, de... Hirtelen sarkon fordultam és el­káromkodtam magamat, mert az egyik fegyveres szelenit felém szúrt hátulról az ösztökéjével. Kirántottam csuklóimat a szele­pnek apró körbenogatói közül és I — Vigyen el az ördög! — t­íl­­tottam rá. — Figyelmeztetlek, hogy meg ne próbáld ezt! Mit gondol­tok, miből van a tegtem­, hogy be­lém szurkáltok? Ha valamelyitek még egyszer hozzám ér... ! Felelet helyett újra belém szúrt. Hallottam Cavor ijedt, könyörgő hangját. Azt hiszem, még mindig egyezkedni akart ezekkel a teremt­ményekkel. — Ide figyeljen, Bedford — így kiáltott —, tudok egy megoldást ! De a második ösztöke szúrása mintha szabaddá tette volna ben­nem a lefojtott energiatartalékot. A csuklólánc meglazított szeme nyomban elpattant és elpattant ve­le együtt, mint a buborék, minden megfontolás, amely eddig ellenállás nélkül kiszolgáltatott bennünket ezeknek a holdbelieknek. Ebben a pillanatban mindenesetre elvette az eszemet a félelem és a harag. Bele­vágtam öklömmel egyenesen az ösztökös szelenitnek az arcába. A lánc már előbb az öklömre csava­rodott. .. Most újra olyan undorító megle­petés ért, aminekkel a Hold világa teli, de tele van. Vértezett kezem mintha egysze­rűen kettészelte volna a szelenitet. Szétmált, mint holmi folyadékkal töltött lágy cukrászsütemény! Tel­jesen összezúzódott! Löttyedve szerteloccsant, mint valami nyálkás mérgesgombába vágtam volna bele az öklömmel. A puha test tíz—ti­zenkét yardnyira repült és petyhüdt loccsanással zuhant a földre. Elké­pedtem. Nem akartam elhinni, hogy élőlény lehet ennyire szétmálló anyagból. Egy pillanatig álomnak képzeltem az egész dolgot. Majd újra fenyegető valósággá vált minden. Attól a pillanattól fogva, amikor hátrafordultam, ad­dig a percig, amikor a halott sze­lenit lezuhant a földre úgy látszik sem Cavor, sem a többi szelenit nem csinált semmit sem. Mindnyá­jan hátrább léptek mellőlünk mindnyájan feszülten figyeltek. Ez maradt a helyzet legalább egy má­sodpercig a szelenit lezuhanása után is. Időre vol szüksége min­^[pr^h­íra Ve-s/fgr o ■? ca TR1-“vn1(o­!r.. •• r.-n " -*« '1 ' V vv" ’’-’tK latiul­­-" ' a hol-’tjua hát­rahúzva a karomat és igyekeztem összeszedni az­ eszemet. — Mi lesz napét? — kiáltotta az agyoszffl. — Mi lesz most? — Majd egyszerre mozogni kezdett újra mindenki. Tisztában voltam vele, hogy sza­badulnunk kell a láncainktól, de hogy szabadulhassunk, először is le kellett ráznunk a nyakunkról eze­ket a szeleniteket. Odafordultam az ösztökések csoportjához. Az egyik nyomban felém hajította az osztö­két. Ez azonban sziszegve tovasu­hant a fejem fölött és azt hiszem, belerepült hátam mögött a mély szakadékba. Teljes erővel nekiugrottam a sze­lenitnek, mikor az ösztöke elsu­hant a fejem fölött. A szelenit meg­fordult és menekült, mikor ugrani látott; én egyenes ráugrottam, úgy, hogy leroskadt, de összezúzódott testén elcsúsztam és elestem. Érez­tem, hogy vonaglott a lábam alatt. Ülőhelyzetbe emelkedtem és lát­tam, hogy a menekülő szelenitek kék háta mindenfelé beleolvad a sötétségbe. A lánc egyik szemét erő­vel szétfeszítettem, lecsavartam a bokámra erősített láncot és kezem­ben a lánccal talpra ugrottam. Egy második ösztöke is elzúgott mel­lettem, zizegve, mint a hajítódárda, s erre nekiugrottam a sötétségnek, arra felé, ahonnan az ösztökét hají­tották. Majd visszafordultam Cavor felé, aki még mindig ott állt a sza­kadék mellett a csatorna fényében és a csuklóival kínlódott, mikbel-­en tücsköt-bogarat össze-vissza fecse­gett az eszméjéről. — Jöjjön már! — kiáltottam. — A kezeim ! — kiáltotta vissza. Majd kitalálta, hogy én nem me­rek visszaszaladni hozzá, mert rosz­­szul kiszámított lépteim esetleg túl­­röpíthetnének a mélység szélén s erre aztán n-ha--.——itt hozzám a két kezét előrenyújtva. Nyomban munkához láttam, hogy megszabadítsam a láncaitól. — Hol vannak? — lihegte Cavor. — Elszaladtak, de vissza fn-mall jönni. Dárdákat hajigálnak 1 Merrd — ^ r r' menten Vissza n* ■V v*­­ ? ! — Jó lesz — jelentettem ki, s 4 kezeit már ki is szabadítottam. t * (Folytatjuk.) 1%« Aláírták a magyar—mongol kereskedelmi szerződést Budapesten a teljes egyet­értés szellemében megtartott tárgyalások eredményeképpen január 31-én aláírták a Ma­gyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közöt­ti 1958—1960. évi árucserefor­galmi és fizetési megállapo­dást, valamint jegyzőkönyvet az 1958-ra vonatkozó árucse­reforgalomról és fizetésről. Az aláírt jegyzőkönyv ér­telmében 1958-ban a Magyar Népköztársaság különböző futóberendezéseket és a hozzá szükséges alkatrészeket, kész szőrmeárut, konfekcióárut, szöveteket, gyógyszert s egyéb cikkeket szállít a Mongol Nép­­köztársaságnak gyapjú, nyers­bőr, szőrme és egyéb állati termékek ellenében. (MTI) Ismét elhalasztották az amerikai mesterséges hold kilövését Washington (MTI) A Cape Canaveral-i kísérleti központ­tal érintkezésben álló szakér­tők az AFP jelentése szerint csütörtökön a kora esti órák­ban még azt mondották: Jó kilátások vannak arra, hogy a péntekre virradó éjszaka kilövik az amerikai mestersé­ges holdat. Emlékezetes, hogy a kísérle­tet a szerdára virradó éjsza­ka a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt elhalasztot­ták. Az AFP péntek hajnali hí­rében már arról számolt be, hogy a hadsereg mesterséges holdjának kilövését ismét el­halasztották. A hírügynökség szerint nagyon valószínű, hogy a mesterséges holdat hordozó Jupiter—C rakétát a közeljö­vőben kilövik. Jelenleg a légkör felső ré­­------------- «%» jegeiben uralkodó heves szél­viharok gátolják a kísérletet. Jóllehet a sajtónak semmi­féle hivatalos tájékoztatást nem adtak, feltehető, hogy még néhány nap eltelik, amíg a légköri viszonyok annyira megjavulnak, hogy a kísérlet lehetővé válik. Lensve!ó''szá'' b?n megközü­ti­ek a tanácsvilagztasok Varsó (MTI) Lengyelország­­­an a tanácsválasztások napja ugyán február 2, de a nagyüze­­ni választási körzetekben pénteken kora hajnalban, az ország egyes részein pedig már közvetlenül éjfél után meg­kezdődtek a tanácsválasztá­­sok. A varsói lapok első oda­­­ran­kmene­tét, első eredményeit. Jélértesült körük szerint a Sky'eUt frik n’m'c brit­us­sz elfogadja a szovjet napirendi avsatot London (AFP) Jélértesült körök szerint a legmagasabb szintű értekezletet indítvá­nyozó szovjet javaslatra adan­dó brit válasz a következőket fogja tartalmazni: Nagy-Britannia nem ragasz­­kodik ahhoz, hogy a kormány­fői értekezletet szükségsze­rűen a külügyminiszterek ta­lálkozójának kell megelőznie és általában meglehetősen hajlékony álláspontra helyez­kedik a legmagasabb síkú ér­tekezlet előkészítését illetően. Ez az álláspont jelentős­­n fű­­­zik az Egyesült Államo­kétól, amely szigorúan meg­határozott előkészítést és a külügyminiszterek előzetes értekezletét követeli. Ami a legmagasabb szintű értekezlet napirendjét illeti, Nagy-Britannia késznek mu­tatkozik elfogadni a szovjet javaslatokat, feltéve, ha a brit javaslatokat is elfogad­ják­ . Dögei Imre beszéde (Folytatás az X. oldalról) miniszter, hogy a mezőgazda­­sági termelés fejlesztésének, a termelőszövetkezetek megerő­sítésének, és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fontos feltétele a gépállomá­sok rendszerének erősítése, munkájuk állandó javítása. A párt és a kormány világosan tisztázta, hogy a mezőgazda­­sági termelés gépesítésének fő formája a gépállomások rend­szere. Az eredmények mellett a legfőbb hiba abban mutatko­zik, hogy a gépállomások nem nyújtatnak kellő szakmai és politikai segítséget a terme­lőszövetkezeteknek és nem éreznek kellő felelősséget a termelőszövetkezetben vég­zett munkáért. AZ állami gazdaságokról szólva megállapította a mi­niszter, hogy ezek 1957-ben fennállásuk óta a legjobb eredményt érték el. Ebben az évben — mondot­ta befejezésül — a mezőgaz­dasági termelés össztermelési értékét az 1957. évihez mérten 4,6 százalékkal kell növelni. A növénytermesztésben biz­­tosítani kell legalább az 1957. évi színvonal tartását, az ál­lattenyésztésben pedig az el­múlt évivel szemben 11,4 szá­zalékos termésnövekedést kell elérni. Nagy gondot kell for­dítani az állami gazdaságok korszerű fejlesztésére, a ter­melőszövetkezetek gazdasági megerősítésére, a termelőszö­vetkezeti mozgalom számsze­rű fejlesztésére és a gépállo­mások munkájának megjaví­tására. A miniszter beszámolója után a megyei mezőgazdasági osztályok vezetői ismertették az egyes megyékben a mező­­gazdasági termelés, főleg pe­dig a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét. A hozzászólások megállapí­tották, hogy a megyéikben megvan az alap és a lehetőség a termelőszövetkezeti mozga­lom továbbfejlesztésére. Több hozzászólás után a ta­nácskozást szombatra halasz­tották. Ma kezd­ődia a félévi értesí­ők kiosztása Az iskolai rendtartás értel­mében a félévi értesítők ki­osztásának időpontja február 8. Tekintettel azonban arra, hogy a határidőn belül az is­kolák igazgatóinak jogukban áll az osztályozó konferenciák megtörténte után ezt a termi­nust előbbre hozniuk, az ál­talános és középiskolák zö­mében — a város területén — ma megkezdődik a bizonyít­­ványok kiosztása. A művelődésügyi osztály oktatási csoportjától nyert ér­tesülés szerint az I. és III. ke­­rületi iskolákban ma vagy hétfőn, a II. kerületi iskolák­ban 8-án vagy 10-én adják ki az értesítőket. Szünet csu­pán a Maróthy Gy. tanító­képzőben lesz, ahol a sok vi­déki bejáró tanuló miatt a tanítás 1 napig szünetel.

Next