Hajdú-Bihari Napló, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-30 / 256. szám

Hruscsov elvtárs is felszólalt a Komszomol Központi Bizottságának ünnepi plenáris ülésén Moszkva (MTI) Szerdán az egész szovjet nép megünne­pelte a lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Komszo­mol megalakulásának 40. év­fordulóját. A városokban és a falvakban ünnepi gyűlése­ket, műsoros esteiket, népün­­­­nepélye­ket rendeztek, az ifjú­munkások országszerte ünne­pi műszakot tartottak. Az is­kolákban és az oktatási in­tézményekben megemlékez­tek a jelentős évfordulóról. A lapok ünnepi külsőben jelen­tek meg s több oldalon cik­kekben, riportokban méltat­ták a Komszomol négy évti­zedes útját. Valamennyi lap vezércikkben foglalkozott az ifjúsági szövetség kimagasló tetteivel. A Komszomol Központi Bi­zottsága az évforduló napjá­nak estéjén nyilvános plená­ris ülést tartott a moszkvai sportpalotában. A hatalmas helyiségben mintegy 15 000 moszkvai fia­tal gyűlt össze, hogy megem­lékezzék e fontos évforduló­ról. A megjelentek között volt a forradalmi munkásmozga­lom számos veteránja, a Kom­szomol sok egykori tagja. A Komszomol négy évtize­des harcos múltjáról Szemi­­csasztnij, a Komszomol Köz­ponti Bizottsága első titkára mondott beszédet Felszólalt Hruscsov elvtárs is. Rövid beszédében hangoztatta, hogy a lenini Komszomol fennál­lásának 40. évfordulója az egész szovjet nép nagy ün­nepe. Hruscsov hangoztatta, hogy az egész szovjet ifjúság előtt a kommunista építés hatalmas távlatai nyíltak meg. Soha semmiféle társadalmi rendszer sem tárt fel ilyen lehetőségeket az ifjúság előtt, nei© teremtett ehhez hasonló lehetőségeket, hogy a fiatalság szabadon kifejthesse alkotó erőit. Hruscsov hangoztatta, hogy az ünnepi ülésen beterjesztett beszámoló sok nagy győzelem­ről ad hírt, de mindezek közül a legfontosabb, amelyet a Komszomol a kommunista ember nevelésében ért el. 67 millió szovjet fiatal ment át négy évtized alatt a Komszo­mol iskoláján, s az ifjúsági szövetség mai 18 milliós had­serege nem csupán 18 millió fiatalt jelent, hanem olyan ha­talmas tábort, amely a párt hűséges segítő csapata. Hruscsov szólt a Szovjetunió hatalmas gazdasági sikereiről, a termelőmunka, az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány, a kultúra nagyarányú fellendü­léséről, rámutatva, hogy év­ről évre növekszik a szovjet emberek anyagi jóléte. A komszomolisták a k­ét társadalom építőinek első soraiban haladnak, kive­szik részüket az egész szovjet nép hatalmas mun­kájából. Hruscsov ezután azzal fog­lalkozott, ami az ifjúsági szö­vetség munkájának legfonto­sabb része: a kommunista ember nevelésévek kijelentet­te, az ifjúságot az érdekli, hogy milyen lesz a kommunis­ta társadalom embere. Erre röviden lehet válaszolni: Va­lódi leninista — állapította meg Hruscsov, hangoztatva, hogy a kommunista társada­lom embere mindig igazi har­cos, igazi forradalmár lesz mind a munkában, mind a harcban. A kommunista társadalom embere nemcsak arra szü­letik, hogy egyszerűen le­élje az életét, hanem ar­ra, hogy részt vegyen az új társadalom megépítésé­ben; nemcsak magának él, hanem az egész társadalomnak, s leg­fontosabb feladatának mindig azt tartja, hogy munkájával elősegítse az új társadalom felépülését. A kommunista párt és az MOSZKVA­­ (MTI) A világ egyetlen antimagnetikus kuta­tóhaj­ója, a Zarja nevű szovjet vitorlás rövidesen befejezi 15 hónapos kutatóútját. A nem­zetközi geofizikai év prog­ramjának megfelelően vizsgá­latokat végzett az Atlanti- és az Indiai-óceánon, egész szovjet nép nagy öröm­mel látja, hogy a lenini Kom­szomol, híven a párt útmuta­tásához, tagjait ebben a szel­lemben neveli, hangsúlyozta­­végül Hruscsov.­­ Ezt köve­tően felolvasta az SZKP Köz­ponti Bizottságának a jubilá­ló Komszomolhoz intézett üd­vözletét. rri I * ...■'!t,|llll!IHIin»llWHW I I iiioB. OKTOBEK 30. Budapesti t­ataiak nagygYű­lése a Kamszemal megalakulásának 40. évfordulója alkalmái­ól A budapesti fiatalok szer­dán délután ünnepi nagygyű­lésen emlékeztek meg a Kom­szomol megalakulásáról. A nagygyűlés elnökségében töb­bi között helyet foglalt Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a KISZ Központi Bi­zottságának elsőtitkára, Csi­­kesz Józsefné, az MSZMP Budapesti Pártbizottságának titkára, Hantos János, az Or­szágo­s Béketanács titkára, De­meter Sándor, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság tit­kára. Az elnökségben foglalt he­lyet J. I. Gromov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. A fiatalok forró szeretettel köszöntötték a nagygyűlésen részt vevő komszomolii Lábat és Ho Si-tcsuant, a DIVSZ kínai titkárát. Eperjesi László megnyitója után Borbély Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra mondott ünnepi beszédet. Ismertette a Komszomol har­cos útját, szerepét a szocia­lista társadalom felépítésében, a Nagy Honvédő Háborúban, a kommunizmus építésében. Meleg szavakkal emlékezett meg a szovjet és a magyar fiatalok barátságáról. Ezután N. F. Kandidatov, a komszomolisták nevében üdvözölte a budapesti fiatal­­okat. Elmondotta azt is, hogy milyen örömmel fogadták a szovjet fiatalok a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség meg­alakulásának hírét. Baráti találkozó a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése alkalmából A Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése alkal­mából az Akadémia elnöksé­ge kedden este baráti talál­kozót rendezett a városligeti G­undel-étteremben. A talál­kozón megjelent dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács el­nöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja. Orbán László, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság tudományos és kultu­rális osztályának vezetője. Őtt voltak az Akadémia elnöksé­gének tagjai és számos akadé­mikus. Részt vettek a talál­kozón külföldi akadémiák kép­viselői is. A baráti találkozón Rusz­­nyák István, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke, majd M. M. Dubinyin akadé­mikus, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája elnöksé­gének tagja, a Magyar Tudo­mányos Akadémia tiszteletbe­li tagja mondott pohárköszön­tőt A találkozón pohárköszön­­tőt mondott dr. Münnich Fe­renc, a Minisztertanács elnö­ke is, aki­ a magyar tudomány megbecsüléséről beszélt, majd szólt a tudósok nemzetközi együttműködésének jelentősé-­­ géről a haladásért, az emberi-­­­ség békéjéért vívott harcban.­­ (MTI.) . Jugoszláviában a bolt bányáiban, amelyet nyugodtan lehet nevezni tömegvesz­tőhelynek­ is, zendülés tört ki. A büntető századbéliek­­ és a munkaszolgálatosok egy része fellázadt, s menekülni próbáltak a közeli lankás hegyoldalon. A keretlegénység golyószórója egymás után­ terítette le az agyon­gyötört, menekülni próbáló embe­reket. Akiknek sikerült átjutniok a tisztáson, s eltűnni az erdőben, azok megmenekülnek, s még az éj leple alatt összetalálkoznak a ju­goszláv partizánokkal. Ezek között volt Markovics Lajos is. De mire ők is elérték a szabadságot, amikor attól a perctől kezdve újra embe­reknek számítottak, úgy elcsigá­­zódtak, hogy a partizánok először hátra küldik őket, felerősödni, saj­gó sebeiket begyógyítani, s csak aztán fogtak fegyvert a németek ellen. Markovics Lajos rongyai között őriz még egy családi fény­képet, s most már igazán szabadon, boldogan nézheti a többiekkel együtt, s találgatja, hogy mi lehet vajon velük. Gulyás főhadnagy, amikor meg­érkezik az állomásra, kiszáll a vo­natból, de már a lépcsőn elkezd tekingetni, Gizit kereste a szemé­vel. Aztán lelép a peronra, s hosz­­szasan áll, csak áll, morfondírozni kezd. — Nem kapta volna meg a táviratot?... Hiszen még tegnap feladtam Lavocsnéban... Vagy állna velem szóba?... Furcsa. Nem értem... S­árián az tűnik fel Gulyásnak, hogy annyi a német katona a pályaudvaron, a peronon, hogy mozogni alig lehet tőlük. A sántikáló magyar tiszt rendkívül idegesen kapkodja a fejét, és egyre csak Gizit figyeli. Úgy érzi, hogy ő most már egészen jelentéktelen ember. Aztán kimegy az állomás előtti parkba, hátha ott valahol meglátja Gizit, aztán odabiceg egy fiákereshez, s lehangol­tan felmá­szik a fiákerre. — Na menjünk öreg. — Kérem, hova méltóztatik pa­rancsolni a főhadnagy úrnak? — József királyi herceg utca 111. szám alá. — Igenis! — De egy izencsak hátrafordul a fiákeres és nagy ijedten felkiált. — De főhadnagy úr, hát baj van! Majd el is felejtet­tem mondani, a József királyi her­ceg utcába nem lehet behajtani. Ott meg azokat a zsidókat gettózzák. — Mit csinálnak? —robban ki Gulyás — gettó? — Igen kérem, gettó van, ott. Már egy hete elmúlt, hogy beke­rítették a zsidókat. Gulyás láthatóan nagy gondba esik, de egyszercsak a járdán egy nőcsoportot pillant meg. Voltak v vagy 15-en, s előttük is, hátuk mö­gött is egy-egy rendőr megy. Köz­tük felismeri eztv. Markovicsnét, ennek hatására fel is ugrik a fiú­kon üléséről, majd elkiáltotta ma­gát. Hirtelen úgy érezte, hogy min­den vér kiszaladt a fejéből, mint­ha mindenki ötét nézné. Már ab­ban sem vol­t biztos, hogy kiáltott, vagy nem kiáltott A fiáker közben megáll az utca előtt s amikor be­néz az utca hosszába, akkor tárul szeme elé, hogy a sarokhoz mint­egy 40—50 méterre nagy deszka kerítés zárja el a belátásit. Hirtelen, odaad a fiákeresnek egy papír­pénzt, aztán megy vagy tíz lépést, megáll tétován, majd befordul az Aranyborjú étterem ajtaján, s szinte lezuhan egy székre az asztal mellé, arcát két kezébe temeti, csak a pincér zavarja fel elmélyült gondolataiban. — Kérek egy zónát. — Igenis — s a pincér sarkosi­­fordul, néhány perc múlva haesta is a gőzölgő húst, mellé krumplit. De Gulyás nem evett, tovább támasz­totta fejét két kezébe. Majd ké­sőbb maga elé húzta a tányért, enni készült. Talán mindössze egy falatot kóstolt meg belőle, az is alig akart lemenni a torkán. Odahívta a pincért s fizetett. Menni készült. Kijön az étteremből, s befordul az utcába. Lassan, komótos léptekkel, bicegve megy a járdán. Mikor oda­ér a kapuhoz, megáll, odamegy a rendőrhöz, tiszteleg, félkézzel neki­­támaszkodik az új deszkából ké­szült gettókapunak és félénken zavartan kérdezősködni kezd. — Mond­ja kérem, be lehet ebbe az utcába menni? — Hát alázatosan jelentem a főhadnagy úrnak — válaszol a rendőrőrmester — az a helyzet, hogy itt laknak keresztények is, nem költöztették ki őket még, meg aztán úgy sem sokáig lesznek itt ezek a zsidók. Elviszik őket. —­ A rendőr a szájához emeli a kezét és félhangosan odahajlik a főrvad vagy füléhez és azt mondja — Úgy te kinyírják ezeket, főhad­nagy úr! — Egy jó hete vannak itt különben is, de olyat hallot­tunk, hogy elviszik őket minél előbb. — Gulyás nem szól semmit, csak félrelép bemegy a nagyka­pun, s már alig-alig érzi járdányi erejét is. A kapun túl már egy egészen más világ gyötrődik. Em­bertelen, barbár körülmények le­vegője feszül itt. Ez a levegő nyomja a mellét, agyát, s aztán újra megtást­alakodik a falnak az egyik ház két ablaka között. — Aztán elveti magát a faltól és elindul a Markovicsék háza fe­lé. Amikor benyitott az udvarra, síró gyermekek és asszonyok fo­gadták. A Markovicsék lakása aj­tajában egy férfi pakolózott egy pokrócba kötött holmik között.­­— Mondja kérem, itt laknak Markovicsék ? — ezt csupán azért kérdezi, hogy valamivel meg tud­ja kezdeni a beszélgetést és hogy felengedje a megijedt, meglepődött férfit. — Igenis főhadnagy­ úr — mond­ja félénken ez a nagy darab zsidó férfi, kissé csodálkozóan is, hogy egy katonatiszt ilyen halkan és emberi hangon tud beszélni. —■ Csak az a baj, tetszik tudni, fő­hadnagy úr, hogy már nemcsak ők laknak itt, öt család van itt, eb­ben a kis lakásban. — Hogyhogy ? — Tessék megnézni, tárja ki a kezét és mutat a lakás felé a fér­fi — Igen kérem, úgy látszik el akarnak bennünket pusztítani. Kü­lönben most csak Giziké van bent, Markovics néni a városba ment bevásárolni... Giziké ! Giziké ! — kiált be a férfi a konyhaajtón. És Gulyás most szeretne elsüllyedni. Mindenre gondolt, csak arra nem, ami most történik vele. A követ­kező pillanatban a konyha köze­­■-én megjelenik Gizi alakja, mel­y sárga csillaggal, arc'1 'vadt­ypt a viasz, haja rend?!' s a '­­ tetején egy sötétkék svájci ■ • van. (Folytatjuk) ­ LEGÚTABB VATIKÁN (MTI) Az AP a­­ Vatikán hivatalos jelentésére hivatkozva közli, hogy az új pápa koronázásának időpont­ját november 9-ről előrehoz­ták november 4-ére. LONDON (MTI) Mint a nyugati hírügynök­ségek jelen­tették, Macmillan angol mi­niszterelnök szerdán villás­reggelin látta vendégül Kocsa Popovics jugoszláv külügymi­nisztert. A villásreggelin megkezdőd­tek a jugoszláv külügyminisz­ter londoni tárgyalásai, bár a tulajdonképpeni hivatalos tárgyalásokra csak délután került sor a külügyminiszté­riumban Lervtyn Lloyd és Popovics között. New York (Reuter—AFP) Az ENSZ gyámsági tanácsá­nak keddi ülésén Jacques Kuscisko-Morizet, Franciaor­szág képviselője bejelentette,­­ hogy a francia kormány elha­tározta, 1960. január 1-től biz­tosítja Francia-Kamerunnak a függetlenségét és ezzel egy­idejűleg megszünteti a felette gyakorolt gyámságot. Kijelen­tette, hogy 1950 folyamán az ENSZ ellenőrzésével rende­zendő népszavazással kikérik a kameruniak véleményét. A bejelentést követően két felszólaló javasolta, egyesít­sék azonal egyetlen független államban Francia-Kamerun és Brit-Kamerun területét. Vatikánvírus (Reuter) XXIII. János pápa megválasz­tása után a konklávé termé­ből rádióüzenetet intézett a világhoz, az országok vezetőit a pápa megértésére, egyetér­tésre és békére hívta fel. A szocializmus gondolata megnyeri a francia népet is a Francia Kommunista Párt választási nagygyűlése Párizs (MTI) A Francia Kommunista Párt kedden este a párizsi téli cirkusz né­zőterét zsúfolásig megtöltő munkások és értelmiségiek előtt nagyszabású választási gyűlés keretében ismertette a francia főváros 55 választó­­kerületének kommunista kép­­viselőjelöljeit A gyűlésen Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára elnökölt. Beszédében Thorez rámuta­tott arra, hogy az elnöki rend­szer alkotmányának elfogadá­sa súlyos helyzetet teremt Franciaországban. Az alkot­mány korlátozza ,­a népképvi­­selet jogait és lehetőségeit. Ehhez járul ezután, hogy az az ember, aki­ előzőleg arról beszélt, hogy újat hoz, exhu­málta a legszégyenletesebb múltból az „állóvizek” válasz­tási rendszerét. Thorez elsőnek az algériai háború problémáját említette. Szólt a De Gaulle-kormány elvakult követeléséről, amely­­lyel egyszerű kapitulációra hívta fel az algériai felkelést. Thorez ezután szólt a má­sodik nagy, időszerű problé­máról, a kezdődő gazdasági válságról. Helyes és célszerű a munkásság két nagy köve­telése. A tőkés költségén mun­kanélküli biztosítást kell lét­rehozni és vissza kell térni a 40 órás munkahéthez a mun­kabérek csökkentése nélkül A Francia Kommunista Párt főtitkára ezután az ország külpolitikájáról szólt, ez a harmadik nagy francia prob­léma. A francia kormány kül­politikája továbbra is az amerikai imperialisták uszá­­lyában marad. Ezután méltatta a szocialis­ta tábor sikereit és hangoz­tatta, hogy a szocializmus gondolata éppen úgy meg­nyeri majd Franciaország né­pét, mint ahogy megnyerte földünk egymilliárd lakóját az Elbától a Csendes-óceánig. A novemberi képviselővá­lasztásokról szólva Thorez hangoztatta, a párt kiáll vi­lágos programjával, kiáll je­löltjeivel, akiket sohasem szennyezett be a botrány sora. Waldeck Rochet, a párt Po­litikai Irodájának tagja fej­tette ki a párt akcióprogram­ját: A független francia bé­kepolitika létrehozásáért. Ezután a beteg Jacques Duclos helyett, akinek orvo­sai egyheti pihenőt írtak elő, Raymond Guyot mutatta be a párt 55 párizsi képviselő­­jelöltjét. Dante-est a Déri Múzeumban A pedagógus szakszervezet irodalmi köre vasárnap dél­után tartotta program sze­rinti második irodalmi elő­adását. Az érdeklődés akko­ra volt, hogy a Déri Múzeum előadóterme teljesen szűknek és kicsinek bizonyult. A ren­dezőség épp azért kénytelen volt az előadás megismétlését ígérni, ami már magában vé­ve is a siker kifejezője. Ezúttal Daniéról hangzott el előadás, erről a poéta óriásról, akinek fénye az új kor derengő hajnaláról is máig világít. Az előadást Bán Imre egyetemi tanár tartot­ta, aki elsősorban közvetlen­ségével, s érvelésének finom logikájával fogott meg ben­nünket. Bán Imre nagyon is választékosan, s mégis rop­pant egyszerűséggel fogal­mazta meg mondanivalóját, s Dante elemzése ezért hatott a népszerűség erejével. Előadásának­ legfontosabb gondolatait ezekben rögzítet­te: Dantét nyugodtan nevez­hetjük az első modern költő­nek. Fő művében, a Divina Comédiában egyaránt megta­lálható a leglényegesebb hu­manista gondolatok, sőt a haladó politika minden vo­nása is. A nemzeti egység megteremtése csakúg­ benne villódzik: hatalmas arányú munkájában, mint az egyház és állam különválasztásának szükségessége és a pápaság bírálata. Mindenek mellett megtalál­hatjuk a modern érzések — szerelem, barátság — motivá­lását, s bár szerkezeti meg­oldásában még érezhető a kö­zépkor dogmatizmusa, azon­ban a komédia nagy részé­­­ben, már az emberi indula­­t­­ok is együtt sűrűsödnek. Kü­lönösen is a mű első és má­sodik részében a pokolban és purga­tóriumban elemzi az emberi szenvedélyeket, míg a paradicsomi részben hang­ja líraivá finomul. Az előadók által bemutatott részletek hangulatilag is, szerkezetileg is kitűnően il­leszkedtek az előadás egészé­be, s a szereplők ezen az estén is jó teljesítményt nyúj­tottak. Különösen is hadd­ívjuk fel a figyelmet Tikos Sárira, aki a bemutatott rész lényegéig hatolva, biztos vers­­mondással és szép szövegki­ejtéssel tett bizonyságot sza­való készségéről. A többiek, Petőfi Sándor, Ivók István, Debreceni Tiborné és Debre­ceni Tibor szavalatát is kul­turált biztosság jellemezte. Csak október 31-ig lehet szerződést kötni lucerna- és vörösheremag átadására A biharkeresztesi és polgári termelők érdeklődésére kö­zöljük, hogy a termelési szer­ződés előnyös feltételei sze­rint csak azok adhatják át a lucerna- és vörösheremagot a Mezőmag Vállalatnak, akik október 31-ig szerződést kö­töttek. A szerződés minden­képpen előnyös, mert a szerző­dött lucernamag ára 3500 fo­rint, a szabad lucernamag ára 3150 forint métermázsánként. A szerződéses vörösheremag ára 2000 forint, a szabadé 1820 forint métermázsánként. A szerződés alapján ezenkívül a termelő fémzárolt vetőma­got is kap vissza nyersmag áron, de ha ezt a kedvez­ményt nem veszi igénybe, úgy a nyersanyag és a fogyasztó ár­különbözetet pénzben kaphat­ja meg. Az előnyös feltételek azt mutatják, hogy érdemes október 31-ig szerződést köt­ni lucerna- és vörösheremag átadására.­­ A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 41. évfordu­lójáról november 7-én a taní­tási órákon valamennyi alsó­­és középfokú oktatási intéz­ményben megemlékeznek.

Next