Hajdú-Bihari Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

Megvannak a béke fenntartásának lehetőségei Hruscsov látogatása Solohov írónál Moszkva (MTI) TASZSZ- jelentés szerint Hruscsov vasárnap felesége és leánya társaságában Solohov neves író meghívására Sztanyica Ve­­senszkajába (Rosztov terület) érkezett. A minisztertanács elnökét Solohov és a helyi pártszervezet, továbbá a ható­ságok és a rosztovi, valamint a sztálingrádi dolgozók képvi­selői fogadták. A fogadtatás után gyűlést tartottak, amelyen társadalmi szervezetek vezetői, továbbá Solohov és Hruscsov mondott beszédet. Hruscsov beszédének jelen­tős részét a nemzetközi hely­zet kérdéseinek, a békés együttélés problémájának, a szovjet és az amerikai kor­mányfő közelgő találkozásai­nak szentelte. Hangsúlyozta, hogy jó szándékokkal utazik az Egyesült Államokba, azzal a hő óhajjal, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség eny­hülését, a béke megszilárdí­tását. Hruscsov a továbbiakban rá­mutatott, hogy a nemzetközi helyzet — ha a fő kérdést, a béke fenntartásának lehetőségét tekintjük — már nem rossz, sőt azt mondhatni, hogy jó. Hruscsov beszélt Adenauer, nyugatnémet kancellárnak a szovjet kormányfő augusztus 18-i üzenetére adott válaszá­ról is. Első olvasásra — mondotta Hruscsov — ez a válasz ked­vező benyomást kelt. Elsősor­ban meg kell állapítanunk, hogy e válasz hangneme tar­tózkodóbb és ebben a vonatko­zásban lényegesen különbözik a bonni kormány dokumentu­mainak eddigi stílusától. Beszédében Hruscsov a Szovjetunió gazdasági és kul­turális fejlődésének kérdései­vel, a hétéves terv feladatai­val is foglalkozott. Kifejtette, milyen nagy erőfeszítések történnek az SZKP XXI. kongresszusán, valamint a párt Központi Bizotságának júniusi plénumán hozott ha­tározatok végrehajtására, mi­lyen széleskörű mozgalom fej­lődött ki a szovjet városokban és falvakban a hétéves terv határidő­­ előtti teljesítéséért. Országunk helyzete ma igen jó — mondotta — ez annak eredménye, hogy a nép meg­bonthatatlan egységben sora­kozott fel szeretett kommunis­ta pártja mögé. Önök tudják, hogy Eisen­hower elnök meghívására ha­marosan az Amerikai Egye­sült Államokba utazom. Meg­hívom erre az útra Mihail Alakszandrovicsot. Azt hi­szem, neki is hasznos lesz, ha közelebbről megismeri a mai amerikai életet. Eisenhower a spanyol külügyminiszterrel tárgyalt London (MTI) Nyugati átadta neki Franco tábor­hírügynökségek jelentik, hogy Eisenhower elnök — Shequeresben folytatott két­napos tanácskozásait befejez­ve — hétfőn a reggeli órák­ban Macmillan miniszter­elnök társaságában gépkocsin visszautazott Londonba. A Reuter és a AP jelenik hogy Castellia spanyol külügyminiszter hétfőn fe­lke­reste Eisenhower elnököt és nők levelét. Castellia valamivel több mint egy órás megbeszélést folytatott előbb Eisenhower elnökkel, majd Herter kül­ügyminiszterrel. Az AP jelenése szerint Castellia a Spanyolország­nak nyújtott amerikai ka­tonai és gazdasági segély növelését kérte Eisenho­­wertől. Eisenhower és Macmillan interjúja Mint a nyugati hírügynök­ségek jelentik, Eisenhower el­nök hétfőn a Winfield House­­ban az Egyesült Államok lon­doni nagykövetségének házá­ban ebéden látta vendégül azokat az angol politikusokat és magasrangú katonákat, akikkel a második világháború alatt együttműködött — köz­tük Churc­ht 11, volt mi­niszterelnököt és Montgo­mery tábornagyot. Eisenhower elnök hétfőn délután magyar idő szerint 18:30 órakor a Downing Street 10. alá érkezett, ahol Macmil­­len miniszterelnök üdvözölte. Röviddel ezután az angol miniszterelnök dolgozószobá­jában a két kormányfő együt­tes interjút adott az angol televízió számára. Franco meghívta Eisenho­wert Az AP londoni tudósítójá­nak értesülései szerint Franco meghívta Eisenhowert, hogy „neki,tetsző időpontban” láto­gasson el Spanyolországba. Az Egyesült Államok elnöke — hír szerint — „megelégedését fejezte ki“ a meghívás felett, ■hivatalosan azonban nem adott, rá igenlő választ. (MTI.) a helyszínen bírságolhatók a köztisztasági szabálysértés elkövetői A Magyar Közlönyben ren­delet jelent meg a köztisztasá­gi szabályok megszegőinek helyszíni bírságolásáról. A rendelet többek között ki­mondja, hogy tettenérés ese­tén a rendőr a helyszínen pénzbírságot szabhat ki a köz­­tisztasági szabálysértés elkö­vetőivel szemben. Köztisztasá­gi szabálysértést követ el és a helyszínen 10 forint bírsággal sújtandó, aki közterület vagy a közönség számára nyit­va álló területet — utcákat, járdákat, tereket, lépcsőket, hidakat, alagutakat, nyilvános parkokat, parkosított területe­ket, sétányokat, rakpartot­­ beszennyez vagy ott használt tárgyat (szemét, papíros, gyü­mölcs stb.) eldob. Az is vétsé­get követ el, aki a közterüle­ten elhelyezett felszerelési,­­be­rendezési tárgyakat, fákat és növényeket beszennyez, köz­területen bútort, szőnyeget po­rol, portörlő ruhát közterület felett kiráz, s bármilyen tár­gyat közterületre kidob. Bün­tetést fizet az is, aki a szóra­kozóhelyek (színházaik, mo­zik, hangversenytermek stb.) előterében, büféjében és do­hányzójában hulladékot,­­pa­pírt, gyümölcshéjat, cigaretta­véget stb.) nem az e célra szolgáló tartályba dob. Húsz éve kezdődött... Húsz évvel ezelőtt, 1939. szeptember elsején a „Führer” parancsára megindult a né­met hadigépezet Lengyelor­szág ellen. Megkezdődött a második világháború, amely­nél nagyobb világégést nem jegyzett még fel a történe­lem. Nem szükséges itt felso­rolni, hány millió ember pusztult el a háborúban, hány billió forintot tesznek ki az anyagi veszteségek. Úgysem lehetne semmilyen mértékkel megmérni a gyászt, a szenve­dést, a nélkülözést, amelyet a második világháború okozott Húsz éve kezdődött, tizen­négy éve be is fejeződött, de nyomaival még mindig lehet találkozni. Nem épült újjá vi­lágszerte minden háborúban elpusztult híd, üzem és lakó­ház. Nem vált munkaképessé minden hadirokkant Nem he­gedtek be végleg a háborús özvegyek, árvák lelkén esett sebek. Még a minap is arról közöltünk hírt, hogy most rob­bant egy 15 évvel ezelőtt ki­lőtt gránát egy hajdú-bihari faluban, és játszadozó gyerme­keket sebzett halálra. Japán­ból rendszeresen jönnek a hírek, hogy még mindig szü­letnek nyomorék gyermekek a hirosimai és nagaszaki atombombázás utóhatásaként. S ki tudná megszámlálni, hány ember idegeit kezdte ki fron­ton és légitámadásoknak ki­tett hátországban egyaránt a háború, hogy züllesztette az erkölcsöket! Húsz évvel ezelőtt, amikor a csukaszürke egyenruhások elözönlöték Lengyelországot, még nem gondolták az embe­rek, hogy ez lesz az eredmény. Pedig Hitler meglehetősen nyílt kártyákkal játszott. Nem csinált titkot abból, hogy ural­ma alá akarja hajtani az egész világot. Sőt! A Mein Kampf azt sem titkolta el, hogy mer­­refelé tervezte Hitler a tá­madást: a Német Lovagrend egykori útvonalán, Lengyelor­szágon át a Baltikum és Oroszország felé... Az sem lehetetlen, hogy ép­pen ez nyugtatta meg Nyuga­ton a vezető köröket arról, hogy nem kell vésztől tarta­niuk. Hitler az évezredes „Drang nach Osten” hatalmi politikát folytatja. Még a második világháború kitörése előtt megszűnt Auszt­ria és a Csehszlovák Köztár­­­saság államisága. A Nyugat nem mozdult. A náci csizma eltiporta Lengyelországot. A Nyugat még mindig nem moz­dult. Abban reménykedett, hogy Hitler a Szovjetunió el­leni háborúban kitombolhatja minden támadókedvét. De egy év múltán már Észak- és Nyugat-Európa or­szágaiban hódított tűzzel-vas­­sal a fasizmus, igájába hajtot­ta a fele kontinenst Norvégiá­tól Franciaországig. Ugyanak­kor bábkormányokat ültetett Közép- és Délkelet-Európa „független” államainak élé­re, hogy Skandináviától a Balkánig, az Atlanti-óceántól a Visztuláig mindenütt neki termeljenek. 1941 nyarán a fasiszta Né­metország hitszegőn megtá­madta a Szovjetuniót. Amit az imperialista diplomácia bajkeverői már 1939 előtt is hőn óhajtottak, most valóban bekövetkezett. De nem egészen úgy, ahogy szerették volna. Nem sikerült összetoldozni a Szovjetunió ellen az ameri­kai—angol—német szövetséget. Anglia és az Egyesült Államok vezetői a néptömegek nyomá­sára — és saját jól felfogott érdekükben is — kénytelenek voltak a Szovjetunióval szö­vetkezni. — Németország el­len. Igaz, akadt amerikai sze­nátor (később államelnök), aki várakozó álláspontot java­solt, aki „későbbi időkre” akarta hagyni a döntést, hogy a két harcoló fél közül me­lyikhez csatlakozzék Amerika. De a nemzetközi helyzet más­egyéb tényezői siettették az előbbi folyamatot. A második világháború vé­get ért 1945-ben azzal, hogy a német fasizmus megsemmi­sítő vereséget szenvedett. Győztek a szövetségesek , és győzött elsősorban a Szovjet­unió, amely a legtöbb ember- és anyagi áldozatot vállalta a háborúért. Bebizonyosult, hogy a szovjet hadsereg ereje na­gyobb, mint bármelyik impe­rialista hatalom gondolná. Be­bizonyosodott, hogy a szovjet föld olyan hazafiakat terem, akik képesek megvédeni hazá­jukat. A világ bámulta elis­meréssel a sztálingrádi győző­két és Berlin elfoglalóit, Le­­­ningrád és Ogyessza védőit, a­­fasizmus kérlelhetetlen üldö­zőit, s népek sorsának felsza­badítóit. Ma, a huszadik évfordulón megnyugtató érzés arra gon­dolni, hogy a világ kultúrája megmenekült a fasizmustól. Nem megnyugtató azonban, hogy a húsz évvel ezelőtti tá­madóval — bár a háború másfél évtizede befejeződött — nem kötöttek még béke­­szerződést a szövetségesek. Ez volt központi kérdése számos nemzetközi tanácskozásnak, és legutóbb a külügyminiszterek­ genfi értekezletének is. Első­sorban ilyen tárgyú megbeszé­lések végett találkozik a közeli hetekben N. Hruscsov és Dr Eisenhower. A négyhatalmi­ csúcstalálkozót is az sürgeti , elsősorban, hogy 14 és fél év múltán igazán eljött az ideje: a német békeszerződés meg-­ kötésének. Németországnak: nem atomfegyverekre van. Szüksége — amit az Egyesült­ Államok szállít a szövetségi­ köztársaságnak — hanem bé-!­kére.­­ A Szovjetunió a második­ világháborúban bebizonyítot-t ta, hogy a legválságosabb­ helyzetből is megtalálja a kive-­ zető utat. Bebizonyította, hogy­ ereje megdönthetetlen. A há-­ ború befejezése óta gazdasá-­ gi erejéről is meggyőz bárkit.­ Fennen hirdeti, hogy a nem-­ zeteknek a gazdasági élet te­­­rületén kell vetélkedniük,­ nem a harcmezőkön, és állj­a­­is a versenyt győzelme biztos­ tudatában. « ­­­ A szülők gondatlanságából eredően vasárnap és hétfőn két nagyobb tűzesetet okoztak gyerekek. Vasárnap Egyeken az egyik házban ötéves gyer­mek nagyanyjával maradt ott­hon. A gyermek a szobából kivitte a gyufát és a ház falá­nál levő törekiből csomót ra­kott s azt megyújtotta. A tö­­rök lángra kapott és meggyúj­totta a lakóházait és annak melléképületeit. Csak az egyeki önkéntes tűzoltók meg­feszített munkája akadályozta meg, hogy a tűz ne pusztítson végig az egész utcasoron. Hétfőn mintha csak megis­­métlődött volna a gyermek­játékból keletkezett tűz. Hosz­­szúpályiban a Petőfi Sándor utcában okozott tüzet egy öt­éves kisgyermek. A tűz Hosz­­szúpályiban is gyorsan terjedt tovább s nyolc tulajdonos — Papp Lajos, Papp Mihály, Ke­rek József, Kiss Lajos, Barko­­vics András, Rétvári Ferenc, Zara János és Vass Károly — négy lakóháza leégett. Ezen­kívül 24 mellékhelyiség és 250—300 mázsa széna és szal­ma lett a tűz martaléka. A hosszúpályi tűz megfékezésé­re — amely további lakóháza­kat pusztítással fenyegetett — nagy tűzoltóegységek vonultak ki Debrecenből, Hajdúböször­ményből, Hajdúszoboszlóról, Berettyóújfaluból. Részt vettek a munkában a hosszúpályi és bagyiétai tűzoltók is. „Kivo­ntatt a honvédség, a­ határőr­ség és a Debreceniben állomá­sozó szovjet helyőrség mentő­­alakulata is.’ Egyesült, megfe­szített több órai munkával si­került a tüzet megfékezni és ezzel értékben mintegy 300 ezer forint ingóságot megmen­teni. A becslések szerint a Hosszúpályiban keletkezett tűz kárértéke 80—100 ezer fo­rint. Mindkét tűzeset ismételten felveti a szülők vétkes gondat­lanságát a tűzzel játszadozó gyermekekkel szemben. Sok­kal nagyobb gonddal kell ügyelni arra, hogy gyufa és más gyújtóeszköz ne kerüljön gyermekek kezébe. ----------------­ Tüzet tiszták a gyermekek - nyolc ház leégett Hosszúpályiban és Egyeken Óriási erőmű épül a Jenyiszejen Moszkva A szovjet szakem­berek óriási vízierőmű tervein dolgoznak. A Jemiszejen fel­építendő vízierőmű körülbelül háromszor akkora teljesítmé­nyű lesz, mint a volgai Lenin vízierőmű, a Világ legnagyobb vízierőműve. Az új­ erőmű évente több mint 35 milliárd kilowattóra villamosenergiát termel majd, csaknem egynegyedét annak, ami az összes szovjet elektro­mos művek 1958-ban előállí­tottak. Építéséhez hat év szük­séges. Turbinái 450 000— 500 000 kilowatt kapacitásúak lesznek. Az itt termelt áram még egyharmadába sem fog kerülni annak, amennyiért a volgai, sztálingrádi és a sza­­ratovi vízierőművek állítják elő a villamosenergiát. A Jeniszejben és mellékfo­lyójában, az Angarában rejlő vízienergia kihasználása céljá­ból 11 vízierőmű építését ter­vezik, összesen körülbelül 30 millió kilowatt kapacitással Az első ilyen vízerőművet, az irkutszkit, már felépítették, két másik — a 4,5 millió kilo­watt kapacitású bratszki és az ötmillió kilowatt kapacitású krasznojarszki — most épül. A szakember tanácsai Szervezetten készülünk fel az őszi betakarításra és a vetésre A cséplés legtöbb helyen befejeződött a megyében. A mezőgazdasági termelés sajá­tos körforgásában előre kell tekinteni és haladéktalanul hozzá kell kezdeni az őszi be­takarítási és vetési munkák előkészítéséhez, megszervezé­séhez. Az előrelátó termelőszövet­kezeti vezető ezekben a na­pokban számba veszi a rendel­kezésekre álló gépeket, a szö­vetkezet tagságának kézi ere­jét és ennek ismeretében terv­szerűen készül fel az őszi be­takarítási, talajelőkészítési és vetési munkákra. A rendelke­zésre álló erők csak úgy hasz­nosíthatók eredményesen, ha felhasználjuk az elmúlt évek termelési tapasztalatait, mun­kaszervezési módszereit és okulunk az elmúlt években elkövetett hibákból is. A legsürgősebb: a silózás Napjainkban a legsürgősebb teendő a silókukorica betaka­rítása. Számos termelőszövet­kezetben a gépek késtek a betakarítás megkezdésével, ezért gyorsítani kell a mun­kát. Arra kell törekedni, hogy a gépek kettős vagy legalább nyújtott műszakban dolgoz­zanak. A termelőszövetkezetek ag­­ronómusainak gondoskodni kell arról, hogy a betakarítás­hoz szükséges és a gépek ki­szolgálásához elegendő kézi munkaerő rendelkezésre áll­jon. Fontos, hogy a silózás helyén állandóan olyan létszá­mú kézi munkaerő álljon ren­delkezésre, hogy az odaérkező nagy mennyiségű zöldtömeget a lehető legrövidebb időn be­lül lerakják. A lerakás meggyorsítható a gépállomások szakemberei előtt ismertetett pótkocsiba szerelhető, lehúzható szerke­zet által is, ami a szállító jár­művek még jobb kihasználá­sát lehetővé teszi. Rekordtermés kukoricából Az őszi vetési munkákra történő felkészülésnek egyik fontos teendője az őszi kalá­szosok talajelőkészítési és ve­tési munkáinak megszervezé­se. A termelőszövetkezetekben jelentősen javult az utóbbi években az őszi kenyérgabo­na elővetemény helyzete. Az őszi búza mind nagyobb terü­leteken kerül pillangóstakar­mányok, borsó és bükköny­félék után elvetésre. De szá­molnunk kell azzal is, hogy ez évben az őszi búzának több mint a fele kukorica után ke­rül elvetésre. A talajelőkészí­tési és vetési munkákat ezek­ben a termelőszövetkezetek­ben a kukorica betakarításá­val összefüggésben kell meg­szervezni. Szinte valamennyi termelőszövetkezet rekordter­mést takarít be kukoricából. Ez a nagy termés szívesen vállalt többletmunkát jelent de egyben a betakarítás na­gyobb szervezettségét követe­li meg, annál is inkább, mivel a nagy termést megnövekedett területről kell betakarítani. Ilyen körülmények között kü­lönösen fontos, hogy először azokról a területekről takarít­sák be a kukoricát, ahová még ebben az évben őszi búzát vetnek. Ezekről a területek­ről a szárat is hordjuk le a töréssel egyidejűleg. Prémium a korán átadott cukorrépáért Az érdekelt cukorgyárak üzemindulásukat ebben az év­ben a szokásosnál hamarabb kezdik meg. A sarkadi cukor­gyár augusztus utolsó napjai­ban, a hatvani, a selypi és szerencsi cukorgyár szeptem­ber első napjaiban megkezdi az ez évi munkát. A korábbi üzemindulás következtében számos termelőszövetkezetnek korábbi cukorrépa szedésre és szállításra van lehetősége. A termelőszövetkezetek felárat kapnak a szeptember 10-ig felásott és átadott cukorrépa után. Régi gyakorlat megyénk termelőszövetkezeteiben, hogy cukorrépa termésük nagy ré­szét még a kukorica törése előtt felássák, illetve átadják a cukorgyáraknak. Ily módon a répa ásásból és szállításból felszabaduló kézi munkaerőt a kukorica gyors betakarítá­sára fordíthatják. Több őszi árpát — kevesebb tavaszit Az eddigi cséplési eredmé­nyek szerint nagy termést takarítanak be a termelőszö­vetkezetek tavaszi árpából, de az őszi árpa termésered­ményei legtöbb termelőszövet­kezetben ma is 2—3 mázsával nagyobbak a tavaszi árpáénál. Ebben az évben igen kedve­zőek voltak az időjárási vi­szonyok a tavaszi árpa ter­melésére. Nem számolhatunk minden évben tavasszal ilyen optimális időjárási viszonyok­kal, ezért indokolt az őszi árpa vetésterületének növelé­se, a tavaszi árpa rovására. Készüljünk fel ezért és ves­sünk nagyobb arányokban őszi árpát. Nemesített vető- , magakció keretében minden termelőszövetkezetnek meglesz a lehetősége ahhoz, hogy a­ szükséges őszi árpa vetőmagot a cseretermény ellenében a já-9.í­rási mezőgazdasági osztályok útján beszerezze. Megkezdődik a gépi csávázás A főbb felkészülési felada­tok közé tartozik a vetőmag tisztítása, az őszi búza és ár­pa vetőmag csávázása. A nö­vényvédő állomás 5 nagyüze­mi csávázógépet állított mun­kába. Ezek a gépek néhány nap múlva menetirányterv szerint megkezdik a csávázást. A Mikepércsi Növényvédő Ál­lomás mintacsávázó egysége­ket állít fel, amelyek szintén előírásszerű vetőmagcsávázást végeznek. Ebben az évben — a csávázás elmulasztása miatt — jelentős volt az üszög fer­tőzés. Arra kell törekedni, hogy egyetlen métermázsa ve­tőmag se kerüljön csávázatla­nul ősszel elvetésre, ezért ve­gyük igénybe a csávázógépe­ket, végezzük el a csávázást. B. Z. A kongresszusi versenyről tárgyal­ a SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfő délutáni ülésén aktuális prob­lémákkal foglalkozott, megvi­tatta, hogyan segítik a szak­­szervezetek a kongresszusi versenyt, majd a színházak 1958—1959. évi műsorpolitiká­járól tárgyalt. A SZOT elnöksége megálla­pította, hogy az egyes szak­­szervezetek a minisztériumok­kal együtt általában helyesen határozták meg iparágukban a verseny céljait. A termelési tanácskozásokon, üzemi ta­nácsüléseken a dolgozók széles rétegeivel együtt döntöttek a teendőkről. A verseny idősza­kában jelentősen növekedett a dolgozók politikai, termelé­si aktivitása és ma már a fő feladatokra fordítják a figyel­­met a kongresszusi verseny­­ben. Az elnökség véleménye sze­rin a szakszervezetek többsé­ge nem foglalkozott elég terv­­szerűen az új technikai eljá­rások, munkamódszerek el­­erjesztésével, s gyengén fo­­gik a tapasztalatcserék szer­vezése. Viszont az üzemek nagy részében helyesen hasz­nálják fel a legfőbb termelési feladatok megoldására az anyagi ösztönzés különböző formáit. Az elnökség a legfontosabb további feladatnak azt jelölte meg, hogy a szakszervezetek jó mun­kával biztosítsák : a kong­resszusi vállalások mérté­ke elérje, sőt meghaladja a párt Központi Bizottsá­gának márciusi határoza­tában megjelölt célokat. A szakszervezetek feladatá­vá tette, hogy ennek érdeké­ben a reális lehetőségek fel­mérése alapján kiegészítő vál­lalásokat szervezzenek, továb­bá még fokozottabban tegyék a verseny központi kérdésévé a műszaki fejlesztést és a termelékenység emelését. Nagy figyelmet fordított az elnökség a szocialista brigá­dok és munkaközösségek te­vékenységére, majd részlete­sen foglalkozott a termelési tanácskozások és az üzemi ta­nácsok szerepével. (MTI)

Next