Hajdú-Bihari Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-12 / 9. szám

Az ukrán kultúra ünnepségére készül Debrecen A Szovjet—Magyar Barát­ság Társaságának ukrán tago­zata 1958 decemberében ala­kult meg U­krjajnában. A meg­alakulás óta a társaság jelen­tős aktívahálózatra tett szert, üzemekben, kolhozokban, szov­­hozokban és kulturális inté­zetekben egyaránt­ megtalál­hatók tagjai. A baráti társa­ság, rövid fennállása óta olyan jelentős ünnepi eseményben ünnepelte az ukrán—magyar barátság gondolatát, mint a december 10 és 20 között meg­rendezett ukrán—magyar kul­túra ünnepsége. Ezzel kapcso­latban magyar küldöttség is látogatott Ukrajnába, és ez idő alatt sok érdekes kulturá­lis rendezvényre is sor ke­rült. Az ukrán—magyar barátság gondolatának ápolásában nagy jelentőségű tény, hogy Kijevben és Uzsihorodon uk­rán nyelven kiadták Petőfi és Jókai műveit, valamint szá­mos mai magyar író írásai is napvilágot láttak. Az ukrán színházak sikerrel játsszák magyar zeneszerzők operett­jeit, és a filmszínházak is gyakran mutatnak be új ma­gyar filmeket. Ennek a gondolatnak a je­gyében Magyarországon szin­tén jelentős eseményekről szá­molhatunk be. Országunkban jelentős számban jelennek meg ukrán írók alkotásai és filmjeikkel is megismerkedik a magyar mozilátogató közön­ség. Az ott járt kulturális de­legáció egyik tagja debreceni művész volt, s ahogy Virágos Mihály a Naplóban megjelent nyilatkozatában elmondotta, ukrán barátaink nagy szere­tettel és szívességgel látták a magyar művészeti küldöttsé­get. Ennek viszonzásaként rö­videsen ukrán kulturális és művészeti delegáció érkezik hazánkba, és a delegáció egy része Debrecenbe is ellátogat. E látogatás alkalmából Debrecenben a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság, a Haza­fias Népfront, valamint a vá­rosa és megyei művelődési szervek ukrán kultúra ünnep­séget rendeznek január 23 és 27 között. A háromtagú ukrán kultu­rális küldöttség, valamint az öt tagú művészet deleleté 24-én délután érkezik Nyír­egyházáról Debrecenibe. Az öttagú kulturális delegáció 24-én este Berettyóújfaluban­ ad műsort, majd 25-én este az* ukrán kultúra ünnepségén a­z ruhagyár művelődési otthoné­* ban lépnek fel. Az ukrán kult­ túra ünnepségén közreműkö­­­dik a debreceni Kodály Kórus* Gulyás György vezetésével,* valamint a népi együttes tánc-fi csoportja. A kulturális ünnep-g­ségen Bartha János, a Haza-* fias Népfront megyei bizottsá-* gának elnöke mond ünnepi be-* szédet. * 25- én a kulturális delegáció a Debrecen üzemeiben tesz lá­g­­ogatást, a művészeti küldött-z.­ség pedig a debreceni kulturá­­­lis intézményeket tekinti meg.­ a városi és a megyei népműv­ö­velési szervekkel folytat bebe­szélgetést. 26- án a delegáció ta­gjai a Hajdú-Bihar mezőgazdaságig életével ismerkednek látoga-tt­­ást tesznek mesyénk egyik­­ termelőszövetkezetben, majd­ 27-én reggel Szolnokra indul­g­nak.­­ Az u­krán kultúra ünn­epsé­g­­e keretében 24-én este ünne­­ ni filmbemutatóra kerül sor az Aj Apolló mozi ’’'■'’•'■'^nében,­ ahol a Lilea című ukrán ba­g­­ettfilm kerül vetítésre. A Megkezdik a központi kultúrotthon átalakítását Megindulnak a debreceni kultúrotthon renoválási mun­kálatai. Az építőipari válla­lat, mely a munkálatokat vég­zi, 2 400 000 forint költséggel alakítja át a kultúrotthont. A helyiség megerősítésén kívül a parkettet is kicserélik, a­­ gipsz díszítéseket megtisztít­ják, a feljáratot és az előteret ízlésesen átalakítják. Korszerűsítik a világítást is, elkészült az új kapcsolótábla, egészen modern elektromos vezérléssel, mely nem keve­sebb, mint 470 000 forintba került. S­abadegyetemi hír A fotóművészet barátainak figyelmébe! Székely Zoltán: Székely Aladár Ady-ábrázolá­­sa címen ma, kedden este 6 órai kezdettel tartja előadását az Ady művelődési otthonban. TIT-HÍREK A kőbaltától a világűr meg­hódításáig címmel Vas Mik­lós megyei tanulmán­yfelügye­­lő ma du. 5 órakor Balmaz­újvároson a Petőfi olvasókör­ben, A Szovjetunió és az Ameri­kai Egyesült Államok mező­­gazdasága címmel Bay Pál holnap du. 4 órakor a debre­ceni Dózsa Termelőszövetke­zetben. Az állatenyésztésről A. Tóth József holnap 6 órakor a haj­dúhadházi népfőiskolán, Munkaszervezés címmel Tóth Sándor főelőadó holnap 5 óra­kor a Debreceni Közle­kedési Vállalat munkásakadé­miáján tart előadást. Háziipari tanfolyamok A pedagógus kultúrotthon már ősz óta sikeres háziipari tanfolyamok színhelye. Sok háziasszony, leány és férfi vett részt a szabás-varrás, textilfestés, szőnyegszövő tan­folyamokon. A tanultakat a családi otthonban és azon kí­vül is hasznosan lehet alkal­mazni. Ezért indítja meg a kultúrotthon az új évben is e tanfolyamokat. Érdeklődni Bethlen utca 14. sz. alatt 11—15 óráig lehet. • Hírek­­ a Csokonai­­ Színházból­­ — Új tenoristát szerződtet­ tett a színház Szigeti László­­ személyében és így Nagypáli László, Oszvald Gyula és a Szellő Lajos társaságában ez­ a szerepkör teljesen kiegé­­­szült. Szigeti László első be­ a mutatkozása a Fidelio másik­­ szereposztásában lesz, amely-­­ ben Jaquino szerepét fogja­­ énekelni. Rajta kívül Tibay­­ Kriszta, Marsay Magda, Nagy-K­­pál László, Gazsó János és­ Tréfás György mutatkozik be­ a közönségnek Beethoven lé-j£ lekemelő operájában. Q. A színház 5 éves távlatig terve elkészült. Ennek foly­­­­án 1961 tavaszán klasszikusa ünnepi hét megrendezése ker­­rül előtérbe, az ország összes* színházi vezetőinek meghívá-­­sával és bevonásával. A klasz-fi­szikus hét írói: Shakespeare,* Moliére, Csehov, Madách, Kap­­tona József és Schiller. Ezen-ft kívül egy klasszikus opera is# színre kerül, valószínűleg a* Faust. ft Budapesti bemutatóra készül a debreceni népitánc-együttes A debreceni népitánc-együt­tes önálló budapesti bemuta­tóra készül, melynek anyaga­­i­ból már összeállították az­­ Aratóünnep című táncjáték koreográfiáját. A népi együt­tes énekkara előreláthatólag februárban indul Budapestre. ■ Felszabadulásunk 15. évfor­­­dulójára a Debreceni Népi­ Együttes tánc- és énekkara, a­m I Ludas Matyi bábszínház és a­ Sztanyiszlavszkij színjátszó­ klub ünnepi műsort készíti elő. " lói kéri? Mostanában sale posszú­­sáffom van a telefonnal. Kifogástalanul tárcsázható a kívánt szám, működik is a készülék, szóval techni­kai akadályok nincsenek. A baj egészen más természe­tű. Valójában nem is a te­lefon hanem a telefonálók miatt bosszankodom. Nem nagy dolog persze, sokaknak valószínűleg fel se tűnik és ügyet se vet­nek rá. Nem nagy dolog, mondom, de azért szóvá kell tenni. Mostanában új­ra divatos lett a telefon­­argo egyik vadhajtása: egy­re gyakrabban válaszolják üzemben, hivatalban, min­denütt az érdeklődő kéré­sére: — Ki kéri? S miután bemondod a neved, beosztásod, lakcí­med, a Hang angyali nyu­galommal közli veled, hogy az, akivel beszélni akartál, vidéken tartózkodik. Akkor miért kérdezte, hogy „ki kéri“? Nagyon bosszant ez a „ki kéri?’’. Szörnyű gyanú lappang bennem. Arra gon­dolok, hogy a Hang két csoportra osztotta fel a te­lefonálókat. Vannak kívá­natosak és nem kívánato­sak. Az előbbiek bármikor telefonálhatnak, az utóbbiak sohasem. X. azonnal meg­kapja a vonalat, ő ugyanis jóbarát, gyak­ran tesz szí­vességet és a múltkor is szerzett jegyet a svéd— magyarra. Y. ezzel szemben távoli ismerős, gyakran kér szívességet és a múltkor sem volt hajlandó k­ölcsön­­adni a mosóteknőt. Mostanában annyit hal­lottam a gyűlölt mondatot, hogy elhatároztam: bosszút állok. Csörgött a telefon, felvettem. Megismertem B. hangját. Tudtam, miért ke­res. Hetek­­ óta ostromol egy könyvért, szeretné köl­csönkérni. Adnám is szíve­sen, ha vigyázna rá, de rendszerint az én könyvei­men szokta elfogyasztani a vacsoráját. Eddig mindig kitértem, mondván, hogy még nem olvastam el a könyvet, de most már nem jutott eszembe semmi ki­fogás. Pokoli ötletem támadt. Elváltoztatott hangon felel­tem: — Ki kéri? B, meglepetten motyogta el a nevét, azt gondolta, téves kapcsolás. Mondtam neki, várjon két percet. Négyet várt. Aztán meg­sajnáltam szegényt: — Halló? Nincs itthon, kérem. Kiküldetésben van. Majd a jövő hónapban tes­sék megpróbálni — mond­tam. ■— Szinte megijedtem saját hangomtól. Majd szé­pen, lassan letettem a kagy­lót. Veress !. Nem, nem humo- S~T­ . ./ . . r /. /•/' / gémnek) a férfiak —a SÄ ' ÜLoaibmvitatű — kis lubaiud « ság, a szó legmezte- bemutató alatt, lenebb értelmében. Elegancia modellh­áz­ és nők számaránya, mit sem sejtő mane- Csahogy volt ott melyet én ezzel a két­nak nevezett bolt leg- Nahát — csudái- kenek öltöztek-vet- egy bökkenő, szememmel láttam, feljebb csak vikend- hoztam egy nagyot kőztek, míg a divat- Gyerekek is álldo­m­, mégpedig szamba- háznak volna ház, nekifeledkezve, fenn- bemutató vezetője váltak a varázsboll­­on este a debrece- egyébiránt boltnak is hangon, még ilyen se szintén mit sem sejt- előtt. Srácok, suhan­ni Alföldi palotában elég kicsi, pipáltam, hogy ennyi­re konferálta a­zok, akik mohón, dül­levő Elegancia mo- A sikeres bemuta- férfi bámészkodjon szebbnél szebb ruha- ledt szemmel figyel­deliház előtt Nos, tót, melyen igazán egy női divatdemu­­kát. A férfiközönség ték, mi történik ott úgy gondoltam, meg­ szép és ízléses ruhá­­zaton, bágyadtan, mosolyog­ fent a hurik paradi­ér egy pár sort az irat vonultattak fel Erre valaki bokán­­va nézte az öltözke- Csornában. És való­első debreceni sztrip­ (ezt komolyan mond rúgott, hogy a csilla­­dés művészetének a színűleg őket nem tíz-bemutató hiteles dóm), jókora közön­­gokat Láttam és be­­vetkőzés művészeté- vonszolta el senki, története,­ség nézte, a szeren- lehorkant a fagyos ver kiegészített vá- mint engem a felesé-A fent említett esések odabent, a ké­ fülembe­­ratlan ajándékműsé­­gom. Elegancia modellház­bon lövök odakint. — Fogd be a szád,­rát. Végezetül: nehogy előtt már a nevere- Emellett odakint töl­ itt a feleségem! E kellemes látvány- olyan félreértés es­tes szombati nap dél- *** voltak olyan — Egy jóbarátom­nak az vetett véget, gék, hogy itt szándé­ktánján tekintélyes a sor? szeszélyétől voy hogy nemcsak én vet­­kosságról volt szó tábla hirdette, hogy nen? túl hosszúra sí­ — ha és? — kér­­tem észre mindezt, csupán a rendezőség a bolt nem minden­ körült — nézők, akik bettem ártatlanul, de hanem a feleségem gondatlanságáról. De napi esemény szín- a szép modellekkel valami baljós érze- is, sőt a barátom se- azért a fiatalkorú né­helye lesz. Ruhabe- inkább csak hallo- lemmel, mert nekem fesége is, és úgy láts­zóközönség érdekében mutatót tartanak, másból ismerkedtek. És ott volt a felesé- szikl­a számukra a mégis azt javasol­pontosan este 5 órai Én 15 addig nyújtóz­ gem, divatbemutatónak ez nánk, hogyha legkö­kezdettel­­kodtam, amíg a fe- Am ebben a pilla- a része nem volt túl felebb az Elegancia Hát ezt Szerencsé- nem ért, mikor... natban a csillagokon szórakoztató, mert modellházban divat­sebb helyen is meg- Mikor a váratlanul kívül valami mást is mindkettőnket kivon- bemutatót rendeznek tarthatnák — gondol- beköszöntött január* láttam. Nem is kel­­tették a gyönyörűség vagy tegyenek a fel­tam az újságíró örök hidegben vélem kint lett ágaskodni, mert a vizeiről­ járat rögtönzött öltö­kös csökönyös okos- ácsorgó sorstársaim bolt feljárójának át- Nagyképű erkölcs­­zőhelyisége elé egy kodlásával, mely a felé fordította a ki­­tetsző kék an­yaggal csősz lennék, kedvet pokrócot, vagy akasz­szépben is gyakran gyermemet — vala­ elfüggönyözött dobó olvasó, ha azt állí­­szanak ki egy táb­l­a szépséghibát kere­­si. És ez a valami gólán kibontakozott tanúm, hogy rosszul lát. Divatbemutató is. De mentségemül a nézőközönség ősz- mint kecses sziluett- éreztem magam (ne­ csak 18 éven felü­l szolgáljon, hogy a szetétele volt, világ­játék, egy vérbeli hogy megmutassák k­eknek. S kissé nagyvonalúan gosabban: a férfiak sztriptíz. A csinos, ezt a cikket a feleség F. Gy A Fidelio bemutató előadása „Valamennyi gyermekem közül ezt hoztam a világra a legnagyobb fájdalommal, ez okozta a legtöbb bánatot, ezért legdrágább nekem“ — mondta a Fidelióról Beetho­ven — nem sokkal halála előtt. S hogy e művének egy­mást követő fájdalmas buká­sai után mindig új erőfeszí­téssel állott talpra, hogy egy évtizeden keresztül újra és újra átdolgozta, közben négy nyitányt is komponálva hoz­zá: mindez arra mutat, hogy itt sokkal többről volt szó egy opera sorsánál és sikeré­nél. Itt azokról az eszmékről volt szó, amelyek Beethovent kora ifjúságától kezdve egész életútján végigkísérték, s amelyeket mindvégig lángoló meggyőződéssel képviselt: a szabadságról, az emberségről és a hűségről. Ezeknek az­­ eszméknek sehol sem adott meggyőzőbb és drámaibb ki­fejezést, mint egyetlen dal­művében (amint ő szerette nevezni) a Leonórában, ép­pen ezért nem is bukhatott el, hanem minden akadályon át győznie kellett. A Csokonai Színház Jaquino szerepeiben Melót György tett tanúságot jó és helyesen használt zenei adottságairól és karakterizáló készségéről. Tessényi János stílusos és kiegyensúlyozott énekéből nem hiányzott az az emberi melegség sem, amely Fernan­do miniszter alakját annyira vonzóvá teszi. A két fogoly: Szellő Lajos és Kenyeres Zoltán éneke megindító pillanatokat szer­zett. Egy dologgal nem egy helyen igen szép feladatot vállalt és teljesített a Fidelio bemutatásával. Ezzel ez a re­mekmű első ízben hangzott el Debrecenben, s vidéken is csak a szegedi előadás előzte meg ugyancsak Rubányi Vil­mos vezénylésével. Örömmel állapíthatjuk meg: az előadás erőteljesen és híven tükrözte, hogy eb­ben a nagyszabású drámá­ban, „melynek az operairo­dalomban sem elődje, sem utódja nincs”, s melynek so­rán a drámai és a szimfoni­kus elemek olyan zárt egy­ségben olvadnak össze — a lényeg a fény és az árny pá­ratlan intenzitású, poláris küzdelme, „leszállás a mély­be, aztán visszaemelkedés az éjszakából a ragyogó napsü­tésbe“, hogy Romain Rolland szép szavait idézzük. örömünk csak fokozódik, ha felidézzük adóé maradt az együttes, s ez Beethoven rendkívül kifejező, sűrűn vál­tozó, olykor igen kényes di­namikájának következetes be­tartása. Különösen lényeges a drámai kifejezés szempontjá­ból a II. felvonás első számai­nak sötét árnyakat idéző és feszültséget teremtő fojtott dinamikája. Ez a dinamika még Pizarro érkezése után is folyton hullámzik, s nemcsak a zenekarban, lélektanilag is helyesen szakítva meg a drá­mai csúcspontok hevességét , még egyet: ez a zene he­lyenként a tempó nagyobb kötöttségét kívánja meg, s főleg a szóló-együttesekben az énekeseik és zenekar még pon­tosabb együttműködését. Rubányi Vilmos zeneigazga­tó a beethoveni szándék és szellem mély megértésével ve­zényelte az előadást. Képzelő­ereje nemcsak a drámai te­­szültséggel telített csúcsponto­kon (II. felvonás quartettje), s a finálék monumentális fel­építésében működött intenzí­ven, végig egyenletes emelke­désben tartva a produkciót, hanem ugyanilyen gonddal juttatta érvényre a gyöngéd, sok finomságot felvillantó részletszépségeket is, fel­idézve Beethovennek a köz­tudatban kevésbé ismert, ki­simul­tabb vonásait (I. felvo­nás quartett)! A kisebb­ tem­póingadozásokat, vagy néhol a dinamikai kidolgozás említett elnagyoltságát a túl kevés együttespróba számlájára ír­ják. A MÁV Filharmonikus Ze­nekar az I. felvonás elején fáradtan hatott, a Fidelio-nyi­­tány több helyen nem állott össze. Leonora áriájának ké­nyes és nehéz részállásaitól eltekintve később derekasan helyt állott az együttes, a II. felvonás a III. Leonora-nyi­­tánnyal együtt kiemelkedő volt. Némi aggodalommal em­lítjük meg, hogy a zenekar elé sűrűn torlódó igényes fel­adatok nem hagynak elég időt a munka kellő elmélyítésére. A kórus — Dölsch Zoltán karigazgató gondos munkája nyomán — szép teljesítményt nyújtott, a rabok első kórusá­ban a basszus-szóló után a pianissimo még fojtottabb le­het a szereplőket, elsősorban a címszerepet éneklő Balogh Éva mindvégig kiegyensúlyozott formálását. Ilyennek képzeltük , aho­gyan nemes egyszerűséggel párosult erős drámai érzék­kel életre keltette ennek a törékeny, de érzéseiben an­nál erősebb, hős asszonynak alakját. Az I. felvonás végén énekelt E-dur áriája — ez a csodálatos himnusz a remény­hez — sokáig emlékezetes marad, középhangjainak lágy és hajlékony kifejezésével s az Allegro con brio lendüle­tes szárnyalásával. Oszvald Gyula zenei for­málása különösen a tercett­­ben s a Leonórával énekelt duett extatikus kitörésében tetszett. Asz-dur adagio can­tabile áriáját a rezignáció bensőséges fájdalma hatotta át, de a rá következő poco allegro rész végének megol­dása nem volt megnyugtató. Flores,tanj­át a zene balsorsá­ban is erősebbnek rajzolja. Az önkény, az igazságtalan és nemtelen bosszúvágy Pi­­zarro komor alakjában teste­sül meg. Van benne valami ,,nagy vadság”, s Virágos Mihály formálásában ez a vonás élesen rajzolódott ki. A rontás pátosza mégsem ra­gadta el, tempótartása igen jó, kifejezése plasztikus, csak egy-két felesleges külső esz­közt kell még elvetnie. Rocco szerepében Tóth Jó­zsef rokonszenves eszközökkel, muzikálisain és szép hangvé­tellel oldotta meg feladatát. Az együttesekben is biztosan állott, áriáját a pp. indítások betartása kifejezőbbé tennék. Marcellina kedves alakját Hankiss Ilona elevení­tette meg választékos zenei ízléssel, szépen formált énekével Horváth Zoltán rendezésében érezni lehetett, hogy mindazt, ami a színpadon történik, igen helyesen a zene jelentőségé­ből és jelentéséből vezeti le. Rendezése egységes és töret­len vonalú. Néhány helyen ke­vesebb és egy árnyalattal egy­szerűbb eszközökkel többet mondana, így pl. a rabok első kijövetele alkalmával. Csányi Árpád egyszerű, mű­vészi eszközökkel jól tagolt és kifejező színpadképet ala­kított ki, mindössze az utolsó kép hátterének megoldását nem találtuk elég szerencsés­nek. Greguss Ildikó kosztümjei a mű jellegét és korát idézik, Zakar István maszkjai hason­lóképpen. A méltán ünnepi hangulat­ban tartott előadás folytonos emelkedéssel ragadta magával a közönséget a zárdkép him­­nikus és ujjongó magaslataira. Hisszük, hogy a sorozatos elő­adások is tömegeket fognak magukkal ragadni. Szabó Ernő *-***■--------------­ Bor­nem­isza-kiáll­ítás A Debrecen Városi Tanács v. b. művelődési osztálya megrendezi Bornemisza László Budapesten élő, deb­receni származású festőmű­vész kiállítását a Déri Mú­zeumban. A február hónap­ban megnyitásra kerülő ki­állítás képei főként debrece­ni témájúak. if NAPLÓ, 1960. JANUÁR 12., KEDD

Next