Hajdú-Bihari Napló, 1960. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

A napokban megkezdődik a kongói hadsereg akciója a katangai lázadók ellen Leopoldville (MTI) A füg­getlen afrikai államok érte­kezletén kidolgozott határo­zattervezet —, amely kedden készült el — rendkívül fon­tosnak és sürgősnek minősíti az afrikai csúcsértekezlet összehívását. Mint a tervezet megállapítja, az afrikai ál­lamok teljes szolidaritásuk­ról biztosítják a Kongói Köz­társaságot és kormányát. A küldöttek követelik a kongói területen lévő valamennyi belga támaszpont kiürítését és hangsúlyozzák, hogy Ka­tanga tartomány a köztársa­ság elszakíthatalan része. A tervezet hangsúlyozza, vala­mennyi afrikai állam Kon­góval való politikai, gazdasá­gi és katonai együttműködé­sének szükségességét és vé­gül figyelmébe ajánlja a kongói kormánynak az ENSZ- szel való együttműködést. A kormánycsapatok folytat­ták előrenyomulásukat Kaszai tartományon át Katanga irá­nyába. A csapatok egy része megérkezett Luputába, amely Katangától húsz mérföldnyire északra fekszik. A belga gyarmatosítók igyekeznek bevonni az ENSZ- erőket a kongói csapatok akciójának megakadályozásá­ra. Egy ENSZ-szóvivő Elisa­­bethville-ben bejelentette, hogy Katangában és Kaszai­ban tartózkodó ENSZ-erők egy része megszállt bizonyos katonai állásokat a két tarto­mány közötti határvidéken. ★ A kongói kormány csapatai elől Katangába menekült Ka­­londzsi szeparatista vezető a NATO-országoktól, például Kanadától kért katonai segít­séget. Ezenkívül „üzenetet” inté­zett De Gaulle francia elnök­höz is, kérve, hogy­ támogassa követeléseit és utalt rá, hogy a nyugati hatalmaknak „na­gyon fontos érdekeik” fűződ­nek Afrikához. A Nyugati hírügynökségek kedden azt közölték, hogy az utolsó belga egység elhagyta Kongó területét. Politikai meg­figyelők azonban rámutat­nak, hogy ez a „kivonulás” csak komédia. A belgák mindenféle mes­terkedéssel igyekeznek Kon­góban maradni. Ezt bizonyít­ja Bunche volt kongói ENSZ- megbízott keddi sajtónyilat­kozata is. Bunche kijelentet­te, hogy „az ENSZ-karszala­­gok­at feketepiacon árulják” nyilván, mert a belgák ezt a karszalagot álcázásul hasz­nálhatják­ fel; másrészt vi­­szont maga Gheysen, a kon­gói belga csapatok főparancs­noka közölte néhány nappal ezelőtt, hogy az ENSZ hozzá­járulásával több száz belga marad Katangában „techni­kai szakértőkként”. Ezek a polgári ruhába öltözött belga katonák képezik ki Csombe csapatait a kongói hadsereg ellen való harcra. Csombénak azonban úgy látszik nem elegendő a bel­gáknak és az­­ ENSZ-nek ed­digi támogatása, mert követe­li, hogy a kaminai támasz­pontot engedjék át a katangai hadseregnek. Bejelentette, hogy a katangai kormány szükség esetén „akción kívül” helyezi a támaszpontot. Jó hatalmak saját kezükben akarják megtartani Katangát. „Ha nem teljesül Csembe követelése, hogy alakítsák Kongót laza szövetségi ál­lammá, ez komoly veresége lesz a Nyugatnak” — írja a tudósító. A Kongóban tartózkodó belga katonák „átöltöznek” Párizs (TASZSZ) Az AFP leopoldville-i jelentése sze­rint a Kongó című lap meg­jegyzéseket fűz ahhoz a köz­léshez, hogy befejezték a bel­ga csapatok kivonását Kon­góból. A lap Gheysen tábor­nok távozott, de a belga ej­tőernyősök maradtak címmel a többi között ezt írja: — Gheysen tábornok, a kongói belga csapatok pa­rancsnoka elhagyta az orszá­got. A belga katonák azonban csupán levetették az egyen­ruhát és ott maradtak, mint az úgynevezett „katangai had­sereg” tagjai. Ez pedig nem az, amit a Biztonsági Tanács határozata előírt. A cikk felszólítja Belgiu­mot, hajtsa végre becsülete­sen az ENSZ határozatait, s vonja ki az összes belga csa­patokat­ a Kongói Köztársa­ság területéről. New York. A Wall Street Journal washingtoni tudósí­tójának egyik cikkéből kitű­nik, bizonyos nyugati körök nyíltan azt kívánják, hogy az ENSZ „tegye túl magát” a Kongói Köztársaság törvé­nyes kormányán és hozzon erélyes intézkedéseket” a szóbanforgó nyugati köröknek tetsző „rend” helyreállításá­ra Kongóban. A cikk szerint az Egyesült Államokban most dolgozzák ki azokat a terveket, amelyek alapján fenn akarják tartani a gyarmatosító rendszert Kon­góban. A tudósítás szerint az egyesült nemzetek erélyes lé­pésére van szükség, mert Kongó „közeledik ahhoz a döntő ponthoz, amelyen túl a kommunista tömb tagjává válik.” „Egyes diplomaták azt ál­lítják — írja a tudósító —, hogy a nemzetközi fegyveres erőknek most már figyelmen kívül kell hagyniuk Lumum­­bát, és azt kell tenniök, amit a helyzet megkövetel”. A tudósító beismerte, hogy Csembe bábkormányának fenntartásával a gyarmatosí- Rendelet a tbc elleni küzdelem fejlesztéséről (Folytatás az L oldalról) Ús áldozatokat vállal, hogy növelje a tbc-s betegek gyó­gyulási lehetőségeit, így az alacsony jövedelm­ű és­ sok­­gyermekes biztosított betegek a társadalombiztosítás alapján járó táppénzen felül külön anyagi támogatást is kapnak. Állami költségen helyezik el csecsemőotthonban a fertőző tbc-s anyák gyermekeit, ha elkülönítésük másként nem biztosítható. Kivételesen indo­kolt esetben a tbc-s megbete­gedés miatt vizsgálatra be­rendelt betegek vagy hozzá­tartozóik megkapják az úti­költséget is.­­ Amikor az állam ilyen nagyarányú támogatással és kedvezményekkel védi a la­kosságot a tbc-től és segíti a megbetegedettek gyógyítását, joggal elvárja, hogy segítse­nek az érdekeltek, az egész nép is. Éppen ezért a kormányrendelet köte­lezővé teszi a részvételt a szűrővizsgálatokon. Ugyancsak kötelező az orvosi vizsgálat a tbc-s megbetege­dés gyanúja esetén, sőt indo­kolt esetben a közösséget ve­szélyeztető fertőző tbc-s be­teget kötelezni lehet kórházi gyógykezeltetésre. Mikor lép életbe az új kor­mányrendelet? — Az új kormányrendelet 1961. január 1-én lép életbe. A rendelet ugyanis csak a legfontosabb elvi rendelkezé­seket tartalmazza az állam­polgárok jogaira és köteles­ségeire vonatkozóan a gümő­­kór elleni küzdelemben. A végrehajtáshoz szükséges szer­vezeti intézkedéseket, az egészségügyi hálózat és az egyéb szervek sokrétű tenni­valóit miniszteri rendelet és végrehajtási utasítás foglalja majd össze. Ez 1960 decembe­rében jelenik meg — fejezte be nyilatkozatát dr. Doleschak Frigyes. . . MAPID, 1960. SZETT. X. CSVT. Moszkva (TASZSZ) Hrus­csov, a szovjet miniszterta­nács elnöke szerdán megte­kintette a moszkvai japán ipari kiállítást. Ez az első japán ipari kiállítás, amelyet a Szovjetunióban rendeztek. Hruscsov nagy érdeklődés­sel szemlélte a különböző op­tikai műszereket, elektroni­kus mikroszkópokat, de a legnagyobb érdeklődéssel a textilgépeket nézte. Az Önök kiállítása jobb, mint az amerikai volt — mondotta Hruscsov Kadovaki nagykövetnek és a kiállítás igazgatóságát képviselő japán személyiségeknek. Kadovaki nagykövet és a kiállítás igazgatósága meghív­ta a szovjet kormányfőt egy csésze teára. Hruscsov és Ka­dovaki ezután elbeszélgetett a szovjet—japán kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről. Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió hajlandó gépeket vásárolni Japántól. A Szov­jetunió nagy figyelmet for­dít könnyűiparának fejleszté­sére. A Szovjetuniónak a leg­korszerűbb felszerelésekre van szüksége, hogy új gépek­kel lássa el textiliparát. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió hajlandó áru­kat vásárolni bármely ország­tól, ha ezek az áruk jók és nem drágák. Az amerikaiak egyelőre nem adnak el áru­kat a Szovjetuniónak. Később nyilván ők is megteszik majd, vagy ha nem, ez számukra lesz veszteség. Radovaki nagykövet egyet­értett Hruscsovval. Kijelen­tette: Japán nagy reménye­ket táplál a két ország ke­reskedelmi kapcsolatainak bő­vítését illetően. A kiállítás feladata, ho­gy ezt elősegítse. ---------------­ Hruscsov látogatása a moszkvai japán ipari kiállításon Százmillárd márka Nyugat-Németország felfegyverzésért Bonn (ADN) Az „adófize­tők szövetsége” kimutatása szerint a bonni kormány az elmúlt öt évben 102 milliárd nyugatnémet márkát fordí­tott fegyverkezésre. A statisz­tikai adatokból kitűnik, hogy a nyugatnémet költségvetés­nek évről évre több mint fe­lét nyíltan vagy burkoltan katonai kiadásokra fordítják. Rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek üzemi balesetelhárításáról A Magyar Közlöny augusz­tus 30-i száma közli a föld­művelésügyi miniszter rende­letét a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek üzemi bal­esetelhárításáról. Kimondja a rendelet, hogy a mezőgaz­daságra vonatkozó balesetel­­elhárítási és egészségvédelmi óvórendszabályokat a terme­lőszövetkezetek sajátosságai­nak és az anyagi lehetőségek­nek figyelembevételével kell alkalmazni. Hasonlóan kell alkalmazni a szakmai óvó­rendszabályokat is az egyes termelőszövetkezetekben fo­lyó ipari tevékenységre vo­natkozóan. Az üzemi balesetek elhárí­tásával kapcsolatos legfonto­sabb tennivaló a termelőszö­vetkezeteknek: folyamatosan, az anyagi lehetőség növeke­désével arányosan gondoskod­janak a termelőszövetkezet­­ használatában lévő erő- és­­ munkagépek, munkaeszközök,­­ valamint a munkahelyek biz- | tonsági felszereléseiről. A | rendelet felhívja a termelő- | szövetkezetek figyelmét, hogy | azokat a termelőszövetkezeti | tagokat és családokat, akik | baleseti veszélynek kitett | munkahelyen dolgoznak, ré- | szesítsék balesetelhárítási ok- | tatásban. Az aratás—cséplés | munkáiban részt vevőket köz- j vetlenül a munkák megkez- j dése előtt minden évben kü- | lön oktassák ki. A rendelet részletesen fog- | lalkozik a balesetelhárítás | megszervezésével. Holland provokáció Jacques Duclos ellen Hága (TASZSZ) A hol­land hatóságok megtiltották Jacques Duclosnak, a Fran­cia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága titkárának, hogy elhagyja Schipihol repü­lőtér területét, ahová Kubá­ból hazafelé átutazóban érke­zett. Duclosnak kijelentették, hogy nem látogathat Hollan­diába, mert neve szerepel azon a névsoron, akinek a je­lenléte az országban „nem kí­vánatos”. ■ ■ Nyugatnémet állampolgárok öt napig csak külön tartózkodási engedéllyel látogathatnak Berlin demokratikus övezetébe Berlin (MTI) Augusztus 31-én 0 órakor hatályba lé­pett a Német Demokratikus Köztársaság belügyminiszteré­nek rendelete, amely előírja, hogy vasárnap 24 óráig a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárai közül csak azok látogathatnak az NDK főváro­sába, a demokratikus Berlin­be, akik a belügyminiszter 1956. szeptember 3-i rendele­te előírásainak megfelelő tar­tózkodási engedély birtoká­ban vannak. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a nyugat­németországi militarista és revansista körök az utóbbi he­tekben fokozták tevékenysé­güket. Szerdán reggel egyébként Berlin mindkét övezetében a megszokott nyugalommal in­dultak munkába a dolgozók. A magasvasút szerelvényei, amelyek mind a két övezet­ben közlekednek, az övezeti határállomásokon a megszi­gorított ellenőrzés miatt a szokásosnál valamivel tovább vesztegeltek. A nyugat-berli­ni rendőrség a demokratikus övezet felé tartó járókelőket, illetve az utasokat az övezeti határoknál figyelm­ezteti az NDK belügyminiszterének rendeletére. Figyelmeztető évforduló Huszonegy év alatt fel­nőtté érik a csecsemő, meg­lett karba lép a felnőtt. Huszonegy év alatt még a lassan növő tölgy is dús lombot ereszt. Huszonegy év elég ahhoz, megváltoz­zon vidékek, városok, fal­vak arculata. De kevés ah­hoz, hogy érett értelmes ember felejtsen. És felejte­ni nem is szabad kétszer, háromszor huszonegy év alatt sem olyan eseményt, amely éppen 1939. szep­tember 1-én szakadt a vi­lágra. Az angol és amerikai pénzen feltáplált hitleri hadsereg akkor szabadult Európára. A spanyol sza­badságharc leveréséhez nyúj­tott segítség, az Anschluss és Csehország megszállása volt a próba, ma 21 éve pedig megkezdődött az első felvonás, az emberiség ed­digi története legmegrázóbb drámájának első felvonása. A szíria Lengyelország volt, az első áldozat a len­gyel nép, a lengyel állam. Egyetlen börtönné, koncent­rációs táborrá vált Lengyel­­ország, s öt súlyos eszten­dőn át nyögte a fasiszta igát. Az első, de nem az egyet­len áldozat volt Lengyel­­ország. A következő évben hasonló sors várt Francia­­országra és egy sor kisebb nyugati államra. Úja­bb­­ év múltán pedig már szovjet földet tiport a nyugati „vil­­lámháború" felbuzdult ná­cik csizmája, a La Manche­­csatornán pedig szárnyas­­bombák szálltak Anglia­ fe­lé. Fegyverrel tört ma­gának utaz­­ Afrikáiba is a német imperializmus. Ahova pe­dig nem ért el Hitler keze, a Távol-Keleten ugyanazt a piszkos munkát végezte a japán fasizmus. Mit hozott Európának és a világnak a második világ­háború? Olyan vesztesége­ket, amilyeneket még a vi­lágtörténelem egyetlen had­járata sem produkált. Hol­takat és sebesülteket millió­­számra, rabolást, szegénysé­get. Bombák és gránátok által­­szabdalt, tankokkal tiport szántóföldeket, porig rombolt, felégetett városo­kat Lelkeket mérgezett meg a pusztulás, a ki­látás­­tól aróság kétségbeejtő hul­láma, erkölcsi gátlásokat szabadított fel és bűnözési hullámot zúdított a világ nagy részére. Máig sem épült még újjá minden elpusztított város, lerombolt híd, színház, mú­zeum, üzem, lakóház. Az élet minden napján kényte­lenek szerencsétlenségükre emlékezni a háborús rok­kantak, s nem feledik sze­retteiket az árvák, az öz­vegyek. Ha akarna sem feledhet­ne az emberiség, mert a há­ború másfél-két évtized múltán is szedi áldozatait. Még mostanában is meg­történik, hogy játszadozó gyermekeket sebesít meg, pusztít el a háborúból szét­szórtan ittmaradt lövedék. Japánban pedig ma sem ritka, hogy nyomorékokat szülnek a Hirosima vagy Nagaszaki környékén radio­aktív sugárzást szenvedett anyák. S mint a romjaiból fel nem támadt épületek, mint a nyomoréknak születő gyermekek, éppúgy más je­lek is figyelmeztetnek, hogy ennek a S­zörnyű világégés­nek ma sincs vége. Az em­beriségre romlást zúdító Németországgal máig sem kötöttek békeszerződést. Háborús bűnösök járnak szabadon Nyugat-Német­­országban, s a tőkés hatal­mak két kézzel támogatják a Német Szövetségi Köz­társaságban ismét elhatal­masodó háborús szellemet. Figyelmeztető évforduló tehát szeptember elseje. Figyelmeztet arra, hogy az emberiségnek szent köteles­sége elhárítani az újból fe­nyegető világégést. De egy­ben tanulságtétel is ez a nap. Azt tanúsítja, hogy a második vilghá­borúban is volt olyan erő, amely meg­állította a fasizmus világha­talmi tobzódását, amely Moszkva alól és Sztálin­grád falai közül parancsolta vissza a megszállókat A szovjet hadsereg, amely oroszlánrészt vállalt a hit­leri hadigépezet megsemmi­sítésében, ma erősebb, mint valaha és méltó feleletet tud adni egy esetleges ag­resszióra. De Lengyelor­­­szágban, Csehszlovákiában sem alázattal kapituláló urak kezében van a hata­lom, hanem jogos tulajdo­nosa, a nép kezében. A dolgozó nép uralkodik a földnek ezen a részén az Elbától a Csendes-óceánig. A nép, amely ha súlyos ál­dozatok árán is, de úrrá lett a fasizmuson. A nép, amely nem engedi vissza­térni újból 1939 szeptember elsejét. (RS) SS katona volt a határsértő osztrák finánc Bécs (MTI) A Volksstimme szerdai száma vezércikkében az osztrák—magyar határon elkövetett incidensek kérdé­sével foglalkozik.­­ Vizsgálják ki a nyilvá­nosság előtt, azután hozzák nyilvánosságra, hogy mi tör­ténik tulajdonképpen az oszt­rák—magyar határon — kö­veteli a lap. — Most ugyanis mindent félhomály borít. Ha azonban valakinek nincs tit­kolni valója, annak nem kell félnie a világosságtól. Majd hangsúlyozza, hogy a ma­gyarok­­már régen javasolták: alakítsanak állandóan működő közös határbizottságot, amely tárgyilagosan vizsgálja meg a helyzetet a határon és ki­vizsgálja a határincidenseket. Ezt az értelmes és jó javas­latot osztrák részről minded­dig nem fogadták el. Vajon miért? Félnek a világosság­tól és a közös vizsgálatoktól? Úgy tűnik, igen. A Volksstimme ezután meg­jegyzi, hogy a gyanúsnak iga­zán nem mondható néppárti Kleines Volksblatt is beszá­mol az osztrák—magyar ha­táron megszervezett, bősége­sen megfizetett és iparsze­­rűen űzött embercsempészés­ről. A néppárti lap azt is megírja, hogy az osztrák biz­tonsági szervek tudtak erről és vastag aktakötetet őriznek az embercsempészek ügyeiről, mégis az irányított sajtóban, sőt hivatalos jegyzékekben is Magyarországot okolják a ha­tárincidensekért. A Volksstimme megállapít­ja: a magyar határt megsértő osztrák vámőr meséje telje­sen hihetetlen. A magyar megállapítások viszont logi­kusak. — Mit keresett az osztrák finánc magyar területen ? —­ veti fel a kérdést a lap. Azt, amit azok a többiek, akik hí­vatlanul és tiltottan átcsempé­szik magukat a magyar hatá­ron. Az sem véletlen, hogy az a vámőr SS-katona volt, és éppen ezért késő tért haza a fogságból. És éppen őt kellett ilyen kényes helyen szolgálat­ba állítani! A Volkstimme szerint ez a vámőr is annak az úgyneve­zett „kommunistaellenes lé­giónak” a tagja, amelyet Hel­mer volt osztrák belügymi­niszter volt SS és SD katonák­ból állított össze, és hogy a „hidegháborút” folytassák a magyar határ „csataterére” küldött. Az ilyen SS-ek és SD- sek sok minden olyanra vállal­koznak, amit a határmenti vámőrök és határőrök többsé­ge határozottan elutasít és amire ezt a többséget nem is lehetne rábírni. A „kommunis­­taellenes légió” tagjai azonban készek rá, hogy az embercsem­pészet ezerdolláros fejdíját el­fogadják vagy más magyarel­lenes akcióban vegyenek részt. A lap végül megjegyzi: mindez — a foglalkozásszerű határmenti embercsempészés és kémkedés — csak egy ele­me annak a hidegháborús lég­körnek, amit mesterségesen tartanak fenn az osztrák—ma­gyar határon, és amelyre tá­maszkodva gombnyomással lehet produkálni a határinci­denseket és a kellő hőfokra he­víteni a helyzetet. Ez az oka a rossz kapcsolatoknak. A japán monopolisták felháborító akciója Tokió. (TASZSZ) A japán munkáltatók szövetsége a leg­nagyobb japán kapitalisták egyesülete „fekete listát” tett közzé. A listán azoknak a haladó kulturális és tudo­mányos területen dolgozó személyiségeknek a neve sze­repel, akik tiltakozásukat fe­jezték ki a japán—amerikai katonai szerződés ellen. A listán ötvenkilenc álla­mi egyetem 282 professzorá­nak, előadójának, lektorának és különféle tömegszervezetek vezető személyiségeinek a neve olvasható. A japán monopoltőkések fasiszta módszere nagy felhá­borodást keltett a haladó közvéleményben.

Next