Hajdú-Bihari Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-10 / 237. szám

HAJDÚ-BIHARI­­Jdcuj. ifiXaLdáfyaL, egy&uilietekf­ff XIX. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM fWmm iBE JBH SEfl fflgfl Iffll ÁRA: 50 FILLÉR­­MBS [gfllffff* 1962. OKT. 10., SZERDA JSi MlWSk J11ÍI J|*|§ II Együtt a tagsággal Második esztendeje, hogy új módon terveznek a terme­lőszövetkezeteik. Nemcsak az az új a megelőző évekkel szemben, hogy mondhatni most már az egész határt ma­gukban foglalják a számítások, hanem az is, hogy úgynevezett előtervek készülnek. A tavalyi tapasztalatok kedvező képet mutatnak ezzel kapcsolatban. Általánosságban lehet monda­ni: a szeptemberben megkez­dett tervezés több időt, lehe­tőséget, megfontolást, reális számbavételt biztosít, mintha a zárszámadások után kezde­nének hozzá. Van idejük a ter­melőszövetkezetek tagjainak, hogy a megelőző esztendők legjobb és legrosszabb tapasz­talatait számbavegyék, a jó­kat fokozzák, a rosszakat pe­dig elhagyják. Nagy előnyt biztosít az előterv készítése abban a vonatkozásban is, hogy csak a termelési részre vonatkozik, csak azoknak a lehetőségeiknek számbavételé­re és kidolgozására szorítko­zik, amelyek nélkülözhetetlen feltételei a magasabb termés­­eredmények elérésének. Ezek a követelmények szabják meg a termelőszövetkezetekben folyó előtervezést, illetve a járási tanácsoknál történő felülvizs­gálást. Ezek az adatok, kiala­kított számítások már megkö­zelítőleg pontos képet adnak egy-egy nagyüzem jövő évi tennivalóiról, célkitűzéseiről, de végleges formába csak a zárszámadások előkészítése után öntik, csak akkor hagy­ják jóvá őket. Termelőszövetkezeteink túl­nyomó része 2—3 ezer holdon gazdálkodik, s ehhez van meg, illetve ehhez akarják kialakí­tani az állattenyésztést és a hozzá tartozó üzemágakat. Ek­kora területnek az irányítása nem lehet a véletlen­­műve. A tagok, a szövetkezet és a nép­gazdaság érdekeinek, igényei­nek messzemenő figyelembe­vételére van szükség. Mind­ennek benne kellene lenni a most készülő — 1963-ra szóló­­— előtervekben. Csak az a jó terv, amelyik a szövetkezeti érdeket messzemenően egyez­tetni tudja a népgazdaság igé­nyeivel. Semmi túlzott követe­lés és kívánalom nincs ebben. Hiszen a termelőszövetkezetek művelik a szántóterület túl­nyomó részét, elsősorban az ő kötelességük, hogy az ország ellátásáról gondoskodjanak. Az állam természetesen számtalan formában és mó­don,— több műtrágyával, kor­szerűbb gépekkel, kihelyezett szakemberekkel — messzeme­nő segítséget nyújt a közös gazdaságoknak. Mind a kettőt természetesen csak akkor le­het teljesíteni, ha a terv reális alapokon és számításokon nyugszik. ígérgetéssel, szépen kikerekített számokkal nem lehet több árut adni. Érdemes erre figyelni a tervek készíté­sénél. Előfordult még az el­múlt esztendőkben is olyan eset, amikor a tervkészítés ki­induló pontja a munkaegység­részesedés meghatározása volt. Nem akartak lemaradni a helybeli többi gazdaság vagy a szomszédos tsz mögött, s ép­pen ezért legalább annyit ter­veztek munkaegységenként. A lehetőségük, a reális alapjuk pedig talán megközelítőleg sem volt olyan.­A munkaegy­ség értékének a megállapításá­nál versenyeztek — ahelyett, hogy a terméseredmények fo­kozására, a magasabb átlagok elérésére törekedtek volna. Az előre megállapított munkaegy­séghez alakították ki a terme­lőszövetkezet egész évre szóló üzemi tervét. Már a kiindulás mélységesen elhibázott volt, s ennek következtében az összes részfeladatoknál jelentkeztek az irreális elképzelések. Némely helyen a szövetkeze­tek vezetői azzal magyarázták a mindenképpen magasabb munkaegység részesedésre va­ló — de megalapozatlan törek­vést —, hogy a nagyobb jöve­delem lelkesítőleg hat a tag­ságra. Egy jól irányított szö­vetkezetben mindenképpen he­lyes és támogatásra méltó az ilyen érvelés. Azonban ahol ehhez sem anyagi alap, sem megfelelő szervezettség nincs, ott a bajok forrása lehet. Nem tudják fizetni az előleget, elé­gedetlenséget vált ki az embe­rekből, becsapva érzik magu­kat, amikor év közben maguk is rájönnek: csak papíron le­hetséges a terv, a valóságban nem. Ha valami elégedetlensé­get vált ki, ha valami szembe­állítja a vezetőséget a tagság­gal, akkor ez igen. A termelőszövetkezet gazdá­jának a tagságot mondjuk, nem az elnököt vagy az agronómust, és még nem is a vezetőséget. A több ezer holdas nagyüzem­ben adódó sokféle és tömegé­vel jelentkező feladatot nem tudja elvégezni néhány em­ber, csak az egész tagság ké­pes erre. Ez egyben már azt is világosan mutatja: a tagoknak a munkája, kötelessége és jo­ga nem a kapálással kezdődik, hanem most, amikor leülnek az­ első számításokat elvégezni az előterveken. Az egész tag­ság részvételével összeállított, sokoldalúan megvitatott, az emberek kezdeményezéseit, helyes elképzeléseit magában foglaló tervnek van mozgósít­­ó ereje. Legyen az elnök bár­milyen jó szervező és vezető, akármilyen képzett az agronó­­mus és a könyvelő, válasszák ki a legrátermettebb gazdákból a vezetőség tagjait, maguk a tagság nélkül nem készíthet­nek jó tervet, emberek százai­nak, sőt néhol ezreinek alkotó kezdeményezésének kizárásá­val nem tudják tükrözni a va­lóságot. Nagyon megszívlelen­dő ezzel kapcsolatban a de­recskei járási pártértekezleten elhangzott megállapítás: „A tömegek kizárásával készült terv már eleve magában hord­ja a sikeres megvalósításról való lemondást is.” Az embereket, a szövetke­zeti tagokat érdekli gazdasá­guk életének minden mozza­nata. Tudni akarják, mi van és mi lesz a jövő esztendőben. A vezetésen múlik, mennyire tá­jékoztatják a tagságot az el­képzelésekről, mennyire von­ják be a tervek készítésébe, és év közben annak a teljesí­téséről hogyan adnak tájékoz­tatót. Már az előzetes tervek is magukban foglalják azokat az elképzeléseket, helyesen ki­alakított premizálási módsze­reket, amelyek még nagyobb lendületet adnak az alkotó erőnek, a tsz-tagoknak min­dennapi munkájukhoz, a rájuk bízott feladatok elvégzéséhez. Nem kell messze menni jó példákért, hiszen az elmúlt esztendőben már a szövetke­zetek több mint háromnegye­dében alkalmaztak valamilyen premizálási módszert. Melyik a legjobb? Melyiket foglalják írásba? A termés u­táni része­sedést, a pénzbeli jutalmazást vagy a terven felüli termésből való részesedést? Nem lehet erre örök érvényű megállapí­tást tenni. Azt viszont mond­hatjuk: az a helyes és jó pre­mizálási mód, amelyik foko­zott munkára lelkesíti a tag­ságot, azt kell helyeselni és támogatni mindenütt, amely a tagság anyagi érdekeltségé­nek a biztosítása mellett leg­első követelményként támaszt­ja a szövetkezeti vagyon gya­rapítását. Azt kell elérni minden ter­melőszövetkezetben, valóban az egész évi tervszerű munká­nak az irányítója, kiinduló pontja legyen a most készülő termelési terv. Ismerjék meg a tagok, vegyenek részt végre­hajtásában valamennyien, higgyenek a tervben, a kitű­zött feladatok sikerében. S ez a bizalom és hit nemcsak a szövetkezetet gyarapítja, a szorgalmas munkán keresztül, hanem a szövetkezet vezetősé­ i­gét is erősíti. Kihirdették­­ Uganda függetlenségét is Hruscsov üdvözlete­­i Kampala (Reuter) Kampa­­lában, Uganda legnagyobb vá­rosában ünnepélyes keretek között bevonták az angol lo­bogót, és felhúzták Uganda hatsávos fekete-sárga-vörös színű zászlaját. Ezzel az ün­nepélyes aktussal új állam született a független afrikai országok családjában, 68 éves angol uralom után Uganda Afrika 33. független állama lett. A függetlenség kikiáltásá­nak megünneplésére a hegye­ken több száz örömtüzet gyújtottak, Kampalát pedig a lakosság transzparensekkel és virágokkal díszítette fel. Az új főváros sportstadion­jában több ezer ember gyűlt össze, és „Uhum!” (Szabad­ság!) kiáltással üdvözölte a függetlenséget. A zenekarok eljátszották az új nemzet him­nuszát. Moszkva (TASZSZ): Hrus­csov szovjet miniszterelnök üdvözölte Uganda kormányát és népét abból az alkalomból, hogy kihirdették Uganda füg­getlenségét. Hruscsov üdvözlő táviratá­ban, amelyet Milton Obote miniszterelnökhöz intézett, hangoztatja, hogy a szovjet kormány Ugandát független és szuverén államkénrt ismeri el, és kész vele diplomáciai kapcsolatokat létesíteni. Az UPI közlése szerint U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára szintén üdvözlő táv­iratot küldött Obote ugandai miniszterelnöknek. Az ENSZ tagállamainak nevében békét és jólétet kívánt az ugandai népnek. Mint az ADN közli, Otto Grotewohl, a Német Demok­ratikus Köztársaság minisz­terelnöke Obote miniszterel­nökhöz intézett üdvözlő táv­iratában bejelentette, hogy az NDK elismeri Ugandát füg­getlen és szuverén államnak. Csou En-laj miniszterelnök a Kínai Népköztársaság nevé­ben szintén gratulációját nyil­vánította az ugandai népnek, és további sikereket kívánt neki. (MTI)­ ­* A Nagykőrösi Konzervgyár 1967-ig a jelenlegi 4260 vagonos évi­­ termelését jelentős üzembővítéssel 10 000 vagonra emeli. A be­ruházás összege meghaladja a 200 000 000 forintot. Jövőre már is munkába állítják a „befőtt" üzemrészt. A gyár termékei kül-­­l földön és belföldön egyaránt elismerést szereznek konzervipar­i ranknak. Munkában az olasz gyártmányú automata paradicsom- s gépsor . (MTI Foto - Tormái Andor felv.) Megkezdődtek a magyar—bolgár kereskedelmi tárgyalások Szófia (MTI). Hétfőn este Bí­ró Józsefnek, a külkereskedel­mi miniszter helyettesének ve­zetésével magyar kereskedel­mi kormányküldöttség érke­zett Szófiába az 1963-as évi árucsereforgalmi és fizetési egyezmény megkötése céljából. Kedden délelőtt a két ország kormányküldöttségei megkezd­ték a kereskedelmi tárgyalá­sokat. MAGYAR KULTURÁLIS KÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT VARSÓBA Az október 10-én kezdődő varsói magyar könyvkiállítás megnyitására kedden délután magyar kulturális küldöttség érkezett Varsóba, élén Köpe­­czi Bélával, a Kiadói Főigaz­gatóság vezetőjével. (MTI) Növekszik a vegyesiparcikkek forgalma Hogyan rendezik a Petőfi tér környékét, a Hatvan utcai- és Csigekertet ? A Debrecen Városi Tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén az iparcikk-kiskereske­delem helyzetéről és felada­tairól tárgyalt. Megvitatták azt a jelentést, melyet a ke­reskedelmi állandó bizottság a szakemberek bevonásával ké­szített a város ruházati és vegyesiparcikk áruforgalmá­nak alakulásáról, az értékesí­tési feladatok teljesítéséről. Debrecenben a ruházati forgalmat az Állami Áruház­zal együtt 46 bolt, a vegyes­iparcikkek forgalmát pedig 97 bolt bonyolítja le. Ez a há­lózat néhány kivételtől elte­kintve alkalmas az igények kielégítésére. A városban levő ruházati és vegyescikk-boltok általában teljesítik a követelményeket. A ruházati szakmában a for­galom emelkedése alacsonyabb és hullámzóbb. A vegyesipar­­cikk-forgalom viszont állan­dóan emelkedik. Ez utóbbi összefügg az új cikkek megje­lenésével (mosógép, centrifu­ga, porszívó parkettkefélő, hűtőszekrény, televízió stb.), mennyiségének és választéká­nak bővülésével. A város boltjainak a megye területé­re, elsősorban a környező községekre is vonzó hatása van. A vidéki fogyasztók egy része is Debrecenben vásárol, főként iparcikkeket, ruházati árukat. A végrehajtó bizottság ele­mezte a ruházati áruforgalom­ban jelentkező viszaesés okait. Az egyik okot abban látja a végrehajtó bizottság, hogy a ruházati boltokban a vevők igényeinek kutatása, a választékosság és az árupro­paganda nem kielégítő. A villamosháztartási gépek, lakásfelszerelési cikkek, lak­­berendezési tárgyak forgalma ugrásszerűen emelkedett Deb­recenben. Ám az ipar olyan ütemben fejleszti gyártmá­nyait, hogy egyes cikkek ha­mar elavulnak, s a divatja múlt dolgok a raktárakban hevernek. Ez a helyzet az igények jobb felmérésére fi­gyelmeztet. Többek között ilyen hiba következtében ke­rül sor esetenként a kiárusí­tásokra is. Ennek mértékét csökkenteni lehetne azzal, ha a kereskedelem jobban vizs­gálná, hogy a vevők mit sze­retnének vásárolni, és ha az ipar jobban kielégítené a vá­lasztékigényt. Az ülésen arról is beszéltek, hogy a városban feltétlenül szükség van a bolthálózat korszerűsítésére. Különösen a ruházati és a vegyesiparcikk­­boltok mutatnak elmaradott képet. A felújítás, korszerűsí­tés üteme nem kielégítő. A fejlesztésre szánt összegek a korszerűsítési követelmények­hez kevésnek bizonyulnak, ezért ez ügyben a végrehajtó bizottság később intézkedni fog. Továbbá szó volt arról is, hogy a kereskedelem rak­­tárgondokkal küzd, s ennek megoldása vontatottan halad. A boltok szakosítására, vala­mint a kirakatok szakszerű­ségére, ízlésességére is na­gyobb gondot kell fordítani a vállalatoknak, — állapította meg a végrehajtó bizottság. A Debrecen Városi Tanács végrehajtó bizottsága korábbi határozatával elrendelte a Pe­tőfi tér és környéke, valamint a Hatvan utcai­ kert és a Csi­­gekert részletes rendezési ter­vének elkészítését. Ezt az épí­tési és közlekedési osztály, a Városrendezési Tervező Válla­lattal elkészíttette. A Petőfi téren és környékén, melyet északon a Kossuth ut­ca, keleten a Batthyány utca, Varga utca, délen a vasútvo­nal, a pályaudvar, és az Ispo­tály utca, nyugaton az Erzsé­bet utca, valamint a Vörös Hadsereg útja határos, közép­blokkos típusépületeket építe­nek. Az Ispotály és Erzsébet utca, a Petőfi tér és Salétrom utca közötti tömböket laza beépítésű lakóterületté alakít­ják 4—9 emeletes lakóépüle­tekkel. A Hatvan utcai­ kert, mely a Bartók Béla út, Dorottya utca, Kishegyesi út és a Köntösgát által határolt részt öleli fel, szintén rendezésre kerül a kö­zeli években. A terület na­gyobb részén földszintes csalá­di házakat építenek, és rész­leges közművesítést biztosíta­nak. A Csigekertben, a Hámán Kató utca, Böszörményi út, Miskolci és Honvédtemető ut­ca által határolt területen na­gyobb részben földszintes csa­ládi házakat, de emeletes há­zakat is építenek. Az átlagos szintmagasságot három emelet­re tervezték. Az Építésügyi Minisztérium egyetértett e városrendezési programmal, és a végrehajtó bizottság jóváhagyta. Ülést tartott a Debrecen Városi Tanács végrehajtó bizottsága Az ebesi Vörös Csillag Tsz-ben megkezdődött a kukorica tárolása. Képünkön: a tsz Kossuth­brigádja munka közben

Next