Hajdú-Bihari Napló, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-08 / 134. szám
Csak a KISZ-szervezet ügye? A dohánygyári ifjúkommunisták munkájáról Vannak olyan üzemek, vállalatok, amelyeknek termékeit a flap minden órájában ezrek és ezrek „meózzák”. Ilyen többek között a Debreceni Dohánygyár, amely a hazai cigarettáknak csaknem felét gyártja Havonta több mint 530 millió Munkás, Terv és Kossuth cigaretta hagyja el az üzemet. Néha bosszankodva, néha elismerő szavak kíséretében szívnak el egy-egy cigarettát a dohányosok. Mind a dicsérő, mind az elmarasztaló megjegyzés az egész gyári kollektívának szól. S benne az ott dolgozó ifjúkommunistáknak. Már elöljáróban le kell szögezni — s ezt a vita alapját képező beszámoló is hangsúlyozta —, hogy a korábbi évektől eltérően, egyre kevesebb dicsérő jelző hangzik el az ifjúkommunisták ténykedéséről. Nem arról van szó, hogy kátyúba jutott a KISZ-munka. Hiszen mind a termelésben, mind a magánéletben az ifjúsági szövetség tagjainak többsége példát mutat társainak. Tóth Istvánnét, Bagyó Istvánnét, Bodnár Lászlót, Józsa Barnát és a többi ifjúkommunistákat most is úgy emlegetik mint a gyár legjobb dolgozóit. Ha társadalmi munkáról van szó, ha az üzem érdekében kell tenni valamit, a KISZ tagjait mindig ott találjuk. Ennek bizonyítására elegendő néhány példa is. A Club dohány címkeragasztásánál sok száz óra társadalmi munkát végeztek. A KISZ-brigád tagjai a minőség javítása érdekében elhatározták: az általuk készített cigaretták minőségét maguk ellenőrzik. A szabadidő célszerű kihasználása és hasznos eltöltése érdekében az elmúlt hónapokban több klubdélutánt tartottak. A vállalatnál 30 ifjúkommunista bővíti ismereteit a különböző középiskolákban, egyetemeken. Ezek mind szép és dicséretes dolgok — mondhatná bárki. Ez igaz, de egy KISZ-szervezet munkáját nem lehet csupán azon keresztül lemérni: hányan tanulnak, milyen a teljesítmény, mennyi társadalmi munkát végeztek? Ugyanis a fiatalok eltérő koruknál (14— 28 év), képzettségüknél és érdeklődési körüknél fogva, ezernyi igényt támasztanak az ifjúsági szövetséggel és saját magukkal szemben is. Ezzel párhuzamosan a KISZ-szervezet feladata is szerteágazó és sokrétű. Az igények kielégítésénél elsődleges szerepet kap: milyenek a lehetőségek? A dohánygyári fiatalok esetében a feltételek adva vannak. Csak éppen nem használják ki a feltételekből adódó lehetőségeket. ! Elsődleges feladat A KISZ elsődleges feladata a munkára nevelés, az erkölcsi és politikai nevelés. A nevelésnek sokféle módszere és lehetősége van. Az ifjúsági szövetségnek éppen az a sajátos feladata, hogy a fiatalok igényeinek, érdeklődési körének megfelelően, változatos módszerekkel valósítsa meg a párt és a KISZ határozatait, elégítse ki a fiatalok szórakozási, kulturális igényeit. A világ legtermészetesebb rendje, hogy a 17—24 éveseket foglalkoztatja minden ami körülöttük zajlik. Érdekli őket az átfogó, gazdasági kérdésektől, egyéniségüket közvetlenül érintő problémákig minden. A szerelem, a házasság, a fiúk, lányok kapcsolata is. Szívesen hallgatnának ezekről előadásokat, vitatkoznának, véleményt mondanának. De nem akadémikus és előre elkészített sablonok, frázisok szerint, hanem őszintén, a maguk érzésvilágán, látószögén kerésztül akarnak beszélni ezekről a problémákról. Egy-egy ilyen vita, véleménycsere bizonyára sok téves nézetet tisztázna. A pártvezetőségi ülésen például sok szó esett a kartonjavító üzemben dolgozó 25 fiatalkorúról. Ahogy elmondották, sok probléma van velük. Hiszen ma már akár a gyártástechnológiát, akár a műszaki fejlesztést, akár az előkészítést vizsgáljuk, mindenütt találkozunk a fiatalok munkájával. Hogyan veszik ki részüket a Dohánygyár előtt álló feladatok megvalósításából? Mit tesznek annak érdekében, hogy mind kevesebb szó érje a ház elejét? Hogyan igyekszenek érdekesebbé, változatosabbá tenni saját és társaik életét? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresett választ az elmúlt napokban az üzemi pártvezetőség, amikor a KISZ munkáját tárgyalta. Többek között ebben az évben 20 fiatal (jórészt ebből az üzemből) hiányzott igazolatlanul. Ezeknek a fiataloknak a Dohánygyár az első munkahelyük. Itt ismerkedtek meg a kollektív élet írott és íratlan törvényeivel. De még helyesebb a fogalmazás: itt kellett volna megismerkedniük. Ugyanis ezeknek a fiatal lányoknak a többsége hamar megtanulta, milyen jogaik vannak a dolgozóknak. De a kötelességek valahogy háttérbe szorultak. A KISZ-szervezetnek éppen ebben az üzemben lett volna nagy szerepe. Hasznos, fiatalos vitákat, véleménycseréket kezdeményezhetett volna. Lehetett volna hivatkozni azokra, példaképül állítani azokat, akik valóban becsületesen dolgoznak, kiveszik részüket mind a gazdasági, mind a társadalmi munkából. Számíthattak volna az itt dolgozó ifjúkommunisták segítségére. De a KISZ-vezetőség nemhogy ezt nem tette, hanem még azt sem tudja pontosan, hány KISZ-tag dolgozik ebben az üzemben. ben az esztendőben például egyetlen tagot sem vettek fel. A KISZ politikai oktatáson is mindössze egy (!?) szervezeten kívüli vett részt. Pedig azt a többi 70—80 ifjúmunkást is érdekelné, mi történik a világban, ők is szeretnének választ kapni olyan kérdésekre, ami tisztázatlan bennük. Vannak köztük olyanok, akik sok erkölcsi-politikai kérdésben nem látnak tisztán. Az ifjúsági szövetség vezetősége korábban határozatot hozott a „téves nézetek tisztázására”. De csupán határozattal vagy néhány frázisos mondat hangoztatásával lehet-e tisztázni a téves nézeteket? A Dohánygyárban a módszerekben nem sok változás történt az elmúlt években. A vállalati KISZ-vezetőség kilenc tagja közül öt, nyolc éve tagja a vezetőségnek. Szinte mindannyian, jó munkájuk folytán, felelős gazdasági beosztásba kerültek (főgépész, raktárvezető stb.). Becsülettel dolgozták végig az éveket, áldozták fel szabad idejüket, de a nagy lekötöttség, családalapítás miatt nincs sok idejük foglalkozni az ifjúsági munkával. Gondolatok, vélemények, javaslatok váltakoztak a pártvezetőségi ülésen. Az ifjúsági szövetség kétségtelen eredményei mellett jócskán helyet kaptak a gondok, a problémák, a megoldásra váró feladatok. De mind a beszámolóból, mind a hozzászólásokból az csendült ki: a fiatalok ügye, a fiatalok problémája, csak a KISZ-nek az ügye, csak a KISZ-nek a problémája. Látszólag talán formálisnak tűnik, de mégis sokat mond az a momentum is, hogy a pártvezetőségi ülés — minden határozat, határidő és felelősök megjelölése nélkül — azzal fejeződött be: a problémákat oldja meg a KISZ. A kommunisták feladatairól, a párttagok felelősségéről nem volt szó. Mintha a gyár több mint 170 fiataljának gondja csak az ifjúsági szövetségre tartozna. Pedig egyetlen kommunista számára sem lehet közömbös, ha például a kartonjavítóban baj van a munkafegyelemmel, ha néhány ifjú káros, téves nézeteket hordoz magában. A fiatalok joggal elvárják, hogy az idősebb, tapasztaltabb kommunisták segítsék őket, tanácsokkal, észrevételekkel, javaslatokkal. Az ifjúság ügye ugyanis nemcsak KISZ-ügy. Fontos, nagyon fontos pártügy is. Király Ferenc A feltételek adva vannak Megoldásra váró feladatok S ha már a KISZ taglétszámáról beszéltünk, el kell mondani: ha a Dohánygyárban a fiatalokról esik szó bármilyen fórumon, elsősorban csak a KISZ-tagokról beszélnek. A szervezeten kívüliek valahogy kiesnek a látószögből. Pedig a gyárban dolgozó több mint 170 fiatalból mindössze 95 tagja az ifjúsági szövetségnek. Nem folyik tervszerű KISZ-építés. Eb Az építés magas fokú iparosításáról tanácskozott az építésgépesítési konferencia Az Építők Szakszervezetének székházában mintegy 29 építőgépész és építőipari szakember tartotta meg kedden az V. országos építésgépesítési konferenciát. Ezen a munkaértekezleten beszélték meg az építés magasfokú iparosításának harmadik ötéves tervi feladatait. Simor János építésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg a tanácskozásit. Elmondotta, hogy az utóbbi öt évben több mint 40 százalékkal bővült az építőipari géppark, és a harmadik ötéves tervben további nagyarányú fejlesztésre kerül sor, mert csaknem kizárólag a termelékenység emelkedésével kell az előző öt évinél 30 százalékkal nagyobb építési feladatot teljesíteni. Gondoskodni kell azonban arról is, hogy a korszerű berendezésekkel bővített gépparkot a korábbinál sokkal körültekintőbb, fejlettebb munkaszervezéssel használják ki. A konferencián Farkas László, az Építésügyi Minisztérium Műszaki-Fejlesztési Főosztályának vezetője tartott előadást az építés gépesítésének harmadik ötéves tervi előirányzatáról. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a szerelt épületszerkezetek vagyis a panelek, a blokkok, az előregyártott vasbetonvázak gépesítéséről kell gondoskodni. (MTI) AZ ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT HIBÁTLAN ÉS KIFOGÁSTALAN MUNKÁT• Diákszálló Hosszúháton A Hosszúháti Állami Gazdaság igazgatója azt mondotta, a szálló valóságos ékszerdoboz a tanyán. Az bizonyos, hogy a Gödöllői Agráregyetem beruházásában készült hatvan fős diákszálló, amelyet, a nyári gyakorlatok idején használnak, külső megjelenésében is tetszetős formájú, újszerű, összesen egymillió 387 ezer forintba került, építői az ÉM Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Tágas, világos, nagy ablakfelületekkel építették, a hosszú földszinti rész mellett egy emeletes, lapostetős szállórész épült. A földszinten a szemináriumok, előadások megtartására alkalmas helyiségek vannak, hatszemélyes hálószobákat rendeztek be. Kommentár nélkül idézünk az átadási-átvételi jegyzőkönyvből, a beruházó megbízottjának nyilatkozatából: „Az építtető... ezúton is köszönetét fejezi ki a Hajdú megyei vállalatnak, hogy az épületet gondos, az országos minta feletti minőségű munkával a befejezési határidőn belül elkészítette és műszakilag átadta. Az átvevő bizottság bejárta az épületet és megállapította, hogy a kivitelező vállalat hibátlan és kifogástalan munkát végzett.” A szép munka a vállalat mélyépítési részlegét dicséri. A hosszúháti 60 fős diákszálló (Kőszeghy György felv. a tsz-építkezésekről Ebben az esztendőben a megye termelőszövetkezeteiben 310 létesítmény épül, s ebből 282-őt át is kell adni az év végéig. Az úgynevezett magasépítkezések száma — tehát istállók, ólak, juhhodályok, dohánypajták stb. — meghaladja a kétszázat. De ezenkívül vízvezetékkel látnak el harmincnyolc, villanyvezetékkel huszonnégy szövetkezeti majort, huszonhét helyen fúrott kutakat készítenek, s két öntözőtelep is készül. A szövetkezetekben az összes ilyen irányú beruházás értéke meghaladja a 120 millió forintot. Az tehát, hogy mikorra és hogyan készülnek el ezek a létesítmények, egyik szövetkezeti gazdaság számára sem közömbös. No, és hogyan állnak az építkezések, amelyeket a jó ég tudna pontosan felsorolni hány vállalat, ktsz, illetve szövetkezeti építőbrigád készít. Mert van belőlük jócskán. Házilagos kivitelezésben — tehát az, amelyet az építőbrigádok, tsz építőipari vállalkozások készítenek el 149 épület. A megyei Tanácsi Építőipari Vállalat készít el negyven épületet. A különböző ktsz-ek tizenhatot. A majorok közművesítését viszont már a Vámospércsi Gépjavító Állomás végzi a villamosítást a Tanácsi Vegyesipari Vállalat, az öntözőtelepek építését a Vízügyi Igazgatóság, a kutak fúrását a Víz- és Csatornaművek, és még talán mindig nem értünk a felsorolás végére. No, de tulajdonképpen nem is azt akarjuk boncolgatni, hogy a szövetkezeti építkezéseknél miért ennyi sok vállalat tevékenykedik. Ez így van és tudomásul is vesszük. Tudomásul, ha egy kicsit is azt tapasztaljuk, hogy mindegyik kivitelező a maga erejéhez mérten igyekszik a munkák mielőbbi elvégzésével, mindent megtesz annak érdekében, hogy a szövetkezetek számára ezek az égetően szükséges épületek, létesítmények mielőbb elkészüljenek. Csak éppen ott van a baj, hogy ezt nem minden esetben lehet tapasztalni. Mondjunk példát is rá? Az ez évi építkezések előkészítése már az elmúlt esztendőben megkezdődött. Elkészültek a dokumentációk — a megyei Tanácsi Építőipari Vállalat például már a múlt év szeptemberében birtokában volt ezeknek a dokumentációknak — meg lehetett kezdeni az anyagok beszerzését és szállítását. Nagyon jó dolog tehát ez. Hogy miért? Egyrészt azért, mert köztudott, hogy ősszel és télen jobban van anyag, másrészt ezekben az időszakokban bőven jut erő — akár gépi, akár kézi — az anyagszállításokra. Szállították is a téglát, a cementet, a kavicsot és más építkezési anyagokat nagyon sok helyen. Ugyannyira, hogy amikor a jó idő beköszöntött, akkor már több millió forint értékű anyag volt az építkezések helyén, s lehetett kezdeni a munkát. És meg is kezdődött? Meg. Az ez évben elkészülő beruházásoknak már legalább 90 százalékához hozzákezdtek a szövetkezeti építőbrigádok és társulások, de nem így a megyei Tanácsi Építőipari Vállalat) A negyven létesítményből mindössze 24 elkészítéséhez fogtak hozzá. S hogy mi lesz a többivel? Nem tudni. A megyei Tanácsi Építőipari Vállalat arra hivatkozik: nincs cement, nincs tégla, nincs gömbvas. Tehát nincs elég anyag és így nem tud dolgozni. S ebben —el kell ismerni — van is nagyon sok igazság. De valamit azért mégsem értünk. A többi kivitelezők vajon miért tudnak dolgozni? Azért talán, mert éppen a télen, amikor lehetett, jobban felkészültek? Vagy talán más ok is van? Néhány példából ugyanis arra lehet következtetni, más baj is van a vállalatnál. Hogy mi? Nagyrábén, a Petőfi Termelőszövetkezetben az elletőistálló építéséhez még egy téglát sem tettek le, de máris akadályközlést jelentett be a vállalat. Nem arra, hogy nincs anyag. Arra, hogy nem tudja az önitatókat beszerezni. Azt pedig mindenki tudja, hogy az önitatók hiánya miatt az építkezést egész nyugodtan el lehetett volna végezni. Azokat ugyanis — ha már ennyire hiány van önitatókból — akár akkor is be lehet szerezni, amikor már kész az épület. A megyei beruházási irodán azt mondják: még úgy is el lehetett volna intézni az ügyet: az átadás után szereljék be az önitatókat. Akkor tehát, amikor kapnak. De ez csak egy példa. Tudnánk másokat is felhozni. A Derecskei Kertészeti Társulásnál szaporítóház épült. S ez év tavaszán szinte alig egy hónap leforgása alatt legalább hat akadályközlést jelentett be ugyanez a vállalat. S közben mi történt? Az, hogy a munka haladt, s májusban meg is történt az átadás, átvétel. Igaz, hogy valamivel későbben, mint ahogy eredetileg tervezve volt, de az ellen senki sem emelt kifogást, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy vannak nehézségek, s ennyi elhúzódás előfordulhat. De hát akkor miért kellett ennyi akadályközléssel élni? Miért, amikor abból egyet sem fogadott el úgysem a beruházási iroda? Az elmúlt esztendőkben, amikor a szövetkezeti építkezésekről írtunk, elég gyakran tettük szóvá a késedelmes tervezést, dokumentációk elkészítését, sokszor volt bírálat tárgya a kivitelezés is. Ezek most — legalább is azt mutatják a példák — megszűntek, véget értek. Az anyaghiány most is gond és probléma, ezt senki sem vitatja. Egyet azonban igen. Vajon a megyei Tanácsi Építőipari Vállalat megtett-e mindent az anyagbeszerzés érdekében, felkutatta-e a lehetőségeket eléggé. A szövetkezeteket persze ez ilyen formán — hogy úgy mondjam — nem érdekli, őket csak egy érdekli: elkészül-e határidőre az az istálló, hodály vagy ól, amelyre számítottak. Ez pedig — már ami a megyei Tanácsi Építőipari Vállalat által készített negyven létesítményt illeti — úgy látszik eddig egyáltalán nem biztos. Vagy mégis? ... Rácz Béla Évente ötször terem a fűthető talaj Hannah Ferenc, a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat munkatársa érdekes találmányt dolgozott ki a termőtalaj fűtésére. Módszere szerint a kertészetek földjébe párhuzamos csatornákat kell ásni, ezeket jó hővezető fémlemezekkel fedik, s a csatornahálózat fölé 15—40 centiméter vastag melegágyi földet hordanak.A csatornákba gőzt vagy termálvizet engednek, s a fűtött talajom a hideg hónapokban is jól megterem a primőráru. Évente akár ötször is szüretelni lehet a fűtött földeken. A fűtőcsatornákhoz csővezeték sem kell, sőt, ha a fűtéshez nem meleg vizet, hanem gőzt használnak, úgy az elszivárgás ellen védő szigetelőanyagra sincs szükség. A befektetés viszonylag kicsiny és az már az első évben többszörösen visszatérül. (MTI) BAJVA-DIJIABIC NAPLÓ 3. oldal , 1966. június 8.