Hajdú-Bihari Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-29 / 177. szám

HAJDÚ-BIHARI VirÁfy. JpT XXIV. évf., 177. szám » W JWfsSj MgSjl Melilla jambora:61z fillér IMF B * fS 81 19S7. július 20. rarc» Jföl&t «■- Jfy Dupla-e a dupla? • Víz a tejben Erélyesebb büntetést! Egy minőségellenőrzés tapasztalatai különösen a háziasszonyok örömmel fogadják, ha arról értesülnek, hogy újfajta áruk kerültek az üzletekbe. Az öröm, a megelégedés akkor kap igazi alapot, ha az újfajta áru valóban előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik a réginél, és nem csupán azért született, hogy az új név ürügy legyen az áremelésre. Természetesen mindezek mellett az sem utolsó dolog, hogy az a „régi” sok ezer fajta élelmiszer milyen minőségben kapható. Egyebek között az árucikkek megfelelnek-e a szab- ványban előírt minőségnek, s mindig olyan összetételben kerülnek-e az üzletekbe, mint ahogy ezt feltüntetik a gyártó cégek. Ezekre a kérdésekre kerestek választ a Minőségvizsgáló Intézet szakemberei, akik az elmúlt három hónap alatt Hajdú-Bihar 41 községében és városában végeztek alapos vizsgálatot. Az élelmiszerekből 3500 mintát vettek s ezek vizsgálati eredménye alapján vontak le következtetéseket. Sajnos az eredmény nem minden tekintetben vet jó fényt a gyártó üzemekre, az üzletek, vendéglők, cukrászdák dolgozóira. Gyenge üdító italok A múlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva — a vizsgált termékeknél — több mint hat százalékkal romlott a minőség. Néhány árunál, mint például a Hajdú-Bihar megyei Húsfeldolgozó Vállalat töltelékáruinál, örvendetesen javult a minőség. A 0,5—1 százalék sótartalom-növekedést kivéve (ami nem befolyásolja különösebben az ízt) semmilyen kifogást sem találtak a szakemberek. Annál inkább az üdítő italoknál. A vizsgált 461 eset közül 236 nem felelt meg a minőségnek, legfőképpen kevesebb volt a szörpmennyiség az előírtnál. Különösen az értékesítési és fogyasztási szövetkezet által gyártott üdítő italoknál volt szembetűnő a minőségromlás: pontosan 76 százalék esett kifogás alá. A kenyér minősége az előző időszakhoz képest javult, de még most is sok — 12 százalék — volt a részint sületlen, részint dohos ízű vagy alaktalan kenyér. A tejpiacon tartott ellenőrzés is arra utal, hogy fokozottabban kell a jövőben vizsgálni az ott árusításra kerülő tej minőségét, ugyanis csaknem 17 százalékban találtak vizezett, fölözött tejet. Silány fagylalt, kávé Sajnos évek óta visszatérő probléma a fagylalt minősége. Alacsony a zsírtartalom, az előírtnál kevesebb benne az ízesítő anyag. Csaknem 200 gömb különböző fagylaltot vizsgáltak meg Debrecenben és a megye más városaiban, községeiben. Nem felelt meg a minőségnek 68 százalék. A presszókávék minősége sem javult, sőt romlott az előző vizsgálathoz képest. Az értékesítési szövetkezetek és vendéglátó egységekben tartott vizsgálatnál a presszókávék 45 százaléka nem felelt meg a minőségnek, vagyis nem volt benne a duplában az előírt 6 gramm kávé. A súlycsonkítás (mert itt arról van szó) egyes helyeken elérte a 60 százalékot, vagyis jócskán becsapták a vásárlót. „Elfelejtették” beletenni az előírt mennyiséget a kávéba, egyebek között a debreceni Ludas Matyi, a Délibáb, az Új Élet parki cukrászdákban, a Hungária étteremben. Azért is kap nagyobb hangsúlyt a kávék minőségének problémája, mert nagy a fogyasztás. Havonta négy és fél millió duplát isznak meg az emberek Hajdú-Biharban. Sajnos — mint ezt a példák bizonyítják — sok-sok ezer esetben szimpla minőségben. A vevő megfizeti az árát annak, amit vásárolt. Így hát jogosan igényli, hogy olyan minőségben kapja meg, ahogyan előírja a szabvány. S hogy ez nem minden esetben így van, a fenti számadatok bizonyítják. Hogyan lehet az — kérdezheti bárki —, hogy állandóan nő az ellenőrzés, mind többen (minőségvizsgáló intézet, kereskedelmi felügyelőség, vállalati ellenőrök, tár Építőtáborba utazók, figyelem! Az újdögi KISZ-építőtáborba utazó hajdú-bihari leányok július 30-án, vasárnap reggel, az óra 51 perces budapesti személyvonattal indulnak Gyülekezés fél 8-kor a debreceni nagyállomás indulási oldalánál. A táborba utazó fiatalok Szolnokon átszállnak, és fél 12-kor érkeznek Ürbögre Azok, akik nem Debrecenben laknak, a budapesti vonal más állomásain is felszállhatnak a Vonalra. sadalmi ellenőrök) vannak hivatva arra, hogy őrködjenek az áruk minőségén, néhány fogyasztási cikknél mégsem javul, hanem romlik a helyzet? Megússzák figyelmeztetéssel Ha egy munkás a gyárban lop mondjuk 20 forint értékű szerszámot, megbüntetik, sőt esetleg az állásába is kerülhet. Ugyanakkor néhány gyártó cégnél, de legfőképpen a kereskedelemben, a vendéglátóiparban egyesek napról napra becsapják a vásárlókat, és a legtöbbször megússzák egy figyelmeztetéssel vagy nevetséges összegű pénzbírsággal. Mint a minőségvizsgáló intézet igazgatóhelyettese, Szentjóbi Ottó is elmondotta, a vásárlók megkárosítói nem minden esetben kapják meg méltó büntetésüket. Volt olyan eset, hogy sorozatosan fele adag került a kávéba, és az illetőt mindössze 50 forintra bírságolták meg. A minőségvizsgáló intézet szakemberei mindenki ellen, aki becsapja a vásárlókat, szabálysértési feljelentést tesznek. Sajnos az a tapasztalat, hogy az esetek többségében a tanácsok illetékes osztályai túlzottan engedékenyek. A derecskei üdítőitalüzem terméke iránt például több kifogás merült fel. S amikor szabálysértési eljárást kezdeményeztek a vétkes dolgozó ellen, a járási tanács „nem találta eléggé vétkesnek” a dolgozót. Korántsem volna helyes a cikkben említett számadatokból olyan következtetést levonni, hogy az üzletekben kapható élelmiszerek és más fogyasztási cikkek általánosságban rosszabb minőségűek, mint az elmúlt esztendőben. Naponta átlag 150—180 ezer vásárló keresi fel a hajdú-bihari boltokat. Többségük pénzükért megfelelő minőségű árut kap. De nem mindenki. Bárhogy nézzük is, a vásárló még sok esetben védelemre szorul, azokkal szemben, akik megkárosítják őket. Kapják is meg ezt a védelmet mindig! Király Ferenc Finn-magyar barátsági héten iiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiHiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit Helsinkiben iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A rádió, a tv, a sajtó az elmúlt napokban gyakran adott hírt a finn—magyar barátsági napok eseményeiről, ismertette e gazdag rendezvénysorozat egy-egy jelentősebb megmozdulását Hajdú-Biharból egy 15 fős csoport mehetett a kedvezményes 9 napos útra. A jelentkezésnél még maguk sem hitték, hogy lényegében csak részben turisták, elsősorban hivatalos delegációnak a tagjai. A finn—magyar barátsági hét méltatását mindenekelőtt ennek jelentőségével kezdeném. Első és egyedülálló eset a finn—magyar kapcsolatok történetében, hogy a fővárosból, az ország minden megyéjéből munkások, parasztok, alkalmazottak és értelmiségiek, az ország minden tájegységének, osztályának és rétegének küldöttei képviselték több mint egy héten át nemzetünket Finnországban, míg hasonló létszámú finn csoport Magyarországgal ismerkedett, egy részük Debrecenben és a megyében is járt Meggyőződésem — főként az ott tapasztaltakból —, hogy az immár történelmi homályba vesző rokoni kapcsolataink fölelevenednek. És ez számunkra nem a hajdani múlt, hanem építő jelenünk és jövőnk szempontjából lényeges elsősorban, ahogy a hivatalos fogadásokon és baráti beszélgetéseken magyar és finn részről egyaránt megfogalmazódott. Hiszen Finnország Kekkonen államelnöksége óta — de különösen 1966 óta, hogy a választások eredményeként baloldali többségű parlament jött létre, és baloldali többségű kormány alakult a pozitívan semleges ország, amely nagy súlyt helyez arra, hogy a szocialista országokkal való jó baráti kapcsolatokon túl a gazdasági, kulturális cseréket is egrre jobban szélesítse. Dr. Väinö Kaukonen professzor, a magyar delegáció fogadó bizottságának elnöke, Rafael Paasio, a kormány és a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, de különösen dr. Ele Alenius pénzügyminiszter és E. Haapanen, a Finn Népi Demokratikus Unió főtitkára nagyon sokszor hangsúlyozták, hogy a népek csak békében tudnak alkotni. Sajnos azonban több vezető államférfi szűklátókörűségéből és hatalmi sovinizmusból — ahogy Paasio megfogalmazta — háborút szítanak, és más békés népeket támadnak meg. A finn nép minden emberellenes és békeellenes cselekményt elítél A 4,5 milliós finn nép nagy szorgalommal, takarékossággal és mély humanista demokratizmussal építi országát. Elsősorban építkezésük, lakáskultúrájuk figyelemre méltó, bár iparművészetük szintén a világszínvonalat képviseli. A Helsinkitől néhány kilométerre levő Otaniemi — a volt olimpiai falu —, ahol delegációnk tagjai laktak — a tenger és a fenyvesek között, a Dipoli vendéglátó kombináttal közepén csodálatos látványt nyújt, a Dipoli pedig építészeti remekmű, amire a finnek is nagyon büszkék. A Helsinkitől körülbelül 6—8 kilométerre levő Tapiola nevezetű városukban a skandináv és finn építőművészet minden típusával találkoztunk. A 70 ezer tó országában nagyon szeretik a magyarokat. Már a kis iskolások is tudják, hogy valamikor a népek vándorlásának idején egy közös nagy családból szakadtunk ki. A számtalan kedves élmény és megnyilatkozás közül hadd idézzem fel Helminen Nyberg magyar nyelvű, rendkívül szellemes és eredeti előadását Helsinkiről. Úgy van ő — mondotta — Helsinkivel, ahogy a magyarok a szőke Tisza vizével, vágyik a szíve utána, ha távol van tőle. Legnagyobb élménye a hajdú-bihariaknak (a Borsod és Győr megyeiekkel együtt) a Helsinkaubói kirándulás, melyet a Finn Demokratikus Unió (SKDL) rendezett számunkra. (A szaunázással és kolbászsütéssel egybekötött, éjszakába nyúló kirándulás, a finn parasztok közvetlensége, barátságossága, kedves figyelmessége nem egy hazánkfiának csalt könnyet a szemébe. A fehér éjszaka csendjében felhangzó finn és magyar dallamok, a finn gyerekek örömujjongásai a debreceniek legmaradandóbb élményei. Július 23-án, vasárnap Helsinki egyik szigetén, Seurasaariban volt a finn—magyar barátsági hét díszünnepsége. A több mint tízezres nézősereg — a hivatalos ünnepségeken és szónoklatokon túl —a finn előadóművészek tolmácsolásában élvezhette Petőfi Sándor verseit Nagyon kedvesek voltak azok a finn parasztok, akik vidékről utaztak fel csak azért, hogy e főünnepségen zenekarukkal magyar népdalokat adhassanak elő a tiszteletünkre. A valóban kitól 130 km-re északra levő népünnepély programjában a különböző finn népi játékok mellett még kötélhúzás is szerepelt. Külön kell szólanom a kínt élő követség és magyar kolónia tagjainak figyelmességéről. Kurtán Sándor nagykövet, Mikola Rezső 1. o. titkár — mindketten Debrecen környékiek — gondoskodtak arról, hogy minden magyar külön-külön is jól érezze magát A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemről magyar lektornak kikerült, s 5 éve kint élő dr. Nyirkos István Jyväskyläból, a nyári egyetemről jött Helsinkibe, csakhogy beszélhessen velünk és felajánlhassa segítségét A finn—magyar barátsági hét nemcsak szép és hasznos volt azok számára, akik az északi tájat először láthatták Finnországban. A barátsági hét politikai demonstráció is volt a béke és az emberi haladás mellett. A Hazafias Népfront — a delegációcsere gazdája — emellett jó szolgálatot tett a két rokon nép kapcsolatának elmélyítésében is. Dr. Sz. Szabó László Finn falusi zenekar magyar népdalok előadása közben (Fotó: Sz. Szabo) GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK (Fotó: Győri) Sikeresen vizsgáztak a bedolgozók A Nagyrábé Községi Nőtanács szervezésében, a Debreceni Ruhagyár berettyóújfalui szakembereinek irányításával, befejeződött a bedolgozók tanfolyama — írja Tikász László tudósítónk. Tizennyolcan vizsgáztak sikeresen.. A vizsgán minden hallgatónak egy munkaigényes kiskosztümöt kellett elkészítenie. Hasonló tanfolyamokat szerveznek Berettyóújfaluban, Furtán és Zsákán.