Hajdú-Bihari Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Május köszöntése Több mint száz esztendeje, hogy a jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” a munkásosztály halhatatlan jelmondatává lett. Évtizedek kemény küzdelmei követték a Kommunista Kiáltvány e jelszavát, amíg megszülettek a munkásosztály harci szervezetei, pártjai. Az egyesülés erejét mutatja a határozat, amely a 11. Internacionálé első, alakudó kongresszusán 1889-ben született, hogy ezentúl valamennyi ország proletariátusaaz 1886-os chicagói munkástüntetés áldozatainak emlékére ünnepelje meg május elsejét, mint a nemzetközi szolidaritás napját, így szólt a határozat:„Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni, mégpedig oly módon, hogy egyidejűleg minden országban és minden városban egy meghatározott napon a munkások követelik a hivatalos szervektől a napi nyolcórai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus határozatának megvalósítását . . .” S azóta szerte a világban - így hazánkban is - szervezetten megünneplik a munkások május elsejét. Május a tavasz, a rügyfakadás ünnepe is. A neve is innen van, virágnyilás, újjáéledés. De május egyben az emberiség tavaszának, a társadalmi megújulásnak az ünnepe is. A magyar munkásosztály a párizsi kongresszus utáni, 1890. évi május elsejének megünneplése óta nagy utat járt meg, nagy történelmi öszszecsapások részese volt. Már az első, az 1890-es munkás felvonulást is betiltotta a rendőrség, mint ezután szinte valamennyit népünk végleges felszabadulásáig. Az uralkodó osztályok a párizsi határozat után még egy fél évszázadig kötötték gúzsba a magyar munkásosztály kezét, és próbálták megakadályozni jogaiért küzdő minden megmozdulását. De mint ahogy a költő írta : ... a „Tavaszt nem tudták megkötözni. • 5 a Május mégis ír, izgat, beszél” a munkásosztály kezét sem tudták megkötözni. Mint ahogy az elsőt, az 1890-es május elsejét is megünnepelte a magyar munkásosztály, úgy ünnepelte meg ezután is valamenynyit. Negyvenkilenc évvel ezelőtt a Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa a következő rendeletet adta ki: ,,A Magyarországi Tanácsköztársaság május elsejét, a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel.” A mai napon is szünetel a munka. De az ünnep jelentőségét éppen az adja meg, hogy munkával érdemeltük ki, és éppen a jól végzett munkának tudata avatja e napot ünneppé. Az ünnepi menetben Debrecenben és a megyében generációk menetelnek ma a májusi zászlók alatt. Harcokat megjárt forradalmárok, életük tavaszának örülő aprócska gyerekek, kisdobosok, úttörők, KISZ-isták, valamennyien egy felszabadult ország polgárai. Az idősebbek a régi harcoira emlékeznek, amikor a hatalomért folytatott küzdelem volt a forradalmi feladat, amikor ez volt a kor parancsa. Ma viszont a forradalmi feladat - ahogy Kádár elvtárs a Hazafias Népfront IV. kongresszusán mondotta - „a szocialista társadalom felépítése, ami nem kevésbé forradalmi feladat, mint a hatalom kivívása volt” Ma ünneplünk, ünnepeljük a 24. szabad május elsejét, a szocialista építőmunka eredményeit. S akik építik az új társadalmat : munkások, parasztok, értelmiségiek s egész népünk szerte az országban ott menetelnek a májusi zászlók alatt vidáman, boldogan és szabadon. Köszöntik a májust, a tavaszt, a munka ünnepét. HAJDÚ-BIHARI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT • 1968. MÁJUS 1. SZERDA Mai számunkban: Felderítés az alkotó tevékenység határainál (2. old.) Sej, a mi lobogónkat... (3. old.) Kerékpár és fatányéros (6. old.) ■£WkPf Veteránok kitüntetése a megyei pártbizottságon ak adták. Emberi szóval, a meggyőződés izzó hitével lelkesítettek és agitáltak; vallották pártunk forradalmi tanait, terjesztették eszméltető gondolatait. Megyénk és városunk veteránjaira büszkék vagyunk, életútjukat tisztelettel és megbecsüléssel emlegetjük, munkájukra és tapasztalatukra számítunk.Szükséges, hogy az elvtársak gazdag élettapasztalata, párthűségük, politikai-emberi példájuk közkincsévé váljon pártunknak, népünknek és ifjúságunknak. A megyei pártbizottság nevében — a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe előtt — a Szocialista Hazáért Érdemrend adományozása alkalmából köszöntöm az elvtársakat. Kívánom, hogy még sokáig közöttünk éljenek erőben és egészségben, a kommunisták, a dolgozó nép, az egész társadalom szeretetét élvezve. Biztos vagyok abban, hogy tapasztalataikkal továbbra is segítik munkánkat, s cselekvő részesei lesznek szeretett hazánk erősítésének, eszményeink valóraváltásának. Az ünnepi beszéd után dr. Ambrus István átnyújtotta a kitüntetéseket a veteránoknak. A kitüntettek nevében dr. Bolvári Kálmán, a Püspökladányi Járási Tanács vlelnöke mondott köszönetet. Az ünnepség dr. Szilágyi Gábor zárszavával fejeződött be. Kedden délelőtt a megyei pártbizottságon bensőséges ünnepség keretében adták át huszonegy veteránnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kitüntetését a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Az ünnepségen részt vett Karakas László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, C. Nagy Gábor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szilágyi Gábor, a Debreceni Városi Pártbizottság első titkára és dr. Ambrus István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Dr. Szilágyi Gábor megnyitója után Karakas László mondott ünnepi beszédet. Karakas László ünnepi beszédét mondja Csíkos Sándor veterán átveszi a kitüntetést Karakas László beszéde Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottsága nevében szeretettel köszöntöm a forradalmi magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosait. Meghatottsággal és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ma újabb 21, megyénkben élő elvtársunk kezébe veheti magas kitüntetését: a Szocialista Hazáért Érdemrendet. A magyar munkásmozgalom történetében bőséges példáit találjuk a hősies helytállásnak, az áldozatokat, a szenvedéseket vállaló magatartásnak. Természetes tehát, ha az önmaga múltját megbecsülő, emlékeit és hagyományait ápoló pártunk gondoskodó tisztelettel, elismeréssel övezi Veteránjait, akiknek személyes életük egybefonódott pártunk és munkásosztályunk harcaival, akiknek egész életét betöltő élmény volt a politikai cselekvés. Valamennyiüket eltöltheti az a boldog tudat, hogy életútjuk értelmes és gyümölcsöket hozó volt. A magyar kommunista mozgalom veteránjai nagy történelmi időket éltek át, viharos esztendőket láttak, bátor tetteikkel alakítói, formálói voltak szocialista jövendőnknek. Csak a tisztelet és a megbecsülés hangján szólhatunk azokról az elvtársainkról, akik történelmünk legdicstelenebb és legsötétebb — egyszersmind a legnagyobb áldozatokat követelő — negyedszázadában, a Horthy-fasizmus idején a forradalmi gondolatokat élesztgették, a felszabadulás, a szocializmus győzelmének reményével agitáltak, harcoltak. A mi veteránjaink felismerték, hogy nem a néptipró hatalom, hanem az elnyomott dolgozó nép és az illegalitás különböző formáira kényszerített kommunista párt az igazi történelemformáló erő. Táplálták népünk forradalmi hagyományait, 1919 emlékeit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz és a Szovjetunióhoz fűződő barátság eszméjét. Ez az erő tartotta félelemben a Horthy-korszak egyre inkább jobbratolódó, végül teljesen fasizálódó burzsoáziáját és az őket készséggel támogató, kiszolgáló lakásaikat. A forradalmi munkásmozgalom mindenüvé elküldte a maga osztagait és képviselőit: a szakszervezeti és az antifasiszta ellenzéki mozgalomba, a KIMSZ-be, az Országos Ifjúsági Bizottságba, a Békepártba, a Szociáldemokrata Párt baloldali csoportjaiba, munkások és parasztok közé, városokba és falvakba egyaránt. A proletárdiktatúrát elfojtó ellenforradalmi terror, az üldöztetés, a nélkülözés körülményei között is hittel hitték, hogy a nemzet igazi ügyét képviselő párt erejét nem lehet megtörni. Meggyőződéssel vallották és hirdették, hogy a történelem objektív folyamatát nem lehet feltartóztatni; • a reakció létében és hatalmi erkölcstelenségében hordozza végzetét. A kitüntetettek a megmondhatói, élő tanúi, hogy pártunk az illegalitás idején is milyen nagy erővel, messzehangzóan leplezte le az úri Magyarország népellenes bűneit, antiszociális politikáját. Az osztályharcnak, az antifasiszta politikának számos és szüntelenül megújuló akciói, tüntetései jelezték, hol is van a népi Magyarország ereje, s kik lehetnek egyetlen várományosai az újjászületésnek, méltó örökösei legjobb hagyományainknak, 1919-nek. Pártunk régi, kipróbált harcosai a felszabadulás után — hívó szó nélkül is - ott meneteltek az első sorokban, ott láthattuk őket a romeltakarításnál, a földosztásnál, az újjáépítésben, a választási, az államosítási harcokban s később is a nehéz politikai küzdelmekben. Mindenütt ott voltak — s ott vannak ma is —, ahol a szocializmust építő munka a legtöbb áldozatot és személyes példamutatást követeli. Ott voltak minden akcióban, megmozdulásban, amelyet, a párt vezetésévelvívott aunnkásosztály, az egész dolgozó nép. Az elvtársaknak a felszabadulás óta eltelt 23 év alatt végzett munkája felbecsülhetetlenül értékes. Hiteles szószólói és megvalósítói tudtak lenni eszméinknek. Személyes életük példája az emberek, különösen a fiatalok sokaságát magával ragadta, s egészségesen formálta gondolkodásukat, politikai erkölcsi magatartásukat. A mi veteránjainknak nagy élményük volt a politikai munka, a közösségért való fáradozás. Életelemük volt a küzdelem, a világ és benne az ember tudatos átformálása, a párt és a haza hűséges szolgálata. Mindez olyan értékes kommunista jellemvonás, amelynek eleven erejére, meleg emberi tartalmára, lelkesítő példáira napjainkban óriási szükség van. Külön örömmel tölt el bennünket, hogy a magyar forradalmi munkásmozgalomnak városunkban és megyénkben erős hajtásai voltak, s olyan derék képviselői, mint önök, akik semmit sem kértek, de mindent adni akartak. Feláldozták fiatalságukat, kockáztatták egészségüket, nem sajnálták a fáradságot, életenergiájuk legjavát a párt- Debreceni panoráma Süli Andor felvétele ÉLJEN MÁJUS 1 A MUNKÁS NEMZETKÖZISÉG NAGY ÜNNEPE!