Hajdú-Bihari Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

A Nixon-kabinet egyelőre óvakodik minden elhamarkodott lépéstől, ami a vietnami háború felélénkítését vonná maga után. Igaz, a DNFF jelenlegi sikeres offenzíváját igyekeznek úgy beállítani, mintha az va­lamiféle előzetes és hallgatólagos megállapodás megsértése lenne. Korábban arról be­széltek, hogy a DNFF esetleges újabb offenzívája esetén nem tárgyalhatnak Párizsban, most csak arról van szó, hogy „lehetetlen a konstruktív tárgyalás Párizsban”. Egy biz­tos - mondják a megfigyelők amíg az elnök Európában tartózkodik, semmiféle dön­tés nem születik a háború kiterjesztését illetően. Ugyanakkor az amerikai kormánynak a döntésénél nagy figyelemmel kell lennie arra is, hogy európai partnereire rendkívül rossz hatással lenne, ha pl. felújítanák a VDR bombázását. PÁRIZSBAN egyébként a tegnapi találkozón az amerikai fél azzal az alaptalan váddal illette a DNFF-et, hogy polgári lakosokat bombáznak. A VDK képviselője és a DNFF küldöttsége visszausí­­totta ezt a képtelen vádat, és hangsúlyozta, hogy a DNFF jelenlegi offenzívája csat­­tanós válasz arra a minősíthetetlen hencegésre, amit épp ezen a konferencián, a leg­utóbbi ülésen, a saigoni bábrezsim képviselője tett. Akkor a saigoni képviselő azt mondotta, hogy ,,a DNFF kifulladóban van, és képtelen egy újabb offenzívát indíta­ni”. XUAN THUY hangoztatta, hogy amennyiben az USA-ban valóban megvan a tisz­tesség és a szándék, akkor azonnal be kell fejeznie a háborút, vissza kell vonnia csa­patait, és komoly tárgyalásokat kell kezdenie a DNFF-el és a VDK-val. EZREN ÉS EZREN búcsúztak tegnap Berlinben Johannes Dickmanntól, akit a berlini Állami Opera épületében ravataloztak fel. BREZSNYEV fogadta a csehszlovák katonai kül­döttséget. Az SZKP főtitkára biztosította a vendégeket, hogy a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép őszinte, baráti érzelmeket táplál a csehszlovák kommunisták és a testvéri Csehszlovákia népei iránt. MARTIN DZUR válaszában hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia fegyveres erői fokozzák harci felkészültségüket, és mindig őrködni fognak a béke és a szocializmus ügye felett, vállvetve a Szovjetunióval és a Varsói Szerződésben levő többi fegyveres erőkkel. A megbeszélésen jelen volt még Grecsko marsall, Jepisev hadseregtábornok, Ogorkov és Dajagajev vezérezredes. OLASZ HA­LADÓ katolikusok nagygyűlésen elfogadott levelükben tiltakoznak VI. Pál pápánál, mert fogadja Nixon elnököt. Nixon tegnap megérkezett Rómába és a repülőtéren el­mondott beszédében kijelentette, hogy tárgyalásokat szándékszik kezdeni a Szovjet­unióval. Majd az elnöki gépkocsikaraván végighaladt a Via Appián és 17 óra 50 perc­kor megérkezett a Quirinai palotához. AZ OLASZ fiatalok ebben az időben a Termini pályaudvarnál tüntettek Nixon látogatása ellen. A táblák feliratai között látható volt: „Nixon gyilkos!, Szabadságot Vietnamnak!” A menet végül az USA nagykövetségéhez vonult. Mindvégig nagyszámú rendőr kísérte a tiltakozó fiatalokat. Egyébként Olasz­­országszerte heves tiltakozó tüntetések voltak, amelyeket a rendőrség súlyos összetűzé­seket provokálva, rendre megzavart. ÉJFÉLKOR ÉRKEZETT IASSZ NYILATKOZAT Az éjszakai órában érkezett TASZSZ-nyilatkozat miután össze­foglalja a legutóbbi napok izraeli agressziós akcióit megállapítja, hogy az izraeli kormány nyilvánva­lóan olyan feltételeket kíván létre­hozni, amelyek kizárják e térség tartós békéjének megteremtését. Majd így folytatódik: — Izrael szélsőséges körei a so­vinizmustól, az arab népek iránti gyűlölettől és ellenséges érzülettől elvakultan hosszú háborúra akar­nak berendezkedni a Közel-Keleten miközben­­ egyes külföldi támoga­tóik segítségében reménykednek. Az ilyen tervek azonban csúfos ku­darcot eredményezhetnek a tel avivi uralkodó körök számára. Ami a tel avivi politikusoknak a „töme­ges megtorlásokra” vonatkozó ki­jelentéseit illeti, nem lenne szabad megfeledkezniük arról, hogy a né­peknek a hódítók és a megszállók ellen vívott harca a nemzetközi jog szerint jogos és igazságos. A Szov­jetunió szilárdan kiáll amellett, hogy a Közel-Keleten a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zatával összhangban haladéktalanul békés politikai rendezésre kerüljön sor. (MTI) Németország Kommunista Pártjának felhívása Németország Kommunista Párt­jának Politikai Bizottsága az NSZK lakosságához intézett felhí­vásában hangsúlyozta: a bonni kor­mány válaszút előtt áll: vagy to­vábbra sem számol a tényekkel és folytatja reakciós politikáját, vagy lemond azon tervéről, hogy Nyu­gat-Berlinben tartsák meg a szö­vetségi gyűlés ülését. A­ felhívás leszögezi: „Jelenleg a feladat az, hogy elősegítsük a józan ész győ­zelmét. A szövetségi gyűlést nem tarthatják meg Nyugat-Berlinben.” A politikai bizottság felhívásában rámutat arra, hogy az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok rende­zése érdekében Bonn­nak le kell mondania provokatív tervéről. A feszültség csökkenésének alapjául az szolgálhat, ha Nyugat-Németor­­szág lemond az egyedüli német képviselet igényéről. (MTI) Nixon Nyugat-Berlinben Európai körútja során Nixon ameri­kai elnök csütörtökön Kiesinger nyugat­német kancellár és Brandt külügyminisz­ter kíséretében érkezett Nyugat-Berlinbe. A tempelhofi repülőtéren a nyugat-berli­ni amerikai megszálló csapatok parancs­noka, valamint Schütz kormányzó pol­gármester fogadta. Az elnök kocsisorának útvonalát a vá­rosban végig erős rendőrkordon biztosí­totta, mert a parlamenten kívüli ellenzék a rendőrfőnök tilalma ellenére tünte­tést hirdetett Nixon ellen. Az útvona­lon mintegy 1500-2000 tüntető diák cso­portosult. A nagy rendőri készenlét és a kocsisor gyors elhaladása miatt súlyosabb incidensre nem került sor. Valamivel tá­volabb a Kurfürstendammon Nixon több­ször kiszállt a kocsijából és üdvözölte a nem túlságosan nagy számban összegyü­lekezett nézőket. A charlottenburgi kastélyban Nixon rövid megbeszélést folytatott Schütz kor­mányzó polgármesterrel, majd a Siemens Művek mintegy ötezer dolgozója előtt beszédet mondott. Ebben hangsúlyozta, hogy négy elődjéhez hasonlóan, szilárdan fenntartja a várossal kapcsolatos „nem­zetközi megállapodásokon alapuló ame­rikai felelősséget”. Hangoztatta, hogy a nyugati hatalmak eltökélten fenntartják jogos státusukat a városban. Egyidejűleg rámutatott: ellenzi ugyan a status quo egyoldalú megváltoztatását, de egy meg­merevedett helyzet senkinek sem hasz­nál, legkevésbé a város lakosságának. Ennek érdekében lépésről lépésre meg­kell keresni a problémák megoldásának békés útjait. Nixon amerikai elnök csütörtök dél­után megérkezett európai körútjának ötödik állomására, Rómába. Az amerikai elnököt a Ciampino repü­lőtéren Saragat olasz köztársasági elnök és Rumor kormányfő fogadta. Rövid üdvözlő beszédében Saragat a NATO-or­­szágok közötti jobb kapcsolatok, valamint a szovjet vezetőkkel való csúcstalálkozó előkészítése szempontjából nagy jelentő­ségűnek nevezte az amerikai elnök útját. Rómában is rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket foganatosítottak Nixon ér­kezése előtt. Szerdán este a rendőrök a Wirinai palota körül összecsaptak a Nixon látogatása ellen tüntető diákok­kal, 40 személy megsérült. A római rendőrfőnök Nixon megérkezése napjára minden tüntetést betiltott. A római rend­őrséget vidékről felvezényelt alakulatok­kal erősítették meg. A megszállt római egyetemen a diákok elbarrikádozták ma­gukat és Nixont támadó táblákat tet­tek ki. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának csütörtökön elfogadott ha­tározata tiltakozott az amerikai elnök ró­mai látogatása ellen. A dokumentum leszögezi, hogy a körutazás célja a vál­sághelyzetben levő NATO megerősítése és az amerikai imperializmus nyugat­európai hegemóniájának fokozása. Az OKP KB határozata teljes támogatásá­ról biztosítja a munkásokat, diákokat és mindazon demokratikus erőket, akik az olasz nép békevágyát kifejezve, tilta­koznak az Egyesült Államok vietnami ag­ressziója ellen. (MTI) Nixon ameri­kai elnök a provokatív bonni politika látványos tá­mogatásaként ellátogatott Nyugat-Berlin­­be. Képünkön: Nixon és Schütz Nyugat- Berlin kor­mányzó főpol­gármestere a Heine utcai el­lenőrző köz­pontnál. (Napló-tele­­foto - AP­RS) Kiesinger nyugatnémet kancellár va­csorán látta vendégül az NSZK-ban tar­tózkodó Nixon amerikai elnö­köt. A képen: Kiesinger és fe­lesége művészi szoborral aján­dékozza meg Nixont. (Telefotó — AP—MTI—RS) . HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. FEBRUÁR 28. KÁDÁR JÁNOS GYŐRBEN (Folytatás az 1. oldalról) vagyis az igazi hazafiaknak az a törekvése, hogy elhárítsák a nemzet feje felől a fasiszta veszélyt, és meghirdessék, hogy szabad, függet­len és demokratikus Magyarorszá­got kíván a nép. Ez későbbi har­caink során nagy segítséget nyúj­tott a történelmi feladatok meg­oldásában. — Népünknek — mint sok más népnek — a Szovjetunió a világ első munkás-paraszt állama, saját honvédő háborúját folytatva nyúj­tott segítséget, hogy megszabadul­jon a fasiszta „középkortól”. A szovjet hadsereg nagy áldozatok árán kiverte Magyarországról a német fasiszta megszállókat, s így elhárult nemzetünk végpusztulásá­nak veszélye, szabad lett a magyar nép, új lehetőség, új élet reménye tűnt fel a láthatáron. Gyökeresen szakítottunk a hibákkal . A Magyar Szocialista Munkás­párt 1956 után marxista—leninista párt módjára, elvi alapon járt el, dolgozta ki politikáját és határozta meg munkamódszerét. Ugyanilyen elvi alapon vizsgálta a munkás-pa­raszt szövetség, a falu, az agrár­­politika kérdéseit is. Teljesen vilá­gos volt, hogy a hibákkal gyökere­sen szakítani kell. Ez volt az első, amit a párt elhatározott. Ezt olyan viszonyok között hajtottuk végre, amikor az anarchia és az ellensé­ges erők ellen egyidejűleg kellett harcolni. Pártunk és, kormányunk minden kérdésre a dolog lényegé­nek megfelelő, érthető, kommunis­ta választ adott.­­ Amikor hazánkban napirend­re került a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, a tapasztalato­kon okulva arra gondoltunk, hogy a parasztságnak éreznie és tudnia kell, hogy osztálytestvérünk, aki­vel végül is egyetértésre jutunk. Szilárd elhatározásunk volt, hogy az önkéntességet, a demokráciát betartjuk, a termelőszövetkezeti mozgalom szervezésének időszaká­ban is.­­ A párt elvi politikájának gya­korlati megvalósítása szükségessé tett különféle állami és hatósági rendelkezéseket. Ezek közé tarto­zott például a beszolgáltatás eltör­lése, a kuláklista hatályon kívül he­lyezése, az árviszonyok szabályo­zása. A megyei pártbizottság és megyei tanács együttes ülésének résztvevői (Napló—MTI-foto — Pálfay Gábor felv.—KS) A történelem előtt jól vizsgázott parasztságunk — A felszabadulást követően — amikor az ország a szó szoros ér­telmében romokban hevert —, azonnal munkához láttak a kom­munisták, népünk demokrata, ha­ladó emberei, a hazafiak, akik megértették, hogy a történelem új lehetőségeket adott számunkra, hogy új és szabad országot teremt­hessünk magunknak.­­ Bár komoly hibák is jelent­keztek az ország vezetésében, a döntő és a nép számára legfonto­sabb mégis az a hatalmas alkotó­munka, erőfeszítés volt, amely ha­zánkból ipari országot, az iparo­sodás útján haladó szocialista or­szágot teremtett. Ezek a hibák sú­lyosak voltak, s a legkülönbözőbb területeken — így a parasztsággal kapcsolatban is — jelentkeztek. Az agrárpolitikában azokban az évek­ben elkövetett hibák aláásták, meggyengítették a munkás-paraszt szövetséget. Ez kedvező lehetősé­get teremtett a magyar népi de­mokrácia, népi demokratikus álla­munk minden ellenségének — a hazai és a nemzetközi ellenségnek egyaránt —, hogy támadást szer­vezzen és rohamot indítson a népköztársaság megsemmisítéséért és a történelem kerekének vissza­fordításáért. — 1956-ban, amikor a történe­lem feltette a magyar parasztság­nak a kérdést, hogy most hova, merre és kivel tartson, amikor ar­ról volt szó, hogy a népköztársa­ságot kell megmenteni és a szo­cialista fejlődés útját kell biztosí­tani népünk számára, a magyar parasztság a történelem előtt nagy vizsgát tett. Nem az ellenforrada­lom, hanem a munkásosztály mel­lett lépett a küzdőporondra, és tá­mogatta a Magyar Népköztársaság belső rendjének helyreállítását, megszilárdítását, a szabadság, a szuverenitás biztosítását. Nagyon bölcsen, okosan gondolkodott és döntött: a népi hatalomra, a szo­cializmus ügyére szavazott. Ez me­gint olyan időszak volt, amikor a munkás-paraszt szövetség ismét kiállta a történelmi próbát. Jövendő sikereink záloga: az egység és összefogás . A termelőszövetkezeti eszme immár győzött a gondolkodásban, testet öltött a gyakorlatban. Ezt talán minden másnál jobban bizo­nyítja, hogy 1968-ban az ország­ban kereken 100 ezren kérték fel­vételüket a termelőszövetkezetek­be. A közös gazdaságok pedig olyan helyzetben vannak, hogy vá­logathatnak, mert — ugyancsak országos összesítő adatok szerint — a százezer jelentkezőből 80 ezret vettek fel. — A termelőszövetkezetek érde­mes vezetői, a tagok, az agronó­­musok és más szakemberek, szak­munkások — akiknek száma ör­vendetesen növekszik a termelő­­szövetkezetekben — fejlesszék to­vább munkájukat, dolgozzanak az éves és a távlati tervek megvaló­sításáért, erősítsék a közös gazda­ságokat, azok szocialista jellegét, gyarapítsák a termelőszövetkezetek jövedelmét, fejlesszék tovább a falvak kulturáltságát, bővítsék a gépek, a vegyszerek és más kor­szerű eszközök alkalmazásának körét. Egyidejűleg kellő figyelem­mel foglalkozzanak a közös gaz­daság ügyeivel, ne hanyagolják el, fordítsák a fejlődés javára a háztáji gazdálkodást, valamint a termelőszövetkezeti melléküzem­­ágakban folyó és lehetséges mun­kát.­­ A Központi Bizottság, a kor­mány az eddigiekhez hasonlóan ez­után is kellő figyelemmel és oda­adással foglalkozik az agrárpoliti­ka időszerű kérdéseivel, parasztsá­gunk problémáival, az immár szo­cialista tartalmú munkás-paraszt szövetség további erősítésének kérdéseivel. Szocialista útra lépett parasztságunk ilyen értelemben és e vonatkozásban is számíthat a párt Központi Bizottságára, egész pártunkra, a kormányra, taná­csainkra. Ugyanakkor azt is sze­retném hangsúlyozni: a Központi Bizottság a kormány, a tanácsok is számítanak, építenek parasztsá­gunkra. — Mély meggyőződésem, hogy ha továbbra is elvtársak, osztály­testvérek, munkatársak és harcos­társak módján foglalkozunk közös ügyeinkkel, ilyen módon tisztáz­zuk a feladatokat, s utána ugyan­azzal az egyetértéssel fogunk hoz­zá a végrehajtáshoz, mint az el­múlt tíz esztendőben tettük, akkor újabb, nagy sikereket érünk el. Ebben biztosak lehetünk. Hosszan tartó, nagy taps fogad­ta Kádár János beszédét. A Győr-Sopron megyei Pártbi­zottság és a megyei tanács együt­tes ülése Pataki László zárszavá­val ért véget. Az ünnepi üléssel befejeződött Kádár János háromnapos győri programja, s a párt Központi Bizottságának első titkára a dél­utáni órákban visszautazott Buda­pestre. A feldíszített pályaudvaron búcsúztatására megjelent Pataki László, a Központi Bizottság tag­ja, a Győr-Sopron megyei Párt­­bizottság első titkára, Horváth Imre, Nagy Gyula, Zámbó József, a megyei pártbizottság titkárai, Szaló Lajos, a megyei tanács vb­­elnökhelyettese, Jankovits István, a Győri Városi Pártbizottság első titkára, dr. Csernitzki Gyula, a városi tanács vb-elnöke. Kádár János meleg szavakkal mondott köszönetet a vendégszeretetért, s szívélyesen búcsút vett a megye és a város vezetőitől. (MTI)

Next