Hajdú-Bihari Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

A Debreceni Agrártudomá­nyi Főiskola tavaly, 1968- ban múlt százéves. Ha van intézmény, amelyikre ráil­lik, hogy az idő múlásával megfiatalodott, akkor az az Agrártudományi Főiskola. Pedig a száz év alatt sok minden történt az intézménnyel és az intézmény körül. Az azonban napjaink bizo­nyossága, hogy az Agrártudományi Főiskola Debrecen szép és virágzó felsőoktatási intézménye. Szinte reménytelen vállalkozás lenne csak vázlatosan is áttekintést adni a százéves múltról. Egy-két jelentősebb esemény felidézése vi­szont bizonyára nem lesz érdekte­len. A mezőgazdaság fejlesztésének igé­nyei alapján a XVIII. században in­dult meg hazánkban a mezőgazdasá­gi oktatási intézmények létesítése. Az első mezőgazdasági iskolát 1779-ben Tessedik Sámuel alapítot­ta Szarvason. Ezt a következő évti­zedekben több hasonló célú intéz­mény megalakítása követte, majd 1848-tól 1865-ig megszakadt a fo­lyamat. 1885-től ismét számos, a kor színvonalán álló oktatási intéz­mény alakult. Ezek közé tartozik a debreceni mezőgazdasági tanintézet megszervezése és munkájának megindítása is 1868-ban. Az intézet létrehozásáról az első elképzelés már 1856-ban megfogal­mazódott a város akkori irányító testületének, az úgynevezett község­tanácsnak az ülésein. 1857-ben Fe­renc József Debrecenben járt, és lá­togatása alkalmával az intézet lét­rehozásához támogatást ígért az „országos pénzalapból”. Az intézet elhelyezésére többféle terv szüle­tett, s ma már valószínűleg kevesen tudják még Debrecenben is, hogy végül — átalakítás után — a mai Bem téri kórház épületében, az ak­kori „lovagdában” nyert elhelye­zést. Az oktatás megszervezője és az első igazgató Papi Balogh Péter volt. Az alsó fokú oktatás párhu­zamosan Pallagon indult meg. A kezdet után az intézet állandó­an fejlődött, egyre több hallgatója volt, az első épület csakhamar szűk lett. Az új épület 1883-ban készült el a Füvészkert utcában, s még eb­ben az évben ide költözött át az in­tézet. Végleges megoldást azonban ez sem jelentett, s az­ alsó fokú ok­tatás megszüntetése és az épületek bővítése után 1900 őszén már Palla­gon kezdték meg az oktatást. A következő jelentős változás 1906-ban történt, amikor a taninté­zetet a kolozsvárival, kassaival és keszthelyivel együtt akadémiai rangra emelték, és a gazdasági aka­démia nevet vette fel. Ez természe­tesen átszervezéssel és az igazgató hatáskörének jelentős bővülésével járt együtt. Ettől az időtől kezdve az akadémia oktatási színvonala­­ állandóan emelkedett, tanárainak munkássága nyomán pedig jelentős nemzetközi hírnévre tett szert. Az első világháború azonban súlyos helyzetet­ okozott. A diákság szét­szóródott, a tanárok egy része kato­na lett, a pallagi épületet pedig ka­tonai célokra foglalták le, így az oktatás három éven keresztül, 1914. július 19-től 1918 októberéig szüne­telt. A Tanácsköztársaság alatt kevés volt az idő ahhoz, hogy jelentős re­formok kerüljenek megvalósításra. A rendszeres intézeti munka lénye­gében csak 1920 őszén indulhatott meg. Az ezt követő huszonöt évben lényeges szervezeti változásra nem került sor, de az ifjúságot és a taná­ri kart egyaránt megosztották a po­litikai nézetkülönbségek. A máso­dik világháború utolsó éve ismét súlyos krízis kiváltó oka lett. 1944 októberében az akadémiát áttelepí­tették Magyaróvárra, de az itthon maradottak már 1945 januárjában megkezdték a munkát. Ez év szep­temberétől az akadémia a Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgaz­dasági Kara Debreceni Osztálya néven működött 1949-ig, amikor miniszteri rendelet szüntette meg további működését. 1953. szeptember 1-én a kormány egy új mezőgazdasági intézményt indított meg Debrecenben mezőgaz­dasági akadémia néven a Böször­ményi úti épületben, mai helyén. Ettől az időtől 1957-ig főiskolai jel­leggel folyik az oktatás, a képzési idő három év, és a végzett hallga­tók okleveles mezőgazdák. 1957-ben a mezőgazdasági akadémia név megtartása mellett egyetemi jellegű főiskola rangra emelkedett, és a képzés ideje négy évre bővült. 1982-ben az egyetemi jelleghez egyetemi jogot is kapott az intézet, és beiktatták az első rektort Ben­­csik István személyében. Ezzel egy­­időben az intézmény neve Debrece­ni Agrártudományi Főiskola. A fej­lődés újabb állomását jelzi az 1967- es év, amikor az egyetemi jellegű és jogú főiskola képzési ideje öt év­re emelkedett. Közben megkezdő­dött a szakmérnökképzés is a mező­­gazdasági, üzemgazdasági és az ön­tözéses gazdálkodási szakon. Közel másfél évtizede levelező oktatás is folyik a főiskolán. A le­velező hallgatók képzésének ideje hat év. Velük együtt­ az intézmény hallgatóinak száma meghaladja az ezret. Évente százötven-kétszáz szakembert ad a mezőgazdasági termelőüzemeknek. Az 1953 óta­ eltelt 16 év alatt az intézmény épületeiben is jelentősen bővült. Elkészült az új, korszerű tanügyi épület, a hatszáz személyes kollégium, a négyszáz­ személyes nézőtérrel rendelkező, korszerű íz­léssel berendezett aula, amely már többször volt színhelye országos je­lentőségű tanácskozásoknak. Az igen vonzó külső és belső kiképzés­sel rendelkező, immár idegenforgal­mi nevezetességnek számító intéz­mény 32 lakásos oktatói bérházzal is bővült. Az oktatók és más területen dol­gozó munkatársak száma az elmúlt 18 év alatt megtízszereződött, és legalább ilyen arányban fejlődött a tanszékek felszerelése. A fejlődés serkentette a tudományos munkát is. Az intézmény ma már a Tiszán­túl tájkutató intézete, de az orszá­gos kutatási feladatokból is kive­szik részüket az oktatók és a kuta­tók. Több száz tudományos közle­mény, a megszerzett és folyamatban lévő tudományos fokozatok jelzik a kutatómunka eredményét, haté­konyságát. Az oktatók és kutatók több mint félszáz tudományos té­mában dolgoznak. A tudományos munka területén sokat fejlődtek az intézmény külföldi kapcsolatai is. A főiskolának kiterjedt szakta­nácsadói hálózata van. A munkatár­sak eredményeit, illetve újításait és találmányait a termelésfejlesztési osztály terjeszti a megye, sőt az egész Tiszántúl területén. Országosan ismert az intézmény ifjúságának kulturális és sporttevé­kenysége. Művészeti csoportjait évek óta az élvonalbeliek között tartják számon. A DASE sportolói már egy évtizede nyerik az or­szágos agrárbajnokságokat, és ran­gos helyet foglalnak el a nemzeti bajnokságokban szereplő sporto­lóik is. Az elmondottak tehát csupán szűkre szabott vázlatát adják a debreceni agrárképzés fejlődésé­nek. M. V.

Next