Hajdú-Bihari Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
A Debreceni Agrártudományi Főiskola tavaly, 1968- ban múlt százéves. Ha van intézmény, amelyikre ráillik, hogy az idő múlásával megfiatalodott, akkor az az Agrártudományi Főiskola. Pedig a száz év alatt sok minden történt az intézménnyel és az intézmény körül. Az azonban napjaink bizonyossága, hogy az Agrártudományi Főiskola Debrecen szép és virágzó felsőoktatási intézménye. Szinte reménytelen vállalkozás lenne csak vázlatosan is áttekintést adni a százéves múltról. Egy-két jelentősebb esemény felidézése viszont bizonyára nem lesz érdektelen. A mezőgazdaság fejlesztésének igényei alapján a XVIII. században indult meg hazánkban a mezőgazdasági oktatási intézmények létesítése. Az első mezőgazdasági iskolát 1779-ben Tessedik Sámuel alapította Szarvason. Ezt a következő évtizedekben több hasonló célú intézmény megalakítása követte, majd 1848-tól 1865-ig megszakadt a folyamat. 1885-től ismét számos, a kor színvonalán álló oktatási intézmény alakult. Ezek közé tartozik a debreceni mezőgazdasági tanintézet megszervezése és munkájának megindítása is 1868-ban. Az intézet létrehozásáról az első elképzelés már 1856-ban megfogalmazódott a város akkori irányító testületének, az úgynevezett községtanácsnak az ülésein. 1857-ben Ferenc József Debrecenben járt, és látogatása alkalmával az intézet létrehozásához támogatást ígért az „országos pénzalapból”. Az intézet elhelyezésére többféle terv született, s ma már valószínűleg kevesen tudják még Debrecenben is, hogy végül — átalakítás után — a mai Bem téri kórház épületében, az akkori „lovagdában” nyert elhelyezést. Az oktatás megszervezője és az első igazgató Papi Balogh Péter volt. Az alsó fokú oktatás párhuzamosan Pallagon indult meg. A kezdet után az intézet állandóan fejlődött, egyre több hallgatója volt, az első épület csakhamar szűk lett. Az új épület 1883-ban készült el a Füvészkert utcában, s még ebben az évben ide költözött át az intézet. Végleges megoldást azonban ez sem jelentett, s az alsó fokú oktatás megszüntetése és az épületek bővítése után 1900 őszén már Pallagon kezdték meg az oktatást. A következő jelentős változás 1906-ban történt, amikor a tanintézetet a kolozsvárival, kassaival és keszthelyivel együtt akadémiai rangra emelték, és a gazdasági akadémia nevet vette fel. Ez természetesen átszervezéssel és az igazgató hatáskörének jelentős bővülésével járt együtt. Ettől az időtől kezdve az akadémia oktatási színvonala állandóan emelkedett, tanárainak munkássága nyomán pedig jelentős nemzetközi hírnévre tett szert. Az első világháború azonban súlyos helyzetet okozott. A diákság szétszóródott, a tanárok egy része katona lett, a pallagi épületet pedig katonai célokra foglalták le, így az oktatás három éven keresztül, 1914. július 19-től 1918 októberéig szünetelt. A Tanácsköztársaság alatt kevés volt az idő ahhoz, hogy jelentős reformok kerüljenek megvalósításra. A rendszeres intézeti munka lényegében csak 1920 őszén indulhatott meg. Az ezt követő huszonöt évben lényeges szervezeti változásra nem került sor, de az ifjúságot és a tanári kart egyaránt megosztották a politikai nézetkülönbségek. A második világháború utolsó éve ismét súlyos krízis kiváltó oka lett. 1944 októberében az akadémiát áttelepítették Magyaróvárra, de az itthon maradottak már 1945 januárjában megkezdték a munkát. Ez év szeptemberétől az akadémia a Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Kara Debreceni Osztálya néven működött 1949-ig, amikor miniszteri rendelet szüntette meg további működését. 1953. szeptember 1-én a kormány egy új mezőgazdasági intézményt indított meg Debrecenben mezőgazdasági akadémia néven a Böszörményi úti épületben, mai helyén. Ettől az időtől 1957-ig főiskolai jelleggel folyik az oktatás, a képzési idő három év, és a végzett hallgatók okleveles mezőgazdák. 1957-ben a mezőgazdasági akadémia név megtartása mellett egyetemi jellegű főiskola rangra emelkedett, és a képzés ideje négy évre bővült. 1982-ben az egyetemi jelleghez egyetemi jogot is kapott az intézet, és beiktatták az első rektort Bencsik István személyében. Ezzel egyidőben az intézmény neve Debreceni Agrártudományi Főiskola. A fejlődés újabb állomását jelzi az 1967- es év, amikor az egyetemi jellegű és jogú főiskola képzési ideje öt évre emelkedett. Közben megkezdődött a szakmérnökképzés is a mezőgazdasági, üzemgazdasági és az öntözéses gazdálkodási szakon. Közel másfél évtizede levelező oktatás is folyik a főiskolán. A levelező hallgatók képzésének ideje hat év. Velük együtt az intézmény hallgatóinak száma meghaladja az ezret. Évente százötven-kétszáz szakembert ad a mezőgazdasági termelőüzemeknek. Az 1953 óta eltelt 16 év alatt az intézmény épületeiben is jelentősen bővült. Elkészült az új, korszerű tanügyi épület, a hatszáz személyes kollégium, a négyszáz személyes nézőtérrel rendelkező, korszerű ízléssel berendezett aula, amely már többször volt színhelye országos jelentőségű tanácskozásoknak. Az igen vonzó külső és belső kiképzéssel rendelkező, immár idegenforgalmi nevezetességnek számító intézmény 32 lakásos oktatói bérházzal is bővült. Az oktatók és más területen dolgozó munkatársak száma az elmúlt 18 év alatt megtízszereződött, és legalább ilyen arányban fejlődött a tanszékek felszerelése. A fejlődés serkentette a tudományos munkát is. Az intézmény ma már a Tiszántúl tájkutató intézete, de az országos kutatási feladatokból is kiveszik részüket az oktatók és a kutatók. Több száz tudományos közlemény, a megszerzett és folyamatban lévő tudományos fokozatok jelzik a kutatómunka eredményét, hatékonyságát. Az oktatók és kutatók több mint félszáz tudományos témában dolgoznak. A tudományos munka területén sokat fejlődtek az intézmény külföldi kapcsolatai is. A főiskolának kiterjedt szaktanácsadói hálózata van. A munkatársak eredményeit, illetve újításait és találmányait a termelésfejlesztési osztály terjeszti a megye, sőt az egész Tiszántúl területén. Országosan ismert az intézmény ifjúságának kulturális és sporttevékenysége. Művészeti csoportjait évek óta az élvonalbeliek között tartják számon. A DASE sportolói már egy évtizede nyerik az országos agrárbajnokságokat, és rangos helyet foglalnak el a nemzeti bajnokságokban szereplő sportolóik is. Az elmondottak tehát csupán szűkre szabott vázlatát adják a debreceni agrárképzés fejlődésének. M. V.