Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

Péter János sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Károly, az MTI tudósítója je­lenti .­A hivatalos látogatáson Bulgáriában tartózkodó Péter János külügyminiszter péntek délután nagysikerű sajtófoga­dást tartott, amelyen a központi bolgár lapok, a bolgár rádió és televízió, a BTA képviselői, valamint a Szófiában akkreditált külföldi hírügynökségi és laptudósítók vettek részt. A sajtóértekezleten Péter János rö­vid, bevezető nyilatkozatot tett. Egyebek között rámutatott: azzal a megbízatás­sal érkezett Szófiába, hogy a tárgyalá­sok során tanulmányozzák a magyar­bolgár kétoldalú kapcsolatok további fejlesztésének lehetőségét, valamint, hogy fokozzák a két ország nemzetközi­ poli­tikai együttműködését. A tárgyalások mindkét vonatkozásban sikeresek voltak, mint ahogy sikeres volt a Todor Zsiv­­kovval és a Georgi Trajkovval folyta­tott megbeszélés is. „Nagyon elégedett vagyok a látogatással” - mondotta Pé­ter János. A magyar külügyminiszternek az új­ságírók számos kérdést tettek fel. Ezek nagy többsége az európai biztonságra és az európai biztonsági értekezletre, annak kilátásaira és nehézségeire vonatkozott, bizonyítva azt, hogy Péter János szófiai látogatását és tárgyalásait itt nagy jelen­tőségű nemzetközi politikai eseménynek tekintették. Az európai biztonsági értekezlet téma­körébe tartozó különböző kérdésekre válaszolva a külügyminiszter hangsúlyoz­ta: „A Varsói Szerződés tagállamai jó, alkalmas időpontban határozták el a budapesti felhívás kibocsátását. Más nemzetközi viszonyok mellett nem talált volna ilyen kedvező visszhangra. A nem­zetközi viszonyok sok tényezője hat ma abba az irányba, hogy összeülhessen az európai biztonsági konferencia.” Hol mutatkozik a legtöbb nehézség és mi az Egyesült Államok hozzáállása az értekezlet gondolatához? - így hang­zott a következő kérdés. A kérdés második felére Péter János kijelentette, azt inkább az Egyesült Ál­lamok szófiai nagykövetétől kellene meg­kérdezni­. „Mindenesetre - mondotta - az Egyesült Államok eddig nem közölte nyilvánosan az álláspontját. Szeretném feltételezni, hogy pozitívan viszonyul az értekezlet gondolatához.” Arra a kérdésre, vajon befolyással lehet-e a közel-keleti válság éleződése az európai biztonsági konferencia ügyé­re, Péter János kijelentette: még ha nem is éleződik tovább ez a válság, a Vietna­mi háborúval együtt, akkor is érezteti negatív hatását az európai viszonyokra. Az utóbbi időben pedig valóban nagyon kiéleződött a helyzet az izraeli agresszió következtében. Fokozni kell az arab né­peknek adott mindennemű támogatá­sunkat Izrael növekvő agressziója ellen. Abban kellene bíznunk - mondotta -, hogy az a felhívás, amelyet a Szovjet­unió intézett a napokban a másik három nagyhatalomhoz, meghallgatásra talál. Sajtókonferenciája befejező részében Péter János arról szólott, hogy milyen nagy jelentősége lehet a Duna völgyé­ben élő népek összefogásának az euró­pai béke és biztonság szempontjából, majd végül a magyar kormány nevében üdvözölte a Bolgár Népköztársaság kor­mányának a balkáni jószomszédság érde­kében kifejtett sikeres erőfeszítéseit. *** Külügyminiszterünk ma reggel hazautazik. (MTI) Roscsin: Három kérdést tartunk fontosnak Alekszej Roscsin nagykövet, a genfi leszerelési értekezleten részt vevő szovjet küldöttség vezetője fogadta Pirityi Sándort, a Magyar Távirati Iroda és Szászi Józsefet, a Magyar Hírlap különtudósítóját, és válaszolt kérdéseikre. KÉRDÉS: Kielégítőnek tartja-e a le­szerelési bizottság jelenlegi összetételét tekintettel arra az indokolt és U Thani ENSZ-főtitkár itteni beszédében is érin­tett követelményre, hogy az átfogó le­szerelési megállapodások kidolgozásában az összes atomhatalmaknak, általában minden jelentősebb katonai erővel ren­delkező államnak részt kellene venni? VÁLASZ: A leszerelési bizottság, amelyben jelenleg 25 állam képvi­selteti magát — Franciaország kez­dettől fogva távol maradt a bizott­ságtól —, fontos nemzetközi intéz­mény, amely a háborús veszély csökkentésén, a tömegpusztító fegy­verek betiltásán, általában azon fá­radozik, hogy a gyors, tudományos és technikai fejlődés eredményeit ne használják fel az emberiség ellen. A bizottságban képviselve vannak a nyugati katonai szövetségi rend­szer tagjai, velük azonos számban szocialista országok, valamint az úgynevezett el nem kötelezett ál­lamcsoport tagjai. A múlt évben nyolc új állammal bővült a bizott­ság, köztük a Magyar Népköztársa­sággal, az ENSZ és a Varsói Szer­ződés tagállamával, amely már ko­rábban is aktívan és kezdeménye­­zően kivette részét a leszerelési erő­feszítésekből. Az új tagok közül ki­emelném még a nagy gazdasági és katonai potenciállal rendelkező Japánt, amely 1945-ben atomtáma­dás célpontja lett. A leszerelési bizottság nem ENSZ-szerv­ összetételének megha­tározásában nem a közgyűlés, ha­nem a bizottság két társelnöke ille­tékes. Véleményem szerint a ta­valyi kibővítés után a bizottság reprezentatívabb és hatékonyabb lett. KÉRDÉS: Milyen kérdéseket helyez előtérbe a szovjet küldöttség a leszere­lési bizottság jelenlegi ülésszakán? VÁLASZ: Három kérdésnek tu­lajdonítunk különös fontosságot. Az első a vegyi és a baktériumfegy­verek betiltása, a második a tömeg­­pusztító fegyverek kitiltása a ten­gerek és az óceánok fenéktérségé­ből, a harmadik az általános és tel­jes leszerelés. Ezekre a kérdésekre kell a bizottságnak figyelmét össz­pontosítania, illetve ezeknek a kér­déseknek a megvitatását kell fel­újítania. KÉRDÉS: Végezetül kérjük, jellemez­ze néhány szóval a szocialista országok együttműködését a leszerelési bizottság­ban. VÁLASZ: Együttműködésünk szoros. Rendszeresen konzultálunk az ülésszakok előtt és alatt. Magyar javaslatra — egyebek között — foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy az ülészakok előtti kétoldalú véleménycseréket a bizottságban résztvevő szocialista országok sok­oldalú konzultációjával váltjuk fel. A szocialista országok együttműkö­dése már eddig is nagyban hozzá­járult a leszerelési bizottság mun­kájának eredményeihez, és meg­győződésünk, hogy az újabb szo­cialista országok bekapcsolódása hasznára válik bizottságunknak. Arafat tegnap elutazott Moszkvából Moszkvában közölték, hogy tár­gyalások folytak a Szovjet, Ázsiai és Afrikai Országok Szolidaritási Bi­zottsága és a Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezet küldöttség között a feleket kölcsönösen érdeklő kérdé­sekről. A megbeszélések érintették az együttműködést abban a közös harcban, amely az imperialista cio­nista izraeli agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért, a Palesz­tinai arab nép törvényes jogainak és érdekeinek védelméért folyik. A küldöttség őszinte köszönetét fejezte ki a szovjet népnek azért a változatlan és szilárd támogatásért, amelyben az arab népek igazságos harcát részesíti. A vendégek a szovjet bizottság meghívására február 10-ig tartóz­kodtak Moszkvában és pénteken elutaztak a Szovjetunióból. A kül­döttséget Jasszer Arafat, a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet vég­rehajtó bizottságának elnöke vezet­te. A szovjet tárgyaló fél határozot­tan elítélte az izraeli agresszorok­­nak az amerikai i­mperialista kö­rök támogatásával az arab népek ellen folytatott provokációit, a meg­szállt arab területek békés lakó­sá­­ga ellen végrehajtott gaztetteit. Hangsúlyozta, hogy a szovjet nép határozottan fellép az arab népek mellett, az izraeli agresszorok és imperialista támogatóik ellen, tá­mogatja a Palesztinai arab nép nemzeti felszabadító antiimpe­­rialista harcát. A tárgyalások baráti légkörben folytak. (MTI) Március 2-án találkoznak a két fél képviselői Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Adlers nyugatnémet kormányszóvivő pénteken délben Bonnban kö­zölte, a kancellária hivatal vezetője pénteken telexüzenetet kapott Kohl NDK-államtitkártól. „Hivatkozással Brandt kancellár február 18-i leve­lére — hangzik az üzenetben —, az NDK kormánya közli, hogy Gerhard Schuesslert, a Minisztertanács Hivatalának helyettes vezetőjét jelölte ki a Bramlt—Stoph találkozó végleges időpontjának, valamint az ezzel össze­függő más technikai és protokolláris kérdéseknek a tisztázására. Az NDK kormánya kéri, hogy az NSZK kormánya is nevezze meg képviselőjét, akit március 2-án délelőtt 10 órára várnak Berlinben, a minisztertanács épületében.” Adlers hozzáfűzte, hogy a bonni kormány a javasolt időpontot elfo­gadja és valószínűleg Lahm kancellári hivatali osztályvezetőt fogja a tár­gyalásokra elküldeni. Arra a kérdésre, hogy ezek után biztosra vehető-e a Stephe Brandt találkozó létrejötte, Adlers határozott igennel válaszolt. (MTI) ­Alent szanatórium A káderek megedzésére és átnevelé­­sére szolgáló úgynevezett Május 7. káderiskolák időnként túlságosan ké­nyelmesre sikerülnek — ez tűnik ki a Zsenmin Zsipaoból, a Kínai Kom­munista Párt napilapjából. Ezekben az iskolákban, amelyeknek az a hiva­talos célja, hogy az elpuhult kádere­ket kemény fizikai munkával, például földek megművelésével átneveljék, a körülmények sokszor túlságosan is kulturáltak — tűnik ki a kínai sajtó­ból. A jó példát a Senszi tartománybeli vot kormányhivatalnokok káderisko­lája szolgáltatja. Itt a hallgatók — férfiak és nők, fiatalabbak és öregeb­bek — a mostoha természeti viszo­nyok között maguk húzták fel az épületeket, télen tüzelőnek fát vágtak a hegyekben, a volt tartományi veze­tőkből kárpitosok, kőművesek, trak­torosok, kosárfonók lettek. A munká­ba belefájdult a derekuk, kezük meg­dagadt, de erre a beszámoló szerint büszkék voltak. Vannak azonban más­féle káderiskolák is. Egyes Május 7. káderiskolák fényűzően építik a há­zakat és a felszerelés is egészen töké­letes. A városi élet olyan kellékeit is megépítik maguknak, mint a vízto­rony. Díványokat, kényelmes puha ágyakat hoznak berendezésként. A kínai pártlap élesen bírálja azt, hogy az intézmények segítették a ká­deriskolára küldött tagjaikat a ké­nyelmes körülmények megteremtésé­ben. „A Május 7. káderiskola nem szanatórium” — írja figyelmeztetően a Zsenmin Zsipao. (MTI) HA­TDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUÁR 21. TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX LAPZÁRTA • LAPZÁRTA • LAPZÁRTA • LAPZÁRTA • LAPZÁRTA SZÓFIA. Roska István, a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete pénteken este fogadást adott Péter János hivatalos bulgáriai látogatása alkalmából. A fo­gadáson bolgár részről megjelent Ivan Popov, a BKP Központi Bizottságának tag­ja, a Tudományos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Ivan Basev külügy-, Dora Belcseva könnyűipari, Szvetla Daszkalova igazságügy-miniszter és sokan mások. Megjelentek a fogadáson Péter János kíséretének tagjai, a „Budapest hét” alkal­mából Szófiában tartózkodó fővárosi küldöttek, élükön Hantos Jánossal, a Buda­pesti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettesével, valamint az itt vendég­­szereplő magyar művészek. Megjelent továbbá a külföldi diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A fogadás — Péter János szófiai látogatásának utolsó hi­vatalos rendezvénye — rendkívül meleg, jó hangulatban zajlott le. (MTI) BUDAPEST. Fehér Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese pénteken fo­gadta Edward Sznajder belkereskedel­mi minisztert, a hazánkban tartózko­dó lengyel kereskedelmi delegáció vezetőjét. A fogadáson ott volt Szurdi István belkereskedelmi miniszter és Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköz­­társaság budapesti nagykövete. (MTI) KAIRO. Az egyiptomi légvédelmi tü­zérség pénteken lelőtt egy izraeli repü­lőgépet, amely lángokba borulva lezu­hant a Szuezi-csatorna keleti partján, a Keserű-tavaktól délre. A gép ahhoz az izraeli légi kötelékhez tartozott, amely a déli órákban a csatornaövezet déli ré­szén fekvő egyiptomi állásokat támad­ta. A többi izraeli bombázó az egyiptomi légelhárítás elől kelet felé menekült — tette hozzá a szóvivő. (MTI) MOSZKVA. Moszkvában hivatalosan közölték, hogy február 12. és 17. kö­zött szovjet—amerikai műszaki tárgya­lások folytak a szovjet fővárosban a nukleáris robbantások békés célra va­ló felhasználásáról. Ezek a megbeszé­lések az 1969 áprilisában Bécsben meg­kezdett eszmecsere folytatását képez­ték. A szovjet küldöttséget Igor Moro­­hov, a Szovjet Állami Atomenergia Bi­zottság elnő elnökhelyettese, az ameri­kai delegációt pedig T. J. Thompson, az Amerikai Atomenergia Bizottság tagja vezette. A megbeszélésekről kö­zös közleményt adtak ki, amely han­goztatja, hogy a felek megvitatták a nukleáris robbantások békés célokra való esetleges felhasználásának kü­lönféle vonatkozásait és beszámoltak az ezzel összefüggésben végrehajtott kísérleti robbantásokról. A közlemény kiemeli a nézetek azonosságát arra vonatkozóan, hogy lehetőség van a nukleáris robbantások hatékony alkal­mazására az olaj és gáz kiaknázásának intenzívebbé tételére, föld alatti üregek és víztárolók létesítésére olyan térsé­gekben, ahol ilyenekre szükség van: csatornaépítésre, ásványkincsek külszí­ni kitermelésére, gáz- és olajkitörések elfojtására, valamint egyéb munkála­tokra. A két küldöttség egyetértett ab­ban, hogy a véleménycsere és a köl­csönös tájékoztatás rendkívül hasznos volt, s arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalásokat folytatni kell. (MTI) BEJRUT: Aifal jordániai miniszterel­nök-helyettes és külügyminiszter Bej­rútban pénteken libanoni kollegájával, Madzsdalanival tárgyalt a legújabb kö­zel-keleti fejleményekről. Kam­ál Dzsumblatt belügyminiszter ugyanezen a napon tért vissza Kairóba látogatásá­ról, ahol Nasszer elnökkel tárgyalt. Dzsumblatt a Nasszerrel tartott tárgya­lásai alapján úgy véli, hogy a következő két hónap az erőszak további eszkalá­ciójának időszaka lesz a Közel-Keleten. Ezzel összefüggésben bírálta az Egyesült Államokat, amely Nagy-Britanniával és Nyugat-Németországgal együtt a legna­gyobb támogatást biztosítja Izrael szá­mára. (MTI) MONACO: Kiosztották a díjakat a te­levíziós filmek 10. nemzetközi fesztivál­ján Monte Carlóban. A tízezer frank értékű nagydíjat a „Múlt nyár édes já­tékai” című csehszlovák tévéfilm kapta, a legjobb színes produkciónak járó díj­jal együtt. Aranynimfa díjat kapott a következő hét produkció, illetve színé­szi teljesítmény: „A moszkvai csata” című francia—szovjet film, mint a leg­jobb történelmi dokumentum. A Sánta Ferenc novellájából készült és Szinetár Miklós által rendezett „Halálnak halála” című magyar film kapta a legjobb for­gatókönyv díját. A legjobb rendezésért járó díjat a „Vak eső” című szovjet té­véfilmnek ítélték. A spanyoloknak jutott a legjobb gyermekfilmért járó kitünte­tés, a spanyol televízió „Fantáziaország” című filmjéért. Az M­DA nevű nem­zetközi szervezet díját a Magyar Tele­vízió filmje, a „Halálnak halála” kap­ta. A fesztiválon egyébként, amelynek Rainer, Monaco hercege és Grace Kelly hercegnő volt a védnöke, 36 ország 85 produkciója vett részt. (AFP) Ve Tha Lien, az a 13 éves vietnami kislány, aki a My Latban elkövetett amerikai vérengzés túlélőjeként hazánk­ban is drámai szavakkal számolt be iszonyú élményéről, most Nyugat-Euró­­pát járja. Képünkön: Ve Tha Lien a londoni repülőtéren. (Napló-telefotó — AP—KL) BRAZZAVILLE. Közleményt írt alá Brazzaville-ben a Magyar Külügyminisz­térium dolgozója. A Kongói Népi Köz­társaságban látogatást tett magyar kül­­ügy­minisztériumi delegáció tárgyalásai befejeztével dr. Szabó Károly csoportfő­nök és Theodore Mavoungou, a Kongói Népi Köztársaság külügyminisztériumá­nak főtitkára Brazzaville-ben közös köz­leményt írt alá. A közlemény szerint a kölcsönös megértés és barátság légkö­rében folytatott tárgyalások befejezté­vel megállapodás jött létre a két ország között diplomáciai kapcsolatok létesítő­ről és nagykövetek cseréjéről. Brazza­ville-i tartózkodása során a delegációt fogadta Marien N’Gouabi, a Kongói Né­pi Köztársaság Államtanácsának elnöke, Alfred Raoul, az államtanács alelnöke és a kormány több tagja. (MTI) KÍNAI-AMERIKAI nagyköveti találkozó Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: Varsóban pénteken délután tartották meg a kínai—amerikai nagyköveti tárgya­lások 136. ülését. Az ülés színhelye ezúttal az amerikai nagykövetség épülete volt. A megbeszélések az eddigiekhez hasonlóan, most is zárt ajtók mögött kerültek sorra. Témakörük és napirendjük ismeretlen maradt. Stoessel amerikai nagykövet és Lej Jang kínai ügyvivő egyhónapos szünet után találkozott újra. (MTI) „Ha kell, kezdeményezően is..." Bulgáriai útját követően és svédor­szági látogatása előtt Péter János magyar külügyminiszter látogatást tesz Brüsszel­ben, Belgium fővárosában. A bulgáriai tárgyalások arra nyújtottak alkalmat, hogy egy testvéri szocialista országgal közösen egyeztessék az álláspontokat a kétoldalú kapcsolatok és az európai biz­tonság kérdéseiben. Svédország ugyan­erre a semleges országok viszonylatá­ban ad majd lehetőséget. A belgiumi hivatalos tárgyalásoknak viszont azért van különleges jelentőségük és érdekes­ségük, mert Belgium egyike azoknak a NATO-országoknak, amelyek - termé­szetesen a NATO szervezetével egyez­tetve - aktív szerepet vállaltak a kelet­nyugati együttműködés, az európai biz­tonság és konkrétan az európai bizton­sági konferencia lehetőségeinek felku­tatásában. Ami Magyarországot illeti, hivatalos külügyminiszteri nyilatkozat szögezte le, hogy hazánk fontos felada­tának tartja az új biztonsági rendszer kidolgozásában való részvételt - „ha kell, kezdeményezően is”. A belgiumi látogatás tehát ebből a szempontból úgy értékelendő, mint a magyar diplomácia sorozatos európai erőfeszítésének egy része. Mégpedig olyan szakasza, ahol az Atlanti Blokk nézeteit közvetítő diplomáciai partnerrel kerülünk szembe. Az európai konferencia vonatkozásá­ban a fő vitakérdés alighanem a témák meghatározása és a konferencia jelle­gének tisztázása lesz. Emlékezetes, hogy a szocialista országok prágai felhívá­sa lehetőséget adott az európai bizton­sági értekezlet előkészületeinek meg­gyorsítására. Az erőszakról való le­mondásról és a gazdasági-kulturális együttműködés elmélyítéséről szóló meg­állapítások indítványozásával pedig gya­korlati napirendi javaslatot is tett. Az eddig belga nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy a belga tárgyalófél nemcsak más, nem teljesen tisztázott napiren­di kérdéseket is be akar iktatni, hanem azt is szükségesnek tartja, hogy a napi­rendi témák tekintetében már a nagy konferencia összehívása előtt előzetes elvi megállapodások szülessenek. Ehhez Brüsszel szerint esetleg előkészítő kon­ferenciák sorozatára is szükség lenne. Az eddigiekből látnivaló, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében még igen komolyak a vélemény- és né­zetkülönbségek. Kétségtelen azonban, hogy a belgiumi látogatás hozzájárulhat ezek csökkentéséhez, minthogy a belga külpolitika - és személyesen Harmel külügyminiszter - az utóbbi években igen érzékenyen reagált az európai és nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokra és több ízben felvetette a NATO szerepének felülvizsgálását. A belga diplomáciának ez a realitás­­érzéke a nagy európai kérdések tekinte­tében természetesen párosul a NATO iránti kötelezettségek szigorú betartásá­val. Ez szükségszerűen fékezi a belga külpolitikának az európai konferencia irányában kifejtett akcióit. Ez a fékező hatás azonban a kétoldalú kapcsolatok területén kevésbé érvényesül. A magyar külügyminiszteri látogatás küszöbén elmondható, hogy kétoldalú kapcsolataink Belgiummal kielégítően fejlődnek. A személyes látogatások szá­ma és színvonala is bizonyítja ezt. Az utóbbi két és fél évben látogatást tett Magyarországon Harmel belga külügy­miniszter, Van Acker a parlament és Struge, a szenátus elnöke. Ugyanebben az időszakban, de még a korábbi kor­mány minisztereként látogatta meg az országot Wigny akkori igazságügyi és de Winter külkereskedelmi miniszter. Ma­gyar részről Bíró József külkereskedel­mi miniszter járt Belgiumban, most pe­dig Péter János külügyminiszter viszo­nozza Harmel látogatását. Parlamenti szinten Kállai Gyula vezetésével magas szintű magyar parlamenti delegáció látoga­tott Brüsszelbe, s röviddel ezelőtt mindkét fővárosban megalakultak a magyar­belga parlamenti csoportok. A személyes kapcsolatok légköre mel­lett a kétoldalú gazdasági megállapo­dások is előrehaladást mutattak. A leg­lényegesebb kérdés természetesen az, hogy Belgium, mint a BENELUX gaz­dasági unió és a Közös Piac tagja - miképpen egyezteti össze a Közös Piac alapvetően diszkriminációs gazdasági irányvonalát a szocialista országokkal kialakított kapcsolatok fejlesztésével. A jelek és a tények azt mutatják, hogy a belga partnerek a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is keresik e két ellent­mondó irányzat szintézisét. Az természetesen vitathatatlan, hogy a Közös Piac gazdasági integrációs po­litikája egyre újabb és nehezebb problé­mákat vet majd fel a kétoldalú gazda­sági kapcsolatokban, és a belga külpo­litika és gazdaságpolitika egyik nagy kérdőjele éppen az, milyen mértékben képes a gyakorlatban feloldani e politika belső ellentmondásait.

Next