Hajdú-Bihari Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

Közlemény Péter János NDK-ban tett látogatásáról Péter János külügyminiszter NDK-ban tett látogatásáról közös közleményt ad­tak ki. A közlemény szövege a következő: Péter János, a Magyar Népköztársa­ság külügyminisztere az NDK kormá­nyának meghívására 1970. máricus 23-26. között hivatalos baráti látogatáson a Né­met Demokratikus Köztársaságban tar­tózkodott. Péter Jánost baráti megbeszélésre fo­gadta Willy Stoph, a Német Demokrati­kus Köztársaság Minisztertanácsának el­nöke. A látogatás során szívélyes légkörben folyt tanácskozásokra került sor Péter János és Otto Winter, a Német De­mokratikus Köztársaság külügyminisz­tere között. A tárgyaló felek kiemelték Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke 1970. január 28-30. között baráti látogatásáról ki­adott közös közlemény jelentőségét. Mindkét fél hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy az európai béke biz­tosításával összefüggő problémák csakis a status quo elismerésének alapján nyer­jenek megoldást, és hogy a békés egy­más mellett élés alapelveit alkalmazzák a különböző társadalmi rendszerű euró­pai országok közötti kapcsolatokban. A békés egymás mellett élés megköveteli, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tár­gyalások útján oldják meg. A Magyar Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság együtt a testvéri szocialista országokkal, valamint az európai békéért és biztonságért küz­dő más erőkkel, folytatja aktív tevé­kenységét az európai biztonsági érte­kezlet mielőbbi összehívása érdekében, és hatékonyan fellép minden olyan tö­rekvéssel szemben, amely a biztonsági értekezlet elodázását vagy megakadályo­zását célozza. Mindkét fél abból indul ki, hogy a biztonsági konferencián vala­mennyi európai állam egyenlő jogokkal vehet részt, s a konferencia összehívá­sát és megtartását semmiféle előfelté­teltől nem szabad függővé tenni. Otto Winter, a Német Demokrati­kus Köztársaság külügyminisztere rész­letesen tájékoztatta Péter János külügy­minisztert Willi Stoph, az NDK Minisz­tertanácsa elnöke és Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja között le­folyt megbeszélésekről. Mindkét fél méltatta a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között az egyenjo­gúságon alapuló nemzetközi jogi kap­csolatok felvételéről szóló, az NDK ál­tal előterjesztett szerződéstervezet rend­kívüli jelentőségét, az egyaránt megfelel mind a két állam, mind az európai biz­tonság érdekeinek. Az NDK és az NSZK kormányfőinek erfurti találkozója, s annak nemzetközi visszhangja bizonyítják: legfőbb ideje, hogy minden békeszerető állam foglal­kozzék az NDK-val való kapcsolatai normalizálásával. Miután az imperializmus Németor­szágot megosztotta és német földön két egymástól független, ellentétes társa­dalmi rendszerű, szuverén német állam jött létre. Európa békéje és biztonsága megköveteli a két német állam közötti egyenjogú, a nemzetközi jogon alapuló kapcsolatok kialakítását. Ez egyben az egyetlen út a NATO érintkezési vona­lán, hogy a béke és a biztonság meg­szilárduljon. Mindkét fél kijelentette, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság között, az egyenjogúságon alapuló nemzetközi jogi kapcsolatok döntő módon segítik majd elő az európai biztonság ügyét. Egyút­tal megszünteti az összes európai állam közötti egyenjogú, a nemzetközi jogon alapuló kapcsolatok fejlesztésének egyik lényeges akadályát is. Mindkét fél elítélte az USA vietnami agresszióját és az utóbbi időben Laosz­­ban erősödő amerikai beavatkozást, ami Délkelet-Ázsiában a konfliktus kiszéle­sedéséhez vezet. Ugyanígy elítélték az izraeli imperialista agresszió folytatását és kiélezését az arab államok és népek ellen. A tárgyaló felek megelégedéssel álla­pították meg, hogy az államaik közötti kapcsolatok eredményesen fejlődnek. A két miniszter megállapodott abban, hogy rendszeresen tovább folytatják a külpolitikai problémákkal kapcsolatos kétoldalú konzultációkat. Az NDK külügyminisztere örömmel és köszönettel elfogadta a magyar külügy­miniszter meghívását a Magyar Népköz­­társaságban teendő hivatalos látogatás­ra. (MTI) Csak a munka szűnt meg! Csütörtökön közölték: a három nyugati hatalom szóvivője bejelen­tette a nyugat-berlini „Szövetséges Utazási Iroda” munkájának pén­tektől, március 27-től kezdődő be­szüntetését. Ez a hivatal állította ki eddig a NATO-országokba utaz­ni szándékozó NDK állampolgárok útiokmányait. Mint a TASZSZ berlini jelentésé­ben megállapítja, a szóbanforgó iroda működése azt jelentette, hogy ha az NDK állampolgárai a NATO-országokba akartak utazni, ehhez a három nyugati hatalom képviselői­ből álló nyugat-berlini szervhez voltak kénytelenek fordulni. A bevezetőben említett intézke­désről szóló közleményben az ADN hírügynökség hangsúlyozza, hogy az iroda létezése ellenkezik a nemzet­közi jogszabályokkal. Az irodát azonban véglegesen nem számolták fel, az említett bejelentés csak az iroda munkájának beszüntetéséről szól. (MTI) Crowley szabad ötvennyolc órai fogság után csütör­tökön késő este 20 politikai fogoly Me­xikóba utazásával egyidőben szabadon bocsátották Crowleyt, az Egyesült Álla­mok Santo Domingo-i nagykövetségé­nek légiattaséját. A szabadonbocsátás az amerikai diplomatát elrabló szerve­zet elképzeléseinek megfelelően tör­tént: több külföldi nagykövet kíséreté­ben a 20 politikai fogoly elfoglalta he­lyét a Santo Domingo-i repülőtéren kü­lön erre a célra bérelt repülőgépen. Rö­viddel ezután Crowleyt elrablói gépko­csiba ültették, majd Santo Domingo bel­városában hirtelen kitették. Crowley taxiba ült és azonnal az amerikai nagy­­követségre sietett, ahonnan megérke­zését telefonon közölték a repülőtérrel. A különgép, fedélzetén 20 politikai fo­gollyal megkapta az engedélyt a felszál­lásra, és a hírügynökségek jelentései szerint pénteken hajnalban megérkezett Mexikó­városba. Crowley, aki az amerikai nagykövet­ség jelentései szerint kielégítő állapot­ban van, sajtóértekezleten számolt be különös, de Latin-Amerikában az utóbbi időben már nem is annyira egyedülálló kalandjáról. Kijelentette, hogy elrablá­sakor szemét bekötötték, és bár táma­dóival hosszas beszélgetéseket folyta­tott, soha nem látta őket. Crowley el­mondotta, hogy fogvatartói főként az Egyesült Államok politikáját bírálták. Hangoztatta viszont, hogy rendkívül udvariasan bántak vele és az ellátással sem volt semmi baj. „Ennek ellenére semmi kétségem nincs arról, hogy a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül agyonlőttek volna, ha a feltételeket nem teljesítik” — mondotta. A Mexikó­városba érkezett különre­­pülőgép utasai ugyancsak rögtönzött sajtókonferenciát tartottak. Elmondot­ták, hogy négy baloldali kormányelle­nes csoportot képviselnek, és újabb ha­sonló akciókat helyeztek kilátásba. „Mi dominikai forradalmárok minden esz­közzel harcolunk a politikai foglyok szabadonbocsátásáért és az imperializ­mus ellen” — mondotta szóvivőjük, Marcos Antonio Santana. A volt foglyok beszámoltak arról, hogy a dominikai csendőrség gyakran kínozta őket. Új­ságírók kérdésére elmondták, hogy Santo Domingo börtöneiben még több száz politikai foglyot gyötörnek. „Vala­mennyien halálos veszedelemben van­nak, éppúgy, mint egész népünk” — mondották. Sanchez meghalt Ismeretlen telefonáló pénteken arról értesítette egy Buenos Airesben műkö­dő hírügynökség kirendeltségét, hogy Waldemar Sanchez paraguayi kon­zult — akit egy magát argentin felsza­badítási frontnak nevező szervezet el­rabolt — meggyilkolták, holttestét Buenos Aires külvárosában egy folyóba dobták, a rendőrség azonnal intézke­dett: bék­a emberek keresik a megadott helyen a holttestet. Mint emlékezetes, az argentin kor­mány közölte, hogy nem engedik szaba­don a paraguayi konzul szabadlábra he­lyezése fejében a két foglyot. Arra hi­vatkoztak, hogy az egyikük közönséges bűnöző, míg a másik ismeretlen helyen tartózkodik. A konzul elrablói több íz­ben intéztek felszólítást az argentin ha­tóságokhoz, az utolsó ultimátum határ­ideje magyar idő szerint péntek délelőtt járt le. (Reiner) G Arafat Csou En-lajnál Mint az Új Kína hírügynökség jelenti, a pekingi látogatáson tar­tózkodó Jasszer Arafatot pénteken fogadta Csou En-laj, az Államta­nács elnöke. Rendkívüli állapot Kambodzsában A Phnom Penh-i rádió péntek esti adása szerint Kambodzsában „a helyzet erősen rosszabbodott, mivel a kommunisták a nemzeti megváltás kormánya (értsd: a puccsisták) ellen fegyveres ellenál­lást hirdettek meg”. A rádió sze­rint elsősorban a Dél-Vietnammal határos tartományokban voltak he­ves kormányellenes tüntetések és a hadsereg sok tüntetőt őrizetbe vett. A tüntetők közül hatszázan csütör­tökön este tehergépkocsikon egé­szen a fővárosig jutottak, s a puccsista kormány katonasága csak itt tudta feltartóztatni és őrizetbe venni őket. Phnom Penh-től dél­nyugatra, a tengerparti Kampót tartományban fiatalok gyűlést ren­deztek, s azon Norodom Szihanuk herceg felkelésre szólító felhívását olvasták fel. Az új kormányzat számára igen súlyossá vált a helyzet a fővárostól alig 20 kilométerrel délnyugatra le­vő Koh Ky városában. Egyes jelen­tések szerint szabályos utcai har­cok törtek ki és ezek során leg­alább tíz személy életét vesztette. A legújabb események hatására Cheng Heng ideiglenes államfő ki­hirdette a rendkívüli állapotot. A Lon Nol-kormány pénteki nyi­latkozatában azt állítja, hogy „szin­te a világ valamennyi kormánya tá­mogatja vagy legalábbis megérti”. Indokínai egységfront alakul? Pham Van Dong, a VDK miniszter­elnöke és Nguyen Huu Tho, a DNFF elnöke, illetve Huynh Tan Phat, a DIFK elnöke támogatásáról biztosítot­ta Szihanuk herceget, aki ezt követően Szufanuvong herceghez, a Laoszi Haza­fias Front Pártjának elnökéhez inté­zett levelében, egyesült front létrehozá­sát javasolta a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép harcának összefogásá­ra - tűnik ki abból a levélből, amelyet csütörtökön este juttatott el Szihanuk herceg magántitkársága az MTI pekin­gi irodájába. A herceg közzétette Pham Van Dong március 19-i, illetve március 20-i üze­netét, saját március 21-i, illetve március 24-i válaszát, végül pedig március 25-i üzenetét Szufanuvong herceghez, akinek szolidaritási üzenetét már korábban kö­zölte a világsajtó. A hármas levélvál­tásból - mutatnak rá pekingi megfigye­lők - az indokínai népek közös harcá­nak perspektívája bontakozik ki. De nemcsak külföldön nehezedik az új rezsim helyzete, hanem az országon belül is. Ismét komoly nehézségek mu­tatkoznak: nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentései szerint újra lezár­ták Phnom Penh repülőtereit. Vannak olyan jelek is, amelyek szerint a telefon­összeköttetéssel is problémák vannak. Azt, hogy a repülőterek lezárását na­­gyon is komolyan veszik, bizonyítja, hogy a menetrendszerű saigoni gép pilótája egyszerűen nem kapott leszállási enge­délyt, és Boeing 707-es óriásgépével, va­lamint Phnom Penh-be igyekvő utasai­val kénytelen volt visszafordulni Saigon felé. Mivel minden új rendszernek alapvető érdeke a stabilitás, vagy annak leg­alábbis a látszata, a jelenlegi katonai ka­binetnek alighanem súlyos oka volt ar­ra, hogy vállalja ezt a nemzetközi hely­zetet feltétlenül gyengítő lépést. A világ­­visszhangra a francia hírügynökség, az AFP fogalmazása a jellemző. Eszerint „Kambodzsában valaminek történnie kellett” . . . Biztosat még nem tudunk, de komoly valószínűsége van annak, hogy a rezsi­met a Kompong Cham tartományban le­zajlott Szihanuk-barát tüntetés kénysze­rítette erre a lépésre. Ahhoz, hogy ez a tüntetés megtörtént, kétség nem férhet: maga a Phnom Penh-i rádió számolt be róla, természetesen felszólítva Kambod­zsa népét, helyezkedjék szembe a Noro­dom Szihanukot éltetőkkel. Ugyancsak az AFP jelentette, hogy értesülései szerint Kambodzsa két észak­keleti tartománya bejelentette: kész min­den módon támogatni Szihanuk herceget, a minap puccsal elmozdított államfőt. Ezek a hírek érthetővé teszik az új ka­binetnek a repülőterek lezárásában ki­fejeződő nyugtalanságát. Ha ez a de­monstrációsorozat elterjed, Szihanuk el­lenfelei súlyos politikai vereség kocká­zatával néznek szembe. Eddig azt állí­tották, hatalomátvételük általános he­lyeslésre talált a kambodzsai közvéle­ményben. A legújabb jelentések fé­nyében ez az állítás enyhén szólva tá­­madhatónak tűnik. Érdekesen egészíti ki a fentieket Kambodzsa kairói nagykövetségének ál­lásfoglalása. A hírügynökségek tudósítot­tak róla, hogy Sarin Chak, Kambodzsa kairói nagykövete csütörtökön esti sajtó­­értekezletén bejelentette, hogy a nagy­­követség tagjaival együtt megingathatat­lan támogatásáról biztosítja az államfői tisztétől megfosztott Norodom Sziha­nuk herceget, s megtagadja az új, tör­vénytelen rezsim elismerését. A március 18-án Phnom Penhben le­zajlott események minden kambodzsai állampolgárt válaszút elé állítanak - hangoztatta a nagykövet, majd hozzá­fűzte, hogy a választás órája elmúlt, el­érkezett a cselekvés ideje. A kairói nagykövet és a követség tag­jai csatlakoznak a Szihanuk vezette kam­bodzsai nemzeti egységfronthoz, s a kai­rói követség a jövőben a haladó Kam­bodzsa képviseleteként működik mondotta a nagykövet.­­ Ezzel egyidőben viszont arról is ér­keznek hírek, hogy a dél-vietnami had­színtér eseményei is a kambodzsai ha­tár közelébe tevődtek át. S ez nagyon fi­gyelemre méltó. A saigoni amerikai parancsnokság szó­vivője beszámolt például arról, hogy Tay Ninh tartományi székhelytől 40 ki­lométerrel észak-nyugatra, a kambodzsai határtól mindössze öt kilométerre egy amerikai hadosztály folytatott 8 órás csatát a dél-vietnami szabadságharco­sokkal. Ebből a térségből egy nappal korábban még csak arról számoltak be, hogy dél-vietnami kormánycsapatok vet­ték fel a küzdelmet a partizánokkal. Az amerikai egységek bevetése a háború ún. vietnamizálásának korlátait mutatja, és ar­ra enged következtetni, hogy ebben az öve­zetben a szabadságharcosok alaposan megvetették a lábukat. A nyolcórás csa­tát a szóvivő „elkeseredettnek” minősí­tette, és beszámolt arról is, hogy erősítés­ként nehézpáncélosokat, tüzérséget, he­likoptereket és vadászbombázókat is be­vetett az amerikai parancsnokság. A határvidék egy másik pontján ame­rikai helikopterek önálló­ támadást haj­tottak végre. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. MÁRCIUS 28. Elhunyt Blaha Béla A Szakszervezetek Országos Tanácsának és a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének elnöksége mély fájdalommal közli, hogy Blaha Béla elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagja hosszas beteg­ség után március 27-én elhunyt. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége Blaha Béla elvtársat saját halottjának tekinti. Temetésére a szakszervezeti mozgalom vezetőiből és a harcostársakból bizottság alakult. A temetés időpontjáról később történik intézkedés. Szakszervezetek Országos Tanácsa Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége Új kormány Rómában Miniszterelnök: Mariano Rumor Külügyminiszter: Aldo Moro Másfél hónapig húzódó tárgyalá­sok után pénteken megalakult az új négypárti olasz kormány, ösz­­szetételét hivatalosan csak később hozzák nyilvánosságra, a francia hírügynökség azonban olyan érte­sülést közöl, hogy az idős szo­cialista politikus, Nem­i önkéntes visszalépésével megoldódott a leg­nehezebb személyi probléma, és a külügyminiszteri tárcát Aldo Moro kereszténydemokrata politikus kapja. (MTI) Fock Jenő fogadta Ivan Mihajlovot Fock Jenő, a kormány elnöke péntek délután fogadta Ivan Mi­­hajlov miniszterelnök-helyettest, a magyar—bolgár gazdasági és mű­szaki tudományos együttműködési bizottság IX. ülésszaka alkalmából hazánkban tartózkodó bolgár kor­mánydelegáció vezetőjét. A baráti eszmecserén jelen volt Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá Vaszil Bogdanov Bulgária budapesti nagykövete is. (MTI) Aláírták a magyar-bolgár együttműködési bizottság jegyzőkönyvét Apró Antal és Ivan Mihajlov mi­niszterelnökhelyettesek pénteken a Gundel étteremben aláírták a ma­gyar—bolgár gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizott­ság IX. ülésszakának jegyzőköny­vét. A március 25—27. közötti üléssza­kon a magyar, illetve a bolgár de­legációt a két miniszterelnök-he­lyettes vezette, s Apró Antal elnö­költ. A bizottság áttekintette a két ország közötti gazdasági kapcsola­tok fejlődését, megállapította, hogy a közös erőfeszítések nyomán telje­sítették az előző ülésszak határoza­tait. A bizottság munkacsoportjai­ több szakosítási, kooperációs és köl­csönös szállítási javaslatot dolgoz­tak ki a gépipar, a kohászat és a vegyipar területére, ami hozzájá­rult a két ország közötti áruforga­lom bővüléséhez. A forgalom 1969-ben 10 százalék­kal volt magasabb, mint 1968-ban, az 1970. évi külkereskedelmi meg­állapodás újabb 16 százalékos növe­kedést irányoz elő. A forgalom struktúrája is állandóan javul. A gépipari termékek részaránya az áruforgalomban növekszik és 1969- ben elérte annak 54 százalékát. A bizottság megállapította, hogy a két ország tervező szervei az 1971—75. évi tervek egyeztetése so­rán számos fontos kérdést megtár­gyaltak és kidolgozták az együtt­működés továbbfejlesztésének fő irányait. Ezzel meg kívánják terem­teni a magyar és a bolgár népgaz­daság szélesebb integrációjának feltételeit. A bizottság határozata szerint a népgazdasági tervek egyeztetését 1970. első félévének végéig be kell fejezni. A bizottság megvizsgálta az INSZTRANSZMAS magyar—bolgár társaság munkáját, s megállapítot­ta, hogy az anyagmozgató berende­zések tervezésében és fejlesztésé­ben, a fővállalkozói tevékenységben bővül a vállalat tevékenysége. Az ülésszakon további intézkedéseket ajánlottak, amelyek segítségével a társaság más országok számára is fokozhatja szolgáltatásait. Az ülésszak az alkotó együttmű­ködés, a szívélyes barátság és az egyetértés szellemében folyt le. (MTI)

Next