Hajdú-Bihari Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

Borúlátó párizsi nyilatkozat után Az ENSZ főtitkára Teheránba érkezett Ghatbzadeh : „Nem biztos, hogy Khomeini fogadja” Provokáció a szovjet nagykövetség ellen A Biztonsági Tanács hatá­rozatára , amely lényegé­ben csak azt helyezi kilátás­ba, hogy a testület január 7- én újból összeül az Irán el­leni szankciók megvitatásá­ra, ha addigra nem járna eredménnyel Waldheim fő­titkár teheráni közvetíté­se­­, 1r ország szavazott. A szavazástól tartózkodott a Szovjetunió, Csehszlovákia, Kuvait ás Banglades. A Biztonsági Tanács vitá­jában a résztvevők többsége hangsúlyozta, hogy békés úton kell megoldani a prob­lémákat. Kuvait ENSZ-képviselője fellépett az Egyesült Álla­mok kísérlete ellen, hogy a Biztonsági Tanácsot „Irán megbüntetésére” használja fel. Banglades állandó ENSZ-képviselője is ellenez­te a békés rendezési kísérle­teket megnehezítő akciókat. Oleg Trojanovszkij szovjet nagykövet megállapította: a Szovjetunió elismeri a tehe­ráni amerikai nagykövetség alkalmazottainak túszként tartásából fakadó problémák meglétét, ezzel együtt szük­ségesnek tartja leszögezni: indokolatlanok azok az állí­tások, amelyek szerint Irán tevékenysége veszélyezteti a nemzetközi békét és bizton­ságot. Szankciók vagy valami­lyen fizikai rendszabályok alkalmazása Iránnal kap­csolatban csak élezné a helyzetet és veszélyeztetné a békét — mondotta Troja­­novskij. — A Szovjetunió amel­ett száll síkra, hogy az Egyesült Államok és Irán közötti nézeteltérések mind­két fél számára rendeződje­nek. Ez mérsékletet és hi­degvért követel. Meggyőződésünk — mon­dotta a szovjet képviselő —, hogy nemcsak szükséges, ha­nem lehetséges is a problé­ma békés megoldása. Waldheim ENSZ-főtitkár útban, Teherán felé a hétfő éjszakát Párizsban töltöt­te. A francia fővárosban meglehetősen borúlátóan nyilatkozott küldetésének ki­látásairól. Ghatbzadeh iráni külügy­miniszter újságíróknak úgy nyilatkozott, nem biztos, hogy Khomeini ajatollah fo­gadja az ENSZ főtitkárát. Az amerikai nagykövetséget megszállva tartó diákok Waldheimhez­ intézett üze­netükben megerősítették: a túszok szabadon bocsátására csak a sah kiadatása ellené­ben fog sor kerülni. Teherán: Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek­ Szer­vezetének főtitkára kedden délben Teheránba érkezett. Az ENSZ főtitkárát a tehe­ráni repülőtéren Ghatbzadeh iráni külügyminiszter fogad­ta. Kedden huligánok egy csoportja provokációt hajtott végre a Szovjetunió teherá­ni nagykövetsége ellen. A csoport behatolt a nagykö­vetség területére, de a diplo­máciai képviseletet őrző iszlám forradalmi gárdisták eltávolították őket onnan. A huligánok nem voltak haj­landók közölni nemzetiségü­ket. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség jelentése meg­állapítja, feltételezhető, hogy a csoport tagjai köz­ött Afga­nisztánból szökött, az afgán forradalommal szemben el­lenséges személyek is vol­tak. Szerdán délelőtt megtar­totta első tanácskozását Sza­­degh Ghatbzadeh iráni kül­ügyminiszter és a közvetítői feladattal Iránban tartózko­dó Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár. A megbeszélés rész­leteiről semmit sem közöl­tek. Puja Frigyes előadása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak Politikai Akadémiáján szerdán Puja Frigyes külügy­miniszter tartott előadást „Az enyhülési folyamat jel­lemzői és perspektívái” cím­mel. Az előadáson megjelente­ket, a párt vezető propagan­distáit, gazdasági, politikai, társadalmi életünk képvise­lőit Berecz János, a KB kül­ügyi osztályának vezetője kö­szöntötte. Az előadás anyagát a Kos­suth Könyvkiadó megjelen­teti. (MTI) n Carter újévi üzenete Az 1980-as év az Egyesült Államok számára „jó évti­zed” lesz — állította Carter amerikai elnök az ABC ame­rikai tv-társaság által kedden éjfélkor sugárzott újévi üze­netében. Ebben az időszak­ban — hangoztatta — az Egyesült Államok „gazdasá­gilag, politikailag és kato­nailag”, sőt „morális és eti­kai” téren is erősödni fog. Az amerikai elnök újévi üzenete további részében azt kívánta, hogy az amerikai nép a jövőben legyen „egy­ségesebb”, az amerikaiak vi­seltessenek nagyobb bizalom­mal és tisztelettel kormányuk iránt. Ennek alapja az — bi­zonygatta —, hogy a kor­mány megmondja az ameri­kai népnek az igazságot és nem hallgatja el a vitatott kérdéseket sem. Új portugál vezetés Francisco Sa Carneiro, az új portugál miniszterelnök ismertette kormánya névso­rát. A decemberi választáso­kon győztes jobboldali párt­koalíciót képviselő kabinet a kormányfővel együtt 15 tagú. A miniszterelnök szociálde­mokrata pártja a kormány­fői poszt mellett még nyolc­­miniszteri tárcát kapott. A koalíció másik pártját, a De­mokratikus Centrum Pártot (CDS) öt miniszter képviseli a kabinetben. A CDS vezető­je a 38 éves Diego Freitas do Amaral miniszterelnök­helyettes és külügyminiszter. Egy független tagja is van a kormánynak. A jobboldali kabinet hatfős többségre szá­míthat a nemzetgyűlésben. Mun­­ásgyűlésekkel kezdődött az új év Szerdán, az új év első munkanapján a reggeli mű­szakot sokhelyütt munkás­gyűlések vezették be, ahol a vállalati vezetők az új év legfőbb feladatait ismertet­ték, körvonalazták, hogy milyen módszerekkel tehet­nek eleget a korábbiaknál magasabb követelmények­nek. AZ IKARUSBAN az év egyik alapvető feladata, hogy előkészítsék az autóbu­szok típusváltását — mon­dotta Toldi József vezérigaz­gató. Csak akkor számíthat­nak továbbra is élénk keres­letre, ha a típusok korszerű­sítése lépést tart az igények­kel. A CSEPEL AUTÓGYÁR munkásgyűlésén Novák Béla vezérigazgató egyebek kö­zött éppen azokról a felada­tokról szólt, amelyekkel az Ikarus igényeit jobban ki tudják elégíteni. Itt készül majd az idén a több mintt 11 ezer autóbusz-padlóváz, s növelik a korszerű sebesség­váltók gyártását is. A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK idei fontos esemé­nye lesz az acélmű konver­ter üzemének átadása, amely lehetővé teszi, hogy a válla­lat az idén már egymillió­ha­rmincezer tonna, vagyis rekordmennyiségű acélt bo­csásson ki s a minőséget is tovább javítsa — mondotta az évnyitó műszaki-gazdasá­gi konferencián Herendi Re­zső vezérigazgató-helyettes. A SALGÓTARJÁNI KO­HÁSZATI ÜZEMEK, amely tavaly ugyancsak lényegesen túlteljesítette exporttervét, az idén számottevően tovább fokozza exportját és 22 mil­lió dollár bevételhez segíti az országot. Nem mindegy azonban, hogy mennyi árut kell adniuk ennyi devizáért, a dolgozók bére is nagymér­tékben múlik azon, hogy mennyire tudják növelni termékeik értékét, csökken­teni a költségeket — mon­dotta Ürmössy László vezér­igazgató a gyári tanácskozá­son. Különösen az anyag- és energiagazdálkodás racio­­n­izálása, továbbá a mun­ka- és üzemszervezés kor­szerűsítése kínál jó lehető­ségeket. A béreket is a ko­rábbinál sokkal ösztönzőbb módon akarják fölhasználni. Emelésre csak az számíthat, aki munkájával többet nyújt. A VIDEOTON dolgozóit arról tájékoztatta Papp Ist­ván vezérigazgató, hogy ter­mékeiknek az idén már 70 százalékát expor­tálják, amelynek gazdaságosságát főként műszaki-technikai fejlesztéssel fokozzák. Fel­hívta a figyelmet az ésszerű anyagtakarékosságra is. A SOMOGY MEGYEI ER­DŐ- ÉS FAFELDOLG­OZÓ GAZDASÁG mintegy 5 ezer dolgozójának Takács László igazgató elmondotta, hogy az idén 570 ezer köbméter fa­anyagot kell kitermelniük, s még szakszerűbb munkával el kell érni, hogy legalább 5 ezer köbméterrel növeljék az értékes ipari faanyag mennyiségét. A jó minőségű ipari fából az eddiginél na­gyobb mennyiséget vár egye­bek között a barcsi panel­­parkettagyár, amely az idén 400 ezer négyzetméternyi parkettát készít. (MTI) HAJDÚ-BIHARI NAPI.O — 1940. JANUÁR 3. Elhunyt Nenni Hétfőn éjjel szívroham kö­vetkeztében elhunyt Pietro Nenni nemzetközi Lenin-bé­­kedíjas olasz politikus. Nyolc­vannyolc éves volt. Hatvan évig vezette az Olasz Szocialista Pártot, s pártelnöki tisztéről 1969-ben mondott le. A 30-as években részt vett a spanyol polgár­­háborúban, tevékenykedett az Avanti főszerkesztőjeként az Antifasiszta Koncentráció titkáraként, a Szocialista In­­ternacionálé vb-tagjaként, a Nemzeti Felszabadítási Bi­zottság tagjaként. 1945-től 1947-ig miniszterelnök-he­lyettes, tárca nélküli minisz­ter, illetve külügyminiszter. 1963-ban miniszterelnök-he­lyettes, 1968—69-ben külügy­miniszter. Nemzetközi Lenin­­békedíjjal 1951-ben tüntették ki. Kuba vagy Kolumbia 7 Hétfőn sem tudott megál­lapodni az ENSZ közgyűlése abban, hogy 1980—1981-ben ki legyen a Biztonsági Ta­nács 15. tagja, Kuba vagy Kolumbia. A 148. szavazási fordulóban Kuba 78, Kolum­bia pedig 61 szavazatot ka­pott, vagyis a két latin-ame­rikai ország egyike sem sze­rezte meg a szükséges két­harmados többséget (93 sza­vazat). A közgyűlés — elnö­kének javaslatára — úgy hatá­­r­­ozott, hogy január 4-én, s ha szükséges, január 7-én is is­­­­mét összeül. Egy rágalomhadjárat háttere A legújabb hírek szerint Afganisztánban visszatér rendes kerékvágásba az élet, de a nemzetközi porond nyugati rágalmaktól hangos. Az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lapja, a Washington Post olyan címet ad egyik „elemző” cikkének, amely önmagában is jól ér­zékelteti, mire igyekszik felhasználni az afganisztáni fejleményeket az amerikai vezetés. A cím így hangzik: „Az enyhülés halott...” az afgán helyzetre való nyugati — elsősorban persze amerikai — reagálás félreérthetet­lenül beleillik abba a szovjetellenes kampányba, amely­nek célja nem utolsósorban belpolitikai természetű: hidegháborús hisztéria felkorbácsolásával próbál „nem­zeti egységet” teremteni és ennek nyomán a hivatalban levő apparátus számára szavazatokat szerezni. Mi az igazság Afganisztán körül? Ez a stratégiailag fontos helyen levő ország a földkerekség egyik legel­maradottabb állama volt: nyomor, tudatlanság, teljes kiszolgáltatottság jutott osztályrészül a népnek és a társadalom szerkezete szinte középkori szinten konzer­válódott. Az utóbbi években azonban sokasodtak annak jelei, hogy a magas hegyek sem zárhatják el légmen­tesen Afganisztánt a világ változásaitól. Itt is megszü­lettek azok az erők, amelyek az immár másfél évtizede megalakult forradalmi párt vezetésével győzelemre akarták — és tudták — vinni az új életért vívott küz­delmet. Diadalmaskodott az áprilisi forradalom és az afgán nép Taraki elnök vezetésével megindult az új élet útján. A belső ellenforradalmi és a külső reakciós erők azon­ban nem nyugodtak bele pozícióik elvesztésébe. Fő cél­juk az új rendszer lejáratása, katonai, gazdasági és po­litikai meggyengítése volt. Egyre növekvő mértékben folytatták fegyveres beavatkozásaikat és provokációi­kat. Kívülről, lényegében az Egyesült Államok imperia­lista köreinek, a kínai és pakisztáni vezetők támogatá­sával. A reakció népellenes törekvései megvalósításához politikájával Hafizullah Amin államfő is hozzájárult. Amin szeptemberben puccsal buktatta meg Taraki ha­ladó rendszerét, a törvényesség durva megsértésével és visszaéléseivel befeketítette az áprilisi forradalom esz­ményképeit. Ilyen helyzetben, a szovjet—afgán szerződés és az ENSZ-alapokmány megfelelő cikkelye alapján fordul­tak segítségért a szomszédos Szovjetunióhoz a hazájuk érdekeit valóban szívükön viselő afgán erők — és a se­gítség nem is maradt el. „Országunk — írja a Pravda — nem titkolta: nem engedi meg, hogy Afganisztánt a Szovjetunió déli határán imperialista agresszió előkészí­tésének ugródeszkájává változtassák.” Ez az állásfogla­lás különösen azoknak a híreknek a fényében tűnik indokoltnak, amelyek szerint az Egyesült Államok fo­kozza fegyverszállításait Pakisztánba. Harmat Endre Imperialista beavatkozás, szovjet segítség az afgán kormány nyilatkozata Az afgán kormány hétfőn Kabulban nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatja, hogy az országnak nyújtott szovjet katonai segítség szükségessége abban a pilla­natban megszűnik, amint vé­get érnek a külföldről indí­tott fegyveres beavatkozások és provokációk. A kormánynyilatkozat Pa­kisztánt jelöli meg, mint a demokratikus Afganisztán ellen irányuló amerikai fegy­veres felforgató akciók ki­indulópontját. Az új afgán kormány nyi­latkozatában megbélyegzi az imperializmus és a nemzet­közi reakció rágalomhadjá­ratát, amelyet a bátran har­coló afgán nép ellen kezdett. E kampány ürügyéül az szol­gál — mutat rá —, hogy az afgán kormány az 1978. de­cember 5-én aláírt afgán­­szovjet szerződés alapján se­gítségért fordult a Szovjet­unióhoz. A szerződés lehető­vé teszi, hogy a Szovjetunió hathatós politikai, erkölcsi, gazdasági és katonai segítsé­get nyújtson Afganisztánnak, és a kormány ilyen irányú kérésének eleget is tett. „Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya ismé­telten határozottan kijelen­ti, hogy a segítségkérésre azért volt szükség, mert az afgán nép külső ellenségei, az imperializmus növekvő méretekben folytatták fegy­veres beavatkozásaikat és provokációikat, fenyegették forradalmunk vívmányait. Ha az ellenség büntetlenül cselekedhetett volna, az af­gán népre tömeges megtorlá­sok, az iszlám vallás és a nemzeti hagyományok meg­­gyalázása vártak volna” — hangoztatja a nyilatkozat, amely az afgán nép legfőbb ellenségének és a kampány kezdeményezőjének az Egye­sült Államokat nevezi. „Az Egyesült Államok az áprili­si forradalom óta ellenséges magatartást tanúsít népünk iránt, s most arra törekszik, hogy elterelje a világközvé­lemény figyelmét Irán elleni agresszív szándékairól” — mutat rá a kabuli nyilatko­zat. Az afgán kormány bírálja Carter amerikai elnököt, mert támogatta Amint, aki „visszaélt a hatalommal, ösz­­szeesküvéssel döntötte meg Nur Mohammed Tarakit, a forradalom vezetőjét, és vé­res diktatúrát vezetett be Afganisztánban.” „Az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság kormá­nya nem fogja megengedni senkinek, hogy elvitassa az afgán népnek azt az elidege­níthetetlen jogát, hogy min­den rendelkezésre álló esz­közzel megvédhesse az ápri­lisi forradalom vívmányait, az ország területi épségét és nemzeti függetlenségét” — szögezi le a nyilatkozat. Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság új vezetője távirat­ban mondott köszönetet Leonyid Brezsnyevnek és a Szovjetunió más vezetőinek üdvözletükért, amelyet az afgán állami és pártszervek élére történt megválasztása alkalmából küldtek neki. Bakrak Karmai táviratában meggyőződésének ad hangot, hogy a Szovjetunió testvéri segítségével és változatlan együttműködésével az afgán nép úrrá lesz minden nehéz­ségen. Azt a mintegy harminc af­gán diákot, akik szerdán dél­előtt megtámadták és elfog­lalták Afganisztán bonni nagykövetségét, a nyugat­német rendőrség eltávolítot­ta az épületből és őrizetbe vette, a rendőrség szóvivője később bejelentette, hogy igazoltatásuk után szabad­lábra helyezték őket. Megkezdődött a népszámlálás Negyvennégyezer számláló­­biztos szerdán megkezdte munkáját, hogy valamennyi háztartást felkeresve össze­írja a lakosság, valamennyi lakás és magánüdülő adatait. Hazánkban a felszabadulás óta 4. alkalommal tartanak általános népszámlálást, amely képet ad a lakosság összetételéről, iskolai vég­zettségéről, szakmai megosz­lásáról, lakásviszonyairól, szociális helyzetéről és sok egyébről, ami a távlati ter­vezéshez is jó alapokat nyújt. A statisztika pontos adatokat szolgáltat például arról, hogy mennyi a csecsemő, az óvo­dás és iskolás korú gyermek, vagyis milyen mértékben kell fejleszteni a gyermek­­intézmények hálózatát, a szakképzettségből következ­tetni lehet az egyes szakmák munkaerő-tartalékaira, a szakmunkásképzés tovább­fejlesztésének irányaira, fel­mérhető, hogy a következő években hogyan alakul a nyugdíjasok száma, a szol­gáltató kisipar körülbelül hány olyan nyugdíjasra szá­míthat, aki nyugdíja mel­lett különböző szakmákban tovább akar dolgozni. A la­kásadatokból fel lehet mérni a várható lakásigényeket, a korszerűsítés szükségességét, és ennek alapján irányítani lehet az építőanyag-terme­lést, ki lehet dolgozni a kom­munális hálózat fejlesztésé­nek terveit stb. Mindenütt a január 1-i 0 órai helyzetet veszik alapul. Tehát összeírnak mindenkit, aki 1979. december 31-én 24 órakor életben volt, így azt is, aki január 1-én vagy ezt követően meghalt. De nem ír­ják össze azokat, akik január 1-én 0 órát követően szület­tek. Mindenkit összeírnak, aki január 1-én 0 órakor akár állandó, akár ideiglenes beje­lentővel a lakásban lakott vagy akár bejelentés nélkül huzamosabb ideje ugyancsak ott lakik, függetlenül attól, hogy az összeírás eszmei idő­pontjában a lakásban tartóz­kodott-e vagy sem. Lesznek tehát olyanok, akiket állandó és ideiglenes lakóhelyükön is összeírnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összesített statisztikában ugyanaz a sze­mély kétszer is szerepel, mert ilyen esetekben mindkét he­lyen ellenőrző lapot állíta­nak ki és ezeket egyeztetik. Az összeíró biztosok vala­mennyi háztartást felkeresik, ennek időpontjáról előre érte­sítik a lakókat. Ha valame­lyik családot nem találják otthon, értesítést hagynak arról, hogy mikor jönnek új­ra, de célszerű, ha az általá­ban távol levő lakók tudatják a számlálóbiztossal, hogy mikor találják őket otthon. Természetesen nem szüksé­ges a család valamennyi tagjának otthon lenni az ösz­­szeíráskor, fontos azonban, hogy a családnak az a tagja, aki az adatokat bemondja, erre alaposan készüljön fel, hogy ismertetni tudja a ház­tartás valamennyi lakójának adatait, beleértve az iskolai végzettséget és a személyi igazolványba beragasztott személyi számokat is. Célsze­rű ezért a legfontosabb ada­tokat előre feljegyezni. Valamennyi személytől megkérdezik, hogy rendelkez­nek-e üdülővel vagy üdülőte­lekkel. Akiknek van ilyen, azoktól az adatokat felveszik. Ezzel az eljárással kiküszö­bölhető, hogy az üdülőket tényleges helyükön össze kelljen írni. A népszámlálás hivatalo­san január 15-ig tart, a munkával azonban előbb sze­retnének végezni, hogy a számlálóbiztosok — akiknek nagy része pedagógus — mi­előbb visszatérhessenek szak­mai munkájukhoz. Ezért kérik a lakosságot, hogy a jelzett időpontokban minden háztartásban tartózkodjék otthon valaki, a látogatásokat lehetőleg ne kelljen megis­mételni. (MTI)

Next