Hajdú-Bihari Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-14 / 190. szám
A debreceni Hunyadi Tsz lucernával és ólomszalmával segíti a károsult gazdaságokat A IX. Kongresszus Szocialista Brigád felhívása Az elmúlt hónapok rendkívüli időjárása megyénk számos termelőszövetkezetében is súlyos károkat okozott. A debreceni Hunyadi Termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetősége ezért úgy határozott, hogy az üzem erejéhez mérten részt vállal a bajba jutott társszövetkezetek gondjainak enyhítésében. A kialakult helyzetet ismerve a gazdaság elsősorban szálas és abraktakarmány, valamint ólomszalma felajánlásával szándékozik eleget tenni a kölcsönös segítés szövetkezeti elvének. A termelőszövetkezet IX. Kongresszus Szocialista Brigádja társadalmi munkaakcióval is hozzájárul a közös gazdaság részéről történt felajánláshoz. A brigád tagjai vállalták, hogy a téesz által biztosított területen társadalmi munkában végzik el a megsegítésre szánt lucerna és alomszalma betakarítását, illetve a szénakészítés munkáit. A IX. Kongresszus Szocialista Brigád egyben felhívja a megye valamennyi — segítségnyújtásra képes — szocialista brigádját, hogy felajánlásaikkal, társadalmi munka vállalásával csatlakozzanak a súlyos károkat szenvedett szövetkezeteket segítő akcióhoz. Az eső sem rontott a belvízhelyzeten A tegnapi esőzések sem okoztak fennakadást az ár- és belvíz elleni munkálatokban. A Berettyó és a halaspusztai szükségtározó vízszintkülönbsége 9 centiméterre csökkent, a másodpercenkénti 14,3 köbméteres vízátfolyás következtében. A megye területén 436-an vettek részt a munkálatokban. A változó mennyiségben lehullott csapadék nem növelte a belvíz által elárasztott területet sem, amely 8150 hektár jelenleg. Ebből 3050 hektár a vetésterület. Az elmúlt 24 óra alatt 13 szivattyútelep másodpercenként 32,8 és 30 hordozható szivattyú 8,8 köbméteres teljesítménnyel dolgozott. A megyében levő szükségtározókban jelenleg még több mint nyolcmillió köbméter víz található, ami a belvízhelyzet várható javulása esetén tovább csökken. Tóth Máté, az egyeki Petőfi Termelőszövetkezet elnöke oly könnyedén tudja kezét az elfekvő búzát felemelve a nedves, sötét színű földbe mélyeszteni, akárha vízbe nyúlna. Kesernyés arckifejezéssel mutatja a maroknyi földet: sár ez, sajnos, nem talaj. S keze nyomán a kis gödörből gyöngyözik fel a víz. Milyen gépet küldjék erre a földre, hogy learassa a búzát? — kérdezi csak úgy önmagától, majd hirtelen azt mutatja, micsoda termés lett volna ezen a táblán, a földön fekvő jó búzából, amely most úgy fest itt a hatalmas táblán, mintha csak a tenger hullámait merevítette volna ki. S közben mégis aratnak az egyedi emberek. Mert aratni kell, ott van a termés a földön. Tóth Máté szerint a területnek körülbelül 70—80 százalékát már learatták, igaz, hogy éppen egy hónapja kezdtek a munkához, amitjó esetben a saját gépeikkel kényelmesen learattak volna 14—15 munkanap alatt. Csakhogy e hosszúra nyúlt aratás alatt inkább csak félnapokat arattak — ha arattak —, mintsem egészet. Kivéve az utóbbi napokat. A hátralevő mennyiség learatása jelenti talán a legnagyobb nehézséget, így mondják ezen a környéken máshol is. Tiszacsegén a községi tanács elnöke, Zeke Tibor naprakészen ismeri a község termelőszövetkezetének aratási helyzetét. Az 1510 hektár aratnivalóból a mai napig több mint ezer hektáron végeztek az aratással. Hogy milyen jó termés volt a tiszacsegei határban, azt az is jelzi, hogy a nehézségek és kétségkívül meglevő veszteségek ellenére az eddig mért átlagtermés jóval felül van a 40 mázsán, s a tervezetten is. Tehát a tervet a szövetkezet még így is teljesíti. Csakhogy milyen áron? S a most következő időszak jelenti az igazi próbatételt itt is. A szövetkezet még hátralevő aratnivalója kb. 500 hektár, ebből 340 hektár vízben áll. Ami nem áll vízben, ott is roppant nehéz a munka. Trungel István biztonságban van, hiszen a lánctalpas kombájn el nem süllyed, az bizonyos. Viszont óva int, hogy gyalogosan belépjek az ő birodalmába: innen a fordulótól, ahol a szemszállító jármű áll, bemenni biztos nem tudok pár métert sem — mondja. S bár hitetlenkedve nézek rá, pillanatokmúlva rájövök: ingoványon járok, amely valaha búzaföld volt ... Ifjú Gyenes Gábor is lánctalpas traktoron dolgozik. ő viszi ki innen a megbízhatóbb talajú részekre a pótkocsit, ha megtelt, hogy ott meg átadja Jambricska Sándornak, aki már gumikerekes járművel is boldogul. S nem jobb a helyzet Újszentmargitán, Polgáron, Tiszagyulaházán sem. Néhol a Tisza magas állásának közelsége, máshol meg az e vidéken is rekord mennyiségben hullott eső miatt vizes a föld, nehéz a munka. A nehézségek árán learatott termést szárítóba kell vinni, s ennek kapacitása is befolyásolja az aratás ütemét. Nagy segítséget jelentenek az új lánctalpas kombájnok, amelyeket kedvezményes áron vásároltak a szövetkezetek. A gondot tetézi, hogy a rendkívüli igénybevétel miatt a gépek sokszor hibásodnak, az alkatrészek iránti igény a sokszorosára növekedett. Különösen az ékszíjak válnak gyorsan használhatatlanokká, néha csupán pár perces munkát képesek végezni, máris cserélni kell. Az alkatrészek beszerzése pedig újra csak nagy gond, sok-sok utánajárást igényel. Már-már félve kérdezem az aratóktól, hogy ha az időjárás olyan lenne, mikorra végeznének az aratással... S a válasz is óvatos, önkéntelenül egy eget kémlelő mozdulat közepette, hogy akkor egy hét... vagy nem sokkal több. Mondták kedden délelőtt, s szerdán újabb esők áztatták megyénket. Hát ez a másik arca a szép tiszai tájnak. Azt mondták az itteni emberek, hogy az 1970-es év sem volt nehezebb a mostaninál. De azért azt is mondják: akkor is learattunk, most is ezt tesszük. Mert olyan nehézség nem lehet, amit az emberek összefogása, okos munkája ne tudna legyűrni... B. L. * NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT % Vízben, sárban aratnak A Tisza menti tájék ma is megkapóan szép, sok fájával, sorával, dús növényzetével. De van ennek a tájnak másféle ora is: földön fekvő búza, vizet csillogtató szántóföldek képerül az erre járó szeme elé. S ez sajnos nem a táj szépségét fokozza. Ellenkezőleg: élszorító, kedvet szegő látvány. S nagy nehézséget jelent az dolgozó tsz-tagoknak. „Sár ez, nem talaj” Csak a lánctalpasok boldogulnak Szántóföldi tájkép Hajdú-bihari diákok öntöznek a Tiszazugban Az országban elsőnek szervezte meg az idén öntöző építőtábor jelleggel a diákok nyári foglalkoztatását a tíz Szolnok megyei termelőszövetkezet öntözéses gazdálkodását koordináló Tiszai Öntöző Gazdaságok Együttműködése. A KISZ KB, az Állami Ifjúsági Bizottság és a MÉM öntözési szolgálata által patronált tábor lakói július 19-e óta Hajdú-Bihar megyei fiatalok. A két utolsó turnusban összesen száznyolcvan Püspökladányban, Debrecenben és Hajdúböszörményben tanuló szakközépiskolás és szakmunkásképzős fiú segédkezik a tiszazugi téeszek öntözési munkálataiban. Jól jött a segítségük az árvízvédelem idején is: két nap alatt 18 ezer zsákot töltöttek meg homokkal a Közép-tiszai Vízügyi Igazgatóság részére. Felvételeink a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben örökítették meg az építőtáborosok munkáját, Temesközy Ferenc felv. *• VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxvm. évfolyam -| |||||| AMIKOR NEM KEIXINTENI 190. SZÁM oldal) (7. oldal) .