Hajdú-Bihari Napló, 1981. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-30 / 100. szám

Kitüntetések szakszervezeti munkáért Hagyomány immár, hogy május 1., a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe al­kalmából kitüntetik a szak­­szervezeti munkában élenjá­ró dolgozókat, tisztségvise­lőket. Idén is számos mun­kahelyen került sor ünnep­ségre, így a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Taná­csán, ahol hétfőn Szénás Sán­dor, az SZMT vezető titká­ra a Szakszervezeti Munká­ért kitüntetés arany fokoza­tát nyújtotta át Nagy János­nak, az SZMT osztályveze­tőjének, Némethy Sándor­nak, az SZMT munkavédelmi felügyelőjének, az ezüst fo­kozatot Sarkady Károlynak, az MGM igazgatóhelyettesé­nek és oklevelet Majorné Péli Katalinnak, a DIK dolgozójá­nak. A bensőséges ünnepségen köszöntötte a kitüntetetteket Kálmán Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője és további sikereket kívánt a szakszervezeti mozgalomban végzett munkájukhoz. A szakszervezetek megyei szék­házában tartott ünnepségen kívül több helyen vehették át szakszervezeti aktivisták a kitüntetés fokozatait, illetve elismerő okleveleket. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta megyénkben az emlí­tetteken kívül Kovács Pál (Baromfifeldolgozó Vállalat), Bányai Ferenc (Gabonafor­galmi Vállalat), Madár Jó­­zsefné (Debreceni Konzerv­gyár), Balogh János (Hajdú- Bihar megyei Tejipari Válla­lat), Rák István (Debreceni Közúti Építő Vállalat), Veres Gábor (Ybl Miklós Főiskola), Pataki József (Hőszolgáltató Vállalat), Éri János (Textil­­feldolgozó Vállalat), Pellei Lajosné (Derecske, ÁFÉSZ), Kiss József (Komádi, ÁFÉSZ), Kántor Sándor (Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat), Hajdú Zoltánná (Vámospércs, ÁFÉSZ), Makai László nyug­díjas, Sándor Gyuláné (AG­­ROKER), Szűcs József (Haj­dúnánási Állami Gazdaság), dr. Csetus István nyugdíjas, Magyar Balázsné (Püspökla­dány­ Rendelőintézet), Rozin­­ka János (Postaigazgatóság), Fekete Sándor nyugdíjas, Ko­mádi Lajos (Hajdúszoboszló), Molnár Gyula (MGM), Szilá­gyi Dánielné (HIM), Kasza Bálint (MEDICOR), Márton József (Hajdúszoboszló, isko­la), Harangi Jánosné (Dolgo­zók Általános Iskolája). A kitüntetés ezüst fokoza­­tát kapta Gavallér Pál (Haj­dú-Bihar megyei Sütőipari Vállalat), Zagyva Józsefné (Hajdú-Bihar megyei Sütő­ipari Vállalat), Szenes Barná­­né (KPM Közúti Igazgató­ság), Császi Gáborné (Ház­gyár), Kiss Jánosné (Textil­­feldolgozó Vállalat), Pántya Miklósné (Építőipari Szövet­kezet), Tirpák Sándor (Be­rettyóújfalu, ÁFÉSZ), Varga László (Földhivatal), Valutik Sándorné (ÉPVDSZ), Kiss Zoltán (Püspökladány, ÁFÉSZ), Falucskai Ferenc (Állattenyésztési Felügyelő­ség), Szabó Zoltán (TIVI­­ZIG), Szegedi Péter (Horto­bágyi Állami Gazdaság), Nagy Zoltán (DOTE), Kiri­­polszki István (KÖJÁL), dr. Gyetván István (Berettyóúj­falui Kórház), Nagy Gézáné (Postaigazgatóság), Katona Ignác (Pályafenntartási Fő­nökség), Kovács Kálmán (MÁV BFF), Király László (MÁV-állomás), Nagy Árpád­­né (MGM), Tóth Ferenc (HIM), dr. Rákosi Miklós (KLTE), Daróczi Gyuláné (Berettyóújfalu, Általános Is­kola). * A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa oklevelet is ado­mányozott a megyében ösz­­szesen 138 dolgozónak. Szondi Sándor átnyújtja az elismerést Némethy Sán­dornak Csapatzászló adományozási ünnepség Orosházán Orosházán, a városi műve­lődési központ előtti téren áp­rilis 27-én, hétfőn délután ünnepségen vehette át az Orosházi Határőr­kerület személyi állománya a Mező­­hegyesi Mezőgazdasági Kom­binát által adományozott csapatzászlót. A felsorakozott határőrök és parancsnokaik elsőként Tóth Imre vezérőrnagyot, a Belügyminisztérium Kollé­giumának tagját, a Határőr­ség országos parancsnokát köszöntötték, majd a Him­nusz hangjait követően Bana Ferenc alezredes üdvözölte a megjelenteket, az elnökség tagjait, a Csongrád és a Bé­kés megyei pártbizottság­ képviselőit, Kovács Istvánt, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának osz­tályvezetőjét, Szórádi Sán­dort, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkárát, a társ fegyveres erők és testületek meghívott vendégeit. Az üdvözlő szavak után Czakó János alezredes felol­vasta a belügyminiszter csa­patzászló adományozással kapcsolatos parancsát. Ezután Supala Pál, a Me­­zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója ünnepi beszéd kíséretében átadta a csapatzászlót dr. Csentes Mihály ezredesnek, a határőrkerület parancsno­kának. A vezérigazgató az ünnepi alkalom kapcsán hangsú­lyozta, hogy az átadott csa­patzászló a fegyveres erők és a dolgozó nép összefogását szimbolizálja. A mezőgazda­­sági kombinát a határőrkerü­let létrehozásától kezdődően jó kapcsolatot tart fenn az ország keleti határának egy részét védő határőrökkel. A kombinát jogelődje, az 1785- ben alapított Ménes-birtok, az ország elsőként létrehozott mezőgazdasági nagyüzeme volt. Jelenleg húszezer hek­táros területen gazdálkod­nak, 3600 dolgozóval. Tavalyi nyereségük elérte a 18 millió forintot. Legjövedelmezőbb termelési ágazatuk a cukor­­gyártás, lóállományuk is fi­gyelemreméltó. A kombinát dolgozó kollektíváját nemré­giben Kiváló Határőr jel­vénnyel tüntették ki, hiszen az üzemben többen is telje­sítenek önkéntes határőri szolgálatot. Dr. Csentes Mihály válasz­beszédében köszönetét fejez­te ki a zászlóadományozás al­kalmából, majd a határőrke­rület területén tevékenykedő önkéntes határőri csoportok fontos szolgálatáról szólt. El­ismeréssel beszélt a 79 cso­portba tömörülő 834 önkéntes határőr segítő munkájáról. Ezt követően a zászlóra szalagot kötött a belügymi­niszter nevében Tóth Imre vezérőrnagy, a Határőrség országos parancsnoka képvi­seletében Kun István ezredes. Szalagot kötött még a csapat­­zászlóra a többi között Ko­vács István, az MSZMP Haj­dú-Bihar megyei Bizottságá­nak osztályvezetője és Szórá­di Sándor, a KISZ Hajdú-Bi­har megyei Bizottságának el­ső titkára. Az ünnepség további részé­ben Tóth Imre vezérőrnagy méltatta az esemény jelentő­ségét. A csapatzászlót dr. Csentes Mihály ezredes vette át a határőrkerület személyi állománya nevében (Fotó: Nagy Gábor) Hasznosítják tartalékaikat szíLLi­­s, hAztÁn­ IRODA, KÖTSZERGYÁRTÁS „Úgy szoktuk mondani, hogy a Debrecen környéki löszházhoz képest mi ezen a hideg, közötd­, mélyfekvésű réti talajon nem ga­zdálko­­dunk, hanem garázdálko­dunk” — így mondta ezt Horváth István, a görbeházi A görbeházi Béke Termelő­­szövetkezet 6800 hektár terü­leten gazdálkodik, melyből 2200 hektár rét és legelő. Főbb növényi kultúrái a bú­za, árpa, napraforgó és a ku­korica. Az elmúlt két évben meg­növekedett (energia, alkat­rész, növényvédő szer, mű­trágya) költségek az 1980. ja­nuár 1-ével bevezetett gazda­sági szabályozó rendszer és a kedvezőtlen csapadékos idő­járás (főleg az őszi betakarí­tás során, de már gond volt az aratásnál is) lényegesen megnövelte termékeik előál­lítási költségeit. Annak elle­nére, hogy az elmúlt évben jó termést takarítottak be bú­zából, a növénytermesztés mégis mindössze fél millió forint tiszta eredményt ho­zott. Ebben az évben még ne­hezebb helyzetben van a szö­vetkezet, ugyanis az elmúlt őszön a tervezett 1500 hektár területből mindössze 500 hek­táron tudták elvenni a bú­zát. — Felidézni sem jó — mondta az elnökhelyettes — mintegy ezer hektár felület vízben állt. Semmiféle talaj­munkát nem tudtunk elvégez­ni. A betakarítás során pedig a nagygépek a mélyfekvésű talajon derékig érő kerék­nyomokat hagytak. Ezt most tavasszal éreztük legjobban, nagyon megsínylette a föld. A búza helyett ez év tava­szán 451 hektár tavaszi ár­pát, 612 hektár zabot vetet­tek. Ez ugyan eredményében nem pótolja a búzát, de men­tik, ami menthető. Föld par­lagon nem maradhat. Az eredménykiesés csökkentésé­re még a napraforgó vetéste­rületét is megnövelték. A termelőszövetkezet 2200 hektáros legelőterülete isme­retében az állattenyésztés „virágzó” voltát feltételezhet­nénk. De nincs. Állattenyész­tésben csupán juhtartással foglalkoznak. Mind a sertés, mind a szarvasmarha-ágaza­tot felszámolták, mindkét ágazat ráfizetéssel működött. Az elmúlt évben azonban a juhtartás sem volt nyeresé­ges. Az okai? Járványos megbetegedés, a felhígult, Béke Termelőszövetkezet ál­talános elnökhelyettese. S hogy ez az önironikus ízű, „tetszetős” szójáték volt be­szélgetésünk kulcsmondata a tőle kapott további informá­ciók bizonyítják: minőségileg gyenge állo­mány, amellett takarmányo­zási és férőhelygondokkal is küzdöttek. A cél mindenképpen az len­ne, hogy gazdaságossá tegyék az ágazat termelését. Az el­múlt évben ezt segítette elő a (13 millió forintos beruházás­sal épült) 3600 férőhelyes juhtelep, és az állomány mi­nőségi feljavítását is elkezd­ték. A görbeházi Béke Termelő­­szövetkezet alaptevékenysége tehát aligha fizeti ki önma­gát. Ezen a talajon nincsen nö­vény, ami „díszük”, ami ős­honos — mondja Horváth István. — Próbálkoztunk mi már ezzel is, azzal is. Telepí­tettünk szőlőt, ribizát, de ké­sőbb örültünk, hogy kiszánt­hattuk, olyan hatalmas költ­séggel tudtuk csak megmű­velni. Meliorációra volna szükség ezen a területen, hi­szen az erős kötött talajon még a gépek is gyorsabban elhasználódnak. A talajjaví­tás azonban egyelőre késik, állami támogatást nem kap­tunk, saját erőből pedig nem tudjuk előteremteni a 120 millió forint beruházási költ­séget. Még akkor sem, ha ezt tíz év alatt kellene. Újabb gondként jelentke­zik a termelőszövetkezetben, hogy 6800 hektáros területü­kön mindössze 356 az aktívan dolgozó tag. Nincs munka­erő, Leninváros ipari üzemei­nek közelsége mágnesként vonzza el Görbeházáról is az embereket. S mikor néhány évvel ezelőtt megpróbáltak bekapcsolódni a húsprogram­ba szarvasmarha-hizlalással, egyszerűen nem kaptak munkaerőt, főleg állatgondo­zókat. Mégis van eredmény A görbeházi Béke Terme­lőszövetkezet mégis eredmé­nyesen gazdálkodott. Nem kiemelkedő, nagy eredmé­nyekről ad számot az időköz­ben megérkezett Kovács And­rás főkönyvelő, ez azonban a korábban hallottak után meg­nyugtató. 1980-ban 79­­millió forint termelési értéket hoztak lét­re a termelőszövetkezetben, melyből a nyereség 5 millió 242 ezer forint volt. A nyereséget tehát egyéb melléküzemági tevékenység­gel realizálták. Meglevő (16 darab) teher­gépkocsijaikkal rendszeres szállítási tevékenységet foly­tatnak. Jó alkalmat biztosíta­nak ehhez a közeli ipari üze­mek, főleg a Tiszai Vegyi Kombinát. Az elmúlt évben 12 millió forint árbevételt ér­tek el, s az eredmény (nye­reség) 28 százalékos volt. A nagyüzemi állattenyész­tés, állattartás, mint tudjuk, gazdaságtalannak bizonyult A magas beruházási költsé­gek egyelőre új, modern tele­pek létrehozását nem is teszik lehetővé. Ami nem megy a nagyüzemben, termeljük meg a háztájiban — gondol­ták a termelőszövetkezet ve­zetői. És minden lehetséges módon segítették a lakosság háztáji gazdálkodását. Létre­hozták a háztáji irodát, ahol sertést, szarvasmarhát, bá­rányt, nyulat, tojást, tejet vá­sárolnak fel és szállítják to­vább. Ez a tevékenységük hétszázalékos haszonnal jár, s az egyén boldogulását s a népgazdaság hasznát is növe­li. Végül 1980-ban újabb lehe­tőségek után kutatva a buda­pesti RICO Kötszerművek hajdúböszörményi kirendelt­ségével kötöttek megállapo­dást. Bérmunkában kétszer, konkrétabban papírvatta gyártását vállalták. Az 1981. évre egyelőre hárommillió fo­rint termelési értéket tervez­nek, tevékenységükből húsz százalék fölötti eredményt (nyereséget) várnak. A köt­szergyártáshoz kapcsolódó újabb lehetőséget is kihasz­nálták, a budapesti Gyógy­áru-értékesítő Vállalattal kö­tött szerződés értelmében tárolási, szállítási feladatokat végeznek. Ezzel kihasználják meglevő épületeiket *** A görbeházi Béke Terme­lőszövetkezet kedvezőtlen adottságú. Az ok elsősorban a föld minősége, melynek át­lagos aranykorona értéke 10,6. Tartalékaikat, meglevő eszközeiket, épületeiket kell tehát úgy hasznosítaniuk, hogy kiegészítse­, gazdaságos­sá tegye gazdálkodásukat Tatár Éva Időjárás szabta vetésterv Hazai turizmus - hosszú hétvégeken Fokozatosan általánossá válik az ötnapos munkahét, minden szombat szabad lesz. A statisztika nyelvén ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 105 helyett évente 130 szabadnap­ja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgozó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnapos hétvége lehetőségeivel. Mi több: egyszerre egyéni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggazdasá­gosabban és lepihentetőbben töltse el ki-ki a hosszú hétvégéket. A heti programba jobban be lehet iktatni egy-egy utazást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra , vagyis fel kell lendülnie a belföldi turizmusnak. Az Országos Idegen­­forgalmi Hivatal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kapcsolatban előterjesztést. Ebben többek között megállapította, hogy „a lakosság magánszervezésű turizmusa... nem marad el az európai átlagtól és ez a tendencia az ötnapos munkahét bevezetésé­vel erősödni fog”. Más szavakkal: szeretünk utazni, kirán­dulni, egy-egy hétvégét lakóhelyünkön kí­vül tölteni (különösen, ha az a lakóhely va­lamelyik nehéz levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük? Az Utazás ’81 című kiállításra megjelent „Utazás az utazás körül” című programfü­zet tanúsága szerint a kisebb utazási irodák már gondoltak a hosszú hétvégekre, s szá­mos szombat—vasárnapi túrát ajánlanak. A Pécsi Nyári Színház műsoraihoz éppúgy in­dítanak túrát, mint a hortobágyi lovasna­pokhoz vagy az egri várjátékokhoz — szom­bat—vasárnap.­­ Országjáró utak lesznek ugyancsak a hétvégeken különböző tájakra az utazási irodák szervezésében. Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turizmus, a két­napos hétvégek kihasználása érdekében — a szállodák kettős árrendszerének kidolgozá­sán. Mindjárt tegyük hozzá: nem kell ezt megelőzően több éves kutatómunkát folytat­ni, még csak külföldi tanulmányutakra sincs szükség. Hazánkon kívül szinte minden szo­­cialista országban — és egyes tőkés orszá­gokban is — régi gyakorlat, hogy a saját ál­lamában utazgató turista olcsóbban kap szál­lást, mint a külföldi. Egy ilyen intézkedéssel — ami csak elhatározáson múlik — nagyot lehetne lendíteni a belföldi turizmuson. Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont he­lyeknek megfelelő propagandájuk legyen. Természetesen olyan, amely a valóságos, meglevő nevezetességeket ismerteti, s hozzá a szállási, étkezési lehetőségeket is. Voltaképpen kellemes gond a kétnapos hétvégek tartalmassá tételének gondja. Ad­dig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nemcsak a résztvevők számára jó, hanem az ország, a népgazdaság számára is hasznos. Meg kellene tenni a következő lépést is: nagyobb távlatokban gondolkozni, a mere­ven alkalmazott, nagy haszonra törekvés he­lyett áttérni a sok kicsi sokra megy elvre. Mert a megnövekedett szabad időben a hazai turista szívesen megy országjárásra. Csak előbb tudnia kell, hogy hová, miért és mennyiért érdemes ellátogatnia. , Várkonyi Endre HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. ÁPRILIS 30. 3

Next