Hajdú-Bihari Napló, 1981. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
Kitüntetések szakszervezeti munkáért Hagyomány immár, hogy május 1., a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe alkalmából kitüntetik a szakszervezeti munkában élenjáró dolgozókat, tisztségviselőket. Idén is számos munkahelyen került sor ünnepségre, így a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsán, ahol hétfőn Szénás Sándor, az SZMT vezető titkára a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát nyújtotta át Nagy Jánosnak, az SZMT osztályvezetőjének, Némethy Sándornak, az SZMT munkavédelmi felügyelőjének, az ezüst fokozatot Sarkady Károlynak, az MGM igazgatóhelyettesének és oklevelet Majorné Péli Katalinnak, a DIK dolgozójának. A bensőséges ünnepségen köszöntötte a kitüntetetteket Kálmán Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője és további sikereket kívánt a szakszervezeti mozgalomban végzett munkájukhoz. A szakszervezetek megyei székházában tartott ünnepségen kívül több helyen vehették át szakszervezeti aktivisták a kitüntetés fokozatait, illetve elismerő okleveleket. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta megyénkben az említetteken kívül Kovács Pál (Baromfifeldolgozó Vállalat), Bányai Ferenc (Gabonaforgalmi Vállalat), Madár Józsefné (Debreceni Konzervgyár), Balogh János (Hajdú- Bihar megyei Tejipari Vállalat), Rák István (Debreceni Közúti Építő Vállalat), Veres Gábor (Ybl Miklós Főiskola), Pataki József (Hőszolgáltató Vállalat), Éri János (Textilfeldolgozó Vállalat), Pellei Lajosné (Derecske, ÁFÉSZ), Kiss József (Komádi, ÁFÉSZ), Kántor Sándor (Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat), Hajdú Zoltánná (Vámospércs, ÁFÉSZ), Makai László nyugdíjas, Sándor Gyuláné (AGROKER), Szűcs József (Hajdúnánási Állami Gazdaság), dr. Csetus István nyugdíjas, Magyar Balázsné (Püspökladány Rendelőintézet), Rozinka János (Postaigazgatóság), Fekete Sándor nyugdíjas, Komádi Lajos (Hajdúszoboszló), Molnár Gyula (MGM), Szilágyi Dánielné (HIM), Kasza Bálint (MEDICOR), Márton József (Hajdúszoboszló, iskola), Harangi Jánosné (Dolgozók Általános Iskolája). A kitüntetés ezüst fokozatát kapta Gavallér Pál (Hajdú-Bihar megyei Sütőipari Vállalat), Zagyva Józsefné (Hajdú-Bihar megyei Sütőipari Vállalat), Szenes Barnáné (KPM Közúti Igazgatóság), Császi Gáborné (Házgyár), Kiss Jánosné (Textilfeldolgozó Vállalat), Pántya Miklósné (Építőipari Szövetkezet), Tirpák Sándor (Berettyóújfalu, ÁFÉSZ), Varga László (Földhivatal), Valutik Sándorné (ÉPVDSZ), Kiss Zoltán (Püspökladány, ÁFÉSZ), Falucskai Ferenc (Állattenyésztési Felügyelőség), Szabó Zoltán (TIVIZIG), Szegedi Péter (Hortobágyi Állami Gazdaság), Nagy Zoltán (DOTE), Kiripolszki István (KÖJÁL), dr. Gyetván István (Berettyóújfalui Kórház), Nagy Gézáné (Postaigazgatóság), Katona Ignác (Pályafenntartási Főnökség), Kovács Kálmán (MÁV BFF), Király László (MÁV-állomás), Nagy Árpádné (MGM), Tóth Ferenc (HIM), dr. Rákosi Miklós (KLTE), Daróczi Gyuláné (Berettyóújfalu, Általános Iskola). * A Szakszervezetek Országos Tanácsa oklevelet is adományozott a megyében öszszesen 138 dolgozónak. Szondi Sándor átnyújtja az elismerést Némethy Sándornak Csapatzászló adományozási ünnepség Orosházán Orosházán, a városi művelődési központ előtti téren április 27-én, hétfőn délután ünnepségen vehette át az Orosházi Határőrkerület személyi állománya a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát által adományozott csapatzászlót. A felsorakozott határőrök és parancsnokaik elsőként Tóth Imre vezérőrnagyot, a Belügyminisztérium Kollégiumának tagját, a Határőrség országos parancsnokát köszöntötték, majd a Himnusz hangjait követően Bana Ferenc alezredes üdvözölte a megjelenteket, az elnökség tagjait, a Csongrád és a Békés megyei pártbizottság képviselőit, Kovács Istvánt, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának osztályvezetőjét, Szórádi Sándort, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkárát, a társ fegyveres erők és testületek meghívott vendégeit. Az üdvözlő szavak után Czakó János alezredes felolvasta a belügyminiszter csapatzászló adományozással kapcsolatos parancsát. Ezután Supala Pál, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója ünnepi beszéd kíséretében átadta a csapatzászlót dr. Csentes Mihály ezredesnek, a határőrkerület parancsnokának. A vezérigazgató az ünnepi alkalom kapcsán hangsúlyozta, hogy az átadott csapatzászló a fegyveres erők és a dolgozó nép összefogását szimbolizálja. A mezőgazdasági kombinát a határőrkerület létrehozásától kezdődően jó kapcsolatot tart fenn az ország keleti határának egy részét védő határőrökkel. A kombinát jogelődje, az 1785- ben alapított Ménes-birtok, az ország elsőként létrehozott mezőgazdasági nagyüzeme volt. Jelenleg húszezer hektáros területen gazdálkodnak, 3600 dolgozóval. Tavalyi nyereségük elérte a 18 millió forintot. Legjövedelmezőbb termelési ágazatuk a cukorgyártás, lóállományuk is figyelemreméltó. A kombinát dolgozó kollektíváját nemrégiben Kiváló Határőr jelvénnyel tüntették ki, hiszen az üzemben többen is teljesítenek önkéntes határőri szolgálatot. Dr. Csentes Mihály válaszbeszédében köszönetét fejezte ki a zászlóadományozás alkalmából, majd a határőrkerület területén tevékenykedő önkéntes határőri csoportok fontos szolgálatáról szólt. Elismeréssel beszélt a 79 csoportba tömörülő 834 önkéntes határőr segítő munkájáról. Ezt követően a zászlóra szalagot kötött a belügyminiszter nevében Tóth Imre vezérőrnagy, a Határőrség országos parancsnoka képviseletében Kun István ezredes. Szalagot kötött még a csapatzászlóra a többi között Kovács István, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának osztályvezetője és Szórádi Sándor, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára. Az ünnepség további részében Tóth Imre vezérőrnagy méltatta az esemény jelentőségét. A csapatzászlót dr. Csentes Mihály ezredes vette át a határőrkerület személyi állománya nevében (Fotó: Nagy Gábor) Hasznosítják tartalékaikat szíLLis, hAztÁn IRODA, KÖTSZERGYÁRTÁS „Úgy szoktuk mondani, hogy a Debrecen környéki löszházhoz képest mi ezen a hideg, közötd, mélyfekvésű réti talajon nem gazdálkodunk, hanem garázdálkodunk” — így mondta ezt Horváth István, a görbeházi A görbeházi Béke Termelőszövetkezet 6800 hektár területen gazdálkodik, melyből 2200 hektár rét és legelő. Főbb növényi kultúrái a búza, árpa, napraforgó és a kukorica. Az elmúlt két évben megnövekedett (energia, alkatrész, növényvédő szer, műtrágya) költségek az 1980. január 1-ével bevezetett gazdasági szabályozó rendszer és a kedvezőtlen csapadékos időjárás (főleg az őszi betakarítás során, de már gond volt az aratásnál is) lényegesen megnövelte termékeik előállítási költségeit. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben jó termést takarítottak be búzából, a növénytermesztés mégis mindössze fél millió forint tiszta eredményt hozott. Ebben az évben még nehezebb helyzetben van a szövetkezet, ugyanis az elmúlt őszön a tervezett 1500 hektár területből mindössze 500 hektáron tudták elvenni a búzát. — Felidézni sem jó — mondta az elnökhelyettes — mintegy ezer hektár felület vízben állt. Semmiféle talajmunkát nem tudtunk elvégezni. A betakarítás során pedig a nagygépek a mélyfekvésű talajon derékig érő keréknyomokat hagytak. Ezt most tavasszal éreztük legjobban, nagyon megsínylette a föld. A búza helyett ez év tavaszán 451 hektár tavaszi árpát, 612 hektár zabot vetettek. Ez ugyan eredményében nem pótolja a búzát, de mentik, ami menthető. Föld parlagon nem maradhat. Az eredménykiesés csökkentésére még a napraforgó vetésterületét is megnövelték. A termelőszövetkezet 2200 hektáros legelőterülete ismeretében az állattenyésztés „virágzó” voltát feltételezhetnénk. De nincs. Állattenyésztésben csupán juhtartással foglalkoznak. Mind a sertés, mind a szarvasmarha-ágazatot felszámolták, mindkét ágazat ráfizetéssel működött. Az elmúlt évben azonban a juhtartás sem volt nyereséges. Az okai? Járványos megbetegedés, a felhígult, Béke Termelőszövetkezet általános elnökhelyettese. S hogy ez az önironikus ízű, „tetszetős” szójáték volt beszélgetésünk kulcsmondata a tőle kapott további információk bizonyítják: minőségileg gyenge állomány, amellett takarmányozási és férőhelygondokkal is küzdöttek. A cél mindenképpen az lenne, hogy gazdaságossá tegyék az ágazat termelését. Az elmúlt évben ezt segítette elő a (13 millió forintos beruházással épült) 3600 férőhelyes juhtelep, és az állomány minőségi feljavítását is elkezdték. A görbeházi Béke Termelőszövetkezet alaptevékenysége tehát aligha fizeti ki önmagát. Ezen a talajon nincsen növény, ami „díszük”, ami őshonos — mondja Horváth István. — Próbálkoztunk mi már ezzel is, azzal is. Telepítettünk szőlőt, ribizát, de később örültünk, hogy kiszánthattuk, olyan hatalmas költséggel tudtuk csak megművelni. Meliorációra volna szükség ezen a területen, hiszen az erős kötött talajon még a gépek is gyorsabban elhasználódnak. A talajjavítás azonban egyelőre késik, állami támogatást nem kaptunk, saját erőből pedig nem tudjuk előteremteni a 120 millió forint beruházási költséget. Még akkor sem, ha ezt tíz év alatt kellene. Újabb gondként jelentkezik a termelőszövetkezetben, hogy 6800 hektáros területükön mindössze 356 az aktívan dolgozó tag. Nincs munkaerő, Leninváros ipari üzemeinek közelsége mágnesként vonzza el Görbeházáról is az embereket. S mikor néhány évvel ezelőtt megpróbáltak bekapcsolódni a húsprogramba szarvasmarha-hizlalással, egyszerűen nem kaptak munkaerőt, főleg állatgondozókat. Mégis van eredmény A görbeházi Béke Termelőszövetkezet mégis eredményesen gazdálkodott. Nem kiemelkedő, nagy eredményekről ad számot az időközben megérkezett Kovács András főkönyvelő, ez azonban a korábban hallottak után megnyugtató. 1980-ban 79millió forint termelési értéket hoztak létre a termelőszövetkezetben, melyből a nyereség 5 millió 242 ezer forint volt. A nyereséget tehát egyéb melléküzemági tevékenységgel realizálták. Meglevő (16 darab) tehergépkocsijaikkal rendszeres szállítási tevékenységet folytatnak. Jó alkalmat biztosítanak ehhez a közeli ipari üzemek, főleg a Tiszai Vegyi Kombinát. Az elmúlt évben 12 millió forint árbevételt értek el, s az eredmény (nyereség) 28 százalékos volt. A nagyüzemi állattenyésztés, állattartás, mint tudjuk, gazdaságtalannak bizonyult A magas beruházási költségek egyelőre új, modern telepek létrehozását nem is teszik lehetővé. Ami nem megy a nagyüzemben, termeljük meg a háztájiban — gondolták a termelőszövetkezet vezetői. És minden lehetséges módon segítették a lakosság háztáji gazdálkodását. Létrehozták a háztáji irodát, ahol sertést, szarvasmarhát, bárányt, nyulat, tojást, tejet vásárolnak fel és szállítják tovább. Ez a tevékenységük hétszázalékos haszonnal jár, s az egyén boldogulását s a népgazdaság hasznát is növeli. Végül 1980-ban újabb lehetőségek után kutatva a budapesti RICO Kötszerművek hajdúböszörményi kirendeltségével kötöttek megállapodást. Bérmunkában kétszer, konkrétabban papírvatta gyártását vállalták. Az 1981. évre egyelőre hárommillió forint termelési értéket terveznek, tevékenységükből húsz százalék fölötti eredményt (nyereséget) várnak. A kötszergyártáshoz kapcsolódó újabb lehetőséget is kihasználták, a budapesti Gyógyáru-értékesítő Vállalattal kötött szerződés értelmében tárolási, szállítási feladatokat végeznek. Ezzel kihasználják meglevő épületeiket *** A görbeházi Béke Termelőszövetkezet kedvezőtlen adottságú. Az ok elsősorban a föld minősége, melynek átlagos aranykorona értéke 10,6. Tartalékaikat, meglevő eszközeiket, épületeiket kell tehát úgy hasznosítaniuk, hogy kiegészítse, gazdaságossá tegye gazdálkodásukat Tatár Éva Időjárás szabta vetésterv Hazai turizmus - hosszú hétvégeken Fokozatosan általánossá válik az ötnapos munkahét, minden szombat szabad lesz. A statisztika nyelvén ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 105 helyett évente 130 szabadnapja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgozó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnapos hétvége lehetőségeivel. Mi több: egyszerre egyéni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggazdaságosabban és lepihentetőbben töltse el ki-ki a hosszú hétvégéket. A heti programba jobban be lehet iktatni egy-egy utazást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra , vagyis fel kell lendülnie a belföldi turizmusnak. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kapcsolatban előterjesztést. Ebben többek között megállapította, hogy „a lakosság magánszervezésű turizmusa... nem marad el az európai átlagtól és ez a tendencia az ötnapos munkahét bevezetésével erősödni fog”. Más szavakkal: szeretünk utazni, kirándulni, egy-egy hétvégét lakóhelyünkön kívül tölteni (különösen, ha az a lakóhely valamelyik nehéz levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük? Az Utazás ’81 című kiállításra megjelent „Utazás az utazás körül” című programfüzet tanúsága szerint a kisebb utazási irodák már gondoltak a hosszú hétvégekre, s számos szombat—vasárnapi túrát ajánlanak. A Pécsi Nyári Színház műsoraihoz éppúgy indítanak túrát, mint a hortobágyi lovasnapokhoz vagy az egri várjátékokhoz — szombat—vasárnap. Országjáró utak lesznek ugyancsak a hétvégeken különböző tájakra az utazási irodák szervezésében. Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turizmus, a kétnapos hétvégek kihasználása érdekében — a szállodák kettős árrendszerének kidolgozásán. Mindjárt tegyük hozzá: nem kell ezt megelőzően több éves kutatómunkát folytatni, még csak külföldi tanulmányutakra sincs szükség. Hazánkon kívül szinte minden szocialista országban — és egyes tőkés országokban is — régi gyakorlat, hogy a saját államában utazgató turista olcsóbban kap szállást, mint a külföldi. Egy ilyen intézkedéssel — ami csak elhatározáson múlik — nagyot lehetne lendíteni a belföldi turizmuson. Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont helyeknek megfelelő propagandájuk legyen. Természetesen olyan, amely a valóságos, meglevő nevezetességeket ismerteti, s hozzá a szállási, étkezési lehetőségeket is. Voltaképpen kellemes gond a kétnapos hétvégek tartalmassá tételének gondja. Addig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nemcsak a résztvevők számára jó, hanem az ország, a népgazdaság számára is hasznos. Meg kellene tenni a következő lépést is: nagyobb távlatokban gondolkozni, a mereven alkalmazott, nagy haszonra törekvés helyett áttérni a sok kicsi sokra megy elvre. Mert a megnövekedett szabad időben a hazai turista szívesen megy országjárásra. Csak előbb tudnia kell, hogy hová, miért és mennyiért érdemes ellátogatnia. , Várkonyi Endre HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1981. ÁPRILIS 30. 3