Hajdú-Bihari Napló, 1982. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-01 / 27. szám
Szabad Nép-jubileum A PÁRTSAJTÓ KÜLDETÉSE Negyven évvel ezelőtt jelent meg először a Szabad Nép, a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegálisan terjesztett újságja, amelynek hagyományát folytatja — immár negyed század óta — a Népszabadság, az MSZMP központi lapja. Az évforduló alkalmából a Népszabadság szerkesztősége hétfőn ünnepséget rendezett, amelyen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet, majd leleplezte a Szabad Nép megjelenésének és első főszerkesztőjének, Rózsa Ferencnek emléket állító domborművet a Népszabadságszékház előcsarnokában. A Szabad Nép egykori szerkesztőinek, munkatársainak, a mai magyar sajtó vezető képviselőinek jelenlétében Óvári Miklós felidézte Rózsa Ferenc kommunista újságírói alakját, munkásságát, s társainak hősies helytállását, amely akkor, a háború rendkívül nehéz viszonyai között lehetővé tette a lap megjelenését és terjesztését A Szabad Nép — mondta — hitet tett amellett és bizonyította, hogy Magyarországon is vannak olyan erők, amelyek készek felvenni a harcot a fasizmus barbársága ellen. S nemcsak megírta, hanem szervezte is a harcot a független demokratikus Magyarországért. Az évfordulón nemcsak a négy évtized alatt megtett útra emlékezünk, hanem fel kell idéznünk a harc közben elkerülhetetlen és elkerülhető nehézségeket és a tanulságokat is. A párt és a nép ma azt várja az MSZMP központi lapjától, kommunista sajtónktól, hogy közös felelősségünk tudatában segítse a mai kor feladatainak minél színvonalasabb megoldásét A lap születésnapján — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára — a múltra emlékezve, figyelmünket a jelen feladataira összpontosítva kell a jövőbe tekintenünk, teljesítenünk a pártsajtó nemes küldetését. Az ünnepség végén a Rózsa Ferenc portréjával ékesített domborművet — Kalmár János alkotását — megkoszorúzták az MSZMP Központi Bizottsága, a Népszabadság szerkesztősége és pártalapszervezete, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. (MTI) Hernu Szaúd-Arábiában Charles Hernu francia hadügyminiszter vasárnap háromnapos látogatásra Szaúd- Arábiába érkezett, hogy a szaúdi katonai vezetőkkel a francia fegyverszállítások növeléséről tárgyaljon. Szaúd- Arábia jelenleg szélesíteni igyekszik azon országoknak a körét, amelyektől beszerzi fegyverszükségletét. Ebbéli igyekezetében számít Franciaországra is, amely az Egyesült Államok után máris az ország második legjelentősebb fegyverszállítója. JUGOSZLÁVIA: a Vörös Front tagjainak bűnpere A jugoszláv Adria-parti Zadar város körzeti bíróságán befejeződött a Vörös Front nevű albán irredenta szervezet három tagja bűnperének tárgyalása. A bíróság aláhúzta, hogy e szervezet központja az albániai Kukesiben működik. A tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy a vádlottak tényleges katonai szolgálati idejüket Dalmáciában töltve maguk köré gyűjtöttek albán nemzetiségű katonákat, s szorgalmazták, hogy lépjenek be a Vörös Front illegális szervezetbe. A bíróság a koszovói illetőségű vádlottak egyikét másfél évi, a másik kettőt pedig nyolchavi börtönbüntetésre ítélte. Iránban tíznapos rendezvénysorozaton emlékeznek meg az iszlám köztársaság kikiáltásának 3. évfordulójáról. Az ünnepségek január 31-én, azon a napon kezdődtek, amikor három esztendeje hazatért száműzetéséből Khomeini ajatollah, az iszlám köztársaság szellemi atyja. Irán vallási (és politikai) vezére az utóbbi időben több alkalommal is önmérsékletre és megfontoltságra intette honfitársait. Kijelentette, hogy az eddigi tisztogatások, kivégzések jogosak voltak, hiszen az iszlám állam támadói úgymond „nem is emberek”, a gazdasági nehézségek pedig az Irakkal vívott háborúval, a „szuperhatalmak által Iránra gyakorolt nyomással” és a forradalmi helyzettel magyarázhatók. Az agg főpap megnyilatkozásai részben Mohamed próféta születésnapja, részben pedig az iszlám köztársaság győzelmének 3. évfordulója körül hangzottak el, s akár belpolitikai programnyilatkozatnak is felfoghatók. Ebből aztán okkal-joggal adódik a kérdés, vajon mit kell készpénznek venni az iráni vezető szavaiból: a kérlelhetetlenség politikájának a folytatását, avagy a mérsékletét? Nyilvánvaló, hogy a teheráni vezetés szeretne nyugalmat teremteni az országban, s ennek érdekében az iszlám rendszer mérsékeltebb ellenzékével hajlandó lenne bizonyos kompromisszumra. A Khomeini utódjaként emlegetett ajatollah, Montazeri például már az ősszel óvta a hatóságokat a túlkapásoktól, burkoltan elítélte a statáriumi gyorsasággal hozott, s ekként a bűnösséget nem túlzottan bizonyító ítéleteket, a kivégzéseket. Aztán éppen a próféta születésnapján családtagjaik meglátogathatták a teheráni börtönökben fogva tartott hozzátartozóikat, sőt nemrégiben pár száz politikai elítélt amnesztiát is kapott. Ugyanakkor az iráni hírközlő szervek változatlanul szinte naponta számolnak be kivégzésekről, s nemrég a kormánykörökhöz közel álló Kayhan című lap hevesen kirohant az iráni kommunisták pártja, a Tadeh ellen. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert a Tudeh, amely támogatja a Khomeinirendszer antiimperialista vonalát, nem tartozott az elmúlt hónapok leszámolásainak céltáblái közé. Sokan úgy vélik, hogy az ország gazdasági helyzete készteti enyhültebb belpolitikára Teheránt. Kétségtelen tény: az 1982. február 11-én hároméves iszlám köztársaság veszedelmes gazdasági bajokkal birkózik. Ma már nem csupán a munkanélküliség, a pangó termelés, az áremelkedés szerepel a problémák között, hanem a fizetésképtelenség is. Márpedig Irán a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen cikkek jelentős részét importálni kényszerül, s a külföldi „bevásárlásokhoz” valuta kéne, különben egy idő után élelmiszerrel is nehéz lesz ellátni az országot. Az egyetlen bevételi forrás az olaj, amelynek kivitele azonban csupán a fele a háború előtti szintnek. Így történhetett meg az a fantasztikus dolog, hogy Irán, az olajország, pár éve még a világ második olajexportálója, az egykor hatalmas valutatartalékok birtokosa, nyugati bankokhoz fordult 100 millió dolláros kölcsönért. Tény, hogy az ilyen szorult helyzet megbékélésre ösztönöz. Hiszen a teheráni vezetés nehéz kétfrontos harcot vív: egyrészt a hatalom elleni lázadókkal küzd (ezek skálája a mudzsahedinektől a nemzetiségi felkelőkig terjed), másrészt vért, energiát, erőt emésztő háborút folytat a szomszédos Irakkal. Ezek a körülmények indokolják mostanság a mértékletességet ígérő és hirdető nyilatkozatokat. Az engesztelhetetlenség szózatai viszont az uralkodó kemény iszlám vonal alapvető változatlanságát mutatják. Elbillen-e a mérleg nyelve valamelyik irányba? — vetődik fel ismét gyakran a kérdés. S ha igen, merre? Nagyon nehéz elképzelni ugyanis, hogy a fundamentalisták látványosan megbékéljenek az eddigi tűzzel-vassal irtott, s az ugyancsak minden eszközzel támadó-védekező ellenzékkel. Mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy elfogadható béke szülessen Irak és Irán között. Ésszerű kompromisszumok kellenének, de azokra még a hajlandóság is nehezen érlelődik. A „megfontolt mérséklet” politikáját az ország kétségtelenül nehéz helyzete is csak lassan kényszerítheti ki. (avar) Iráni dilemma HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1982. FEBRUÁR 2. Jasszer Arafat Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) tették ki az imperialista körök törekvései, az izraeli vezetés agresszív politikája miatt, amelynek következtében változatlanul feszült a helyzet a Közel-Keleten. Ez nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét is fenyegeti. Gyenes András az MSZMP és a magyar nép szolidaritásáról biztosította a Palesztinai arab népnek a PFSZ vezetésével folytatott harcát. Jasszer Arafat tájékoztatást adott a közel-keleti helyzetről, a Palesztinai problémáról, és meleg szavakkal köszönetet mondott a Palesztinai arab nép nehéz küzdelméhez nyújtott magyar támogatásért. A megbeszélésen részt vett Nagy Gábor és Házi Vencel. Mubarak elnök párizsi látogatása Mitterrand francia elnök hétfőn délben ebédet adott az Elysée-palotában Mubarak egyiptomi elnök tiszteletére, aki nyugat-európai körútja során rövid hivatalos látogatást tesz a francia fővárosban. Az Elysée-palotából távozva az egyiptomi elnök kijelentette, hogy a Mitterrand elnökkel folytatott eszmecserén elsősorban a kétoldalú kapcsolatokról és a közel-keleti helyzetről, valamint a palesztin autonómia kérdéséről volt szó. Az Elysée-palota szóvivője kiegészítésképpen közölte, hogy a két államfő megbeszélésén a Közel-Keleten kívül szó volt az Irán és Irak közötti háborúról, a líbiai és a szudáni helyzetről, valamint a két elnök tervezett izraeli látogatásáról is, továbbá „az észak—déli és kelet— nyugati kapcsolatokról”. Mubarak meghívta Egyiptomba a francia elnököt, aki elfogadta a meghívást, s az év második felében látogat majd el Kairóba. Párizsban a látogatás előtt hangsúlyozták, hogy francia részről fontosnak tartják az Egyiptomhoz fűződő jó kapcsolatok fenntartását. Franciaország ma már Egyiptom második legfontosabb külkereskedelmi partnere az Egyesült Államok után. 1980-ban az Egyiptomba irányuló francia export értéke öt és fél milliárd frank volt. Lengyel árreform Lengyelországban hétfőtől életbe lépett az árreform, amelynek értelmében átlagosan két-háromszáz százalékkal emelték az élelmiszerek árát, és drágult a fűtőanyag, a központi fűtés és az elektromos energia díja. Az intézkedéseket széles körű bérkiegészítésekkel ellensúlyozzák. A gazdasági reform keretébe illeszkedő áremelések célja az, hogy helyreállítsa a piaci egyensúlyt. Varsói megfigyelők az intézkedések kapcsán emlékeztetnek arra, hogy az árreform — az átfogó gazdasági reform részeként — különleges helyzetben, a december 13. óta érvényes szükségállapotban kerül bevezetésre. Ily módon egyelőre nem érvényesülhet kellően sem a termelést ösztönző, sem pedig a gazdasági kapcsolatokat pezsdítő hatása sem. A szükségállapotnak a gazdasági élet alakulását is döntően befolyásoló korlátozó intézkedéseit emiatt is kívánja minél előbb enyhíteni a lengyel kormány. A lengyel Minisztertanács döntése nyomán a Lengyel Nemzeti Bank végrehajtja a takarékbetétek egyszeri felértékelését, amelynek mértéke 20 százalék. Ezzel igazítják hozzá a lakossági takarékbetéteket a pénz értékének a fogyasztói árak emeléséből eredő csökkenéséhez. A betétek felértékelése néhány kivételtől eltekintve mindenkit érint, aki ez év szeptember 1-ig nem szünteti meg betétkönyvét. Közeledés, kérdőjelekkel Aga Sahi, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság külügyminisztere az indiai fővárosban tárgyalt. Tulajdonképpen semmi meglepő nem lenne abban, hogy egy ország diplomáciájának vezetője megbeszéléseket folytat legjelentősebb szomszédjával. India és Pakisztán esetében azonban még az ilyesfajta érintkezés sem természetes: alighanem a két nagy országé a földkerekség egyik legrosszabb, legfeszültebb szomszédsága. Ez sajnos meglehetősen régi igazság és nem utolsósorban éppen az államiság kezdeteiből következik: az angolok — az imperialista vezérelv, az „oszd meg és uralkodj!” alapján — úgy vonultak ki gyarmatként egységes szubkontinensükről, hogy a hindu India és a muzulmán Pakisztán között ott hagyták az etnikai-vallási ellentétek mindmáig ijesztően ketyegő, időzített bombáját. Az általános ellenségeskedésnek bőven voltak területi vonatkozásai is. A leghagyományosabb ellentét ebben a kérdésben Kasmír tartománnyal kapcsolatos: a jórészt muzulmánok lakta, de Indiához tartozó terület feletti vita kétszer — 1947-ben és 1965-ben — vezetett a két ország közötti háború kirobbanásához. Ami a dolog világpolitikai részét illeti, az el nem kötelezett India a nemzetközi porondon a Szovjetunió, a szocialista országok, Pakisztán pedig Washington és Peking támogatását élvezi. Az afganisztáni fejlemények óta Washington „kulcsországgá” léptette elő azt a Pakisztánt, amelynek katonai diktátor államfője, Ziaul Hak tábornok. Nos, a pakisztáni külügyminiszter mostani látogatását éppen az elmúlt év őszén a tábornokelnöknek egy nyilatkozata készítette elő, amelyben megnemtámadási szerződés megkötését javasolta Indiának. Jogos a kérdés: miért döntött a katonai vezetés úgy, hogy látványos közeledési gesztussal közeledik ősellenség szomszédja felé? A válasz két fő tényezőből áll össze, az egyik bel-, a másik külpolitikai természetű. Ziaul Hak eddig kilencszer ígérte és tagadta meg a választások kiírását, belpolitikai bázisa gyakorlatilag nem létezik. Növekszik egyes tartományok szeparatista mozgalma, és ez leköti a pakisztáni hadsereg jelentős részét. Washingtontól Iszlámábád az utóbbi néhány esztendőben több mint hárommilliárd (!) dollárt kapott, kifejezetten katonai célokra. Mivel Új-Delhi érthető aggodalommal kifogásolja ezt a támogatást, Ziaul Hak megpróbálja barátságos gesztusokkal ellensúlyozni az indokolt aggályokat. Ezért volt Aga Sahi Új-Delhiben. A külügyminisztert Indira Gandhi is fogadta, és javasolta, hogy hozzanak létre állandó vegyes bizottságot, amely rendszeresen megvizsgálná a vitatott ügyeket. Pakisztán a javaslatot elfogadta. A két ország közeledése mindenesetre alapot teremthetne a csendes-óceáni térség békéjének biztosításához. Harmat Endre az elnök és Haig találkozója Haig amerikai külügyminiszter szombaton Washingtonban, röviddel hazaérkezése után tájékoztatta Reagan elnököt közel-keleti körútjáról és Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott genfi tárgyalásairól. Az elnök és Haig találkozóján részt vett William Clark nemzetbiztonsági főtanácsadó is. II Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai Érvényben: 1982. február 2-től Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1981. december 29-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre forintban Angol font : 6441,06 6447,51 6453,96 Ausztrál dollár 3800,59 3804,39 3808,19 Belga frank 87,75 87,84 87,93 Dán korona 453,77 454,22 454,67 Francia frank 584,36 584,94 585,52 Hollandi forint 1356,81 1358,17 1359,53 Japán yen (1000) 150,34 150,49 150,64 Kanadai dollár 2880,44 2883,32 2886,20 Kuvaiti dinár 12123,81 12135,95 12148,09 Norvég korona 582,97 583,55 584,13 NSZK-márka 1494,14 1495,64 1497,14 Olasz líra (1000) 27,76 27,79 27,82 Osztrák schilling 213,15 213,36 213,57 Portugál escudo 51,55 51,60 51,65 Spanyol peseta 34,75 34,78 34,81 Svájci frank 1850,30 1852,15 1854,00 Svéd korona 610,34 610,95 611,56 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3439,53 3442,97 3446,41 Valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok Érvényben: 1982. február 2-től Pénznem Vásárolható Vételi Eladási legmagasabb árfolyam 100 egys. bankjegycímletek forintban Angol font 50 6254,08 6640,94 Ausztrál dollár 50 3690,26 3918,52 Belga frank , 5000 85,20 90,48 Dán korona 1000 440,59 467,85 Finn márka 100 753,87 800,51 Francia frank 500 567,39 602,49 Görög drachma 500 53,17 56,45 Hollandi forint 1000 1317,42 1398,92 Japán yen (1000) 10000 145,98 155,00 Jugoszláv dinár 100 71,70 76,14 Kanadai dollár 100 2796,82 2969,82 Kuvaiti dinár 10 11771,87 12500,03 Norvég korona 1000 566,04 601,06 NSZK-márka 1000 1450,77 1540,51 Olasz líra (1000) 50000 26,96 28,62 Osztrák schilling 1000 206,96 219,76 Portugál escudo 5000 50,05 53,15 Spanyol peseta 5000 33,74 35,82 Svájci frank 1000 1796,59 1907,71 Svéd korona 100 592,62 629,28 Török líra 1000 25,25 26,81 USA-dollár ■ 100 3339,68 3546,26 (RS)