Hajdú-Bihari Napló, 1982. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-27 / 97. szám
Nyitott gödör, csatorna „Tisztasági őrjáratot nem ártana a debreceni Keresztesi utcában is tartani” — kezdte levelét Tóth Viktorné, a Keresztesi utca 61. szám alatt lakó olvasónk. A probléma sok, gazdája viszont nem akad. Még az elmúlt évben a Keresztesi és a Létai út sarkán levő boltnál mély gödröt ásott a Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat, amit azóta sem temettek be. Ezenkívül a múlt év novemberétől ez év februárjáig tartó vízbekötés után a nyitott csatornát telenyomatták iszappal, de a kitakarítást már nem végezték el. Így a beiszaposodott cső miatt az egyes kapubejáratoknál esős időben nem tud a víz elfolyni, beomlik a házakba, az udvarokba. Ugyanekkor a Keresztesi utca és a Vasutas utca sarkán szintén elfelejtettek egy földkupacot elvinni. A félbehagyott munkára azt a magyarázatot adták, hogy a keretből ennyire futotta, majd megcsinálják. Szerintünk a majd helyett most kellene a munkát végre befejezni. Korán indulnak Sok utas nevében kéri segítségünket Harasztosi László, Szentpéterszeg, Kossuth u. 68. szám alatti lakos. „Berettyóújfalu — különösen várossá nyilvánítása óta — vonzáskörzetének lakóit munkalehetőséggel látja el. A községekből a lakosság közel egyharmada a 6. számú Volán Vállalat szolgáltatásait veszi igénybe, azaz munkahelyére busszal jár. A menetrend viszont nem biztosítja a reggel 6 és 7 órakor kezdődő munkákhoz az utasoknak megfelelő beérkezést Hencidáról, Gáborjánból és Szentpéterszegről. A 6 órai munkakezdéshez 4 óra 30 perckor, a 7 óraihoz 5 óra 50 perckor kell indulni lakóhelyünkről, holott elég lenne, ha a buszok 5 óra 20 és 6 óra 20 perckor indulnának. Kérésünkkel felkerestük az újfalui kirendeltséget, ahol azt mondták, nem ők állítják össze a menetrendet. Nem tudjuk, hová forduljunk, hogy meghallgatásra találjunk” Mikor zárnak? Egyik, magát megnevezni nem akaró levélírónk arról panaszkodik, hogy a debreceni Köztemető főbejáratánál elhelyezett tábla szerint délután 5 óráig van nyitva a temető ebben a hónapban. Olvasónk többször tapasztalta, hogy a sírkertbe még fél 7 órakor is be lehet menni, az nyitva volt. „Hasznos lenne, ha a vállalat a táblán a tényleges nyitva tartási időt tüntetné fel, mert igen sokan munka után azért nem mennek ki a temetőbe, mert félnek, öt óráig már kevés időt tölthetnek ott.” Különösnek tartja még levélírónk, hogy csak a Városgazdálkodási Vállalat virágpavilonjában függesztik ki a virágok árát, a magánkereskedőknél nem. Jól van ez így? Van, aki dicséri, van, aki... Nem fogott volna tollat, hogy leírja panaszát Tarr Endréné debreceni levélírónk, ha az Élet és Tudomány április 23-i számában nem olvas dicsérő cikket a Levi’s farmerről. A cikkben többek között a Nagyító minősítését is közreadták, a legjobbakat írták a nadrágról. Olyannyira szépet, hogy annál szebbet talán már nem is lehetne. A leírtakkal ellentétben olvasónk szerint a valóság egészen más, s ezt tanúsíthatjuk mi is, hiszen behozta a nadrágot „megcsodálni”. A Levi’st múlt év augusztusában vette a fiának, s bizony alig háromnegyed éves hordás után a farmer olyan, mintha évek hosszú sora óta minden áldott nap nyűtték volna. Az anyag szinte tört a vetüülékszálaknál, pontosan ott, ahol a Nagyító minősítése szerint a legerősebb ez a farmer. (Ne csodálkozzon senki azon, hogy olvasónk jól ismeri a textilipari szakkifejezéseket, és tudja, mi mit jelent, hiszen sokáig ebben a szakmában dolgozott!) A nadrág rettenetes állapotban van, s dicséretére legyen mondva a magyar iparnak, hogy az ugyanakkor vásárolt Trapper farmer még úgy állja az idő „viharait”, ahogyan azt egy jó minőségű terméktől elvárjuk. (Nem reklámcélból írjuk.) Úgy érezzük, olvasónk méltán dühös a 980 forintos, elrongyolódott — nem szándékosan „viseltes” — farmer miatt. Bizonyára megrendült a bizalma a cégnek e terméke iránt. De nemcsak neki, hanem mindazoknak, akik hasonlóan jártak a divatos ruhadarabbal. Egyáltalán nem akarjuk azt mondani, hogy mindegyik Levi’s farmer ilyen minőségűre sikerült. Reméljük, nem is ilyen, de megértjük olvasónkat, amikor tollat ragadott olvasva a sok-sok dicsérő szót arról a farmerről, amelyre ő ráfizetett. ~~w-, p- hj -) feladó kmtZÖlAP IMRI IflANYI SZAMOI ! snveskedjek felírni! lv.wwww. sasatii Fáink, termőföldjeink védelmében Az elmúlt év őszén a debreceni sportcsarnok oldalában vízvezetéket fektetett le a Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Munka közben tönkretették az évek óta ott pompázó hársfák koronáját. A baj megtörtént. Bár nincs hír róla, de reméljük, fizetett az okozott kárért a vállalat. Az idén a TITÁSZ az Oláh Gábor utcától a stadionig épített vezetéket. Hogyan és hol? Engedély nélkül, a zöld területen. Az említett kirívó esetek a fák védelmével mit sem törődőkre jellemzők. Szerencsére egyre több jó példa is akad. A megyeszékhelyen, a Dózsa György úti szép fasor megmaradt az építkezések során, a Thomas Mann utcán csak az egyik oldali fasort sikerült megmenteni, de megtették és ez a fő, s a Menyhárt téren is meghagyták a gömbjuharokat. Véleményem szerint annak, hogy az utóbbi évben egyre kevesebben merik engedély nélkül vagy meggondolatlanul a fákat kivágni, nem elsősorban a szemléletünkben törént gyökeres változás az oka. Sajnos nem így van, de legalább élni kezdtünk egy másik lehetőséggel, a rendeletek szigorával, így előbb- utóbb azok is kénytelenek megismerkedni a fásítási és parkosítási alap fogalmával, akik nem szeretik forgatni a rendeleteket, és nem törődnek a zöldterületekkel. A fásítási és parkosítási alapba kell befizetni a megsemmisült növényzet értékének, az ültetés és a beállítási időben felmerülő fenntartás költségeinek az összegét. Minden beruházónak ma már gondolnia kell a fákra, a bokrokra, a fűre is, hiszen a kiviteli dokumentációnak szerves része a favédelmi terv. Nem elég hangsúlyozni, hogy az engedélyezett építkezések következtében megsemmisülő növényzetet is pótolni kell (vagy ott, ahol a növényt kivágták, tönkretették, vagy a város más helyén). A szakemberek örömmel tapasztalják, hogy sokszor még azok is meggondolják a fa kivágását, akik engedélyt kaptak rá, mivel a befizetésre kerülő öszszeg — a fa értéke — nem kicsi. Ilyenkor lehet látni, hogy nem mindig a kivitelezés útjában álló fa a probléma. Az viszont már szomorú, hogy a szándékos rongálások száma nem akar csökkeni. Nem ritka, hogy felelőtlen emberek gázolajjal kilocsolják a fát, vagy többet vágnak ki, mint amennyire engedélyt kaptak, vagy letördelik, megcsonkítják a növényt Néhány szóban beszélnünk kell a talajvédelemről is. A zöldterület létrehozásához termőföldre van szükség, amiből egyre kevesebb van Debrecenben. Az a kevés, ami megtalálható, az építkezések során nyomtalanul eltűnik. Ez történt több lakótelepi építkezésnél, ahol a törmelékekkel telerakott talajt csak nagy erőfeszítések árán lehetett a növényzet befogadására alkalmassá tenni. A libakerti, a Dobozi lakótelepi parkokhoz a termőföldet a városkörnyéki szántóföldekről hordták, de ez a gyakorlat régen megszűnt. A megoldás csupán az, ha a tereprendezés előtt a helyszínen levő termőföldet összegyűjtik, s ennek felhasználásával létesítenek a munkák befejezése után parkot. Ha az elkövetkező időkben nem ezt teszszük, nem lesz honnan termőföldhöz jutni. A Menyhárt téri gömbjuharok Régi fasor a Thomas Mann utcán A Tócóskertben nehéz lesz a talajt termőképessé tenni [~ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1982. ÁPRILIS 27. „Huzatban a virágpiac” HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ „Huzatban a virágpiac” címmel lapunk múlt heti számában kifogásoltuk, hogy rossz, huzatos helyet jelöltek ki a virágpiacnak. A mostani árusítás a Vár utcai autóparkoló „földszintjén” van, írásunkra Benke István, a KISOSZ megyei szervezetének titkára küldte el hozzászólását. Benke István többek között azt írja: „Néhány héttel ezelőtt, amikor kijelölték világárusításra ezt a területet, úgy vélem, senki sem gondolt arra, milyen huzatos helyre kerülnek az árusok a vásárlókkal együtt. A gondokat időközben jelezték szervezetünknek a virágkereskedők — az ő érdekképviseletüket is mi látjuk el —, és tudomásom szerint más szervhez is fordultak segítségért ebben az ügyben. Egyetértünk mindazokkal, akik úgy ítélik meg, hogy a virágpiac jelenlegi helye nem megfelelő, s ideje lenne a piac területét megnyugtatóan rendezni. Ez a szakma jobb sorsra érdemes. Az árusítás helyét közel három évtizede több alkalommalváltoztatták, s mindössze egy hely volt — igaz, ideiglenes jelleggel —ahol az árusok a legnyugodtabban tudták a virágokat árusítani Debrecenben. Ez a terület a Csapó utcán volt, a Liszt Ferenc utcától a Csapó utca 27.számú házig terjedt. Olyan terület ez, amely árnyékos, kevésbé szeles, a virágok értékesítéséhez a legalkalmasabb. Központi helyen van, a vásárcsarnok közvetlen szomszédságában. Ezt a véleményünket elmondtuk már korábban az illetékeseknek. A probléma az, hogy a Csapó utcának ez a része közterület, s nem piacterület. Itt jelenleg (díjmentesen) kocsik parkíroznak. Véleményem szerint a Városi tanács ezt a részt piacterületté nyilváníthatja, s ezzel véglegesen rendeznék a virágpiac sorsát Gondolom, ez az észrevétel javaslatnak is elfogadható, és sokak véleményével egyezik.” Nem szándékozunk vitát nyitni a virágpiac helyéről. Véleményünket — korábbi rövid írásunkban — már elmondtuk, és elmondjuk, ha szükséges lesz, az illetékesek válasza után. Benke István írását, mint a cikkben is jeleztük, hozzászólásként kezeljük, és nem vitaindítóként. VÁLASZOK a Veszély a medencében, a Megállni nem szabad? és a Pusztítások nyomai című cikkeinkre Március 23-án megjelent, Veszély a medencében című írásunkban panaszos tevé alapján arról írtunk, hogy a Nagyerdei Gyógyfürdő termál részlegének hidegvizes medencéjében már kétszer történt baleset olvasónk családjában. Férje és fia felsértette a lábát, s hiába szóltak, a hibát nem szüntették meg. Az írásra a Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat vezetőitől kaptunk választ. „A két baleset csal véletlenül eshetett egybe. A sérülés után a levélíró férjét elsősegélyben részesítették, s az esetet követően megvizsgálták a helyszínt. A medencét az előző napokban javították, kicserélték az elhasználódott, repedt, esetleg törött burkolatot." A sérülés valószínűen egy ép, de éles szegély miatt történt. Utasítottuk a telep vezetőjét, hogy azonnal vizsgálja felüla javítást. A lépcső minden csempéjét ismételten átcsiszolták, hogy az balesetveszélyt többet ne okozzon. Hasonló esetek elkerülése végett az ellenőrzést fokoztuk.” *** „Megállni nem szabad?” címmel írt panaszban azt tettük szóvá, hogy Boda első dűlőjénél nem áll meg a busz, holott sok utas leszállna. A cikkre a Volán 6. számú Vállalattól az alábbi válasz érkezett: „Zeleméri panaszok címmel az elmúlt évbenhasonló témájú cikk jelent meg, aminek alapján az illetékes útügyi hatóság vizsgálatot rendelt el. A helyszíni bejárás során megállapították, hogy az útburkolat keskeny, s emiatt a kért helyen megállóhelyet még ideiglenesen sem lehet kijelölni forgalmi sávban. Ezt ugyanis az érvényben levő rendelkezések tiltják. Buszmegállóhelyek kijelölésére csak megfelelő öblök megépítésével kerülhet sor. Ezt kívánja a közúti forgalom és az utasok testi épségének megóvása. Az öböl kiépítésének költségét az út fenntartója, fizeti, kivéve ha azt az illetékes tanács átvállalja. A KPM Közúti Igazgatóság és a Hajdúböszörmény városi Tanács korábbi nyilatkozata szerint a fenti célra nincs anyagi fedezet, így az öblöt nem lehet kiépíteni. A lakosságot erről annak idején tájékoztattuk a sajtó útján. A bodai lakosságnak a megállóhely létesítésére vonatkozó kérelmét vállalatunk csak az öböl kiépítése után , tudja teljesíteni.” *** Fényképpel illusztrált írásunk jelent meg március 9-én „Pusztítások nyomai" címmel. (De ezzel a témával áprilisban is foglalkoztunk.) Kifogásoltuk azt a vandalizmust, amely az üvegezett buszmegállókat „veszi célba”, s tönkreteszi ezeket. A cikkre a városi tanács építési és közlekedési osztályától érkezett válasz. „A fényképen látható buszmegálló sajnos nem egyedülálló látvány. Felmérésünk alapján hét megálló teljes üvegezését kellett megrendelnünk az Üvegipari Szövetkezetnél. Az üvegezést most végzik, de már tapasztalható, hogy a friss gittet kikaparják, és az előző nap berakott üveget kitörik.” Ehhez nem kell kommentár!