Hajdú-Bihari Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
(X Az egymillió kert országa MOLDÁVIAI SZOCIALISTA SZOVJET KÖZTÁRSASÁG A 3 millió 880 ezer lakosú Moldávia hatalmas gyümölcsösökkel ékesített „kertország”. Fővárosa Kisinyov. Mindent, amit ezen a dombos, termékeny földön nem vetettek be gabonával vagy ipari növénnyel, szőlő, alma, körte, szilva foglal el. A köztársaság 33 ezer 700 négyzetkilométernyi területén — a helybeliek szerint — több mint egymillió kert található. A gyümölcsösök néha kilométereken keresztül húzódnak. A régi hagyományt követve a családapa minden gyermek születésekor ültet néhány gyümölcsfát. Mire felnőnek a gyerekek, megnőnek a fák is. Azt tartja a mondás, hogy örömet, egészséget és szerencsét hoznak a házhoz. A korszerű mezőgazdasági termelés az utóbbi években a nagy méretek irányában fejlődik. Érdekes kísérletek folynak a gazdasági egyesülések szervezésével. A mezőgazdasági üzemek részvényes alapon a szakosított leányvállalatok egész hálózatát hozták létre, így néhány termelési ágra szakosodó, kitűnően jövedelmező gazdaságokká váltak. Sok moldáviai termelőszövetkezet és állami gazdaság egyidejűleg 7—8, olykor 10—12 gazdaságközi vállalatnak, szervezetnek és egyesülésnek a részvényese. Az egyik legutóbbi újdonság az úgynevezett területi agráripari komplexum, amelyhez több mezőgazdasági, ipari, szállítási, kereskedelmi és építési vállalat tartozik. A moldáviai kísérlet sikeresnek bizonyult, és a Szovjetunió más vidékein is megkezdték a bevezetését. A köztársaságban az élelmiszeripar elsőbbséget élvez a többi iparággal szemben, de ma már egyre népszerűbbek ruházati cikkei, műanyagai, műszerei és gépei. Az utóbbi 40 év alatt a köztársaság ipari termelése negyvenszeresére nőtt. Moldáviában kidolgozták a földtartalékok kihasználásának és megőrzésének 2000-ig szóló általános tervét. Eszerint a mai szűzföldeket is termővé teszik, nagy részüket felszántják, vagy gyümölcsösöket, szőlőültetvényeket telepítenek rajtuk. Hogy a városok és falvak területigényes terjeszkedését megakadályozzák, előnyben részesítik a magasépítkezést, ezzel egy időben felszámolják a kis településeket, lakóik nagyközségekben kapnak otthont. Így 40 ezer hektár föld szabadul fel. Kidolgozták az agro- és hidrotechnikai, és erdei talajjavítási munkálatok terveit is. Új erdősávokat telepítenek, és fejlesztik a teraszos földművelést. A földművelésre kevésbé alkalmas területeken 30 ezer hektárral növelik az erdőt. 20 ezer hektáron pedig létrehozzák a Moldáviai Nemzeti Parkot. (APNES) mint kedvesünkkel... — A bor olyan, mint a gyermek: minél kevesebbet háborgatod, annál jobban érzi magát... Nem ért vele egyet? Na jó, a gyerekről nem vitatkozunk, de a borért kezeskedem !..." Ezt mondta bevezetőül Georgij Kozub, a hatalmas borgazdaság, a Moldavinprom agráripari egyesülés elnökhelyettese. A moldáviai szőlőtőkék több mint fele a Moldavinpromnak terem, az az egyesülés adja az ország bortermelésének egynyolcadát. Jelentős részét exportálják is. Kozuk kandidátus az elnökhelyettesség mellett két laboratórium tudományos vezetője. Köztük az egyik a xeres (spanyol bor) gyártástechnológiájával foglalkozik. Itt van például, a moldáviai Fetjaszka (Leányka) borfajta. Ez a világ legjobb borfajtái közé tartozik. Egyesíti magában a finom aromát, zamatot és kellemes frissítő. A „Fetjaszka” aromája és zamata mint bármely más bor esetében, legalább háromszáz biokémiai komponensből és még számos aromakölcsönző anyagtól függ, amelyek a borászok legnagyobb bánatára, a levegőn könnyen oxidálódnak. Ezért igyekszünk kímélni a bort, a lehető legkevesebbet töltjük át az előállítás és a szállítás során. Most azon dolgozunk, hogy a bort az előállítás helyén palackozzuk és ezzel megőrizzük a jó minőséget. A nemzetközi borversenyeken az utóbbi években a moldáviai borok 255 arany- és ezüstérmet hódítottak el. De a moldáviaiak véleményét azért nem árt megszívlelni: a borral úgy kell bánni, mint a kedvesünkkel: csak mértékkel hódoljunk neki. (APNEES) Szélesedő együttműködés Magyarországgal ÍRTA: IVAN USZTYIJAN, A MOLDÁVIAI SZSZK MINISZTERELNÖKE A mai Moldáviában dinamikusan fejlődik a gazdaság. Az agráripari komplexeim hagyományos termelése új iparágakkal párosul. A köztársaságban több mint 500 nagy iparvállalata traktorokat, transzformátorokat, elektronikai berendezéseket, generátorokat és más termékeket állít elő, amelyekből a világ csaknem 60 országába szállít. Moldávia az össz-szövetségi felosztásban a szőlő-, gyümölcs-, dohány- és zöldségtermelésre szakosodott. Itt állítják elő a Szovjetunió szőlő- és dohánytermelésének csaknem egyharmadát, az illóolajat tartalmazó növények ötödrészét, a cukorrépa, a napraforgó és a zöldségfélék több mint négy százalékát. A jelenlegi, 11. ötéves tervben a leggyorsabb ütemben a villamosenergetika, a rádióelektronika, a műszergyártás, valamint az egész népgazdaság műszaki színvonalának növelését közvetlenül befolyásoló ágazatok fognak fejlődni. A köztársaság energetikai kapacitásainak növelése céljából kibővítik a Szovjetunió európai területének déli részén levő egyik legnagyobb erőművet, a moldáviai regionális vízerőművet. A tervben szerepel a moldáviai regionális erőművet az épülőfélben levő dél-ukrajnai atomerőművel összekötő 750 kilovoltos nagyfeszültségű vezeték létesítése. Ez ismételten bizonyítja Moldávia részvételét az ország egységes népgazdasági komplexumában. A köztársaságban nagy figyelmet fordítanak az élelmiszerprogram eredményes megvalósítására. Növelni kívánják az élelmiszer-ipari nyersanyagok termelését. A 11. ötéves terv az előzőkhöz hasonlóan új építkezések időszaka. A köztársaság térképén új ipari üzemek jelennek meg. 7,4 millió négyzetméterrel növekszik a lakásállomány alapterülete. A Szovjetunió és a szocialista országok gazdasági és kulturális kapcsolatainak erősödéséhez egyre jelentősebb mértékben járul hozzá a mi köztársaságunk is. Jól kitűnik ez a Magyarországgal kialakult dinamikusan fejlődő kapcsolatok példájából. Magyarországon jól beváltak a Moldavhidromos egyesülés nagy teljesítményű elektromos szivattyúi. Ezeket a paksi atomerőműnek és egy sor olyan vegyipari üzemnek szállítják, amely földgázt és kőolajat kap a Szovjetuniótól. Különböző magyar iparágakban használják a Moldáviában gyártott oszcillográfokat, hibavizsgáló készüléket, öntőgépeket, elektromos motorokat. Paradicsomszedő kombájnjaink megtalálhatók a magyar mezőkön. Élelmiszer-ipari termékeket is szállítunk Magyarországnak : konyakot, bort, növényi olajat. Ugyanekkor Moldáviában érdeme szerint értékelték, hogy megbízható berendezéseket küld Magyarország élelmiszeriparunk számára. Közéjük tartoznak tartósítógépek, gyümölcstárolókhoz készült komplett berendezések. Kényelmes Ikarusokat, motorkerékpárokat, elektrotechnikai cikkeket és műszereket kapunk Magyarországtól. Az SZKP XXVI. kongreszszusa nagyra értékelte a magyar mezőgazdasági szövetkezetek és vállalatok hozzáértéssel megszervezett munkáját. Különös jelentőséget tulajdonítunk a magyar tapasztalat tanulmányozásának a mezőgazdaság bonyolult problémáinak megoldásában. Egyebek közt Moldáviában jó eredményeket hozott az iparszerű kukoricatermesztés magyar technológiájának kipróbálása. Jelenleg a köztársaság minden kukoricatábláján ezt a technológiát alkalmazzák, amely az ország más körzeteiben is széleskörűen elterjedt. Szoros szakmai kapcsolatot tartanak a Dnyeszter tudományos-termelési egyesülés szakemberei a kecskeméti zöldségtermesztési intézetben levő kollégákkal. Eredményesen fejlődik a magyar és a moldáviai matematikusok és fizikusok együttműködése. Így a Moldáviai Tudományos Akadémia alkalmazott, fizikai intézetének szakemberei és a Magyar Tudományos Akadémia hidromechanikai intézetének és a Budapesti Műszaki Egyetemnek a tudósai eredményesen dolgozták ki azokat a módszereket, amelyekkel a turbinák, a hajócsavarok, a szivattyúk és más gépek megvédhetők a roncsolódástól. A kulturális kapcsolatok is erősödnek Magyarországgal. Lefordították és kiadták Petőfi Sándor, Hidas Antal, Zalka Máté műveit. A köztársaság hangversenytermeiben felcsendül Bartók Béla, Liszt Ferenc muzsikája ... Gazdasági és kulturális kapcsolataink Magyarországgal évről évre bővülnek és erősödnek. (APNEES) Múltba vesző legenda Gyümölcsösök és szőlőskertek között húzódik meg egy moldáviai falu: Pereszecsino. E kis helynek legendája van. Kilenc évszázada, amikor az első őslakosok megjelentek a festői völgyben, vadkerteligetet találtak itt A fák minden tavasszal gazdagon virágoztak, de termést nem hoztak. Meddő fáknak, „perszecs”-nek nevezték őket, innen kapta a falu a nevét. A lakosság ősidők óta földműveléssel és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozott. A régi tűzhelyek maradványait ma is megtalálják a régészek a lankás domboldalakon, ahol még a közelmúltban is szalmafedeles vályogházakban éltek az emberek, de azóta a legenda megdőlt. A termelőszövetkezet megszervezése után fejlődésnek indult a mezőgazdaság. Gabonát, kukoricát, szőlőt, dohányt, napraforgót, zöldséget termesztettek. Ma a Pereszecsinoszovhoz szőlői ezer hektáron terülnek el. Évente 28 ezer tonna szőlőt dolgoznak fel, évi nyereségük másfél millió rubel. A mezőgazdasági nagyüzem létrehozása gyökeresen megváltoztatta a falu arculatát. A házak nem hasonlítanak egymásra, mindenki igyekszik valami különlegeset alkotni. A hagyományokat megőrizve építkeznek, a háztájiban pedig szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget termesztenek, a pincében házi borral kínálják a vendéget Sokan vettek autót, motorkerékpárt az utóbbi években. Nemrég épült fel az új iskola ahol kétezer gyerek tanul. A kisebbeknek óvodát építettek. A falu mellett hatalmas park húzódik, csónakázó tóval és vidám parkkal. Ünnepnapokon itt pihen, szórakozik a falu apraja-nagyja. (APNEES) Kiegészítik egymást MEZŐGAZDASÁGI NAGY- ÉS KISÜZEMEK A magyar mezőgazdaság fejlődése, elért eredményei, amelyek megközelítik a legfejlettebb mezőgazdaságú európai országokéit, világszerte figyelmet keltenek, és elismerést váltanak ki. A fejlődés fő útját és biztosítékát a korszerűen termelő szocialista mezőgazdasági nagyüzemek jelentik. Ugyanakkor a fejlődés nem lebecsülendő és nélkülözhetetlen forrás a háztáji gazdálkodás, a kistermelés gyors korszerűsödése, intenzitásának növekedése és az ezekben kifejeződő szorgalom, vállalkozó kedv és termelési igyekezet. Másfél millió kisgazdaság A háztáji gazdálkodásnak, a kistermelésnek a hatvanas évek végétől tapasztalható erőteljes fellendülése azokban a mezőgazdasági ágazatokban érezhető, amelyek hagyományosan belterjesek, munkaigényesek. Jelenleg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekkel szoros együttműködésben, ezek kiegészítőjeként és jelentős támogatásával az országban mintegy másfél millió kisgazdaság működik, s munkájában mintegy ötmillió ember vesz részt. A növényi termékek 24 százaléka, az állattenyésztési hozamok 42 százaléka származik a kistermelésből. Szerepe a munkaigényes ágazatokban, a zöldség- és gyümölcstermelésben, valamint az állattenyésztésben jelentős. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint országosan — folyóáron számítva — a háztáji és kisegítő gazdaságok részesedése a zöldségtermelésben 63,6, a szőlőtermelésben 45,9, a gyümölcstermelésben 50,9, a sertéstenyésztésben 53,4, a baromfitenyésztésben 41,8 százalék. Ezek az adatok azt tanúsítják, hogy a mezőgazdaságban, az élelemtermelésben nélkülözhetetlen a kistermelés szerepe, főleg az említett ágazatokban, amelyekben a termelés gépesítése csak korlátozottan és csak részben oldható meg, így a kézi munkára továbbra is nagy szükség van. Más oldalról: gazdasági életünkben óriási emberi erőforrást jelent a háztáji és kisegítő gazdaságokban foglalatoskodó millióknak, tsz-tagoknak és családtagjaiknak, továbbá munkásoknak és más foglalkozásúaknak, a nyugdíjasoknak a termelőmunkája, szorgalma, igyekezete és vállalkozó kedve. Nagyüzemi háztáji termelés A termelőszövetkezetek, a nagygazdaságok egyre nehezebben birkóznak meg a kézi munkát nagymértékben igénylő növényi kultúrák — zöldség- és gyümölcsfélék — termelésével, mert erre a munkára a szokásos díjazás mellett egyre kevesebben vállalkoznak. Ezért kényszerülnek arra, hogy a terméseredménytől, a bevételtől függő részesedési és munkaszervezési formákat alakítsanak ki. A zöldségtermelő vidékeken több termelőszövetkezetben már évek óta alkalmazzák az úgynevezett nagyüzemi háztáji termelést, amelynek az a lényege, hogy az adott növény nagyüzemi gépi munkáit együttesen kialakított nagy táblákon a tagoknak — térítés ellenében — a termelőszövetkezet végzi el, a kézi munkáról pedig — mint háztáji gazdák — maguk a tsz-tagok gondoskodnak. A bevétel a tagé, de a kockázatot is neki kell vállalnia. Mégis mind a tszek, mind a tagok ragaszkodnak ehhez a formához, mert ez teremti meg a tagok teljesebb érdekeltségét, amely gondosabb, hozzáértőbb munkát és a termelési költségek ésszerű leszorítását eredményezi. A mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés egyes területein, bizonyos növényfajták, termelési kultúrák esetében a kézi munkát még hosszú ideig nem lehet mással helyettesíteni. A kistermelés támogatásával, a nagyüzemi gazdálkodásban megfelelő érdekeltségi, munkaszervezési formák alkalmazásával az emberi erőforrásokat jobban lehet hasznosítani. Így mód nyílik az élelemtermelés növelésére, valamint a fogyasztók részéről jelentkező mennyiségi, továbbá minőségi és választéki igények jobb kielégítésére. A nagyüzemi mezőgazdaság és a kistermelés jól kiegészítik egymást. Együttműködésük mezőgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését, a lakosság jó ellátását eredményezi, és lehetővé teszi mezőgazdaságunk, élelmiszer-ipari exportunk növelését is. Tamasi Mihály üzhesség ! Balesetveszélyes a debreceni műjégpályán korcsolyázni, főleg esténként. No, nem a jég kitűnő minőségéből adódó gyors csúszás miatt, sokkal inkább a kamaszok, a direkt kellemetlenkedők, a „cicázók” figyelmetlen, menetiránnyal szembejövő korcsolyázásától, s mert ez ellen senki nem tesz semmit, legfeljebb a stúdiós figyelmeztet olykor, aminek nem sok eredménye van. Más gondatlansága miatt nekem lett balesetem, de gondolom, többen is jártak, járnak így a tél folyamán a műjégen. A java még ezután jött. Ha már minden alkalommal kifizettem a biztosítási díjat, megillet a belépőre ragasztott 50 filléres bélyegecske után a 400 forint, gondoltam. De a hivatalos orvosi igazolás és a biztosítási bélyeggel ellátott jegy mellé a biztosító baleseti jegyzőkönyvet is kért. Mi sem egyszerűbb, gondoltam naivan: kimegyek a jégpályára és kérek. A gondnoknő, akihez utasítottak, hogy ő szokta kiállítani a jegyzőkönyveket, éppen ott volt a munkahelyén, amikor negyedik alkalommal kerestem. Neki nincs nyomtatványa, leküldött hát a jégpálya pénztárához, hogy hozzak egyet. A pénztáros tudtomra adta, hogy a stúdiósnál van, aki éppen elment valahová. Vártam egy órát, majd a kapott nyomtatvánnyal visszamentem az irodába. Közöltem, hogy az imént megbeszélt jegyzőkönyv miatt jöttem vissza. Igen, a hölgy elment valahová, majd jöjjön vissza délután. De már negyedszer vagyok itt, mondom. Igen, lehet, hogy hatodszor meg hetedszer is el kell jönnie. „Mert a hölgy szívességből csinálja az egészet, ha megcsinálja egyáltalán. Mert a biztosító nem rendezte ezt itt el rendesen, mi csak szívességből csináljuk." Igaza lett, újra vissza kellett mennem. Már nem a 400 forint, sokkal inkább a kíváncsiság hatott. Érdekelt, hogy mennyi időbe telik egy két perc alatt megírható, aláírható jegyzőkönyvet beszerezni. Végül sikerült. Szívességből. Nem tartanak rendet a korcsolyapályán, hogy aztán szívességet tehessenek, megírhassák a baleseti jegyzőkönyvet. Haraszin Gitta HAJatMUHARI NAVIO — 1983. .JANUÁR 5. 3