Hajdú-Bihari Napló, 1984. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-10 / 135. szám
A PAPÍRZSEBKENDŐ „ELOSZTÁSÁNAK” ESETE ETTŐL VAJON TÖBB LESZ? A PIÉRT CÉLJAI ELVILEG HELYESEK Ebben a megyében több százezer embernek van egy olyan „rossz” tulajdonsága, hogy papírzsebkendőt szeretne használni. Ám a papírzsebkendő hiánycikk, s egyhamar aligha várható megoldás. Néhány újságban már olvashattuk azokat a nyilatkozatokat, amelyekben „megmagyarázzák” , miért nem célszerű Magyarországon papírzsebkendőt gyártani. Bízzunk a döntés megváltoztatásában s addig próbáljunk meg — ha tudunk — papírzsebkendőt venni. Ez a vásárlás azonban az utóbbi időben még nehezebb lett, mert a megyében újabban egyre kevesebb helyen lehet zsebkendőtkapni. Korábban az Alföld Élelmiszer- és Vegyiáru-kereskedelmi Vállalat is kapott néhány alkalommal bizonyos mennyiséget, az utóbbi időben azonban a PIÉRT debreceni lerakata került monopolhelyzetbe. Országosan is ez a vállalat döntően meghatározza az elosztás menetét, s az egyre nagyobb hiányhelyzet a PIÉRT partnerei közötti különbségtételhez vezetett. Egy nemrégiben született vezérigazgató-helyettesi rendelkezés alapján ugyanis megtiltották a PIÉRT-kirendeltségek, -lerakatok vezetőinek a magánkereskedők kiszolgálását. Nem kapnak ezentúl papírzsebkendőt az egészségügyi intézmények sem. A vállalati utasítás értelmében a kirendeltségek, illetve a lerakatok kötelesek megkeresni a vállalat partnereit, s velük megállapodni: milyen egységekbe szállítson ezentúl papírzsebkendőt a PIÉRT. Lehetőség szerint kereskedelmileg fontos területekre, illetve az idegenforgalom szempontjából szerepet játszó üzletekbe, boltokba célszerű a szállítást koncentrálni. A megyében a belső, PIÉRT-es utasítás végrehajtása megkezdődött. A debreceni lerakat vezetője megkereste a megyei tanács kereskedelmi osztályát. A konzultáció végén — a Belkereskedelmi Minisztériummal történt egyeztetést követően — kiderült: a megyei tanács nem határozza meg, hogy hová szállítsanak zsebkendőt. Ez a PIÉRT és partnerei közötti megegyezéstől függ. Másképpen fogalmazva: két vállalat szerződéses kapcsolatában célszerű rendezni ezt a kérdést. A PIÉRT debreceni lerakata néhány nappal ezelőtt megkapta a Hajdú-Bihar megyei Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalattól, a MESZÖV-től, hogy a papírzsebkendő szállítását milyen egységekbe javasolják. A Hajdú-Bihar megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat kijelölt néhány ABC-áruházat Debrecenben és a megye más településein. A pillanatnyi állapot szerint a Csemege két debreceni boltja és a Centrum Áruház fog még kapni a zsebkendőből. Kimaradt az „elosztásból” a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó Vállalat, az Alföldi Vendéglátó Vállalat és az Utasellátó. (Különösen az utóbbi esetében kérdőjelezhető meg a döntés, hiszen az Utasellátó idegenforgalmi szerepe kevéssé vitatható.) Lehetne azon morfondírozni: eddig az óvodák és bölcsődék hogyan látták-láthatták el a gyerekeket zsebkendővel. (Szerintünk eddig is többnyire a szülők vitték a zsebkendőt.) Az is megérne egy elemzést: a kiskereskedők érdekvédelmi szervezete miért nem tud közbelépni. Akkor is, ha arról van szó, hogy a becsületes kiskereskedők kaphassanak papírzsebkendőt, de akkor is, ha büntetni kell a hiányhelyzettel visszaélőket. A megye lakosságának ellátása szempontjából azonban a pillanatnyi helyzet kedvezőtlennek tűnik. Például a Berettyóújfalui ÁFÉSZ igen széles működési területére — a város három üzletét kivéve — nem szállít zsebkendőt a PIÉRT. Sorolhatnánk még a szövetkezeteket, vagy említhetnénk Debrecen munkáslakta kerületeit. Vagy említhetnénk azt is, hogy a jövedelemérdekeltségben, szerződéses üzemeltetési rendszerben dolgozókat tisztességtelen helyzetbe hozóa vállalata akkor, ha egy korábban papírzsebkendőt is árusító üzletbe ezentúl nem szállítanak a keresett árucikkből. A papírzsebkendő elosztása körüli mozgolódásunk első eredménye, hogy a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese a történtek megismerése után értesítette a PIÉRT debreceni lerakatának vezetőjét, a korábbi kijelölést (melyet beosztottjai jóhiszeműen, a tények nem teljes ismeretében végeztek el) hatálytalanítja, így az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat nem akarja hátrányos helyzetbe hozni szoros elszámolású, jövedelemérdekeltségű és szerződéses egységeit azzal, hogy eleve elzárja őket a vásárlás lehetőségétől. A PIÉRT korrektségére számít tehát a vállalat. Tulajdonképpen a Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalat és a MÉSZÖV is csak javaslatot tett, de lehetősége van minden gazdálkodó szervnek arra, hogy az elosztást befolyásolja. Mint ahogyan ezt a PIÉRT kereskedelmi vezérigazgató-helyettese is megerősítette. Sajnos az írás időpontjában a PIÉRT különböző — központi, kirendeltségi, lerakati — vezetői egymásnak részlegesen ellentmondó tájékoztatást adtak. Remélhetőleg napokon belül visszatérhetünk annak megválaszolására, hogyan is történik ezentúl a papírzsebkendő elosztása Hajdú-Bihar megyében. Sajnos az igazi, a címben jelzett kérdést a PIÉRT sem tudja megválaszolni. Hajdú István Harc a túlélésért Filmnapló Kellemes csalódást jelentett számomra az idei nyári szezon első filmbemutatója: Robert Aldrich amerikai filmrendező A piszkos tizenkettő című filmje mesteri szinten elkészített, igényesen szórakoztató alkotás. A film témája akár öröknek is nevezhető (örökzöldnek azért nem mondanám!), hiszen háborús történetet dolgoz fel, pontosabban a második világháború idejére kalauzolja el nézőit — a jól ismert tematika ellenére azonban sikerült olyan szempontból megközelíteni a történelmi eseményeket, amely garantáltan biztosítja a rendező számára, hogy filmje alapvetően különbözzön a sablonmegoldásokkal s az unalomig ismert típusokkal dolgozó tucatfilmektől. A jól kiválasztott alapanyagnak, s az igényes rendezői munkának köszönhető, hogy filmforgalmazásunk ezúttal csak dicsérhető, s a legkisebb mértékig sem marasztalható el Aldrich immár tizenhét éves filmjének kissé késői megvásárlása miatt. A piszkos tizenkettőn egyáltalán nem érződik az idő múlása — ma is ugyanolyan frissnek, ugyanolyan szórakoztatónak bizonyul, mint 1967-ben, amikor egy feltételezhetőleg jól összeszokott csoportmunka eredményeként elkészült. A tavaly meghalt amerikai filmrendező nem tartozott a sorozatosan kitüntetett alkotók táborába, pályafutását nem kísérték zajos fesztiválsikerek — ennek ellenére nyugodtan sorolhatjuk a jelentősebb filmrendezők közé, bár talán jobban illene rá a „kiváló mesterember” elnevezés. Főként vadnyugati és háborús történetek kerültek ki a keze alól — ezek alapján megállapítható, hogy stílusára és problémafelvetésére többnyire a naturalizmus jellemző. A szakirodalom a klasszikus westernek sorában az egyik legkoraibb és legjobb kalandfilmnek nevezi az 1954-ben készített Vera Cruz című filmjét, a horror műfajában pedig az 1962-es Mi történt Baby Jane-nel című alkotása aratott nemzetközi elismerést. Háborús filmjei közül A piszkos tizenkettő az egyik legjelentősebb alkotása, amelyet Nunnally Johnson és Lukas Heller forgatókönyve alapján E. M. Nathanson nálunk is nagy sikert aratott, azonos című regényéből forgatott. A kalandos történet közvetlenül a szövetségesek normandiai partraszállása előtt játszódik. A film főszereplőjét, Reisman őrnagyot azzal a kellemetlen feladattal bízzák meg, hogy a London melléki katonai börtön foglyai közül válasszon ki tizenkét olyan rabot, akiket gyilkosságért, rablásért vagy egyéb erőszakos bűncselekményért halálra vagy hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Oktassa és képezze ki ezeket a rabokat annyi frontvonalon túli műveletre, amennyit egy meglehetősen rövid idő alatt képesek elsajátítani, majd egy nappal a szövetségesek partraszállása előtt e kis csapat segítségével semmisítsen meg a megszállt Franciaországban egy ellenséges liszti pihenőközpontot. Körülbelül a film háromnegyed része a tizenkét „nehézéletű” gyors és speciális kiképzéséről szól, majd ezt követik a megszállt Franciaországban végrehajtott kommandóakció izgalmas eseményei. A film értékeit felsorolva elsőként kell említeni a hatásos poénokra s lebilincselő fordulatokra épülő jól megírt forgatókönyvet. Kemény világ a „piszkos tizenkettő” világa — keménységét mindössze a rabok kesernyés humora enyhíti. A forgatókönyvírók megfelelő mértékkel adagolják ezt a vérbeli, s itt „helybeliének is nevezhető akasztófahumort — ezzel tartják szinte az első perctől kezdve hatalmukban a nézőket. Megtalálható itt a jellemkomikum és a helyzetkomikum egyaránt — bár erőteljesebben építenek a forgatókönyvírók az utóbbira. Szinte tökéletesen felépített minden egyes szituáció — az alkotók gondosan formálják és alakítják az eseményeket — így az izgalom és a humor mindig a legmegfelelőbb pillanatban éri el a csúcspontot. Klasszikusnak nevezhető az a módszer, ahogy Aldrich és munkatársai egy-egy cselekményrész izgalmas eseményeit adagolják. Fokról fokra emelik a szituáció légkörének hőfokát — és amikor már lehetetlen az érzelmeket tovább fokozni, az egészet egy hatásos poénnal vagy fordulattal zárják le. Robert Aldrich filmjét két részben készítette el — de még a háromórás játékidő is elenyészően kevés ahhoz, hogy Nathanson regényének minden mozzanatát, a kiképzésben és a kommandóakcióban részt vett tizenkét „nehézéletű” tökéletes jellemrajzát a film formanyelvének segítségével hitelesen visszaadja. Csak dicséret illetheti az alkotókat a leghatásosabb epizódok kiválasztásáért, s azért a telitalálatért, ahogy a legfigyelemreméltóbb jellemeket a középpontba állították. Mindössze háromnégy jól egyénített figura előtérbe helyezésével hatásosan tudták kifejezni azt a folyamatot, melynek során a kezdetben csak önmagukkal törődő „nehézfiúk” fokozatosan válnak előbb egységes, egymásért küzdő csapattá, majd akaratlanul hőssé, végül hősi halottá. Személyiségük változását neves világsztárok jelenítik meg — nekik is köszönhető, hogy a film szereplőit kivétel nélkül képesek vagyunk szívünkbe zárni, s őszintén izgulni tudunk az akció sikeréért s a rabok életben maradásáért. Különösen emlékezetes alakítást nyújt a hiúztekintetű Franko szerepében a színész-rendező John Cassavetes. A nyers és mogorva, fanatikusan vallásos és szexuálisan aberrált Maggott szerepében ismerős színészt köszönthetünk, azzal a jóleső érzéssel, hogy Kojak alakjának megszemélyesítése után (legalábbis a mi szemszögünkből nézve, után) Telly Savalas egyértelműen bebizonyította, hogy nagyszerű színész. A tizenkét nehézéletű személyenkénti, illetve közös jellemzése a szerepeket eljátszó színészek tehetségén kívül a — végül szinte baráttá fogadott — „közös ellenfél”, Reisman őrnagy alakjának megformálásán is múlott. Az alkotók az őrnagy jellemzését a „cselekedtetés” segítségével oldják meg — kiválóan. Szinte mindig a rábízott nehézéletűek körében látjuk — mozdulatai, szavai s a rabokkal kapcsolatos magatartása — Lee Marvin hiteles alakításában — kiválóan jellemeznek egy szókimondó, nyers modorú, de alapjaiban véve emberséges érzületű, nagy szaktudással rendelkező katonát. A felsorolt értékek mellett feltétlenül meg kell még említeni, hogy Aldrich filmjében — ha csak nyomaiban is, de — megtalálható az amerikai hadvezetés vaskalaposságának bírálata. Ennek ellenére A piszkos tizenkettő nem egy magvas mondanivalóval rendelkező művészi alkotás — „csak” egy igényesen szórakoztató, izgalmas, fordulatos, lendületes kalandfilm, egy azon kevesek közül, amelyre oly nagy szüksége van a kikapcsolódásra vágyó embereknek. Sümegi Anikó I HAJPP»BIHARI NAPLÓ - 1986. JÚNIUS 10. Rendet, tisztaságot a munkahelyeken és környékükön ÉRTÉKELTÉK AZ AKCIÓ EREDMÉNYÉT Ma már nem szorul bizonyításra, hogy eredményes környezetvédelmi tevékenységet csak az összes érdekelt erő, a társadalmi szervek és állampolgárok összefogásával lehet folytatni. Ezt felismerve néhány éve a szakszervezetek is egyre jelentősebb környezetvédelmi feladatok megoldását vállalják magukra. Ennek a törekvésnek egyik konkrét megnyilvánulása a Rendet, tisztaságot a munkahelyeken és környékükön akciósorozat, amelynek megyei eredményét június 1-án délután értékelték a Szakszervezetek Hajdú-Bihar megyei Tanácsa debreceni székházában. Dr. Kincses István, az SZMT munkavédelmi bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Kolozsvári Lajost, a megyei népfrontbizottság elnökét és dr. Farkas Józsefet, a megyei tanács környezet- és természetvédelmi bizottságának titkárát. Sándor László, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője — a környezetvédelmi világnapra is emlékezve — értékelte az akciósorozat eredményét, a szakszervezetek által végzett környezetvédelmi munka fontosságát. A tevékenység súlya abból adódik, hogy a környezeti ártalmak nagyobb részét a munkahelyek „termelik”, nagy tehát az itt munkálkodó szakszervezetek felelőssége. Szerencsére napjainkban mind több helyütt kezdik felismerni, hogy meg kell fékezni az egész társadalomra, az egész népességre veszélyes szennyezőforrásokat. Ám a kevésbé veszélyes munkahelyeken is nagy a környezetvédelmi tevékenység szerepe. Adatokkal is bizonyítható, hogy a tiszta, rendezett, hulladékmentes munkahelyeken kevesebb a baleset, jobb a munkahelyi légkör, nagyobb a termelékenység és a termelési fegyelem. A szakszervezeteknek az eddig elért módszerek segítségével, azokat továbbfejlesztve még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a munkahelyi környezetvédelmi teendőkre. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa által adományozott elismerő okleveleket Szendi Sándor, az SZMT vezető titkára nyújtotta át az idei legjobbak: a Volán 6. számú Vállalat, a MEDICOR debreceni gyára, a BIOGAL, a MERKUR debreceni kirendeltsége és a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság jelenlevő képviselőinek. Szép eredmények, sikeres döntő a Hatvani István-fizikaversenyen A versenyt három éve kezdeményezte és azóta szervezi az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Hajdú-Bihar megyei csoportja. A versenyen az általános iskolák nyolcadik osztályába és a középiskolák 1—2. osztályába járó tanulók vehetnek részt, ha visszaküldik az iskolákhoz eljuttatott feladatsorok megoldásait. Évente négy alkalommal, nyolc-nyolc változatos témájú feladat megoldására volt lehetősége a versenyzőknek. A megye harmincegy általános és tizennyolc középiskolájából összesen háromszázötvennégy benevezett tanulója volt a versenynek, a versenyzők 5885 feladatmegoldást küldtek vissza. Az általános és a középiskolás tanulók közül a legtöbb pontot összegyűjtött tizenöt-tizenöt versenyző a verseny döntőjén, június 2-án mérte össze tudását a KLTE Kísérleti Fizikai Intézetében. Az írásbeli feladatok megoldása után az élen álló öt-öt versenyző gyakorlati mérési feladatot is kapott, így alakult ki a végső sorrend. A döntő minden résztvevője oklevelet, az 1—10. helyezett pedig mindkét kategóriában könyvutalványt kapott jutalmul. Azok a tanulók, akik 1981 szeptemberében kapcsolódtak be a versenybe nyolcadik osztályosokként, most járnak a középiskolák második osztályába. Ha folyamatosan, jó eredménnyel küldték vissza a feladatmegoldásokat, a versenybizottság emléklappal ismerte el munkájukat, ők jövőre már az országos tanulmányi versenyen indulhatnak fizikából. Ettől kezdve évről évre jutalmazni kívánjuk a három éven át eredményesen versenyző tanulókat is. Míg a döntő feladatait a tanárok javították és értékelték, a versenyzők érdekes fizikai kísérletekből álló bemutatón tölthették hasznosan idejüket. A döntő eredményei: Általános iskolások között: 1. Szikszai Zita (Debrecen, Kun Béla Általános Iskola), 2. Dalmi Attila (Debrecen, Vénkerti Általános Iskola), 3—4. Felszeghy Enikő (Püspökladány, Petőfi Sándor Általános Iskola), 3—1. Vertse Judit (Debrecen, Dózsa György Általános Iskola), 5. Csontos Imre (Püspökladány, Petőfi Sándor Általános Iskola), 6—7. Szántó Marianna (Debrecen, Új Élet parki Általános Iskola), 6—7. Túri Tamás (Hajdúszoboszló, Gönczy Pál Általános Iskola), 8—10. Csige Csaba (Létavértes, Arany János Általános Iskola), 8—10. Kiss Marianna (Hajdúszoboszló, Gyurkó Ferenc Általános Iskola), 8—10. Pankotai Imre (Létavértes, Arany János Általános Iskola). Középiskolások között: 1. Karsai Tamás (Debrecen, KLTE Gyakorló Gimnáziuma), 2—3. Antal Péter (Debrecen, KLTE Gyakorló Gimnáziuma) 2—3. Sáhi Attila (Debrecen, Fazekas Mihály Gimnáziumi), 4. Széles Sándor (Debrecen, Református Gimnázium), 5. Kupás Tibor (Debrecen, Fazekas Mihály Gimnázium), 6—8. Bérczi István (Debrecen, KLTE Gyakorló Gimnáziuma), 6—8. Hauck Csaba (Debrecen, KLTE Gyakorló Gimnáziuma), 6—8. Kopcsa Dénes (Debrecen, KLTE Gyakorló Gimnáziuma), 9. Hudák István (Debrecen, Református Gimnázium), 10. Magyar László (Debrecen, KLTE Gyakorló Gimnáziuma). Dr. Nagy Mihály A pillanat varázsa Egy rádiós élmény margójára Hosszú ideig emlékezetes rádiós élmény részese voltam — gyaníthatóan több százezer hallgatóval együtt — csütörtökön este. Ritka tüneménynek lehettünk fültanúi. Annak, ahogyan a rádiózás őseredeti, mára kissé megfakult arca egy váratlan pillanatban újra felragyog. Az élő rádiózás felülmúlhatatlan hitelességéről, megmásíthatatlanságáról van szó. S aki szakított a sablonokkal, azzal, ami ma tulajdonképpen a rádiós gyakorlatot jelenti, éppen olyan valaki volt, aki veteránnak számít a szakmában; a mesterséget művészi szinten űzte évtizedekig, nemzedékeket tanított. S ez az ember félrerúgva a hallgatólagosan elfogadott szabályokat, félredobva a jól fésült álarcot, igazi arcát mutatta. Rádiós, úgy is fogalmazhatunk, szakmai szempontból bizonyára óriási hibát követett el. Hisz stúdióba érkezve — köszöngetés, s a megszokott udvarias mondatok helyett — egyszerűen elkezdett kiabálni. Bírált, kritizált — talán minden részletben nem is volt egészen igaza —, de a kitörés mégis hitelesítette önmagát Aki százezrek, talán milliók előtt ennyire meri vállalni önmagát, ilyen nyers állapotban mutatkozik, az a szememben nagyobb tettet hajtott végre minden szakmai bravúrnál. De nemcsak a „formabontást” értékelem. Hisz, elvégre pusztán attól, ha valaki a legszélesebb nyilvánosság előtt a megszokottnál hangosabban beszél, még korántsem bizonyos, hogy élményt kelt. A csütörtök esti spontán kifakadás azonban számomra egy ritkán tetten érhető pillanatot jelenített meg. Nevezetesen azt, amikor a feladat, a vállalt hivatal átlényegül belső hitté, meggyőződéssé. Az egykori nemzetközi elismertségű sportriporter ezekben a pillanatokban úgy tudott hivatalos ember, az MLSZ elnöke lenni, hogy közben teljesen önmagát, a lelkileg lemeztelenített embert adta. S a drámai csúcspont, a feszültség kisülése után még mindig érezhető remegő, el-elcsukló hangon Szepesi György — mert hisz róla van szó — még arra is kényszerült, hogy ismertessen egy olyan döntést, amely előbbi indulatos szavait alig-alig igazolta. Keresztrefeszítés volt ez az élő műsor Szepesi számára. A rutinos sportdiplomata, a mások érzelmeivel, hangulataival mesterien bánó riporter számára önmaga ezúttal megoldhatatlan feladatot jelentett. Mégis Szepesi György ezzel a szereplésével kilépett egy skatulyából, s többet árult el magáról, mint sok-sok év alatt, amíg közvetített. Megmondom őszintén, én ezért az élményt adó pillanatért örökre becsülni fogom Szepesit Aki meg merte mutatni magát, szinte teljesen leleplezetlenül elénk tárta egyéniségét. Ritka pillanat. Talán mert nemcsak felfokozott idegállapot, a kereteket szétfeszítő hit, mindent elsöprő mondandó, hanem igazi egyéniség is szükségeltetik hozzá. típul.