Hajdú-Bihari Napló, 1984. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

Losonczi Pál Ho Si Minh-városban (Folytatás az 1. oldalról) repülőtérre hajtott. Nem sok­kal ezután a magyar küldött­séget szállító különrepülő­­gép délnek, Ho Si Minh-vá­­ros felé vette útját. Ho Si Minh-város nemzet­közi repülőterén Losonczi Pált és kíséretét Phan Van Khai, a Vietnami KP KB tagja, a városi tanács megbí­zott elnöke és a város más vezetői fogadták. A magyar küldöttséget Ho Si Minh­ vá­­rosi útjára elkísérte Chu Huy Man, a Vietnami KP KB PB tagja, az Államtanács elnök­­helyettese, Hoang Anh Tuan külügyminiszterhelyettes és Nguyen Lung, a Vietnami Szocialista Köztársaság buda­pesti nagykövete is. A Ho Si Minh-városi tar­tózkodás­­során lüktetői életű, nyüzsgő város tárult a ma­gyar vendégek elé. Innen ke­rül ki a vietnami ipari ter­melés csaknem egyharmada. Küldöttségünk tagjai meg­tekintették az exportra ké­szülő helyi termékek kiállí­tását, ahol nemcsak csodála­tos­ kézműves munkák, lak­kozott tárgyak, porcelánok, ezüstművesek mesterdarab­jai, elefántcsont-faragások láthatók, hanem például szte­reofonikus berendezések és tv-készülékek is. Este a Függetlenségi Palo­tában Phan Van Khai vacso­rát adott Losonczi Pál és az általa vezetett küldöttség tiszteletére. Az Elnöki Tanács elnöke megköszönte a meleg fogad­tatást. Rámutatott, hogy elő­ször jár a városban ilyen ma­gas szintű magyar delegáció. A VSZK-ban tett látogatás célja a kapcsolatok minden téren való erősítése volt — mondotta. Ezt szolgálja a ba­rátsági és együttműködési szerződés, amelyet szerdán írtunk alá. Losonczi Pál ezután arról beszélt, hogy a magyar nép nagy figyelemmel kí­sérte a vietnami nép függetlenségi harcát és az egész világ csodálattal kísér­te az 1975-ös történelmi győ­zelmet, amely lehetővé tette Vietnam egyesítését. Most az a célunk, hogy a gazdasági építőmunkában is kicserélje tapasztalatait a két ország, megkeresse azokat a terüle­teket, amelyeken lehetséges az eredményes együttműkö-­ dés. A magyar küldöttség ve­zetője méltatta Ho Si Minh­ Város dolgozóinak eredmé­nyeit és sok sikert kívánt építőmunkájukhoz. A vacsora után kultúrmű­sort nézett végig küldöttsé­günk. Szovjet-amerikai tárgyalások kezdődnek Csütörtökön este Moszkvában és Washingtonban a Szov­jetunió és az Egyesült Államok az alábbi azonos szövegű közleményt hozta nyilvánosságra: A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott új tárgyalások megkezdéséről annak érdekében, hogy kölcsö­nösen elfogadható megállapodást érjenek el a nukleáris és űrfegyverzetek teljes kérdéskörében. E tárgyalások tár­gyának és céljainak közös meghatározására Andrej Gro­­miko szovjet és George Scultz amerikai külügyminiszter 1985. január 7—8-án találkozót tart Genfben. Ismét Nicolae Ceausescu lett a főtitkár Befejeződött az RKP kongresszusa A Román Kommunista Párt XIII. kongresszusán csütörtökön befejeződött a beterjesztett beszámolók és jelentések feletti vita. A kongresszus egyhangúlag el­fogadta a Központi Bizottság beszámoló jelentését, ame­lyet Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára terjesztett elő. Ugyancsak egyhangúlag fo­gadták el azokat a dokumen­tumokat, amelyeket a nép­gazdaság fejlesztésére dol­goztak ki a következő öt­éves terv időszakára, s a 2000-ig terjedő gazdasági­társadalmi fejlesztésre. Ezenkívül dokumentumo­kat fogadott el a kongresszus az életszínvonal fejlesztésé­ről, továbbá módosította a szervezeti szabályzat egyes előírásait. A kongresszusi küldöttek délután zárt ülésen megvá­lasztották a párt új vezető szerveit. Ezután Manea Ma­­nescu, a kongresszus elnök­ségének tagja nyilvános ülé­sen bejelentette, hogy egy­hangúlag ismét Nicolae Ceausescut választották meg az RKP főtitkárává. Az új Központi Bizottság­nak 265 tagja és 181 póttag­ja van. A Központi Bizott­ság Politikai Végrehajtó Bi­zottsága 23 tagból és 25 pót­tagból áll. Elena Ceausescu ismét a PVB tagja, Nicu Ceausescu pedig a PVB pót­tagja lett. A Központi Bizottság tit­káraivá Iosif Boncot, Emil Bobut, Ion Comant, Silviu Curticeanut, Petra Enachet, Constantin Radut, Ion Ra­­dut, Ion Stoiant és Ilié Ver. detet választották meg A kongresszuson Nicolae Ceausescu mondott záróbe­szédet. Köszönetet mondott azért, hogy ismét a párt fő­titkárává választották. A főtitkár ezt követően a legmagasabb pártfórum munkáját befejezettnek nyil­vánította. Üzemi ápolónők versenye Az üzemi ápolónők kétna­pos országos versenye csü­törtökön fejeződött be Győ­rött, a megyei kórházban. A vetélkedő több száz résztve­vője közül húszan kerültek az országos döntőbe, ahol el­méleti és gyakorlati felada­tokat kellett megoldaniuk. A verseny győztese Rich­ter Jánosné, a Lajta-hansá­gi Állami Tangazdaság üze­mi rendelőjének ápolónője lett, aki megkapta a KISZ Központi Bizottságának kü­­löndíját is. A második he­lyezett Üveges Sándorné, a Hajdú-Bihar megyei Tanács üzemegészségügyi szolgála­tának, a harmadik Farkas Imréné, a TESZÖV veszpré­mi nyomdájának ápolónője. Atomfegyvermentes Észak-Európát! Az Észak-Európával kap­csolatos NATO-tervek rea­lizálódása, az amerikai ma­nőverező robotrepülőgépek megjelenése Nagy-Britan­­niában és a skandináv vi­zeken tartózkodó amerikai hadihajókon még idősze­rűbbé tette 37 észak-euró­pai atomfegyvermentes övezet kérdését. A szóban forgó manőve­rező robotrepülőgépeknek a szovjet célpontok elérésé­hez kis magasságban át kell repülniök nemcsak a NA­­TO-hoz tartozó Norvégia, hanem a semleges Svédor­szág, nemkülönben Finnor­szág légterét is. Tudott, dolog, hogy Nor­végia részt vesz a NATO atomhadászatának tervezé­sében és infrastruktúrájá­nak létrehozásában. Húsz katonai repülőterét ameri­kai, brit és más NATO-gé­­pek rendszeresen használ­ják. Egy éve derült ki, hogy 1974 óta Norvégia és az Egyesült Államok között titkos megállapodás van, amely feljogosítja az ame­rikai atombombázókat, hogy „válsághelyzetben” le­szállhassanak norvégiai re­pülőtereken. A norvég fjor­­dokban közel egy tucat hadi­tengerészeti támaszpontot használnak az északi vize­ken őrjáratozó amerikai atom-tengeralattjárók. Egy 1980-as egyezmény alapján Norvégiában raktározzák az amerikai gyorsan bevet­hető erők nehézfelszerelé­sének egy részét. Dániának fontos szerepet szán a NATO a balti ten­gerszorosok ellenőrzésében. „Válsághelyzetben” 40 ezer amerikai és angol katonát, valamint repülő magasabb egységeket dobnak át az országba. A dán hadsereget kiképzik atomfegyver al­kalmazására, a dán légierő F—104-es és F—16-os gé­pei atombombázókként is bevethetők. Az izlandi Keflavikban hatalmas amerikai­ támasz­pont van, több mint há­romezer amerikai katoná­val, F—Lesekkel, amelye­ket most váltanak fel az F-15-ösök. Nem kizárt, hogy Keflavik atomrobba­­nó-töltetek raktározására is szolgál, különösen amerikai légi és haditengerészeti kö­telékek átvonulása idején. Az izlandi kormány képte­len tisztán látni, mivel az amerikaiak gyakorlata az, hogy sem nem cáfolják, sem nem erősítik meg atomfegyverek jelenlétét az egyes katonai objektumo­kon. Észak-Európát ma mind­ettől függetlenül atomfegy­vermentes övezetnek te­kintik és a közvélemény szívesen venné ennek nemzetközi jogi erejű meg­erősítését, valamint az atomhatalmak olyan értel­mű kötelezettségvállalását, hogy az övezet államai el­len nem alkalmaznak atom­fegyvert. Unden svéd külügymi­niszter már 1961-ben fel­vetette a „nem atomhatal­mak klubjának” gondolatát Észak-Európában, de nem talált kellő támogatásra. Az észak-európai atom­fegyvermentes övezet ter­vét hivatalosan Urho Kek­­konen finn köztársasági el­nök terjesztette elő 1963. május 28-án. „A skandináv államok — mondotta — ténylegesen már most is atomfegyvermentes öveze­tet alkotnak. Ez azonban jelenleg egyoldalú deklará­cióikra támaszkodik. Az­zal, hogy kölcsönös lépé­sekkel alátámasztják a je­lenlegi állapotot, nem kel­lene megváltoztatniuk po­litikájukat és ez nem ve­szélyeztetné biztonságukat, s nem érintené a hatalmi egyensúlyt sem földünkön. Ilyenformán nem károsíta­ná külső hatalmak érdeke­it... A skandináv országok azzal, hogy atomfegyver­mentes övezetté nyilváníta­nák magukat, kikerülnének az atomhadászat fejlődésé­vel járó spekulációk köré­ből és biztosítanák, hogy ez a körzet a nemzetközi feszültség körén kívül ma­rad.” Svédország ellentmon­dásosan, Norvégia és Dánia fagyosan fogadta a finn javaslatot. Közel két évti­zednek kellett elmúlnia, hogy Stockholm, Osló és Koppenhága tárgyalási alapnak fogadja el a finn javaslatot, és késznek mu­tatkozzék gyakorlati lépé­sekre. Természetesen az övezet elgondolása kapcsán Moszk­vára irányult a figyelem, hiszen a Szovjetunió észak­­nyugati területei hadászati fontosságú erőcsoportosítá­soknak adnak helyet. Szov­jet részről kezdettől fogva támogatták az övezet ter­vét és 1974-ben bejelentet­ték, hogy a Szovjetunió más atomhatalmakkal együtt kész garantálni az észak­európai atomfegyvermentes övezet státusát. Jurij And­ropov 1983 májusában finn társadalmi szervezetek kép­viselői előtt kijelentette: „A Szovjetunió akár sokol­dalú megállapodás, akár kétoldalú egyezmények formájában kész kötelezett­séget vállalni arra, hogy nem alkalmaz atomfegyvert azokkal az észak-európai országokkal szemben, ame­lyek e zóna részei. Ezek­nek az országoknak a biz­tonságát természetesen csak akkor lehet megbízhatóan szavatolni, ha ugyanilyen garanciát vállalnak a NA­TO atomfegyverrel ren­delkező tagállamai is. Ezt a garanciát azonban a Szovjetunió nem tekinti sa­ját kötelezettségvállalása előfeltételének.” Még fontosabb, amit szovjet vezetők az utóbbi években ismételten han­goztattak, nevezetesen, hogy figyelembe véve több skan­dináv ország kívánságát, a Szovjetunió kész lenne megvizsgálni néhány olyan lényeges intézkedést, amely saját területének az emlí­tett zónával határos részei­re vonatkozik, s amely elő­segítené, hogy megszilár­duljon Észak-Európa nuk­leáris fegyverektől men­tes státusa. Ezeket az in­tézkedéseket azonban az érdekelt államokkal meg kellene tárgyalni, hogy ne károsodjék az egyenlő és nem csökkenő biztonság el­ve. Az északi országok mi­niszterelnökei 1983 augusz­tusában megvitatták az észak-európai atomfegyver­­mentes övezet tervét, amely egyébként az Északi Ta­nács évi konferenciáin is napirenden van. A svéd és a finn kormány kapcsolat­ban áll más kormányokkal az esetleges egyezmény ter­vezetének kidolgozása cél­jából. Moszkva észak-euró­pai vendégei nemcsak ér­deklődést tapasztalnak a szovjet vezetőknél az észak-európai atomfegy­vermentes övezet terve iránt, hanem őszinte együttműködési szándékot is a terv valóra váltásában. Sőt szovjet részről közöl­ték velük: a Balti-tenger térségének atomfegyver­mentes övezetté nyilvání­tásától sem zárkóznának el.­­ Pirityi Sándor HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1984. NOVEMBER 13. Losonczi Pál résztvéttávirata Losonczi Pál,­ az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Miguel de la Madrid Hurtadónak, a Mexikói Egyesült Államok elnökének az ország főváro­sában történt súlyos ka­tasztrófa miatt. (MTI) Veteránok köszöntése Egy idős veterán házas­párt, a debreceni munkás­­mozgalom régi harcosait kö­szöntötték csütörtökön dél­ben Debrecenben a megyei és a városi pártbizottság képviselői. Tóth Mihály nyolcvanadik, Tóth Mihály­­né pedig hetvenötödik élet­évének betöltését ünnepli ugyanis ezekben a napok­ban. A párt Szocialista Ha­záért Érdemrenddel kitün­tetett két régi harcosát ez alkalomból Magyar József, a megyei és Körtvélyesi Gyu­­­la, a Debrecen városi párt­­bizottság titkára köszöntötte jó egészséget és még hosszú életet kívánva. Összehívták a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát Az előzetes megállapodásnak megfelelően december ele­jén Berlinben kerül sor a Varsói Szerződés tagállamai kül­ügyminiszteri bizottságának soros ülésére. (MTI) Politikai vezetők Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Társadalmi Szemle szer­kesztő bizottságának elnöke kétnapos látogatást tett Ba­ranya megyében. Szerdán a megyei párt­­bizottság székházában a me­gye vezetői fogadták, majd Lukács János, a megyei párt­­bizottság első titkára tájé­koztatta a térség gazdasági, politikai, társadalmi helyze­téről, valamint az MSZMP tizenharmadik kongresszusát megelőző taggyűlések tapasz­talatairól. A Politikai Bizott­ság tagja ezután a Magyar Televízió pécsi körzeti stú­diójába látogatott. Benke Valéria csütörtökön a Magyar Tudományos Aka­démia pécsi regionális kutatá­si központjában hallgatott meg tájékoztatót az intéz­­mény munkájáról, majd Hart­kányba utazott, ahol megte­kintette a gyógyvizéről híres nagyközség új művelődési házát és a termelőszövetke­zetek üdülőjét. A program következő állomása Siklós látogatásai volt. Baranya megyei láto­gatását az újpetrei Petőfi Sándor Termelőszövetkezet­ben fejezte be, ahol a közös gazdaság eredményeiről, a szövetkezet tagjainak szociá­lis és kulturális ellátásáról tájékozódott. Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke csütörtökön a fő­város XVIII. kerületébe láto­gatott. A vendéget a pártbi­zottság székházában Peták Emil első titkár és Tancsik Rudolf tanácselnök fogadta, S tájékoztatta a kerület éle­téről, munkájáról. A program a Ferihegyi re­pülőtéren folytatódott, ahol Gyenes András a repülőtér és a repülésirányítás fejlesz­tését célzó munkálatokkal is­merkedett. Délután Gyenes András részt vett a kerületi párt­végrehajtó bizottság soros ülésén, ahol a testület tagjai többek között a pártfegye­lem kérdéseivel foglalkoztak. (MTI) Koncepció az elektronika elterjesztésére (Folytatás az 1. oldalról) kidolgozott koncepció alap­ján a hetedik ötéves terv időszakától kezdődően átfogó központi gazdaságfejlesztési program keretében teremtik meg az elektronizáció gyor­sításának feltételeit. Az iparilag fejlett országok társadalmi és gazdasági fej­lődésének egyik meghatározó tényezője az elektronika szé­les körű alkalmazása. Az elektronikus elven működő távközlés, automatizálás, számítástechnika, mérés­­technika stb. színvonala ha­tározza meg, hogy az infor­máció milyen mértékben hasznosul és válik termelő­erővé. A világ számos orszá­gában készültek már kor­mányzati és kormányközi programok az elektronizálás ütemének gyorsítására. Ha­zánkban a kormány a számí­tástechnikai központi fej­lesztési program és az elekt­ronikai alkatrészek központi fejlesztési programja elfoga­dásával már az elmúlt évek­ben is erőfeszítéseket tett e folyamat gyorsítására. Az elfogadott koncepció ér­telmében a Minisztertanács most részletes intézkedési program kidolgozását írta elő az elektronizálás társadalmi méretekben történő hatékony befogadásának biztosítására, megteremtve az oktatás, a to­vábbképzés és a szükséges átképzés feltételeit. A kor­mány elrendelte olyan pre­ferenciarendszer kidolgozását, amely növeli a vállalatok ér­dekeltségét a legkorszerűbb elektronikus megoldások al­kalmazásában, és intézkedé­seket irányzott elő az elekt­ronikus rendszerek és eszkö­zök hazai forrásokból, illetve importból történő beszerzé­sére. A program a gazdaság­­irányítási rendszer és a gaz­dasági szabályozási rendszer korszerűsítésére kidolgozott intézkedésekkel összhangban, a vállalati önállóságra ala­pozva valósul meg. Emellett a kormány intézkedést hozott ágazatközi részprogramok kidolgozására a koncepció megvalósításához szükséges infrastruktúra javítására, el­sősorban a távközlési háló­zat fejlesztésére, valamint a költségvetési keretből mű­ködő számítástechnikai in­formációs rendszerek szol­gáltatásainak bővítésére, az oktatás és a tudományos ku­tatás feltételeinek javításá­ra. A koncepció külön súlyt helyez az élenjáró elekt­ronikus technológiák — többek között a berende­zés-orientált áramkörökön alapuló megoldások, a helyi számítógéphálózatok, a szá­mítógépes tervező és fejlesztő rendszerek, az úgynevezett intelligens robotok stb. — gyorsütemű elterjesztésére. A koncepció értelmében az elektronizálási program sok­oldalúan elősegíti a hazai elektronikai berendezéseket gyártó ipar és az ehhez kap­csolódó szolgáltatások fej­lesztését, az elektronikai iparban megtestesülő szelle­mi munkahányad növelését, az ipar versenyképességének a javítását. A Miniszterta­nács állásfoglalása értelmé­ben a programmal párhuza­mosan ki kell dolgozni az elektronikai alkatrészipar központi fejlesztési program­ja 1986 utáni folytatásának lehetséges változatait. Az elektronizálási program a gazdaság valamennyi terü­letét és a társadalom egyre bővülő körét érinti, így a minisztériumok és országos hatáskörű szervek — együtt­működve intézményeikkel és vállalataikkal — tárcaszintű elektronizálási részprogra­mokat dolgoznak ki. Ezek a részprogramok jelentősebb feladatokat is megfogalmaz­nak, ilyen például az elektro­nikus pénztárgép-rendszerek és azok elterjesztése az üz­lethálózatokban, a készpénz­­forgalmi folyamatok számító­­gépes támogatása, a közleke­désirányítási rendszerek el­terjesztése, az irodai munkák automatizálása, a mérnöki tevékenység elektronikus tá­mogatása, az egészségügyi szolgáltatások korszerűsíté­se stb. A program társadalmi hát­terének erősítését szolgálják a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség, a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat, a Magyar Kereskedelmi Kamara, valamint a tömeg­tájékoztatási szervek prog­ramjai és sokrétű kezdemé­nyezései. (MTI)

Next