Hajdú-Bihari Napló, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

Ünnepség az orosházi határőr-laktanyában Az orosházi határőrkerü­let megalakulásának 40. év­fordulója alkalmából Oros­házán, a katonai eskütétel után ünnepséget rendeztek március 30-án délelőtt. Harmati László alezredes, a határőrkerület politikai osztályvezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Kun István vezérőrnagyot, a ha­tárőrség pártbizottsága első titkárát, Kolozsvári Zoltánt, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának osz­tályvezető-helyettesét, Kusai Sándornét, a berettyóújfalui városi pártbizottság első tit­kárát, Garai Sándor Hajdú- Bihar megyei munkásőrpa­­rancsnokot, Meszlényi Sán­dort, a Vám- és Pénzügyőr­ség Hajdú-Bihar megyei pa­rancsnokát, és a román ha­tárőrizeti szerveknek az ün­nepségen megjelent képvi­selőit. Pál János alezredes, a ke­rület parancsnoka ünnepi beszédében megemlékezett a határőrség és a kerület 1945. február 23-i megalakulásá­ról. Újabb, jelentőségteljes dátum volt az alakulat éle­tében, amikor Pálffy György vezérőrnagy, a ha­tárőrség első parancsnoka alatt létrejöttek az első ha­­tárvadász-zászlóaljak s a határőrség első kommunista szervezetei. Az egyik első önálló határvadász-zászlóalj Berettyóújfaluban működött, Szabolcs Richárd parancs­noksága alatt. Kiemelte a parancsnok az együttműkö­dő szervek, a mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát és az ELZETT berettyóújfalui gyára jelentős segítségét, patronáló tevékenységüket is. Az orosházi 3. számú Ál­talános Iskola Radnóti úttö­rőcsapata köszöntötte ezután az alakulatot, majd a patro­náló szervek nevében Supa­­la Pál, a mezőhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát (a csapatzászlót is ők ajándé­kozták néhány éve) igazga­tója és Kovács Lajos, az ELZETT berettyóújfalui gyárának pártbizottsági tit­kára szalagot kötöttek a csapatzászlóra. A többi part­ner nevében is Kovács La­jos köszöntötte az alakulat­ban szolgálatot teljesítő honvédeket, tiszteket. Krizsán Attila alezredes, a BM Határőrség osztályve­zetője az országos parancs­nok levelét olvasta fel, ez­után Kun István átadta (a kerület életében először) az Élenjáró Magasabb Egység kitüntető zászlót Pál János­nak. Az orosházi határőr­kerület KISZ-szervezete ugyanakkor megkapta a KISZ Központi Bizottsága Kiváló KISZ-szervezet zász­laját. A kitüntető zászlóval járó jutalmat átveszi az orosházi határőrkerület parancsnoka (Fotó: Nagy Gábor) Debrecenben rendezik a 23. országos ifjúsági bélyegkiállítást Debrecen városa 1985. évi rendezvényei között jelentős esemény lesz a 23. országos ifjúsági bélyegkiállítás. Az első ifjúsági kiállítás Gyön­gyösön volt, a 22.-nek tavaly Nagykanizsa adott helyet. Debrecenben most első alka­lommal kerül megrendezés­re. Mint a rendező bizottság elnökétől, Borbély Miklóstól, a városi tanács elnökhelyet­tesétől megtudtuk, a város örömmel vállalta az ifjú bé­lyeggyűjtők országos sereg­szemléjét, amelyen külföldi ifjúsági gyűjtők is részt vesznek. Az úttörő és KISZ-korú kiállítók anyagát öt korcso­portban külön-külön bírál­ják el. Egyidejűleg a debreceni felnőtt bélyeggyűjtő körök is bemutató kiállítást ren­deznek abból az alkalomból, hogy hatvan éve alakult meg a Debreceni Bélyeggyűjtők Egyesülete. A kiállítás az Újkerti Ál­talános Művelődési Központ kiállítótermében (Jerikó ut­ca) kerül megrendezésre áp­rilis 2010-ig. Mindkét kiál­lításra emléklapot, emlékbo­rítékot jelentet meg a rende­ző bizottság, amelyeket Ma­gyar Posta által készített emlékbélyegzőkkel látnak el, a kiállítás helyszínén mű­ködő alkalmi postahivatal­ban. A kiállítás április 2-án délelőtt ünnepélyes keretek között nyílik meg, és április 10-ig mindennap 10-től 13 óráig megtekinthető. A politizáló közvélemény megkülönböztetett figyelme, ér­deklődése kísérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kong­resszusának tanácskozásait. Arra várt választ az ország s benne megyénk lakossága, hogy milyen cselekvési progra­mot dolgoz ki a párt legfelső fóruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szüksé­gesnek fejlődésünk előbbrevitelére, szocialista vívmányaink megőrzésére és továbbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző választ adott ezekre a kérdésekre. Az előterjesztett és elhangzott beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat világosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van politikai koncepciója a további cselekvés tartalmára, a problémák megoldására A XIII. kongresszus egy olyan nemzeti programot körvonalazott, amelyet teljes szívvel magáénak vallhat és követhet minden hazáját szerető em­ber, a szocializmus valamennyi híve. A XIII. kongresszus küldöttei azért tudtak eleget tenni a közvélemény, megbízóik várakozásának, mert az MSZMP ez alkalommal sem tért el csaknem három évtizede köve­tett gyakorlatától. Nyíltan szembenézett a társadalmi fejlő­dés tényleges kérdéseivel, valóságos súlyuk rangján kezelte mind az elért eredményeket, mind a gondokat és problé­mákat. Pártunk nem igyekezett a szőnyeg alá söpörni mun­kánk fogyatékosságait, nem kívánta titkolni a nehézsége­ket a nép előtt. S éppen ez adta meg az alapot ahhoz, hogy a kongresszus a helyzet reális értékeléséből kiindulva meg­valósítható, teljesíthető célokat jelölhessen meg a további cselekvés számára. Az értékelésben és a feladatok meghatározásában pár­tunk számára megbízható iránytű áll rendelkezésre: a kö­rülmények alakításának, a világ megváltoztatásának forra­dalmi-tudományos elmélete, a marxizmus—leninizmus. El­méletünknek az élet által sokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul követi, de nem kezeli az elveket dogmaként, hanem folyamatosan szem­besíti azokat a változó valósággal. „Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megúju­lásra kész pártot tekintjük az eszményünknek” — hangsú­lyozta a kongresszuson elhangzott vitaindító beszédében Kádár János. Az alapvető irányvonal folyamatossága és a szüntelen készség a megújulásra — politikánknak ez a két alappillére a XIII. kongresszuson ismételten megerősítést kapott, mert az eredményes munkának e kettő egysége volt és lesz a jövőben is az egyik legfőbb biztosítéka. Folyamatosság és megújulás Politikánk folyamatossága tükröződött abban is, hogy a kongresszusi vita egyértelműen kifejezte: az MSZMP szá­mára változatlanul alapvető törekvés az emberek életviszo­nyainak szebbé, jobbá, gazdagabbá tétele. A Központi Bi­zottság beszámolója nyíltan szólt arról, hogy a kedvezőt­lenre fordult gazdasági körülmények miatt az elmúlt évek­ben ebben a tekintetben nem tudtunk előbbre lépni, sőt a lakosság egy részének, bizonyos rétegeknek az életszínvo­nala csökkent. A kongresszus azonban úgy ítélte meg, hogy most már megteremthetők — és meg is teremtendők — e tendencia megfordításának feltételei. Ezért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második felében meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. Amilyen mértékben és ütemben fokozódik a népgazdaság jövedelemtermelő ké­pessége, javul a gazdálkodás hatékonysága, úgy kerülhet sor a kongresszus szociálpolitikai elhatározásainak valóra váltására, a vitában tolmácsolt gondok orvoslására. A kongresszus vitája ország-világ előtt tanúsította, hogy a párt érzékenyen figyel a társadalom különböző rétegeinek méltánylást igénylő szükségleteire, legyen szó akár a nyug­díjak vásárlóértékének megőrzéséről, akár a családot alapí­tó fiatalok lakáshoz jutásáról vagy bizonyos foglalkozási csoportok keresetének viszonylagos elmaradásáról. De a kongresszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és problémát, pártunk hagyományaihoz híven tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jövedelmek, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztéséhez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert bár­miféle más eljárásból csak kára származhat a társadalom­nak és az egyéneknek is. A legfontosabb, hogy a munkatel­jesítmények értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, ha­nem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fe­dezetet az életszínvonal emelését, a társadalmi igazságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. Kedvező tényként vehették számba a küldöttek, hogy — a XII. kongresszus határozatának megfelelően — sikerült lényegesen előbbre jutni a népgazdaság egyensúlyának hely­reállításában. Éppen ezért határozhatott úgy a kongresszus, hogy a következő években élénkíteni kell a gazdasági fej­lődést, olyan növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és szé­les körű megújítását, a népjólét emelését. Ám a növekedés gyorsítása — s ez a nyomatékos figyelmeztetés is elhangzott a kongresszuson — csak akkor nem vezet a korábbi fe­szültségek visszatéréséhez, ha minőségi változást tudunk el­érni a munka szervezettségében, a beruházási források ész­szerű hasznosításában, a gazdaság szerkezeti átalakításá­ban, az ésszerű kockázat vállalásában. Különösen fontos fel­adatunk a műszaki fejlődés felgyorsítása, ami társadalmi­gazdasági haladásunknak immár minden tekintetben a kulcskérdésévé válik. A gazdálkodás és az életviszonyok korszerűbbé tételével egyenértékű és attól el nem választható törekvésként fogal­mazódott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erősítése. Ennek elengedhetetlen fel­tétele, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet folytassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és céljainkkal össze nem egyeztethető jelenségek ellen. A KEB elnökének beszéde, de számos felszólaló is hangsúlyozta, hogy e jelenségeket nem tekinthetjük fejlődésünk elkerülhetetlen velejáróinak, a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javítá­sával, a nevelőmunka erősítésével, a törvények következe­tesebb alkalmazásával csökkenthetők és visszaszoríthatók. A nemkívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkívánja a közvélemény aktivizálását, a szocialista de­mokrácia további elmélyítését és erőteljes kibontakozta­tását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. Ezek megvalósítása nélkülözhetetlen mind az állami élet fejlesztésében, mind a gazdálkodó szervek tevé­kenységében. Kulcsfontosságú ehhez a pártdemokrácia to­vábbi erősítése, ami egyúttal annak is feltétele, hogy foko­zódjék a kommunisták aktivitása, öntevékenysége, kezde­ményezőkészsége, és ami napjainkban különösen fontos, a párt politikája melletti egységes kiállása. A kongresszus meghozta határozatait, állást foglalt a tár­sadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben. E határo­zatok valóra váltása alkotó szellemű gondolkodást, mérle­gelést, új megoldások keresését, megvalósításukra való vál­lalkozást igényel minden pártszervezetben, a politikai rend­szer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalá­sainak alapos megértése, a helyi tennivalók átgondolt meg­határozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erő­vel, megújult gondolkodással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát szolgáló munkánkat. (RS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1985. ÁPRILIS 1. Külföldi delegációk elutazása A Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII kongresszusán részt vett delegációk közül szombaton hazautazott a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt küldöttsége, amelyet Chea Lim, a KNFP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke vezetett, elutazott a Máltai Kommunista Párt képvise­lője, Anthony Vassallo főtit­kár, az Olasz Kommunista Pár Paolo Bufalini, az OKP vezetőségének tagja, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság el­nöke vezette küldöttsége; a Jemeni Szocialista Párt dele­gációja, amelyet Jaszin No­­man Szaid, a KB tagja, mi­niszterelnök-helyettes veze­tett. Vasárnap elutazott Buda­pestről a Svájci Munkapárt küldöttsége; a delegációt Bernard Buckhard, az LMP Politikai Bizottságának tagja vezette; hazautazott a Mo­zambiki Frelimo Párt dele­gációja, vezetője Armando Guebuza, a Párt KB Politi­kai Bizottságának tagja, el­nökségi miniszter volt. Elhunyt Kovács Imre Életének 66. évében, március 25-én elhunyt Kovács Imre, a hajdúnánási Micsurin Termelőszövetkezet nyugdíjas elnöke. Kovács Imre 1919-ben született a Békés megyei Kö­­tegyánban. Iskoláit szülőfalujában, illetve Sarkadon és Békéscsabán végezte. 1938-ban felső kereskedelmiben érettségizett, s tanulmányait közgazdasági egyetemen folytatta mindaddig, amíg közbe nem szólt a háború. A kötegyáni, majd a derecskei községi elöljáróságon végzett munka s a katonai szolgálat után 1944-ben je­gyezte el magát a szövetkezeti mozgalommal: a Han­gya, a MOSZK, majd a SZÖVOSZ ellenőreként dolgo­zott, 1949-ben pedig Komádiba került, ahol kisebb megszakítással tíz éven át volt a helyi földműves-szö­vetkezet főkönyvelője. 1959-től ugyancsak Komádiban a Lenin Termelőszövetkezet főkönyvelője, később, 1964-től elnöke. A hajdúnánási Micsurin Tsz elnökévé 1967-ben vá­lasztották meg, s e tisztét nyugdíjazásáig, 1982-re töl­tötte be. Szövetkezeti elkötelezettsége, szakmai ismere­tei itt kamatoztak leginkább. Ténykedésének ezen utol­só másfél évtizede egybeesett a magyar termelőszövet­kezeti mozgalom dinamikus, nagyobb önállóságra és kezdeményezésre épülő korszakával. Kovács Imre en­nek a korszaknak volt egyik sikeres, hivatalosan is el­ismert vezetője. A pártnak ugyan nem volt tagja, de szívvel-lélekkel dolgozó közéleti emberként ismerték megyeszerte. Nyugdíját rövid ideig élvezhette. Barátai, egykori munkatársai mély megdöbbenéssel értesültek haláláról. Az elhunytat a Micsurin Termelőszövetkezet saját halottjának tekinti. Temetése április 2-án 13 óra­kor lesz a debreceni Köztemetőben. Élénkül a debreceni piac Ha késve is, de megérte­ kínálat és sokan keresték fel a tavasz, és ennek kö­ fel a csarnokot, hogy sóskát,­vetkeztében megélénkült a spenótot, zöldhagymát, rét­­debreceni vásárcsarnok is,­két vásároljanak. Ugyanis Megjelentek a primőrök és a ezekből volt bő választék, friss zöldáruk. Szombaton Az árak? Az uborka kilója és vasárnap is bőséges volt a 100 forint volt, a retek cso­máját 16—28 forintért kínál­ták, egy-egy darab zöldpap­rika 10—18 forintig terjedő áron volt megvásárolható. A spenót, illetve sóska ára 40— 50 forint között mozgott ki­lónként. Láttunk paradicso­mot is 520 forintos kilónkén­ti áron. Vasárnap délelőtt egyébként nagyon bőséges volt a kínálat burgonyából, sárgarépából, zellerből, pet­rezselyemből — s az árak se voltak túlságosan magasak. Mindkét halüzlet nyitva volt, a busát 25—30, a pon­tyot 59—62 forintos áron kí­nálták. Nagy volt a válasz­ték virágból, egy szál szeg­fűt 12 forintért árusítottak. A hét végi piac is jelezte: visszavonhatatlanul megér­kezett a tavasz, egyre több a primőr áru, de az árak, kü­lönösen a paradicsomé, sok­kal magasabbak a tavalyi­nál.

Next