Hajdú-Bihari Napló, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
Vitéz Ferenc versei: Hitvallás . Hiszek egy kórházi szobában, hol az élettől görbült sírásra a szám. Nevetett, és a világon a legbüszkébb ember volt az apám. Hiszek egy anyaszült szerelemben, valahány szempár egyetlen nagy mosolya. Rózsára, tövisekre tanít és nem némul rá az időre soha. Hiszek egy nőben, kit anyámnak szólít a szám s a szívem. Fele élete szárad már bánatomon, kimosott ingeimen. Hiszek egy szebb arcú világban, mert a Világ az utolsó menedék. Epitáfium Párhuzam helyett 1 LEHETTÉL megkövült tekintet LÁTNOK IS csontfehér VILÁGBA TÉVEDT holdviraga. CSaszÉKEYAK ,mosolyodébredő VÉRTÖL ÜLDÖZÖTT TMAga. ÉLETED a ' KÖTŐJEL MÁRVÁNYBA VÉSVE A Mái, az Isten-emberarcú SÍRÓ ÉS Jézus SIRATÓ szenvedése. ÉVSZÁMOK KÖZÖTT Az étet, a megtört-vére hullott Krisztus Metafora szenvedése. "S.van Hasonlat bugyog ki némán: Miként szerelmünk ruhátlan mosolyt tépett virágot épít öntöz lángruhában a hajnal küszöbére, hol hazát talál, ölében v úgy csukódik rá csöndbe fúlt csigaház-ölelésű szívverésének: szemünk a tükrös éjszakára, tépett magánya hol álmunk szobra vérzik lángruhában áll. A halál. húzgálta a regisztereket. Előbb azonban még kihajolt mélyen, hogy föltekintse, ugyan kit sodort be nyár derekán, aratási időben és ilyen jókor reggel az imádkozhatnék. — Egy vénasszony! — állapította meg bosszúsan s lehuppant az ülésre. — Ez is most akarja gyorsan leimádkozni, amit egész életében vétkezett! Lenyomta a pillentyűket. Ketten fújtuk a zsoltárt teli torokból. A pap nagyon rövid imát mondott. Apám egy még rövidebb énekkel zárta le a reggeli áhítatot. Mikor bekulcsolta a templomajtót, így szólt: — Most pedig bemegyünk a paphoz és megkérdezzük tőle, mi az az ökonomizmus! A papot a kert végében találtuk a méhesben, már egy kaptárt vakargatott éppen. Apám csakhamar föltette neki a kérdést. A pap ingatta a fejét, hogy ő bizony nem tudja. Nincs érkezése hozzá, hogy politikával, meg egyéb világi huncutságokkal foglalkozzék, ellenben másnap majd megkérdezi az esperest... . .. Másnap dél tájban beállított hozzánk a párt járási titkára (korábban kiváló Hangya-ellenőr, olvasott, komoly ember, mindig nyakkendős viseletben, még nyáron is), alig támasztotta le a biciklijét, apám nyomban nekiszegezte a kérdést: mit jelent a rejtélyes értelmű szó? * __ A titkár a nyakát törölgette zsebkendőjével sokáig, és nem válaszolt. — Na, te politikus! Te sem tudod? A titkár beismerte, hogy ő tulajdonképpen még csak kezdő a politikában, ellenben majd megkérdezi a megyei titkártól. Aki csak betévedt hozzánk, vagy ahol összejött néhány vitára kész elme, apám nyomban elővette az ökonomizmust. A katolikus kántor hallott valamit „harangozni”, mert bizonyos termelési dolognak vélte. Az órásmester viszont erősködött, hogy lélektani ügy lesz az. A borbély hosszan csattogtatta fenőszíján a kést és kifejtette, hogy az a szó egy pártnak a neve, de már megszűnt, amikor bejött az egypártrendszer, tehát nem is érdemes foglalkozni olyasmivel, ami nincs. A kisbíró, aki a borbélyműhelyben várt sorsára, visszakérdezett: — Ha tudnánk is, hogy micsoda az a micsoda, több lenne tőle a kenyér? Apám fölismerte a véleményben rejlő bölcsességet, s azontúl nem sanyargatta, riogatta tovább a közvéleményt az ökonomizmussal. Úgy hozta a sor, hogy a rákövetkező tavaszon megbíztak az újgazdák és földhözjutottak jogvédelmével, Újfaluban. Úgy látszik, följogosított erre az a másfél évi jogi stúdium, melynek pontot tett végére a háború. Kaptam egy szobát. Kopott íróasztal, néhány rozoga szék, egy billegős lóca s egy ócska vaskályha alkotta a berendezést. Kitettem az asztalomra egy nagy küstökzacskót, teli vágott dohánnyal. Apám ajándéka volt, a dohány meg útravaló. A zacskó vörös szegélye, melyet anyám cselekedett reá, figyelmeztetésül szolgált, apám szavait juttatva eszembe: „Ez fiam egy demokratikus zacskó, úgy vigyázz reá!” Aztán jöttek, sorjáztak, özönlöttek az ügyfelek, elborított a munka, hajnaltól éjfélig kattogott az írógépem, magam voltam mindenre. Jött hamarosan apámtól egy levelezőlap. Hogylétem felől érdeklődött, örül az állásomnak, kérte, tüzetesen írjam le, miből áll a munkám, és hogy becsüljem meg magamat, panaszt de halljon rám, mert akkor két baj lesz. A lap legalján, utóiratként: „Tudod-e már, hogy mi az az ökonomizmus?” Aznap este levélben válaszoltam: „Kedves Apám! Nagyon szép a munkám, főként, mert bizalom van és nagy önállóságom. Megrendítő emberi sorsokkal találkozom nap, mint nap. Ma is például. Feketére aszalódott, középkorú, mezítlábas emberpár jött hozzám. Megkértek, mint jogvédőt, adjak nekik tanácsot, hogyan válhatnának el, de mennél gyorsabban. Nem akarnak válópert, pénzük sincsen hozzá, ha lehet, intézzem el magam, nekik az is nagyon megfelel. Mondom nekik, hogy valami tévedés lehet, mert én földügyekkel foglalkozom. Igen, éppenséggel földügy ez is, pontosan a föld miatt akarnak elválni. Nem értettem. Akkor nagyon bizalmasan elmagyarázták. Kaptak a földreformkor másfél holdat. Mit kezdjenek annyival? Ráadásul három éhes gyerekszáj is otthon. Kitalálták, hogy ha külön mennek, akkor két családnak számítanak, és külön-külön is igényelhetik a másfél holdat. Aztán, ha majd megkapták, és a birtoklevél is a kezükben lesz, mert biztos, ami biztos, összeállnak megint, de akkor már három holdjuk lesz, avval már lehet valamit kezdeni. Hosszan piszkáltam a tollam hegyét, mintha szösz akadt volna bele, pedig csak mélyen elgondolkoztam apám: az ökonomizmus ráér még egy kicsit várni. Ellenben Jobbágy Barnabás és felesége rögtöni segítséget vár tőlem, hogy meg tudjanak kapaszkodni valahogy egy darabka földben, valahol a zsadányi határban ..” Az első tudományos vogul szótár BESZÉLGETÉS KÁLMÁN BÉLA AKADÉMIKUSSAL Wogulisches Wörterbuch címen nemrég egy testes nagy szótár jelent meg az Akadémia Kiadónál több mint kilencszáz oldalon. Az előszó szerint az anyagot Munkácsi Bernát gyűjtötte, sajtó alá rendezte, kiegészítette és szerkesztette Kálmán Béla. A finnugor nyelvtudomány egy újabb számottevő alkotása tehát ismét debreceni tudós nevéhez fűződik. A felszabadulás után a debreceni finnugor nyelvtudományi iskolában a finn nyelv és kultúra kiemelkedő képviselője Papp István volt, a szorosabb értelemben vett finnugrisztikát viszont Kálmán Béla művelte. Hogyan vezetett a Debrecenben élő akadémikus érdeklődése ehhez a tudományhoz és a most megjelent nagy fontosságú munkához? A kérdést magának, Kálmán Béla akadémikusnak tettem fel, egykori professzoromnak, a kedvelt előadónak, aki nem annyira előadásainak dinamikájával és retorikájával, mint szellemes rögtönzéseivel, no és persze lenyűgöző tudásával toborozta óráira a hallgatóságot. — Hadd kezdjem azzal — rendezgeti Kálmán akadémikus a gondolatait —, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a felszabadulás után terhes adósságának, egyben sürgető kötelességének érezte számos ismert helyszíni anyaggyűjtés, felhalmozott kézirat kiadását. Ezek közé tartozott például a Munkácsi Bernát finnugor népköltési és nyelvi gyűjteménye. Munkácsi Bernát (1860— 1937) Budenz József tanítványa volt, majdnem egy évet töltött a vogulok között. Tudjuk, hogy Reguly Antal meglehetősen gazdag anyagot gyűjtött össze, de sietett, mert érezte, hogy kevés forrásértékű alannyal számolhat, ezért csak írtaírta, amit hallott. Itthon kétségbesett, mert nem értette a szövegeit. A rendkívül becses anyagot Reguly korai halála után Hunfalvy vette kezébe, de a gyűjtésnek körülbelül egynyolcad részét tudta csak lefordítani. Budenznak az volt a meggyőződése, hogy a „hét lakattal lezárt kincset" fel kell nyitni. Ezért küldte Munkácsit a vogulok közé a lemásolt-szövegekkel, hogy azt fejtse meg. Munkácsi kapott egy cári ukázt a kutatáshoz, így minden hivatalos szerv segített neki. 1889 és 1890 fordulóján csaknem egy évet töltött nyelvrokonaink között. Számos nyelvjárást talált, a szöveg háromnegyed része egy nyelvjáráshoz tartozott, az éppen kihaló nyugati dialektushoz, amelyet már csak hárman beszéltek. Munkácsi a Reguly-féle gyűjtemény megfejtésén kívül igen gazdag saját gyűjtést is végzett, hazajövetele után négy kötetet adott ki a vogul népköltési gyűjteményből, vogul szövegeket és magyar fordításaikat. Közzé tette továbbá a vogul nyelvjárásoknak a vázlatát, összeszedegette a vogul kutatások történetét, később magyarázó köteteket adott ki. Közben azonban a votják nyelvvel is foglalkozott, s csak élete végén tért viszsza a vogulhoz. — Mindez úgy hangzik, mint egy modern mese. Professzor úr, ismerte személyesen is híres „munkatársát”? — Nem ismertem! Magyar—francia szakon végeztem a budapesti egyetemen, de nem volt eldöntve, hogy nyelvész, sőt finnugor leszek. 1940-ig kaptam egy franciaországi ösztöndíjat, amit a háború miatt nem tudtam a magam javára fordítani. Ha akkor „beleáshattam" volna magam a francia kultúrába, az életem nyilván másként alakul. Végül nyelvész lettem 1949 körül a Magyar Tudományos Akadémia igyekezett bevonni a nyelvészeti munkákba mindazokat, akik visszatértek a tudományhoz. Mikor 1950 táján az MTA rám bízta a Munkácsi-féle vogul hagyaték sajtó alá rendezését, nem tudtam, mit vállalok. Arra gondoltam, hogy legelőször megcsinálom a Munkácsi által kiadott harmadik és negyedik kötethez a pótköteteket így írtam meg a III 2. kötet bevezető tanulmányát az obi-ugor medvetiszteletről, és készítettem el a 17—39. ének jegyzeteit, a 73 lapnyi szómutatót Sál Éva állította össze. A kötet 1952-ben jelent meg. A IV 2. kötetet szinte teljesen magam írtam meg, ehhez Munkácsinak csak a szövegek mellé a helyszínen ceruzával — ma már alig olvasható — orosz nyelvű jegyzetei voltak. A bevezető tanulmányon kívül a szómutatót teljesen magam állítottam öszsze ösze, a magyarázatok is túlnyomó részben tőlem származnak. Ezután láthattam csak komolyan hozzá a vogul szótár megszerkesztéséhez. Eredeti célom az volt, hogy lehetőleg minden Munkácsitól följegyzett — bárhol megjelent és csak kéziratban (cédulán) levő szóanyagát kiadom. Kollégáim tanácsára az 1957—58-ban végzett Vogul gyűjtésem adatait is beledolgoztam — zárójjelben és dőlt szedéssel. — Professzor úr, tehát maga is gyűjtött anyagot a helyszínen? Tudott vogul nyelven? — Nem tudtam vogulul, a finnugor nyelvek közül észtül beszéltem, s vogul területre sem jutottam el, de 1957—58 fordulóján két hónapot töltöttem Leningrádban, s tizenegy vogul diáktól gyűjtöttem szövegeket, amelyek később német nyelven is megjelentek. Mivel oroszul gyengén beszéltem, a szükség rávitt, hogy megtanuljak vogulul, s ekkor elsajátítottam az északi nyelvjárást, amelyet manapság körülbelül négy-ötezren beszélnek. Egy-egy szócikk kidolgozásához összegyűjtöttem minden rendelkezésemre álló szójegyzéket, valamint Munkácsi anyagából a kéziratos cédulákat. Munkatársaimmal (A. Kövesi Magda, Keresztes László, Kiss Antal, Molnár Ferenc és mások) egyrészt a szövegeket ellenőriztettem, megvannak-e a szavak Munkácsi szövegeiben, valamint a cikkeiben, szómagyarázataiban, így a legtöbb szócikkhez több tucat, némelyikhez több száz cédula tartozott. Meg kellett állapítanom, melyik cédula melyik címszóhoz tartozik. A nagyon eltérő hangalakú, de azonos etimológiájú szavak hangtanilag erősen eltérő alakjaira utaló rendszert kellett kidolgozni. A többi finnugor nyelv szótáraihoz híven én is jeleztem a jövevényszavakat eredetük szerint. A vogul és a mordvin nyelv volt eddig az a kettő, amelyek szókincséről csak kisebb terjedelmű szójegyzékek álltak rendelkezésre. Ez az első tudományos vogul szótár, amely származékokkal együtt 16—20 ezer szót tartalmaz hat nyelvjárásból. Még egy laikus is tudja — emlékeztet Kálmán akadémikus — milyen nagy és nehéz munka egy angol—magyar, vagy magyar—finn szótár megírása és megszerkesztése. De ha eddig nem is lett volna, vagy valóban nem volt magyar—finn szótár például, mégiscsak volt már tucatjával angol—német, német—finn stb. szótár. A magyarnak és a legtöbb európai nyelvnek van egységes helyesírása és irodalmi, illetve köznyelve nagyrészt egységes kiejtésű A négy-ötezer vogul anyanyelvű egyén nyelvjárási megoszlása nagyon erős, s csak az 1930-as évektől van latin, illetve az 1940-es évektől cirilbetűs helyesírása a szoszvai nyelvjárásban. A vogul szótár tehát egyben egy többé-kevésbé fonematikus latin betűs tájszótár, sőt nyelvtörténeti szótár is, mert törzsanyagát mintegy száz évvel ezelőtt jegyezte le Munkácsi Bernát, s egészítettem ki részben 1957— 58-ban gyűjtött északi vogul adataimmal. — Most már azonban bizonyára nagyon jó érzés belelapozni e különleges szótárban s szellemileg élvezni a nagy munka gyümölcsét. De mit tervez ezután Kálmán akadémikus, hiszen alkotó erejének teljes birtokában van? — Az egyik rendszeres elfoglaltságom újabban az, hogy jubiláló, tehát hetvennyolcvan éves kollégáimról köszöntő cikkeket, tudományos portrékat írok. Ha az ember valami újat akar mondani, hogy megbecsülje tudós kortársát, ez bizony munkaigényes feladat. Csinálom az európai nyelvatlaszba a részem, most éppen a kutya szón dolgozom. Sok egyetemi doktori, kandidátusi és nagydoktori értekezést bírálok. Jelenleg 10—12 cikkem vár megjelenésre nyelvészeti folyóiratoknál. Könyvet most nem írok, de egy ötlet forog a fejemben, igaz, még csak alakulgat... — Netán A nevek világa című könyvét javítja, bővíti? — A nevek világa megjelent angolul, természetesen némi átdolgozással, s magyarul már több kiadást ért meg, de most nem erről van szó. Apróságok a nyelvről — így foglalnám össze az ötletet. A könyvet a nagyközönségnek szánom, azt írnám meg benne, ami velem történt, s a nyelvvel kapcsolatos. Itt-ott humoros hangvételű lenne. Bízom benne, hogy az olvasókat érdekelni fogja, hiszen nincs csodálatosabb az emberi nyelvnél. A népek nyelveinél! Befejezésül egy érdekességet hadd említsek: Európában harminc ország található és száznyolc nyelvet beszélnek! Bakó Endre ÉRTSÜNK SZÓT! Hadnagy, őrnagy Sok érdekességet rejt magában a katonai rendfokozatok megnevezésének kialakulása. Nem egy közülük ősi magyar szavakat, illetve fogalmakat őrzött meg. Ilyen a ma is élő hadnagy és őrnagy. A hadnagy szó első eleme, a had régi finnugor szavunk. Eredeti jelentése valószínűleg ’nemzetség, nagycsalád’ lehetett, és — mint a történeti—etimológiai szótár írja — az ősi törzsi tagolódás emlékét őrzi. Egyébként ez a jelentése ma is él, bár népies hangulatú és elavulóban van. Gyermekkoromban Kisújszálláson nemegyszer hallottam efféle kijelentést: „Na, megjött a Kovács had”, azaz a Kovács família, például lakodalomba. Korán kialakult azonban a had szónak mai általánosabb ’hadsereg’ jelentése, amely a nemzetségek szerinti hadviseléssel lehet kapcsolatban. Ez a jelentés szerepel a hadnagy szó előtagjában is. A szó második eleme a valószínűleg szintén finnugor eredetű nagy szó, amelynek igen korai főnévi jelentése: ’vezető ember’. A hadnagy birtokosjelzős összetétel tehát eredetileg ezt jelentette: ’hadseregparancsnok, hadvezér’. A történészek feltételezése szerint a törzsfőt is így nevezték. Mint a méltóságot, rangot jelentő neveket általában, a hadnagy szót is utolérte az értékcsökkenés. A háborúk idején egyre nagyobb létszámú hadseregben mind több lett a „hadnagy”, s így lejebb szállt az „értéke”. Végül azonosították a német leutnant-tal, amely a ’helytartó, helyettes’ jelentésű latin locum tenens kifejezésből lett. Így alakult ki aztán a XVIII. század közepén a hadnagy mai jelentése: a főhadnagynál eggyel alacsonyabb tiszti rendfokozat’. A ’vezető ember’ jelentésű nagy szó egyébként megvan, több régi összetételben. Ilyenek: a ’falusi elöljáró; falusi bíró’ jelentésű fónagy, amely egy korábbi falnagyból, azaz falunagyból vált mai alakúvá. Ilyen továbbá a — röviden — ’házassági tanú’ jelentésű násznagy; a ’valamely várnak a katonai parancsnoka’ jelentésű, ma már archaikus várnagy és a minket mostközelebbről érdeklő őrnagy. Az őrnagy szintén birtokosjelzős összetétel, előtagja az ’őr, őrség’ jelentésű őr szó. Az egésznek az eredeti értelme tehát: ’az őrségnek, a gyepűvédő őröknek a parancsnoka’. Később, a XVII. század elején, a kuruc korban a fastrázsamester katonai szakszót váltotta fel, vagyis a ’századosnál egy fokozattal magasabb rangú tiszt’ értelmet vette fel. Szathmári István HAJDP-BIKARI NAPIÚ — IW. NOVEMBEH M. jj^j