Hajdú-Bihari Napló, 1987. november (44. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

Csúcsvisszhang Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár fontos fejle­ményként értékelte az újabb szovjet—amerikai csúcstalál­kozó bejelentését. Pérez de Cuellar, aki magánjellegű lá­togatáson Párizsban tartóz­kodik, a francia tévének adott nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a két nagy­hatalom nem oldhatja meg ugyan az összes nemzetközi problémát, ám igen sokat te­h­et azok megoldásáért. Ha a szovjetek és az amerikaiak megállapodnak atomrakétá­ik számának csökkentésében, akkor olyan légkör alakul­hat ki, amelyben sokkal job­bak lesznek az én munkám feltételei is — vélekedett az ENSZ főtitkára. A nyugatnémet kormány örömmel fogadta a csúcsta­lálkozó hírét — mondta Friedhelm Ost. A bonni kor­mány szóvivője a nyugatné­met ZDF televíziónak nyi­latkozva hangsúlyozta: re­méljük, hogy a közepes ha­tótávolságú rakéták leszere­léséről szóló szerződést ha­marosan újabbak követik: egyezmény születik a hadá­szati fegyverek számának csökkentéséről és a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról is. Nakaszone Jaszuhiro ja­pán miniszterelnök üdvözöl­te a csúcstalálkozóról szóló megállapodást. Reméljük, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozóján megállapodás születik a kö­zepes hatótávolságú rakéták maradéktalan felszámolásá­ról, és haladást érnek el a hadászati támadó fegyverek mennyiségének csökkentésé­ben is — mondta újságírók előtt Tokióban. A NATO főtitkára szerint most már alá kell írni a szovjet—amerikai megálla­podást a közepes hatótávol­ságú rakéták felszámolásá­ról, de ettől még „nem ka­pott zöld fényt az európai nukleáris leszerelés”. Lord Carrington az amerikai Den­­verben mondott beszédében elismerte: „Ha nem támo­gatnák a szovjet—amerikai megállapodást, vagy nem si­kerülni azt ratifikálni, ak­kor igen nehéz volna a nyu­­gat-európai kormányoknak elhitetniük a közvélemény­nyel, hogy az Atlanti Szö­vetség komolyan elkötelez­te magát a fegyverzet-ellen­őrzés reális célkitűzései mel­lett”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a meg­állapodással nem szűnt meg az Egyesült Államok „euró­pai nukleáris elkötelezettsé­gének hitelessége”, hiszen több mint négyezer amerikai nukleáris fegyver marad Európában. Sam Nunn amerikai de­mokrata párti szenátor, a szenátus hadügyi bizottságá­nak elnöke feltételes támo­gatásáról biztosította a szov­jet—amerikai rakétamegálla­podás küszöbönálló aláírá­sát. A feltételt abban jelöl­te meg, hogy „miként keze­lik” a nyugati vezetők az Európában szerinte meglevő szovjet fölényt a hagyomá­nyos fegyverzetek terén. A szenátor azt az aggodalmát hangoztatta, hogy az ameri­kai atomrakéták felszámolá­sa után az európai szövetsé­gesek ki lennének téve a fö­lényben levő hagyományos szovjet erők veszélyének. Kedvezően nyilatkozott a közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozóról és a meg­állapodásról David Mellor brit külügyi államminiszter. Mellor egy rádiónyilatkozat­ban szükségesnek nevezte a közepes hatótávolságú esz­közök felszámolását, és kor­mányának azt az óhaját tol­mácsolta, hogy a hadászati fegyverekről is eredménye­sek legyenek a tárgyalások. Sten Andersson svéd kül­ügyminiszter nagy elégedett­séggel nyilatkozott arról, hogy hamarosan a legmaga­sabb szinten lehet aláírni a szovjet—amerikai szerződést. Ugyancsak támogatásáról biztosította a nagyhatalmak elvi megállapodását Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, ro­mán államfő. Varsó, 1987. október 31. (MTI) — Megkönnyebbülés­sel és megelégedéssel fogad­ta Varsó a bejelentést a de­cemberi szovjet—amerikai csúcsról. A lengyel televízió a főműsorban sugárzott já­tékfilmre úsztatta rá a szö­veget: „Washingtonban megállapodtak, hogy decem­ber 7-én Reagan—Gorbacsov csúcs lesz az amerikai fővá­rosban.” A francia külügyminiszté­rium a hadászati fegyverek jelentős csökkentésének óha­jával kapcsolta össze a szov­jet—amerikai csúcstalálkozó üdvözlését. „A francia ható­ságok — hangoztatja a nyi­latkozat — reményüket feje­zik ki, hogy a közepes ható­­távolságú rakéták leszerelé­séről szóló szerződés várt aláírásán kívül ez a találko­zó döntő haladást tesz lehe­tővé a szovjet és amerikai hadászati fegyverzetek 50 százalékos csökkentése felé is.” A francia nyilatkozat emlékeztet, hogy ebben a csökkentésben Reagan elnök és Gorbacsov főtitkár már Reykjavíkban elvileg megál­lapodott s ennek végrehajtá­sa „most már világos el­sőbbséget kell hogy élvez­zen” — fejeződik be a fran­cia nyilatkozat. E­I HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1987. NOVEMBER 2 -----------------------------------­-----------------------,______|______________ 1 ,, ____________________________|________________________________________, Magas szovjet kitüntetés Kádár Jánosnak (Folytatás az 1. oldalról) vasárnap délután koszorút koszorúzta az ismeretlen helyezett el Lenin mauzó- katona sírját, és Kádár János beszédet leumánál­ mondott. Ezt követően Kádár J.- Délelőtt Németh Károly A nagy októberi szocia- nos, Németh Károly, az El- és Szűrös Mátyás a moszk­­lista forradalom 70. évfér­­nöki Tanács elnöke, Szűrös vas központi kiállítóterem­­dulój­ának ünnepségsoroza- Mátyás, az MSZMP köz­­ben megtekintette az év­­ta alkalmából Kádár Já­­ponti Bizottságának titkára forduló alkalmából megrem­­nosnak, az MSZMP főtitkár és Rajnai Sándor Magyar- dezett, az ország hetvenéves fának vezetésével Moszkva- ország szovjetunióbeli művészeti fejlődését bemá­ban tartózkodó magyar nagykövete a Kreml faly­­tató. A szovjetek országa es­­párt- és állami küldöttség­nál, a Sándor-kertben meg­­nevezésű kiállítást. ­ VÉGET ÉRTEK A DZSESSZNAPOK Gyérebb közönség, így is siker Vasárnap délelőtt a Mol­nár Dixieland együttes programjával ért véget a debreceni dzsessznapok idei négynapos rendezvénysoro­zata. A késő őszi időpont sajnos egy kicsit rányomta bélyegét a koncertekre, hi­szen például a dixieland­matinék során hozzászok­tunk már, hogy a helyszín a Kölcsey Művelődési Köz­pont előtti tér. A nagyszerű hangulatú szabadtéri hang­verseny ezen a délelőttön a hideg miatt a színházterem adott helyet a két dixieland­csapat: a Debreceni Dixie­land Band és a Molnár Di­xieland Band koncertjének. Utóbbi hangversenyét a Ma­gyar Rádió egyenes adásban közvetítette, miként a má­sik három napon is egy-egy zenekar programját akár a Petőfi-adón is végighallgat­hattuk. Egyébként a szoká­soknak megfelelően a többi együttes programját is fel­vették, és az elkövetkezendő hónapokban ezeket is újra­hallgathatjuk. A Magyar Rádió és a Köl­csey Művelődési Központ rendezvényén csütörtöktől vasárnapig a hazai dzsessz­­ergárda tagjai mellett szov­jet, amerikai, brit, indiai, keletnémet és finn zenészek léptek fel, köztük olyan vi­lágnagyságok, mint­ a finn vibrafonos Severi Pyysalo, Ernie Wilkins amerikai mu­zsikus, aki ezúttal az Emer­­ton nemzetközi Bigband ze­­nekarvezetőjeként mutatko­zott be, és az ugyancsak amerikai trombitás, Chat Baker. Utóbbi nemcsak mu­zsikálásával tűnt fel, de az­zal is, hogy a rádió élő adá­sában olyan hangnemet en­gedett meg talán kissé in­diszponált zenésztársaival szemben, amihez nemigen vagyunk hozzászokva. Összességében magas szín­vonalú jó muzsikát hallha­tott a négy nap során a kö­zönség, de a nézőszámon erősen meglátszott a rosszul megválasztott időpont. Mint ismeretes, a sportcsarnokot átalakították a nyáron, és emellett a Bartók-teremben sem lehet koncertezni — ezért került sor ebben az időpontban a dzsessznapok­­ra. A rendezők elmondták azonban, hogy jövőre, a XVII. debreceni dzsesszna­­pokat már a szokásos július végi időpontban bonyolítják le. Akkor, amikor jelentős turistaforgalomra is lehet számítani. A tizennyolc formáció, a számtalan szólista többsége persze idén is tudása legja­vát nyújtotta. Jó hangulatú volt a Dixie-pincében ren­dezett jam-session, nagy közönségsikert aratott az említett Ernie Wilkins által vezetett bigband, Szabados György nagyzenekara, a Ma­gyar Jazz Quartett és már csak az egzotikuma miatt is az indiai Divya Jazz Group. És nyugodtan állíthatjuk, e sorhoz hozzáírhatjuk a két debreceni együttes nevét is: a Debreceni ütőhangszeres együttesét és a Debreceni dixieland bandét. D. A. Gáspár Sándor és Hámori Csaba Moszkvába utazott Gáspár Sándor, a SZOT elnöke a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­nak meghívására szombaton Moszkvába utazott a nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évfordulójának ün­nepségeire. Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára a Lenini Kom­­szomol KB meghívására va­sárnap Moszkvába utazott, ahol részt vesz a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából megrendezendő megemléke­zéseken. (MTI) ÜGYELET Sok kivonulása volt szombaton és vasárnap a tűzoltóknak, va­lamint a mentőknek. Ugyan­akkor a rendőrségtől azt a tá­jékoztatást kaptuk, hogy csen­des hétvégéjük volt. Vasárnap kora délután a tűz­oltók ügyeletese azt mondta el, hogy a másfél nap alatt nyolc alkalommal hívták őket, és eb­ből hat olyan eset volt, amikor jelentős kár keletkezett. Szom­baton Hajdúböszörményben, a Királyhágó u. 1. szám alatt is­tálló, sertésül égett, a becsült kár huszonötezer forint. Balmaz­újvároson az Erdőszél u. 5. szám alatt kéményhiba miatt gyulladt ki a lakóépület tető­­szerkezete. Negyvenezer forint a kár. Vasárnap Görbeházán a Béke Tsz szárítóüzemében egy melegedőnek átalakított autó­busz gyulladt meg — ötvenezer forint a kár. Bagamérban a Ki­nizsi utca 40. szám alatt két melléképület gyulladt meg, el­pusztult egy sertés is, de a kárbecslés még nem fejeződöt­­be. Telefonálásunk idején hív­ták a tűzoltókat Nagyhegyesre gázpalackrobbanáshoz. A mentők arról tájékoztattak bennünket, hogy szombaton 19 órakor Debrecenben, a Mikepér­­csi úton gyalogosgázolás történt, a taxiból kiszálló személyt egy szembejövő jármű ütötte el, a gyalogos súlyos sérüléseket szenvedett. Vasárnap ugyancsak Debre­cenben, a 33-as úton egy ke­rékpározó gyereket autó ütött el. A gyerek könnyű sérüléseket szenvedett. Mint megtudtuk, na­gyon sok hívás volt a hétvégér a rosszullétek miatt. Sajnos, szombatról vasárnapra virradó éjszaka Nyírmártonfalvára is hívták a mentőket, a bejelentő szerint, hasba szúráshoz. A mentők Mercedes rohamkocsival indult a helyszínre, mint kide­rült, feleslegesen. Szerencse, hogy ebben az időpontban nem volt szükség aeáásutt erre a ko­csira. ELHUNYT SEBŐ SIMON Sebő Simon, a debreceni 108. Számú Ipari­ Szakmun­kásképző Intézet nyugalmazott igazgatója hatvankilenc éves korában váratlanul elhunyt. Temetése november 2-án, 14.30 órakor lesz a Köztemető 1. számú ravatalozó terméből. Sebő Simon 1918-ban született Korlát községben. 1937-ben végezte el a taní­tóképzőt, majd később Egerben a pedagógiai főis­kolát. Tíz esztendeig tanító­ként tevékenykedett, 1949- től pedig általános iskolai igazgató volt Görbeházán. Megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitünte­tést. Részt vett a közélet­ben, Görbeházán a községi tanács vb, a községi párt­vezetőség tagjaként, járási tanácstagként. 1961-ben a járási pártbizottság pót-, majd rendes tagja lett. 1956 óta tagja a pártnak. Oktatott a marxista közép­iskolában, folyamatosan foglalkozott a propaganda­­munkával, elvégezte a párt­főiskolát. Elkötelezett párt­munkásként több területen is tevékenykedett. Volt a polgári járási pártbizottság osztályvezetője, majd 1966- ban Hajdúnánáson, a váro­si pártbizottság titkára lett. 1973-tól 1978-ig volt a 108. Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgató­ja. Nyugdíjazása után a megyei pártbizottságon tár­sadalmi munkatársként pa­naszügyekkel foglalkozott. Személyében köztisztelet­ben álló pedagógust, párt­munkást, elkötelezett kom­munistát veszítettünk el. Befejezte munkáját a KKP kongresszusa Peking, 1987. november 1. (MTI).­­ Vasárnap dél­ben ünnepélyes záróüléssel fejezte be munkáját a Kí­nai Kommunista Párt 13. kongresszusa, amelyen több mint 46 millió párttag kép­viseletében 1959 küldött és meghívott delegátus vett részt. A nyilvános záróülést megelőzően tartották meg a kongresszus második teljes ülését, amely zárt ajtók mögött zajlott le. Az ülés első napirendi pontja volt az új központi bizottság, a központi tanácsadó bizott­ság és a központi fegyelmi és ellenőrző bizottság titkos szavazással való megválasz­tása. A küldöttek tetszés szerint módosíthattak a szavazólapokon szereplő je­löltlistákon, kihúzhattak ne­veket és más neveket írhat­tak be a kihúzottak he­lyett. A küldöttek 175 teljes jo­gú tagot és 110 póttagot választottak be a Kínai Kommunista Párt új köz­ponti bizottságába. Az új központi tanácsadó bizott­ság 200 tagú, az új közpon­ti fegyelmi és ellenőrző bi­zottság pedig 69 tagú. A vasárnapi választást, amely titkos szavazással történt, előválasztások ve­zették be, amelyeket a többjelöltes módszer alkal­mazásával bonyolítottak le. A jelöltlisták megvitatása és az előválasztás október 27. és 31. között zajlott le. En­nek megfelelően a vasárna­pi választáson már csak annyi jelölt szerepelt a lis­tákon, amennyi férőhely van a központi bizottság­ban, a tanácsadó bizottság­ban és a fegyelmi és ellen­őrző bizottságban. A kongresszus ünnepé­lyes záróülésén, amelyen Csao Ce-jang elnökölt, a küldöttek nyílt szavazással határozatokat fogadtak el a párt szervezeti szabályzatá­nak részleges módosításáról, a kongresszus elé terjesz­tett központi bizottsági be­számolóról, a központi ta­nácsadó bizottság, valamint a központi fegyelmi és el­lenőrző bizottság munkabe­számolójáról. Az összes ha­tározatot egyhangú szava­zással fogadták el. A körülbelül félórás zá­­róülést az Internacionálé hangjaival fejezték be. Emlékezés a holtakra Hideg volt az idő, de a napsütés barátságosabbá tet­te ezt a vasárnap délutánt. Sok-sok ember járta a teme­tőt virágot, koszorút, gyer­tyát helyezve halottai sírjá­ra. Halottak napja volt, s ez alkalomból a debreceni ta­nács családi ünnepségeket rendező irodája először ren­dezett emlékműsort a közte­metőben. Már 12 órától gép­zene szólt a 2. sz. ravatalo­zóból, 14 órakor pedig sza­valatokkal, kórusdalokkal kezdődött a műsor. „Égnek a gyertyák, emlé­kezünk. Azokra emlékezünk, akik utolsó lakhelyükként ezt a temetőt választották, azokra emlékezünk, akik a nagy folyamat országútján másutt dőltek ki a sorból, akiknek csak szívünkben gyújthatunk lángot ezen a napon, és azokra is, akikre már senki sem gondol, akik olyan távolságban vannak már tőlünk, melyet átszágul­­dani véges emlékezetünk nem képes.” A családi intézet szónokai és a Czövek Lajos vezette Maróthi György énekkar szép műsort adott. Miként kegyelettel emlékezett a ha­lottakra, halottainkra Her­mann Imre, az iroda mun­katársa — emlékbeszédében. S felemelő volt, mikor meg­gyulladtak a gyertyák az emlékbeszéd zárómondatai hatására: „Most pedig he­lyezzük el akár képzeletben, akár valóságban szeretett halottaink sírján a megtartó örök emlékezet lángját, és emlékezzünk eltávozott hoz­zátartozóinkra!”

Next