Hajdú-Bihari Napló, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

I HAJDÚ-I fi 1 fel V I ] | BIHARI I­­ I l 1 I I B I I ^^^MflGYfl^SZOCinUST^UN­KASPARMIftJD^^IHn^MEGYE^IZOnSnGnNni^^Pl^j Szovjet csapatkivonások Magyarországról SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ A SZOVJET KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY HÁZÁBAN A szovjet kormánynak a fegyveres erők és a fegy­verzet egyoldalú csökkenté­séről hozott határozata ér­telmében Magyarország te­rületéről kivonnak 22 szov­jet katonai egységet, köztük egy teljes létszámú páncé­los hadosztályt, egy kiképző páncélos ezredet, egy de­­szant-rohamzászlóaljat, egy vadászrepülő-ezredet, egy vegyvédelmi zászlóaljat és egy katonai tisztes iskolát. A már korábban bejelen­tett szovjet csapatkivonás részleteiről kedden a Szov­jet Kultúra és Tudomány Házában Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarorszá­gi nagykövete, Matvej Bur­lakov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó Szovjet Déli Had­seregcsoport parancsnoka és Fedor Krivda hadseregtá­bornok, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegy­veres Erői főparancsnoká­nak magyarországi képvise­lője tájékoztatta a magyar és a nemzetközi sajtó kép­viselőit. Matvej Burlakov sajtó­­nyilatkozatában elmondta, hogy a most sorra kerülő csapatkivonás után a déli hadseregcsoport létszáma több mint 10 ezerrel csök­ken: mintegy 2400 tiszt és zászlós, s csaknem 8000 al­tiszt, illetve katona hagyja el Magyarországot. Ugyancsak jelentős mér­tékben csökkentik a harci eszközök számát is: kivon­nak több mint 450 tankot, több mint 200 löveget és aknavetőt, több mint 3000 gépkocsit, illetve más eszkö­zöket. A több szakaszra osz­tott csapatkivonás során el­sőként május—júniusban a harckocsi-hadosztály és a kiképző harckocsiezred hagyja el Magyarországot. Az év második felében tá­vozik a vadászrepülő-ezred és a deszant-rohamzászló­­alj. A többi egységét jövő­re vonják ki. A részleges csapatkivonás 1990 végére fejeződik be. A nagy létszámot és je­lentős mennyiségű hadi­­technikát megmozgató csa­patkivonás zökkenőmentes előkészítése nagy feladato­kat ró a szovjet katonai ve­zetésre. A gyakorlatban ezt úgy szeretnék végrehajtani, hogy a lehető legkisebb mértékben akadályozzák a forgalmat, illetve ne zavar­ják a lakosságot. A csapa­tokat főként vasúton szál­lítják majd, amihez — szá­mításaik szerint — mintegy nyolcvan vasúti szerelvény­re lesz szükség. Burlakov vezérezredes utalt arra is, hogy a kivo­nás után megszűnik a­ szovjet helyőrség, s létesít­ményei a magyar fél tulaj­donába kerülnek. Köztük lesz számos műemlék is, így például a gödöllői Gras­­salkovich-kastély és az esz­tergomi Bazilika szomszéd­ságában lévő történelmi ér­tékű épület. A szovjet csa­patok a többi között átad­nak mintegy 900 lakást, il­letve 19 laktanyát, s felsza­badul negyven olyan objek­tum, amelyet mintegy 38 millió rubeles költséggel a déli hadseregcsoport épített. A létesítmények átadásának rendjét és módját az illeté­kes szovjet és magyar ha­tóságok a közeljövőben egyeztetik. A parancsnok külön ki­emelte, hogy a Varsói Szer­ződés védelmi doktrínájával összhangban visszavonják a szovjet csapatokat az oszt­rák határtól. Meggyőződését fejezte ki, hogy a csapatok kivonása Szombathelyről, Mosonmagyaróvárról, Fer­tődről és Győrből, jó példá­ja lesz a biztonsági övezet gyakorlati megteremtésének. A csapatkivonás menet­rendjének ismertetése után a sajtókonferencián részt vevő szovjet vezetők vála­szoltak a nagy számban megjelent újságírók kérdé­seire. A Heti Világgazdaság munkatársa az iránt érdek­lődött: hosszabb távon el­­­­képzelhető-e a szovjet csa­patok teljes kivonása Ma­gyarországról. Borisz Sztu­­kalin nagykövet válaszában emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány már több­ször szorgalmazta a két szembenálló katonai-politi­kai tömb, a NATO és a Varsói Szerződés feloszlatá­sának szükségességét. Amíg azonban a katonai tömbök léteznek, elkerülhetetlen, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó csapatok a stratégia követelményeit figyelembe véve — az érintett országok kormányközi megállapodása alapján — különböző ré­giókban állomásozzanak. A Szovjetunió továbbra is fenntartja javaslatát: egy­idejűleg történjék meg a külföldön állomásozó ide­gen csapatok kivonása. A javaslat valóra váltásához jó feltételeket teremt a Bécsben tavasszal megnyíló európai hagyományos had­­­erő-csökkentési fórum. A televízió tudósítója azt kérdezte Fedor Krivda had­seregtábornoktól, milyen a szovjet hadsereg vezetésé­ben a peresztrojka híveinek és a konzervatív erőknek a viszonya, akadtak-e ellen­zői az egyoldalú csapatcsö­k­­kentésnek. A szovjet kato­nai vezető válasza: „Az egész nép egységes abban, hogy a csapatcsökkentéseket olyan mértékben kell végrehajta­ni, ahogy azt Gorbacsov fő­titkár az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán bejelentette. Mi az egész világ előtt ki­jelentettük — és ez a Varsói Szerződés védelmi doktrí­nájának kulcseleme —, hogy nem törekszünk nagyobb fegyveres erők fenntartásá­ra, mint amilyennel NATO- beli ellenfelünk rendelke­zik. Fegyveres erőink csak azt a célt szolgálják, hogy szavatolják biztonságunkat és barátaink biztonságát.” (MTI) Valódi önállóságot szeretnének Ülést tartott a megyei Társadalombiztosítási Tanács A megyei társadalombiz­tosítási tanács keddi ülése mozgalmasabb volt a meg­szokottnál. Annyira, hogy délelőtt a napirend is mó­dosult. A megyei társada­lombiztosítási tanács tava­lyi munkájáról szóló jelen­tés megvitatása mellett két lényeges határozat született.­­ Január elsejétől a tár­sadalombiztosítás levált a költségvetésről. Ez azonban csak a Társadalombiztosítá­si Főigazgatóság számára jelent gazdasági önállóságot. A megyei társadalombiztosí­tási tanácsokat a leválás nem tette érdekeltté abban, hogy jobban gazdálkodja­nak. A testület ma ez ellen emelte fel a szavát — mondta Hunyadi Éva, az MTT elnöke. — A másik határozatunk, amelyet szintén a Társada­lombiztosítási Főigazgató­ságnak és az Országos Tár­sadalombiztosítási Tanács­nak továbbítunk, a gyógy­szeráremelést kísérő, em­bertelen adminisztrációval szemben foglal állást. A kérdéshez kapcsolódik, és délelőtt többen felvetették, hogy a gyógyszersegélyek kiutalása körül sok a tisztá­zatlan mozzanat. Eddig sen­ki nem tudta megmondani, hogy a megyében mennyi pénzt lehet erre fordítani. Hogyan ünnepeljünk március 15-én? Megbeszélés a HNF városi bizottságán Mint arról annak idején hírt adtunk, a Hazafias Népfront Debreceni Városi Bizottsága január 12-én be­jelentette, megvan a lehe­tőség arra, hogy a március 15-i ünnepet együtt rendez­zék meg a Magyar Demok­rata Fórum Debreceni Szer­vezetével, a Szabad Demok­raták Szövetsége Debreceni Csoportjával, a Fidesz helyi szervezetével, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szervezete helyi csoportjá­val, illetve más szervezetek­kel. Tegnap, kedden délután az érintettek ismét össze­gyűltek a HNF városi bi­zottsága székházában, hogy elmondják véleményüket a lehetőségről. Az SZDSZ Debreceni Csoportja és a Fidesz képviselői csak meg­figyelőként vettek részt a találkozón, mert e szerveze­tek nem kívánnak közösen ünnepelni. Együttműködési szándékát jelezte az MSZMP, a KISZ és a szakszervezet, bár a mostani találkozón nem képviseltették magu­kat. Az MDF Debreceni Szerv,­vezetének és a TDDSZ kép­viselői bejelentették, bizo­nyos feltételek mellett szer­vezeteik vállalnák az együt­tes ünneplést. A feltételek megvalósításáról azonban, különböző érdekegyezteté­sek után, később tartanak megbeszélést. Ülést tartott a Politikai Bizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága keddi ülésén február 10-re összehívta a Központi Bi­zottságot. Napirendjéül időszerű politikai kérdések meg­tárgyalását javasolja. (MTI) NSZK-beli képviselők Debrecenben Otto Schily a romániai menekültekről A hazánkban tartózkodó NSZK-beli parlamenti kül­döttség kedden Debrecenbe látogatott. A bonni tör­vényhozás német—magyar baráti csoportjának tagjaiból álló küldöttség — amelyben minden parlamenti párt kép­viselteti magát —, a Romá­niából áttelepültek helyzetét tanulmányozta a hajdú-bi­hari megyeszékhelyen. El­kísérte a küldöttséget Deb­recenbe Szentágothai János akadémikus, az országgyű­lés magyar—német baráti csoportjának vezetője is. A megyei tanács székhá­zában tartott tájékoztatón dr. Virágh Pál vb-titkár, a romániai áttelepülőket segí­tő megyei koordinációs bi­zottság vezetője elmondotta, hogy eddig 3585 román ál­lampolgár kapott tartózko­dási engedélyt Hajdú-Bihar­­ban: különféle okokból — főleg a múlt év első felében — 504 személyt küldtek visz­­sza a hajdú-bihari határsza­kaszról. Az áttelepültek két­harmada útiokmányok nél­kül, illegálisan érkezett ha­zánkba. A megyében, első­sorban a debreceni üzemek­ben 1824-en helyezkedtek el. A múlt év március 14. óta egy bölcsődéből átalakított átmeneti szállás működik a városban, ahol egyszerre nyolcvan személyt tudnak — általában egyhetes időtar­tamra — elhelyezni. Ez többnyire elegendő idő ah­hoz, hogy munka-, illetve szálláshelyet találjanak ma­guknak. Virágh Pál elmondotta, hogy az elkülönített közpon­ti alapból a megyében eddig több, mint húszmillió forin­tot használtak fel segélye­zésre; az egyházi szeretet­szolgálat támogatása megha­ladja a hatmilliót, s jelentős segítséget nyújt a Vöröske­reszt is. Otto Schily, a „zöldek” képviselőcsoportjának tagja, az NSZK-beli parlamenti küldöttség vezetője válaszá­ban megfogalmazta: a ro­mániai helyzet rendkívüli aggodalmat kelt Európa köz­véleményében. Mint mondta, magyarországi tárgyalásaik tovább erősítették azt a meggyőződésüket, miszerint itt nem valamiféle naciona­lista érzelmekből táplálkozó magyar—román konfliktus­ról, hanem az alapvető em­beri jogok romániai lábbal tiprásáról van szó. Ez a bru­tális elnyomás nemcsak a magyarokat, vagy a némete­ket, hanem a romániai ro­mánokat is érinti. Az NSZK parlamenti kül­döttsége délután ellátogatott a romániai menekültek deb­receni átmeneti szállására, majd a Medicor Orvosi Mű­szer Ipari Rt.-ben dolgozó áttelepültekkel találkozott. Debreceni programjuk ré­­vén Otto Schily válaszolt a sajtó munkatársainak kérdé­seire. Egyebek között elmon­dotta, hogy amit Debrecen­ben hallottak a menekültek­től, megfelel azoknak az in­­formációknak, amelyekkel már korábban is rendelkez­tek. — Az persze jelentős kü­lönbség — folytatta a Bun­destag képviselője —, hogy olyan fiatalemberektől hal­lottuk mindezt, akik átélték a menekülést, s akik a ro­mániai körülmények között nem látják jövőjüket. Meg­rázó, hogy nem használhat­ják saját anyanyelvüket, hogy a gyerekek nem tanul­hatják az iskolákban szüleik nyelvét, hogy nem gyakorol­hatják kultúrájukat Ez — meggyőződésünk szerint — nem egyeztethető össze az európai civilizáció elveivel és azokkal az elvekkel sem, amelyeket a közelmúltban aláírt bécsi záróokmány fog­lal magában. — Feladatainkat abban látjuk, hogy a Magyarorszá­gon tapasztaltakról, a Deb­recenben és a Budapesten — magyar állami és egyházi vezetőkkel — folytatott be­szélgetésünk tanulságairól beszámoljunk az NSZK-ban, és az európai közvélemény­ben olyan szolidaritást kelt­sünk, amely a romániai re­zsimet rákényszeríti elnyo­mó intézkedéseinek, elnyo­mó politikájának a meg­szüntetésére — fejezte be nyilatkozatát Otto Schily, az NSZK-beli parlamenti kül­döttség vezetője. Sikeres évet zárt az IBUSZ A híres gulyáspartik színhelyén, Budapesten a hűvösvölgyi vendégházában látta vendégül az IBUSZ Rt. tegnap, kedden a magyar sajtó képviselőit. A sajtótájékoztatón dr. Szemenkár Erika vezérigaz­gató ismertette az IBUSZ 1988. évi eredményeit és ez évi terveit. Nyolcvanhét éves fennállá­suk egyik legnehezebb évét zárták. Az általános forgalmi adó és a világútlevél beve­zetése új helyzetet teremtett, komoly kihívást jelentett az utazási irodáknak. Mindezek ellenére az IBUSZ Rt. min­den eddiginél magasabb ár­bevételt ért el. Forgalmuk meghaladta a 30 milliárd fo­rintot, ami 1987-hez viszo­nyítva több mint ötvenszá­zalékos növekedést jelent. Ezzel a magyar idegenfor­galomban az IBUSZ rész­aránya mintegy harminc szá­zalék. Ugyanakkor nyeresé­gük az áfa következtében csaknem 300 millió forinttal csökkent. Szervezésünkben 1988-ban több mint félmillió külföldi turista látogatott hazánkba. A rubelelszámolású orszá­gokból érkezők száma jelen­tősen csökkent. A tőkés or­szágok közül az NSZK-ból és Ausztriából jönnek a leg­többen, de sokan utaznak IBUSZ-szervezésben hazánk­ba Olaszországból, Svájcból, Finnországból, az USA-ból és Angliából is. Az elmúlt évben több mint kétszázezer honfitár­sunk utazott külföldre az IBUSZ-szal. A tőkés orszá­gokba majdnem kétszer any­­nyian, mint az előző évben. Elsősorban az Ausztriába és Törökországba utazók száma gyarapodott az úgynevezett bevásárlóturizmus lehetősé­gének jelentős növekedése miatt. A belföldi programo­kon­­részt vevők száma húsz százalékkal visszaesett. En­nek okát az utazási társaság vezetői a szabadidő, a fize­tőképes kereslet csökkenésé­ben, valamint a belföldi szolgáltatások árának nagy­mértékű emelésében látják. Az 1989. évi utazási aján­latokat a megváltozott hely­zetnek megfelelően állították össze. A most megjelenő programfüzetekben a fősze­zonban kétszázhatvan útvo­nalon öt világrész harminc­egy országába százötvenöt­ezer utas részére ajánlanak programokat. Több mint két­ezer utat ötezer forint alatti részvételi díjjal kínálnak. Ezek az ajánlatok természe­tesen a szerényebb igények­nek kívánnak megfelelni, és elsősorban a közeli orszá­gokba, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba és Jugoszlá­viába invitálnak. A legol­csóbb út a programfüzetben az egynapos szabadkai, ezer­­kilencvenhárom forintért. A legdrágább a 21 napos auszt­ráliai túra, 280 ezer forintba kerül. Végiglapozva a színes fo­tókkal gazdagon illusztrált programfüzetet, egyénisé­günknek, ízlésünknek meg­felelő tucatnyi programaján­latot találhatunk, a válasz­ték igazán gazdag. Az IBUSZ láthatólag megpró­bálja felvenni a versenyt. A kérdés most már csak az, bírjuk-e pénztárcával. N. M. Valamennyi ABC-ben újra lehet újságokat vásárolni Tegnap, kedden délután a Hajdú Megyei Lapkiadó Vállalat klubjában megbe­szélést tartottak az élelmi­szer-kiskereskedelmi válla­lat huszonöt ABC-üzletének vezetői, illetve hírlapter­jesztéssel foglalkozó dolgo­zói a Postaigazgatóság hír­laposztályának képviselői­vel és a lapkiadó vállalat hírlapterjesztőivel. A be­szélgetésre azért került sor, mert az utóbbi időben az ABC-üzleteket nem igény szerint látták el napi- és hetilapokkal, illetve alkalmi kiadványok sokaságát zúdí­tották az üzletekre. Ezért néhányan visszamondták — mint azt néhány ABC-ben tapasztaltuk — a napi- és hetilapok árusítását. A problémák, a gondok felve­tése, majd mérlegelése után a­­megbeszélés eredménnyel zárult. Az üzletek vezetői vállalták, a lapok terjeszté­sét azzal a feltétellel, hogy a Posta a jövőben garantál­ja az igény szerinti ellátást napi- és hetilapokból.

Next