Hajdú-Bihari Napló, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-17 / 273. szám
Für Lajos Hajdú-Biharban (Folytatás a 1. oldalról) MDF-szervezetet ezért kizárjanak az EKA-ból — válaszolt Für Lajos —, hiszen mi egy ajánlást tettünk ebben a nyilatkozatban, nemcsak az MDF-nek, hanem az ország lakosságának is. Vádolnak minket azzal is, hogy e nyilatkozattal mi az MSZMP, MSZP behódoltja lettünk. Ezt határozottan visszautasítom az elnökség nevében. Legutóbb Pijja Frigyes beszélt arról, hogy talán az MDF-fel tudna együtt dolgozni, mi nem vagyunk hajlandóak velük együttműködni. Nekünk saját elgondolásaink vannak az ország jövőjét illetően. — Nem centrumerő, hanem centrumpárt szeretne lenni az MDF — fejtette kivéleményét az erre vonatkozó kérdést követően a politikus. — Törekvéseink kezdettől fogva erre irányulnak. Egyelőre az ellenzéken belül próbáljuk ezt a középpártiságot előkészíteni, s ennek szellemében keresni azokat a szövetségeseket, akik ehhez a törekvéshez közel állnak. Arról is kérdezték a politikust, befolyásolja-e az MDF jó viszonyát a kisgazdapárthoz, hogy most a kisgazdák a népszavazást támogatják. Für Lajos kifejtette, hogy a kisgazdapártot és a kereszténydemokrata pártot is eddig józan, mérsékelt, mértéktartó pártoknak ítélték meg. Elismerte, hogy ebben a pillanatban nem lehet a legtökéletesebb összhangot kialakítani a kisgazdák és az MDF között De, mint mondotta, reméli, hogy ez az állapot csak pillanatnyi. Szó volt arról is, hogy az MDF politikai cirkusznak tekinti az SZDSZ által kezdeményezett népszavazást, hiszen szerintük felesleges olyan dolgokra szavazni 100 millió forint elpazarlásat, amit az Országgyűlés egyszer már megszavazott. Árva László közgazdasági szakértő szerint inkább arra kellene figyelni a pártoknak, hogy az ország vagyonát kiárusítják, s heteken belül összeomolhat a magyar gazdaság, ha ez így megy tovább. A szakértő elmondta azt is, hogy két hét múlva füzet formájában megjelentetik az MDF gazdasági programját, melynek kidolgozásában több mint ötven közgazdász vett részt. A sajtótájékoztató végén az utolsó kérdésre válaszolva Für Lajos elmondta, hogy a köztársaságielnök-jelöltséget komolyan gondolja, s úgy indul a versengésben, hogy szeretné megnyerni. Délután két órakor az MDF képviselői ellátogattak a nagy múltú Debreceni Református Kollégiumba, s Gaál Botond főigazgató az oratóriumban mondott rövid ismertetőt az intézmény elmúlt két évtizedének munkájáról. Az MDF országos elnökségének tagja a délután folyamán részt vett a Demokrata Fórum létavértesi és hajdúbagosi szervezetének ülésén. Mindkét helyen hangsúlyozta, hogy az MDF az ország és magyarság ügyét felvállaló, nem világnézeti alapon szerveződő demokratikus szervezet. A párt célja, hogy felépítésével is példát adjon arra, hogy milyen szervezési elvek alapján kellene az országot felépíteni. A vidéki helyszín arra késztette Für Lajost, hogy részletesen szóljon az MDF mezőgazdasági programjáról. Kiemelte, hogy a tulajdoni reformnak ki kell terjednie a föld tulajdonlására is, de e folyamatnak úgy kell végbemennie - lépésről lépésre -, hogy a mezőgazdaság ne emöljék össze. Előnyben kell részesíteni azokat a vállalkozókat, akik az ország megélhetése javára képesek hasznosítani az élet forrását. Politikai fórum A látogatás zárásaként Für Lajos a KLTE aulájában rendezett MDF politikai fórumon tartott előadást. Az elmúlt hónapokban Magyarországon lezajlott változásokat történelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségűeknek ítélte. Értékelése szerint a szélsőségek veszélyeztetik a stabilizációt, amelyre különösen nagy szükség van a magyar társadalomelőtt álló tettek véghezvitelében. Ezek között említette a köztársasági elnökválasztást, a képviselő- és helyhatósági választásokat. Für Lajos megerősítette az MDF országos elnökségének a népszavazás bojkottjára vonatkozó ajánlását. A népszavazás során eldöntendő kérdéseknél fontosabbnak ítélte a gazdasági oligarchia hatalmának megtörését. Ebben pedig azt a pártot ítélte a leghatékonyabbnak, amely a törvényes keretek között a politikai esélyegyenlőség talaján lebonyolítandó választások során a választók többségének bizalmát elnyeri. Miért zárta ki a debreceni Ellenzéki Kerekasztal az MDF-et? (Folytatás az 1. oldalról) pártok részéről, amellyel nem tudunk azonosulni. Az EKA — gyaníthatóan SZDSZ- kezdeményezésre született — vádjai nem kevés irigységet takarnak azzal a szervezettel szemben, amely létszámában is a legnagyobb, tekintélyét pedig azok az akciók teremtették meg, amelyek a lakosok, a debreceniek érdekeit szolgálják. Úgy véljük, a döntéssel a kerekasztal pártjai maguknak ártottak legtöbbet, mindazonáltal továbbra is keressük a konstruktív együttműködés lehetőségét azokkal az erőkkel, amelyek érdemesek az MDF támogatására. (t. sz. 1.) Személyes nyilatkozat Csütörtökön a rádió Déli krónikájából értesültem arról, hogy a Debreceni Ellenzéki Kerekasztal kizárta soraiból a Magyar Demokrata Fórum városi szervezetét. Indoklásul az említtetett, hogy a debreceni MDF kisajátította volna a tömörülésben részt vevő több párt és szervezet nem egy kezdeményezését, a közös megmozdulások nem egy eredményét. Legfőbb vádként pedig az hangzott el, hogy ezzel a kisajátítással a debreceni MDF gyengítette az ellenzéket, és valójában korábban az MSZMP, napjainkban az MSZP törekvéseit támogatja. Nem értem a dolgot. Először is: ha a debreceni MDF bizonyos közös kezdeményezéseket kisajátít, ak ten a pothtikai hatást nemhogy nem gyöngítette, hanem éppenséggel fölvállalta. Másodszor: a kezdeményezések és eredmények kisajátítása végül is nem az elvi vagy a gyakorlati politika, hanem csak a politikai módszer körébe tartozik. Ilyenformán gerjeszthet ugyan feszültségeket, de a hovatartozást nem határozza meg. Harmadszor: az új független és ellenzési mozgalmak Debrecenben az MDF alapító tagjainak 1986- os MSZMP-ellenes tiltakozó aláírásával, 1987-es lakiteleki csatlakozásával, majd az 1988. szeptember 12-i szervezetté válásával indultak el — minden más csoport, egyesület, párt ebből és ezután merített erőt és bátorítást. Milyen érdek, eszme, szándék fordíthatta volna meg gyökeresen ezt a politikai közösséget, épp a számára kedvező társadalmi változások szakaszában? Vagy az EK gyors és váratlan állásfoglalása főleg nem is igazolható és igazolt tényekre, hanem inkább föltételezésekre és indulatokra épült? Magam még ezt is csak kérdezni merészelem. Engedtessék meg hozzátenni: nem tegnaptól, de 1956 óta halmozódott tapasztalatok intenek arra, hogy a politikában és a közéletben döntéseket csak a következmények mérlegelésével szabad hozni. Székelyhídi Ágoston az MDF országos, debreceni és megyei szervezetének alapító tagja Mielőbbi országgyűlési választásokat! IHU- interjú Für Lajossal Egész napos programjának végén Für Lajos az alábbi nyilatkozatot adta lapunk számára: — Mi a véleménye a debreceni ellenzéki szervezetek közötti villongásról? Miként minősíti az MDF elszigeletére irányuló törekvéseket? — Az esti politikai fórum során már többen válaszoltak helyettem a kérdésre. Gáli Ákoshoz, helyi szervezetünk vezetőjéhez hasonlóan érthetetlennek tartom a négy párt nyilatkozatát. Sajnálatosnak tartom, hogy ma amikor az ellenzéki szervezetek egységes fellépésére lenne szükség, akkor ilyen formai, jogi, politikai és erkölcsi szempontból is elmarasztalható lépéseket tettek egyes pártok. Mindenesetre ezek az akciók sem tántorítanak el eredeti célkitűzésünktől, mielőbb országgyűlési választásokat! — Mikor tartja ezeket lebonyolíthatónak? — Szívem szerint azt mondanám, hogy már januárban válasszuk meg az új parlamentet. Erre sajnos már csak azért sem kerülhet sor, mert a választójogi törvény 90 napot ír elő a választások előkészítésére, januárig pedig ennyi nem áll a rendelkezésünkre. Az is kérdéses, hogy vajon feloszlatná-e magát ilyen rövid időn belül a parlament. — Milyen eszköze van az MDF-nek a mielőbbi választások kikényszerítésére? — Ha január 7-én sor kerül az elnökválasztásra, akkor a politikai egyeztető tárgyalásokon született megegyezésnek megfelelően rövid időn belül sor kerül az új parlament megválasztására. Ha nem kerül sor elnökválasztásra, akkor minden további lépés a levegőben lóg. Nem marad más eszközünk, mint folyamatos politikai állásfoglalásainkkal meggyőzni a többi ellenzéki szervezetet, a kormányt és a parlamentet arról, hogy az új népképviselet gyors megválasztása a talpraállás és a kibontakozás előfeltétele. (krecz) Az állásfoglalás nem állásfoglalás! Felborult-e az ellenzéki kerekasztal ? A november 26-án sorra kerülő népszavazás egyre nagyobb viharokat kavar Ismeretes olvasóink előtt hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöksége azt ajánlotta a választóknak, hogy bojkottálják a népszavazást E megnyilvánulás nyomán a Debrecenben működő ellenzéki kerekasztal négy szervezete (SZDSZ, Fidesz MSZDP, Kisgazdapárt), rövid indoklással kizárta az MDF helyi szervezetét a helyi EKA munkájából. Miközben az állásfoglalás következményeit latolgattuk M. Takács Lajos, a Magyar Néppárt országos választmányának tagja az alábbiakról tájékoztatta lapunk munkatársát: — Az ellenzéki kerekasztal megalakításakor az alapító szervezetek megállapodtak, hogy csak azokat a döntéseket jelenítjük meg az EKA állásfoglalásaiként, amelyekben teljes a konszenzus. Az MDF-et kizáró állásfoglalást a Magyar Néppárt helyi szervezete nem írta alá, annak kezdeményezésében nem vett részt és csak akkor értesült róla, amikor a négy aláíró már befejezett tényként emlegette a kizárást. Ebből kiindulva a négy szervezet megnyilvánulását csak saját nyilatkozatukként fogom föl, s már csak formai okoknál fogva sem tekinthetem az ellenzéki kerekasztal állásfoglalásának. (krecz) Magyarország kérelme Horn Gyula magyar külügyminiszter csütörtökön Strasbourgban hivatalosan benyújtotta Magyarország arra vonatkozó kérelmét, hogy teljes jogú tagként csatlakozhasson a 23 európai parlamenti demokráciát tömörítő Európa Tanácshoz, és a Miniszteri Bizottság — a tagállamok külügyminiszterei — előtt kifejtette a magyar álláspontot azokról az új lehetőségekről, amelyeket a pluralista demokrácia közép- és kelet-európai térhódítása nyit a kelet —nyugati kapcsolatok számára. A külügyminiszter egyben letétbe helyezte az Európa Tanács három konvenciójához, nevezetesen a kulturális, a természeti környezetvédelemről és a külföldi jogról szóló európai szerződésrendszerhez való csatlakozási okmányokat. HETI KOMMENTÁTORUNK SZALAI CSABA Ha már dr. Sudit is...! Mióta a politikacsinálás gőzerővel megindult, egykét „tanácsadóm” kilépve az ismeretlenség homályából telefonon nap mint nap jelentkezik. Ők azok, akik ingyen osztogatják a lapoknak friss információikat, a fülünkbe teszik a bogarat. Kétségtelen, hogy szerkesztőségünknél most a „tonnás” bejelentések vezetnek. Dúl az ár- éspiaci vita Úilétán (meg itt, meg ott), és hát miért ne világosítanék fel olvasóinkat! Csakhogy ez az újságnak — horgásznyelven legyen mondva — nem az igazi kapás. Sajnos még mindig túl sok a „keszeg” hír. Néha azonban egy vidéki újság is kapitális, zsákmányértékű közölnivalót pecázhat ki. A Petőfi Népéből november 11-én (pár napja) nagy hal vetődött fel. A Világ című hetilapból vették át ugyan. Jóakaratú tanácsadóm erről is előbb értesült, mint én. Ráadásul mint ízes, nyelvi pástétomot tálalta föl. „Hallotta már? Südit megmogyorózták.” — Mit csináltak vele? — Alányúltak. — Ejha! Szerdán a szörnyű spanyol meccs végeztével aztán már a képernyőről láthattam viszont dr. Südit, az igazság magyarországi, lovagias bajnokát, mert ráfoghatnak erre az emberre mindent, csak azt az egyet nem, hogy hátulról támad. A Déli Videoújság készített vele interjút; igaz-e, hogy Südi Szentpéterfán mint határőr 1957-ben az őrsparancsnok pribékje volt? Játszi kedvvel belövöldözött az udvarokba, elagyabugyálta a bálozókat, még a rakétapisztolyát is használta velük szemben, hogy kifüstölhesse őket a teremből. A Südi-féle bűnök valahogy mégsem győznek meg. . Hisz, akit progresszív kiállásáról egy ország ismer, arról épp a képviselői választások küszöbén derül ki, hogy határőr korában ütött-vert, rúgott, harapott? De nem állok Südi mellé, védje ő meg magát. Nyilatkozatában ki is jelölte rögtön védelmének sáncait. Nem fog találkozni „megkínzott” acsarkodóival. Ilyen találkozóra nem megy el. A rágalom így is, úgy is rágalom marad. A bemondónő nem értett vele egyet: — Ha Südi nem szól vissza, elismeri a vádakat. Ez egy ősrégi és kézenfekvő érv, de nem mindig válik be. A késdobálót, az ordibálót azonban zavarba hozhatja a fensőbbséges, nyugodt, hallgatás. A márványarc. Köpködjetek — mondja ez az arc. — Köpködjetek, ha ez a dolgotok. Tehát nem arról van szó, hogy Südit nehéz kihozni a sodrából? , Nem ám! (Azt egyébként elhiszem, hogy csempészekkel nem bánt kesztyűs kézzel, s hogy nem is osztozott velük.) Mégis mire jó ez a botrány, mire jó egy botrány ismét? Engem figyelmeztet, hogy igazán majd csak most kezdenek el dolgozni a hisztériagyárak. Nos, ideje volna valóban létrehozni az újságírói kamarát, mert ha napjainkban a tollnok újságíróra rábizonyul a lejáratás vétke, mi történik? Megjelenik a helyreigazítás, s ezzel mintha el is volna intézve a dolog. A bejegyzett, de mégis zugsajtóhéják körözhetnek felettünk tovább. Az újságírói kamara (mint sajátos szakmai hírnévtestület) azonban könnyűszerrel lepuffanthatná a véres tollúakat. Hogyan? Ha ők továbbra is kitartóan kísérleteznének a hiteles tájékoztatás összemocskolásával, a nevüket a szerkesztőségek egy állandó bélyoggal jelöljék meg! Hadd lássa az olvasó! Szakmai belügy? Az is! A ocsút a búzától már a földváltó gazdálkodás idején elválasztották! Persze, aki ma politikai nyílt színen akar ellenfeleivel megmérkőzni, számíthat arra, hogy megrogyorózzák majd a falragaszokon is. Erre mérget veszek a kiborult, nagy, szennyeshalmok mellett. Máris elképzelem, hogy a politikai csatár neve mellé az ellenfél kiragasztja majd kórlapját, netán azt, hogy az elmeklinikán kezelték. Kiderítik, hogy hetedik osztályos korában zsíros kenyeret lopott, s mindezt nagy betűkkel kinyomtatják. Arra még a gyermektekintetű Pozsgay Imre se számítson, hogy nem találnak nála valamit. Találnak. Ilyen időket élünk. «•1 Művészeti ösztöndíjak Csütörtök délután immár 12. alkalommal osztották ki a Debrecen Városi Megyei Tanács V. B. által alapított művészeti ösztöndíjakat. A kiemelkedő kulturális munkásságok ösztönzésére meghirdetett pályázatra minden eddiginél többen, 46-an nyújtották be jelentkezésüket, ezért a testület úgy látta jónak, ha a meghirdetett 250 ezerről 400 ezer forintra emeli meg a mecenatúra összegét. A támogatások felaprózódásának veszélye nélkül így is csak 16-an kaphatták meg az ösztöndíjat, amelyet Debreczeni Ferenc általános elnökhelyettes nyújtott át az arra érdemeseknek. Pályakezdők ösztöndíjában részesült (10 hónapon át bruttó 3500 forint) Csutka István színművész, Dzsurbán Ágnes ruhatervező iparművész, Garay Nagy Tamás színművész, Szakál Petra művésztanár és Vitéz Ferenc újságíró-gyakornok. 15 ezer forintos egyszeri alkotói ösztöndíjban részesült Arany Erzsébet bábszakfelügyelő. Dánielfy Zsolt színművész. Gyöngy Enikő iparművész. Karasszon Dezső orgonaművész. Szabó Antónia fotóművész. Tóth Sándorné népi iparművész, valamint Vajda Mária muzeológus. 30 ezer forintos egyszeri alkotói ösztöndíjat Pallag Tamás művésztanár, Ples Attila művésztanár, Törös Anikó festőművész és Túri Gábor újságíró kapott. a MÚOSZ felhívása a parlamenthez A Magyar Újságírók Országos Szövetsége a Nők Lapja tulajdonlása körül kialakult vita alapján is igazolni látja azt a korábbi, a megyei napilapokkal kapcsolatos álláspontját, hogy a társadalmi szervezetek sajtótulajdonlása felülvizsgálatra szorul. Ezért ismételten felkérjük a parlament, hogy ezt a kérdést tűzze hapirendre. Budapest, 1989. novembe 16. Róbert László A MUOSZ elnöke Bencsik Gábor a MUOSZ főtitkára