Hajdú-Bihari Napló, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

Für Lajos Hajdú-Biharban (Folytatás a 1. oldalról) MDF-szervezetet ezért ki­zárjanak az EKA-ból — vá­laszolt Für Lajos —, hiszen mi egy ajánlást tettünk eb­ben a nyilatkozatban, nem­csak az MDF-nek, hanem az ország lakosságának is. Vá­dolnak minket azzal is, hogy e nyilatkozattal mi az MSZMP, MSZP behódoltja lettünk. Ezt határozottan visszautasítom az elnökség nevében. Legutóbb Pijja Fri­gyes beszélt arról, hogy ta­lán az MDF-fel tudna együtt dolgozni, mi nem va­gyunk hajlandóak velük együttműködni. Nekünk sa­ját elgondolásaink vannak az ország jövőjét illetően. — Nem centrumerő, ha­nem centrumpárt szeretne lenni az MDF — fejtette ki­­véleményét az erre vonatko­zó kérdést követően a poli­tikus. — Törekvéseink kez­dettől fogva erre irányul­nak. Egyelőre az ellenzéken belül próbáljuk ezt a közép­­­­pártiságot előkészíteni, s en­­­­nek szellemében keresni azokat a szövetségeseket, akik ehhez a törekvéshez közel állnak. Arról is kérdezték a po­litikust, befolyásolja-e az MDF jó viszonyát a kisgaz­dapárthoz, hogy most a kis­gazdák a népszavazást tá­mogatják. Für Lajos kifej­tette, hogy a kisgazdapártot és a kereszténydemokrata pártot is eddig józan, mér­sékelt, mértéktartó pártok­nak ítélték meg. Elismerte, hogy ebben a pillanatban nem lehet a legtökéletesebb összhangot kialakítani a kis­gazdák és az MDF között De, mint mondotta, remé­li, hogy ez az állapot csak pillanatnyi. Szó volt arról is, hogy az MDF politikai cirkusznak tekinti az SZDSZ által kez­deményezett népszavazást, hiszen szerintük felesleges olyan dolgokra szavazni 100 millió forint elpazarlá­­sa­t, amit az Országgyűlés egyszer már megszavazott. Árva László közgazdasági szakértő szerint inkább arra kellene figyelni a pártok­nak, hogy az ország vagyo­nát kiárusítják, s heteken belül összeomolhat a ma­gyar gazdaság, ha ez így megy tovább. A szakértő el­mondta azt is, hogy két hét múlva füzet formájában megjelentetik az MDF gaz­dasági programját, melynek kidolgozásában több mint ötven közgazdász vett részt. A sajtótájékoztató végén az utolsó kérdésre válaszol­va Für Lajos elmondta, hogy a köztársaságielnök-jelölt­séget komolyan gondolja, s úgy indul a versengésben, hogy szeretné megnyerni. Délután két órakor az MDF képviselői ellátogattak a nagy múltú Debreceni Re­formátus Kollégiumba, s Gaál Botond főigazgató az oratóriumban mondott rö­vid ismertetőt az intézmény elmúlt két évtizedének mun­kájáról. Az MDF országos elnöksé­gének tagja a délután fo­lyamán részt vett a Demok­rata Fórum létavértesi és hajdúbagosi szervezetének ülésén. Mindkét helyen hangsúlyozta, hogy az MDF az ország és magyarság ügyét felvállaló, nem világ­nézeti alapon szerveződő de­mokratikus szervezet. A párt célja, hogy felépítésével is példát adjon arra, hogy mi­lyen szervezési elvek alap­ján kellene az országot fel­építeni. A vidéki helyszín arra késztette Für Lajost, hogy részletesen szóljon az MDF mezőgazdasági prog­ramjáról. Kiemelte, hogy a tulajdoni reformnak ki kell terjednie a föld tulaj­donlására is, de e folyamat­nak úgy kell végbemennie - lépésről lépésre -­, hogy a mezőgazdaság ne emöljék össze. Előnyben kell része­síteni azokat a vállalkozó­kat, akik az ország megél­hetése javára képesek hasz­nosítani az élet forrását. Politikai fórum A látogatás zárásaként Für Lajos a KLTE aulájá­­­ban rendezett MDF politi­kai fórumon tartott előadást. Az elmúlt hónapokban Ma­gyarországon lezajlott vál­tozásokat történelmi szem­pontból is kiemelkedő jelen­­tőségűeknek ítélte. Értékelé­se szerint a szélsőségek ve­szélyeztetik a stabilizációt, amelyre különösen nagy szükség van a magyar társa­dalom­­előtt álló tettek vég­hezvitelében. Ezek között említette a köztársasági el­nökválasztást, a képviselő- és helyhatósági választáso­kat. Für Lajos megerősítette az MDF országos elnökségé­nek a népszavazás bojkott­jára vonatkozó ajánlását. A népszavazás során eldönten­dő kérdéseknél fontosabb­nak ítélte a gazdasági oli­garchia hatalmának megtö­rését. Ebben pedig azt a pártot ítélte a leghatéko­nyabbnak, amely a törvé­nyes keretek között a politi­kai esélyegyenlőség talaján lebonyolítandó választások során a választók többségé­nek bizalmát elnyeri. Miért zárta ki a debreceni Ellenzéki Kerekasztal az MDF-et? (Folytatás az 1. oldalról) pártok részéről, amellyel nem tudunk azo­nosulni. Az EKA — gyaníthatóan SZDSZ- kezdeményezésre született — vádjai nem kevés irigységet takarnak azzal a szervezet­tel szemben, amely létszámában is a leg­nagyobb, tekintélyét pedig azok az akciók teremtették meg, amelyek a lakosok, a deb­receniek érdekeit szolgálják. Úgy véljük, a döntéssel a kerekasztal pártjai maguknak ártottak legtöbbet, mindazonáltal továbbra is keressük a konstruktív együttműködés lehetőségét azokkal az erőkkel, amelyek ér­demesek az MDF támogatására. (t. sz. 1.) Személyes nyilatkozat Csütörtökön a rádió Déli krónikájából értesültem ar­ról, hogy a Debreceni Ellen­zéki Kerekasztal kizárta so­raiból a Magyar Demokrata Fórum városi szervezetét. Indoklásul az említtetett, hogy a debreceni MDF ki­sajátította volna a tömörü­lésben részt vevő több párt és szervezet nem egy kezde­ményezését, a közös meg­mozdulások nem egy ered­ményét. Legfőbb vádként pedig az hangzott el, hogy ezzel a kisajátítással a deb­receni MDF gyengítette az ellenzéket, és valójában ko­rábban az MSZMP, napja­inkban az MSZP törekvése­it támogatja. Nem értem a dolgot. Először is: ha a deb­receni MDF bizonyos közös kezdeményezéseket kisajátí­­t, ak ten­ a­ poth­tikai­ hatást nemhogy nem gyöngítette, hanem éppenséggel fölvál­lalta. Másodszor: a kezdemé­nyezések és eredmények ki­sajátítása végül is nem az elvi vagy a gyakorlati poli­tika, hanem csak a politi­kai módszer körébe tartozik. Ilyenformán gerjeszthet ugyan feszültségeket, de a hovatartozást nem határoz­za meg. Harmadszor: az új független és ellenzési moz­galmak Debrecenben az MDF alapító tagjainak 1986- os MSZMP-ellenes tiltakozó aláírásával, 1987-es lakitele­ki csatlakozásával, majd az 1988. szeptember 12-i szer­vezetté válásával indultak el — minden más csoport, egyesület, párt ebből és ez­után merített erőt és bátorí­tást. Milyen érdek, eszme, szándék fordíthatta volna meg gyökeresen ezt a politi­kai közösséget, épp a szá­mára kedvező társadalmi változások szakaszában? Vagy az EK gyors és vá­ratlan állásfoglalása főleg nem is igazolható és igazolt tényekre, hanem inkább föl­­tételezésekre és indulatokra épült? Magam még ezt is csak kérdezni merészelem. Engedtessék meg hozzátenni: nem tegnaptól, de 1956 óta halmozódott tapasztalatok intenek arra, hogy a politi­kában és a közéletben dön­téseket csak a következmé­nyek mérlegelésével szabad hozni. Székelyhídi Ágoston az MDF országos, debreceni és megyei szervezetének alapító tagja Mielőbbi országgyűlési választásokat! IHU­­- interjú Für Lajossal Egész napos programjának végén Für Lajos az alábbi nyilatkozatot adta lapunk számára: — Mi a véleménye a deb­receni ellenzéki szervezetek közötti villongásról? Miként minősíti az MDF elszigeleté­­re irányuló törekvéseket? — Az esti politikai fórum során már többen válaszol­tak helyettem a kérdésre. Gáli Ákoshoz, helyi szerve­zetünk vezetőjéhez hasonló­an érthetetlennek tartom a négy párt nyilatkozatát. Saj­nálatosnak tartom, hogy ma amikor az ellenzéki szerve­zetek egységes fellépésére lenne szükség, akkor ilyen formai, jogi, politikai és er­kölcsi szempontból is elma­rasztalható lépéseket tettek egyes pártok. Mindenesetre ezek az akciók sem tántorí­tanak el eredeti célkitűzé­sünktől, mielőbb országgyű­lési választásokat! — Mikor tartja ezeket le­bony­olíthatónak? — Szívem szerint azt mondanám, hogy már janu­árban válasszuk meg az új parlamentet. Erre sajnos már csak azért sem kerül­het sor, mert a választójogi törvény 90 napot ír elő a választások előkészítésére, januárig pedig ennyi nem áll a rendelkezésünkre. Az is kérdéses, hogy vajon felosz­latná-e magát ilyen rövid időn belül a parlament. — Milyen eszköze van az MDF-nek a mielőbbi válasz­tások kikényszerítésére? — Ha január 7-én sor ke­rül az elnökválasztásra, ak­kor a politikai egyeztető tárgyalásokon született meg­egyezésnek megfelelően rö­vid időn belül sor kerül az új parlament megválasztásá­ra. Ha nem kerül sor elnök­­választásra, ak­kor minden további lépés a levegőben lóg. Nem marad más eszkö­zünk, mint folyamatos politi­kai állásfoglalásainkkal meg­győzni a többi ellenzéki szervezetet, a kormányt és a parlamentet arról, hogy az új népképviselet gyors meg­választása a talpraállás és a kibontakozás előfeltétele. (krecz) Az állásfoglalás nem állásfoglalás! Felborult-e az ellenzéki kerekasztal ? A november 26-án sorra kerülő népszavazás egyre nagyobb viharokat kavar Ismeretes olvasóink előtt hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöksége azt aján­lotta a választóknak, hogy bojkottálják a népszavazást E megnyilvánulás nyomán a Debrecenben működő ellen­zéki kerekasztal négy szer­vezete (SZDSZ, Fidesz MSZDP, Kisgazdapárt), rö­vid indoklással kizárta az MDF helyi szervezetét a he­lyi EKA munkájából. Mi­közben az állásfoglalás kö­vetkezményeit latolgattuk M. Takács Lajos, a Magyar Néppárt országos választ­mányának tagja az aláb­biakról tájékoztatta lapunk munkatársát: — Az ellenzéki kerekasz­tal megalakításakor az ala­pító szervezetek megálla­podtak, hogy csak azokat a döntéseket jelenítjük meg az EKA állásfoglalásaiként, amelyekben teljes a kon­szenzus. Az MDF-et kizáró állásfoglalást a Magyar Néppárt helyi szervezete nem írta alá, annak kezde­ményezésében nem vett részt és csak akkor értesült róla, amikor a négy aláíró már befejezett tényként em­legette a kizárást. Ebből kiindulva a négy szervezet megnyilvánulását csak saját nyilatkozatukként fogom föl, s már csak formai okoknál fogva sem tekint­hetem az ellenzéki kerek­asztal állásfoglalásának. (krecz) Magyarország kérelme Horn Gyula magyar kül­ügyminiszter csütörtökön Strasbourgban hivatalosan benyújtotta Magyarország arra vonatkozó kérelmét, hogy teljes jogú tagként csatlakozhasson a 23 euró­pai parlamenti demokráciát tömörítő Európa Tanácshoz, és a Miniszteri Bizottság — a tagállamok külügyminisz­terei — előtt kifejtette a magyar álláspontot azokról az új lehetőségekről, ame­lyeket a pluralista demok­rácia közép- és kelet-euró­pai térhódítása nyit a kelet —nyugati kapcsolatok szá­mára. A külügyminiszter egyben letétbe helyezte az Európa Tanács három kon­venciójához, nevezetesen a kulturális, a természeti kör­nyezetvédelemről és a kül­földi jogról szóló európai szerződésrendszerhez való csatlakozási okmányokat. HETI KOMMENTÁTORUNK SZALAI CSABA Ha már dr. Su­dit is...! Mióta a politikacsinálás gőzerővel megindult, egy­két „tanácsadóm” kilépve az ismeretlenség homályá­ból telefonon nap mint nap jelentkezik. Ők azok, akik ingyen osztogatják a lapoknak friss információi­kat, a fülünkbe teszik a bogarat. Kétségtelen, hogy szerkesztőségünknél most a „tonnás” bejelentések ve­zetnek. Dúl az ár- és­­piaci vita Úilétán (meg itt, meg ott), és hát miért ne világosítanék fel olvasóinkat! Csakhogy ez az újságnak — horgásznyelven legyen mondva — nem az igazi kapás. Sajnos még mindig túl sok a „keszeg” hír. Néha azonban egy vidéki új­ság is kapitális, zsákmányértékű közölnivalót pecáz­­hat ki. A Petőfi Népéből november 11-én (pár nap­ja) nagy hal vetődött fel. A Világ című hetilapból vették át ugyan. Jóakaratú tanácsadóm erről is előbb értesült, mint én. Ráadásul mint ízes, nyelvi pástétomot tálalta föl­. „Hallotta már? Sü­dit meg­­mogyorózták.” — Mit csináltak vele? — Alányúltak. — Ejha! Szerdán a szörnyű spanyol meccs végeztével aztán már a képernyőről láthattam viszont dr. Südit, az igazság magyarországi, lovagias bajnokát, mert rá­foghatnak erre az emberre mindent, csak azt az egyet nem, hogy hátulról támad. A Déli Videoújság készített vele interjút; igaz-e, hogy Südi Szentpéter­­fán mint határőr 1957-ben az őrsparancsnok pribék­je volt? Játszi kedvvel belövöldözött az udvarokba, elagyabugyálta a bálozókat, még a rakétapisztolyát is használta velük szemben, hogy kifüstölhesse őket a teremből. A Südi-féle bűnök valahogy mégsem győznek meg. . Hisz, akit progresszív kiállásáról egy ország ismer, arról épp a képviselői választások küszöbén derül ki, hogy határőr korában ütött-vert, rúgott, hara­pott? De nem állok Südi mellé, védje ő meg magát. Nyi­latkozatában ki is jelölte rögtön védelmének sán­cait. Nem fog találkozni „megkínzott” acsarkodóival. Ilyen találkozóra nem megy el. A rágalom így is, úgy is rágalom marad. A bemondónő nem értett vele egyet: — Ha Südi nem szól vissza, elismeri a vádakat. Ez egy ősrégi és kézenfekvő érv, de nem mindig válik be. A késdobálót, az ordibálót azonban zavar­ba hozhatja a fensőbbséges, nyugodt, hallgatás. A márványarc. Köpködjetek — mondja ez az arc. — Köpködjetek, ha ez a dolgotok. Tehát nem arról van szó, hogy Südit nehéz kihoz­ni a sodrából? , Nem ám! (Azt egyébként elhiszem, hogy csempé­szekkel nem bánt kesztyűs kézzel, s hogy nem is osztozott velük.) Mégis mire jó ez a botrány, mire jó egy botrány ismét? Engem figyelmeztet, hogy igazán majd csak most kezdenek el dolgozni a hisztériagyárak. Nos, ideje volna valóban létrehozni az újságírói kamarát, mert ha napjainkban a tollnok újságíróra rábizo­nyul a lejáratás vétke, mi történik? Megjelenik a helyreigazítás, s ezzel mintha el is volna intézve a dolog. A bejegyzett, de mégis zugsajtóhéják köröz­hetnek felettünk tovább. Az újságírói kamara (mint sajátos szakmai hírnévtestület) azonban könnyűszer­rel lepuffanthatná a véres tollúakat. Hogyan? Ha ők továbbra is kitartóan kísérleteznének a hiteles tájé­koztatás összemocskolásával, a nevüket a szerkesztő­ségek egy állandó bélyoggal jelöljék meg! Hadd lássa az olvasó! Szakmai belügy? Az is! A ocsút a búzától már a földváltó gazdálkodás idején elválasztották! Persze, aki ma politikai nyílt színen akar ellenfe­leivel megmérkőzni, számíthat arra, hogy megr­o­­gyorózzák majd a falragaszokon is. Erre mérget ve­szek a kiborult, nagy, szennyeshalmok mellett. Máris elképzelem, hogy a politikai csatár neve mellé az ellenfél kiragasztja majd kórlapját, netán azt, hogy az elmeklinikán kezelték. Kiderítik, hogy hetedik osztályos korában zsíros kenyeret lopott, s mindezt nagy betűkkel kinyomtatják. Arra még a gyermek­tekintetű Pozsgay Imre se számítson, hogy nem ta­lálnak nála valamit. Találnak. Ilyen időket élünk. «•1 Művészeti ösztöndíjak Csütörtök délután immár 12. alkalommal osztották ki a Debrecen Városi Megyei Tanács V. B. által alapított művészeti ösztöndíjakat. A kiemelkedő kulturális mun­kásságok ösztönzésére meg­hirdetett pályázatra minden eddiginél többen, 46-an nyújtották be jelentkezésü­ket, ezért a testület úgy látta jónak, ha a meghirde­tett 250 ezerről 400 ezer fo­rintra emeli meg a mecena­túra összegét. A támogatá­sok felaprózódásának ve­szélye nélkül így is csak 16-an kaphatták meg az ösz­töndíjat, amelyet Debreczeni Ferenc általános elnökhe­lyettes nyújtott át az arra érdemeseknek. Pályakezdők ösztöndíjában részesült (10 hónapon át bruttó 3500 forint) Csutka István színművész, Dzsur­­bán Ágnes ruhatervező ipar­művész, Garay Nagy Tamás színművész, Szakál Petra művésztanár és Vitéz Ferenc újságíró-gyakornok. 15 ezer forintos egyszeri alkotói ösztöndíjban része­sült Arany Erzsébet báb­­szakfelügyelő. Dánielfy Zsolt színművész. Gyöngy Enikő iparművész. Karasszon De­zső orgonaművész. Szabó Antónia fotóművész. Tóth Sándorné népi iparművész, valamint Vajda Mária mu­zeológus. 30 ezer forintos egyszeri alkotói ösztöndíjat Pallag­ Tamás művésztanár, Ples­ Attila művésztanár, Törös Anikó festőművész és Túri Gábor újságíró kapott. a MÚOSZ felhívása a parlamenthez A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége a Nők Lapja tulajdonlása körül ki­alakult vita alapján is iga­zolni látja azt a korábbi, a megyei napilapokkal kap­csolatos álláspontját, hogy a társadalmi szervezetek saj­tótulajdonlása felülvizsgá­latra szorul. Ezért ismételten felkérjük a parlament, hogy ezt a kérdést tűzze ha­pirendre. Budapest, 1989. novembe 16. Róbert László A MUOSZ elnöke Bencsik Gábor a MUOSZ főtitkára

Next