Hajdú-Bihari Napló, 1990. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ HÉT! KOMMENTÁTORUNK BAKÓ ENDRE Pálma a Hortobágyon Az elmúlt napokban feszült politikai légkörben élt az ország népe, az ismert társadalmi konfrontáció megviselte az emberek idegeit. így volt ez, noha végül a felelős politi­kai tényezők bölcsessége és higgadtsága folytán békésen zárult le a hirtelen támadt vészhelyzet. A tanulságok összeg­zése megkezdődött, vélhetőleg alaposak és mélyrehatóak lesznek a következtetések. Annyira legalább, hogy a hason­ló társadalmi incidensek a jövőben elkerülhetővé váljanak. Más kérdés persze, hogy demokráciában, jogállamban élve ezután bármikor számolni lehet sztrájkokkal, ellenakciók­kal, tiltakozásokkal, az efféle engedetlenségek megszokott kísérői a polgári demokráciák életének, ezek azonban nem béníthatják meg az egyes országok működőképességét! De hagyjuk most a nagypolitikát, pihenésképpen fordul­junk az élet kisebb jelentőségű mozzanatai felé, amelyek persze a maguk módján rendkívül fontosak. Kezemben tar­tom a „Bihari vers- és prózamondó verseny, 1990" című rendezvénysorozat programfüzetét, amely felemelő, egyszersmind megható olvasmány számomra. A Bihari Iro­dalmi Társaság sok-sok intézmény, vállalat közreműködé­sével immár tizenötödik alkalommal hirdette meg a vers- és prózamondó versenyt, ez adott okot a visszapillantásra. 1976-ban a berettyóújfalui Elzett gyárban Oberhäuser Lász­ló művezető és körülötte egy maroknyi ember igénye és ötlete nyomán indult útjára a nagyszerű program, Berzse­nyi Dániel születésének 200 éves évfordulója tiszteletére. A vállalkozás sikere arra ösztönözte az 5-6 fős rendezőgárdát, hogy újra és újra találkozóra hívja a megye amatőr versmon­dóit­ Berettyóújfaluba. 1982-től országossá terebélyesítették e nagyszerű mozgalmat, amelynek szervezésére egy véd­nökséget hoztak létre. Bármilyen hihetetlen, a bihari tájék egyetlen városa meg tudta tartani és életképessé tudta nö­veszteni ezt a szép kezdeményezést, ami majdnem olyan valószínűtlen, mint Reviczky Gyula víziója: a pálma a Hor­tobágyon! 1985 óta az MTA Soros-alapítványa is támogatja a ver­senyt, az idén például 100 ezer forintot szavazott meg szá­mára. A kisebb összeggel belépő intézmények és vállalatok felsorolását természetesen mellőznünk kell. Fontosabb annál — s ezért írok az idei rendezvényről, mely az In memóriám Nagy László címet kapta —, hogy az idén a verseny nem­zetközivé vált! Bármilyen meglepően hangzik, Iszkázon (Nagy László szülőhelyén), Dunaújvárosban, Kecskeméten, Sátoraljaújhelyen, továbbá Losoncon (Csehszlovákia), Ung­­váron (Szovjetunió), Kikindán (Jugoszlávia), Nagyváradon (Románia) tartottak elődöntőket, a döntő majd Berettyóúj­faluban lesz. Az elmúlt 14 év alatt több mint kétezer, többnyire fiatal­ember áldozott Berettyóújfaluban az irodalom oltárán. Az elmúlt egy-másfél év alatt világok omlottak össze és új vi­lágok születtek Kelet-Európában, a folyamat egyes helye­ken még nem is ért véget, s eközben egy magyar kisváros kis csoportja mindennél fontosabbnak tartja, hogy szóljon a szép magyar szó, szálljon a költemény. Csoda, hogy némely­kor a pátosz környéket fogalmazás közben? Irak „befejezte a harci előkészületeket” Bagdad, 1990. október 31. (Reuter) — Az Irakban kormányzó Baath-párt napilapja, az Al Thaurah, szerdán hírül adta, hogy Irak befejezte az előkészületeket egy nagyobb összecsapásra és rendkívüli éberséggel kíséri figyelemmel a jeleket, amelyek ellenségességre vallanak. A lap szerint már nem lehet meglepetésszerű akciót végrehajtani Irak ellen. Az újság kemény hangú kommentárja a Korán egyik idézetével zárul, amely harcra szólítja fel a hívőket a hitetlenek ellen. Éjszakai zárás a budapesti pályaudvarokon 1990. október 31. — A MÁV tájékoztatási irodájának közlése szerint az államvasutak november 1-jétől, csütörtöktől az utolsó vonat érkezésekor lezárja, és csak a hajnali első szerelvény indulása előtt nyitja ki budapesti pályaudvarait. Ezzel egyidőben felajánlotta a Népjóléti Minisztériumnak, hogy átad a pályaudvarokról kiszoruló hajléktalanok elszállásolására egy három szintes, 1200 négyzetméter alapterületű épületet. Ennek négyzetméterenkénti 6400 Ft bérleti díjából a Népjóléti Minisztérium 1000 Ft-ot, a közlekedési tárca pedig 200 Ft-ot fizet. A különbözetet és a közüzemi díjak kifizetését a MÁV vállalja magára. (MTI) A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülése 1990. október 31., szerda — Az elmúlt heti nagy jelentőségű három nap után nem lehet már úgy intézni az ország ügyeit mint eddig, a bekö­vetkező változás vélhetően Budapest életét is átalakítja — hangoztatta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a Fővárosi Közgyűlés kedden délelőtt nem sokkal 10 óra után meg­kezdődött alakuló ülésén. Dr. Horler Miklós, a képviselő-tes­tület korelnöke arra mutatott rá, hogy ezzel a nappal új fejezet kezdődik Budapest városigazgatásában, majd dr. Berényi Sándor, a fővárosi válasz­tási bizottság elnöke tájékoztatta a testületet a budapesti és a kerületi önkormányzati választások tapaszta­latairól. Ennek meghallgatása után a köz­gyűlés megkezdte a vitát a főpolgár­mester választásáról. A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülé­sén a testület döntött arról, hogy a főpolgármester fizetése a miniszteri munkabér 100 százaléka, azaz 65 ezer forint lesz. Ezt követte a főpolgármes­ter jelölése, s ennek során csak Demsz­ky Gáborra érkezett javaslat, így csak az ő neve került fel a listára. Nem sokkal 11.30 óra után a képvi­selő-testület korelnöke ismertette a szavazás eredményét. Eszerint a 88 fős képviselő-testületből eddig megvá­lasztott 87 tag közül 84-en szavaztak. Közülük 52-en Demszky Gáborra adták voksukat, így a 38 éves, jogi végzettségű politikus lett Budapest főpolgármestere. Demszky Gábor eskütétele után rövid beszédében szólt arról, hogy a főváros vezetése a jövő­ben minden döntést az érintettekkel és az érdekeltekkel történt előzetes megbeszélés után kíván meghozni. A főpolgármester megválasztását köve­tően az alakuló ülés szinte azonnal munkajellegű tanácskozássá változott. Több mint egyórás vita után döntöt­tek arról, hogy a Fővárosi Közgyűlés legközelebbi ülését november 15-én, csütörtökön tartják. (MTI) 1990. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Miniszteri jutalmak: nem pluszpénzből 1990. október 31. — A vezető kormánytisztviselőknek kifizetett jutalmak finanszírozása nem igényelt költségvetési átcsoportosítást — adott tájékoztatást szerdán az MTI kérésére Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára. Mint ismeretes, október 23. alkalmából a helyettes államtitkárok, az állam­titkárok, valamint a miniszterek kéthavi bruttó fizetésüknek megfelelő összeget kaptak jutalomként. A kifizetésekről a miniszterelnök döntött, ő maga azonban nem vett fel pénzt. Szilvásy György emlékeztetett: a miniszterek bére két éve nem emelkedett, s így az ahhoz kötődő vezetői illetmények sem változtak. Ez a tisztviselői kör — mintegy 200 vezető — nem kapta meg az államigazgatásban szokásos 13. havi fizetést sem. A jutalmak bruttó összege 21 millió forintot tett ki, ám ennek csak negyedrészét fizették ki. A többi nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék adóelőleg formájában azonnal visszaáramlott a költségvetésbe. A helyettes államtitkárok például 52 ezer forintos bruttó fizetésük alapján 104 ezer forint bruttó jutalmat kaptak, ám a borítékukban csak mintegy 40 ezer forint volt. A munkavállalók és a munkaadók egyeztették álláspontjukat az üzemanyagár liberalizálásról 1990. október 31. — A szakszervezeti kerekasztal résztvevői — szerdai ülésükön — egyetértettek a liberalizált üzemanyag­­ár-megállapítás munkaadói javaslatainak fő elemeivel. Ezek szerint az útalapot, a biztosítási díjat, valamint a fogyasztási adót fix összegben kell megállapítani, a kereskedelmi árrést többek véleménye szerint pedig fix­ százalékban. A költségve­tési bevétel ne lehessen több a legutóbbi áremelés előtti szintnél, a jelenlegi beszer­zési feltételek mellett így lehetőleg a fo­gyasztói ár ne haladja meg a 12 forinttal csökkentett üzemanyagárakat. A munka­­vállalók képviselői egyetértettek azzal is, hogy a termelői árképzés alapja a beszer­zési árak súlyozott átlagára legyen. Fon­tos a termelői ár megfelelő dokumentálá­sa, és az ármegállapítás társadalmi kont­roll alá vonása. A szakszervezeti kerekasz­tal azt tartaná megfelelőnek, ha az árvál­tozásokat havonként érvényesítenék. A munkaadókhoz hasonlóan szükségesnek tartják, hogy lehetőleg legkésőbb novem­ber 5-én délelőtt tartsák meg az Érdek­egyeztető Tanács ülését, így a parlament törvényhozási munkájában figyelembe veheti az ott elfogadott elveket. A szakszervezeti kerekasztal résztvevői foglalkoztak még azzal is, hogy az üzem­­anyagárak növekedése milyen összefüg­gésben van az egyéb termékek árnöveke­désével, az inflációval, s miként kompen­zálható mindez a fogyasztók körében. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy az üzemanyagár-emelés ellentétele­zését több területen kellene megoldani. Egyrészt a társadalombiztosítás vegye figyelembe ezeket a hatásokat a nyugdí­jak emelésénél, másrészt a szociális ellá­tás szintén adhatna bizonyos kompenzá­ciót a családi pótlék rendezésével, vagy — mint szóba került — természetbeni jutta­tásokkal, így például tej, meleg étel bizto­sításával. Felvetették a munkavállalói érdekképviseletek azt is, hogy a minimál­béreket az eredeti céloknak megfelelően hamarabb kellene közelíteni a társadalmi minimumhoz, illetve meg kellene oldani, hogy a minimálbéreket automatikusan kiegészítsék az inflációnak megfelelően. Elképzelhető a kompenzáció a bérek terü­letén bizonyos béradókedvezményekkel is. Ide tartozik a bérliberalizáció témakö­re is. Mint a MSZOSZ képviselője kifejtet­te: azzal, hogy a munkavállalók beleegyez­tek az üzemanyag-termékkör liberalizált ármegállapításába, nem tekinthetnek el a bérliberalizáció mielőbbi napirendre tűzé­sétől sem. Külön foglalkoztak a tanácsko­záson azzal, hogy a költségvetés miként ellensúlyozhatná a korlátozott profitérde­keltségű, illetve államigazgatási munka­helyeken az egyre nagyobb bérelmaradást. Az elfogadott elvek alapján a munka­­vállalói érdekképviseletek szakértői rész­letes, számszerű javaslatokat dolgoznak ki, s ezeket az előterjesztéseket még a novem­ber 12-i érdekegyeztető tanács előtt ismét napirendre tűzi a szakszervezeti kerek­asztal. (MTI) Tájékoztató a mezőgazdasági gépek üzemanyag-ellátásáról 1990. október 31. — Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közli: Az ipari és kereskedelmi miniszter rendeletet hozott, amelynek értelmé­ben az üzemanyagtöltő-állomásoknál egyes üzemanyagokat csak közvetle­nül a gépjárművek tankjába lehet töl­teni. A mezőgazdasági kisgépek és trak­torok részére azonban a mezőgazda­­sági munkához szükséges üzem­anyagnak közvetlenül az üzemanyag­­tartályba történő kiszolgálása nem lehetséges. Ezért az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium az Áfor vezérigazgatója útján rendelkezett, hogy az őszi mezőgazdasági munkák zavartalan elvégzésének biztosítása céljából gázolajat és 86-os oktánszámú motorbenzint az üzemanyagtöltő-ál­­lomások korlátozás nélkül kiszolgál­janak. (MTI) Király Béla átlépett az SZDSZ-be 1990. október 31. — Király Béla független országgyűlési képviselő, a Nemzetőrség volt parancsnoka hétfőn kérte a Szabad Demokraták Szövetsé­gét, hogy tagként hozzájuk csatlakoz­hasson. A legnagyobb ellenzéki párt kérését elfogadta, s a hétfő esti frakció­ülésükön már Király Béla részt is vett. Az átlépés okairól, körülményeiről Király Béla a következő nyilatkozatot adta az MTI munkatársának: „Elvi és szellemi kapcsolataim az SZDSZ és a Fidesz vezetőivel, vala­mint számos tagjával messze megelőz­te e szervezetek párttá alakulását. Ezek a kölcsönös baráti és elvbaráti kapcsolatok öregbedtek hazatérésem után. A Fidesz azzal is megtisztelt hogy tiszteletbeli tagjává választott, ezt a viszonyt komolyan tovább kívá­nom ápolni. Már az országos választások előtt arról győződtem meg, hogy nemze­tünk megújulásának előfeltétele az összes progresszív erő összefogása nagykoalíciós kormány formájában. Erre felhívtam Antall József figyelmét az országos választások előtt, s az azt követő napon is. Antall József minisz­terelnök becsületére válik, hogy mind­két alkalommal határozottan és őszin­tén közölte velem: a nagykoalícióra nem hajlandó. A kormány megalakulása után a legtöbb esetben a kormány javaslatá­ra szavaztam, mert a szilárd vezetést az előrelépés feltételének tekintettem. Egyidejűleg azt reméltem, hogy a kormány — a nagykoalíció hiányában — legalább konzultálni fog az ellen­zékkel, és a társadalmi szervezetekkel. Hétről hétre több jelét tapasztaltam azonban annak, hogy a kormány eluta­sítja a társadalmi vitát. Például a hon­védelmi bizottságot, amelyben dol­gozom, a Honvédelmi Minisztérium több ilyen ajánlatom ellenére sem vonja bele az úgynevezett „új honvé­delmi doktrína" és az új honvédelmi törvény kidolgozásába. Ennek az ellenzékkel és a társada­lommal való békés konzultációnak a teljes elutasítása robbantotta ki a múlt hét végi országos válságot. Megdöb­benve vettem tudomásul, hogy a kor­mány még a koalíciós pártok ország­­gyűlési frakcióival sem tanácskozott a „sokkterápia" bevezetése előtt. Ami még ennél is megrendített­ volt szá­momra az az, hogy a kormány a pol­gári „engedetlenségi mozgalom" el­fojtására, erőszak alkalmazására is készült. Ha minden a régiben marad, az ország válságról válságra vergődik majd ahelyett, hogy egyenesen halad­na a felemelkedés útján. Nem nézhet­jük karba tett kézzel a válságpolitika folytatását. Tömörülni kell azoknak, akik a békés előrehaladás érdekében az összes magyar értékeknek, az újjá­építésre való mozgósítását és egyesí­tését akarják. A Szabad Demokraták Szövetsége — véleményem szerint — a Fidesszel összefogva magvát képez­heti azoknak az erőknek, amelyek kimozdíthatják nemzetünket a mai­olitikai, gazdasági és bizalmi válság­ot. Ezért kértem a Szabad Demokra­ták Szövetségét, hogy tagként hozzá­juk csatlakozhassak. Amikor a független képviselők cso­portjából kilépek, őszinte barátsággal ismerem el, hogy a csoportban az or­szág érdekeit szem előtt tartó, felelős, józan, korrekt és igazi eszmecsere folyt, amely nagyban elősegítette azt, hogy 33 évi távollét után beilleszked­hessek a magyar politikai életbe" — fejezte be nyilatkozatát Király Béla. (MTI)

Next