Hajdú-Bihari Napló, 1990. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ HÉT! KOMMENTÁTORUNK BAKÓ ENDRE Pálma a Hortobágyon Az elmúlt napokban feszült politikai légkörben élt az ország népe, az ismert társadalmi konfrontáció megviselte az emberek idegeit. így volt ez, noha végül a felelős politikai tényezők bölcsessége és higgadtsága folytán békésen zárult le a hirtelen támadt vészhelyzet. A tanulságok összegzése megkezdődött, vélhetőleg alaposak és mélyrehatóak lesznek a következtetések. Annyira legalább, hogy a hasonló társadalmi incidensek a jövőben elkerülhetővé váljanak. Más kérdés persze, hogy demokráciában, jogállamban élve ezután bármikor számolni lehet sztrájkokkal, ellenakciókkal, tiltakozásokkal, az efféle engedetlenségek megszokott kísérői a polgári demokráciák életének, ezek azonban nem béníthatják meg az egyes országok működőképességét! De hagyjuk most a nagypolitikát, pihenésképpen forduljunk az élet kisebb jelentőségű mozzanatai felé, amelyek persze a maguk módján rendkívül fontosak. Kezemben tartom a „Bihari vers- és prózamondó verseny, 1990" című rendezvénysorozat programfüzetét, amely felemelő, egyszersmind megható olvasmány számomra. A Bihari Irodalmi Társaság sok-sok intézmény, vállalat közreműködésével immár tizenötödik alkalommal hirdette meg a vers- és prózamondó versenyt, ez adott okot a visszapillantásra. 1976-ban a berettyóújfalui Elzett gyárban Oberhäuser László művezető és körülötte egy maroknyi ember igénye és ötlete nyomán indult útjára a nagyszerű program, Berzsenyi Dániel születésének 200 éves évfordulója tiszteletére. A vállalkozás sikere arra ösztönözte az 5-6 fős rendezőgárdát, hogy újra és újra találkozóra hívja a megye amatőr versmondóit Berettyóújfaluba. 1982-től országossá terebélyesítették e nagyszerű mozgalmat, amelynek szervezésére egy védnökséget hoztak létre. Bármilyen hihetetlen, a bihari tájék egyetlen városa meg tudta tartani és életképessé tudta növeszteni ezt a szép kezdeményezést, ami majdnem olyan valószínűtlen, mint Reviczky Gyula víziója: a pálma a Hortobágyon! 1985 óta az MTA Soros-alapítványa is támogatja a versenyt, az idén például 100 ezer forintot szavazott meg számára. A kisebb összeggel belépő intézmények és vállalatok felsorolását természetesen mellőznünk kell. Fontosabb annál — s ezért írok az idei rendezvényről, mely az In memóriám Nagy László címet kapta —, hogy az idén a verseny nemzetközivé vált! Bármilyen meglepően hangzik, Iszkázon (Nagy László szülőhelyén), Dunaújvárosban, Kecskeméten, Sátoraljaújhelyen, továbbá Losoncon (Csehszlovákia), Ungváron (Szovjetunió), Kikindán (Jugoszlávia), Nagyváradon (Románia) tartottak elődöntőket, a döntő majd Berettyóújfaluban lesz. Az elmúlt 14 év alatt több mint kétezer, többnyire fiatalember áldozott Berettyóújfaluban az irodalom oltárán. Az elmúlt egy-másfél év alatt világok omlottak össze és új világok születtek Kelet-Európában, a folyamat egyes helyeken még nem is ért véget, s eközben egy magyar kisváros kis csoportja mindennél fontosabbnak tartja, hogy szóljon a szép magyar szó, szálljon a költemény. Csoda, hogy némelykor a pátosz környéket fogalmazás közben? Irak „befejezte a harci előkészületeket” Bagdad, 1990. október 31. (Reuter) — Az Irakban kormányzó Baath-párt napilapja, az Al Thaurah, szerdán hírül adta, hogy Irak befejezte az előkészületeket egy nagyobb összecsapásra és rendkívüli éberséggel kíséri figyelemmel a jeleket, amelyek ellenségességre vallanak. A lap szerint már nem lehet meglepetésszerű akciót végrehajtani Irak ellen. Az újság kemény hangú kommentárja a Korán egyik idézetével zárul, amely harcra szólítja fel a hívőket a hitetlenek ellen. Éjszakai zárás a budapesti pályaudvarokon 1990. október 31. — A MÁV tájékoztatási irodájának közlése szerint az államvasutak november 1-jétől, csütörtöktől az utolsó vonat érkezésekor lezárja, és csak a hajnali első szerelvény indulása előtt nyitja ki budapesti pályaudvarait. Ezzel egyidőben felajánlotta a Népjóléti Minisztériumnak, hogy átad a pályaudvarokról kiszoruló hajléktalanok elszállásolására egy három szintes, 1200 négyzetméter alapterületű épületet. Ennek négyzetméterenkénti 6400 Ft bérleti díjából a Népjóléti Minisztérium 1000 Ft-ot, a közlekedési tárca pedig 200 Ft-ot fizet. A különbözetet és a közüzemi díjak kifizetését a MÁV vállalja magára. (MTI) A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülése 1990. október 31., szerda — Az elmúlt heti nagy jelentőségű három nap után nem lehet már úgy intézni az ország ügyeit mint eddig, a bekövetkező változás vélhetően Budapest életét is átalakítja — hangoztatta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a Fővárosi Közgyűlés kedden délelőtt nem sokkal 10 óra után megkezdődött alakuló ülésén. Dr. Horler Miklós, a képviselő-testület korelnöke arra mutatott rá, hogy ezzel a nappal új fejezet kezdődik Budapest városigazgatásában, majd dr. Berényi Sándor, a fővárosi választási bizottság elnöke tájékoztatta a testületet a budapesti és a kerületi önkormányzati választások tapasztalatairól. Ennek meghallgatása után a közgyűlés megkezdte a vitát a főpolgármester választásáról. A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén a testület döntött arról, hogy a főpolgármester fizetése a miniszteri munkabér 100 százaléka, azaz 65 ezer forint lesz. Ezt követte a főpolgármester jelölése, s ennek során csak Demszky Gáborra érkezett javaslat, így csak az ő neve került fel a listára. Nem sokkal 11.30 óra után a képviselő-testület korelnöke ismertette a szavazás eredményét. Eszerint a 88 fős képviselő-testületből eddig megválasztott 87 tag közül 84-en szavaztak. Közülük 52-en Demszky Gáborra adták voksukat, így a 38 éves, jogi végzettségű politikus lett Budapest főpolgármestere. Demszky Gábor eskütétele után rövid beszédében szólt arról, hogy a főváros vezetése a jövőben minden döntést az érintettekkel és az érdekeltekkel történt előzetes megbeszélés után kíván meghozni. A főpolgármester megválasztását követően az alakuló ülés szinte azonnal munkajellegű tanácskozássá változott. Több mint egyórás vita után döntöttek arról, hogy a Fővárosi Közgyűlés legközelebbi ülését november 15-én, csütörtökön tartják. (MTI) 1990. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Miniszteri jutalmak: nem pluszpénzből 1990. október 31. — A vezető kormánytisztviselőknek kifizetett jutalmak finanszírozása nem igényelt költségvetési átcsoportosítást — adott tájékoztatást szerdán az MTI kérésére Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára. Mint ismeretes, október 23. alkalmából a helyettes államtitkárok, az államtitkárok, valamint a miniszterek kéthavi bruttó fizetésüknek megfelelő összeget kaptak jutalomként. A kifizetésekről a miniszterelnök döntött, ő maga azonban nem vett fel pénzt. Szilvásy György emlékeztetett: a miniszterek bére két éve nem emelkedett, s így az ahhoz kötődő vezetői illetmények sem változtak. Ez a tisztviselői kör — mintegy 200 vezető — nem kapta meg az államigazgatásban szokásos 13. havi fizetést sem. A jutalmak bruttó összege 21 millió forintot tett ki, ám ennek csak negyedrészét fizették ki. A többi nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék adóelőleg formájában azonnal visszaáramlott a költségvetésbe. A helyettes államtitkárok például 52 ezer forintos bruttó fizetésük alapján 104 ezer forint bruttó jutalmat kaptak, ám a borítékukban csak mintegy 40 ezer forint volt. A munkavállalók és a munkaadók egyeztették álláspontjukat az üzemanyagár liberalizálásról 1990. október 31. — A szakszervezeti kerekasztal résztvevői — szerdai ülésükön — egyetértettek a liberalizált üzemanyagár-megállapítás munkaadói javaslatainak fő elemeivel. Ezek szerint az útalapot, a biztosítási díjat, valamint a fogyasztási adót fix összegben kell megállapítani, a kereskedelmi árrést többek véleménye szerint pedig fix százalékban. A költségvetési bevétel ne lehessen több a legutóbbi áremelés előtti szintnél, a jelenlegi beszerzési feltételek mellett így lehetőleg a fogyasztói ár ne haladja meg a 12 forinttal csökkentett üzemanyagárakat. A munkavállalók képviselői egyetértettek azzal is, hogy a termelői árképzés alapja a beszerzési árak súlyozott átlagára legyen. Fontos a termelői ár megfelelő dokumentálása, és az ármegállapítás társadalmi kontroll alá vonása. A szakszervezeti kerekasztal azt tartaná megfelelőnek, ha az árváltozásokat havonként érvényesítenék. A munkaadókhoz hasonlóan szükségesnek tartják, hogy lehetőleg legkésőbb november 5-én délelőtt tartsák meg az Érdekegyeztető Tanács ülését, így a parlament törvényhozási munkájában figyelembe veheti az ott elfogadott elveket. A szakszervezeti kerekasztal résztvevői foglalkoztak még azzal is, hogy az üzemanyagárak növekedése milyen összefüggésben van az egyéb termékek árnövekedésével, az inflációval, s miként kompenzálható mindez a fogyasztók körében. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy az üzemanyagár-emelés ellentételezését több területen kellene megoldani. Egyrészt a társadalombiztosítás vegye figyelembe ezeket a hatásokat a nyugdíjak emelésénél, másrészt a szociális ellátás szintén adhatna bizonyos kompenzációt a családi pótlék rendezésével, vagy — mint szóba került — természetbeni juttatásokkal, így például tej, meleg étel biztosításával. Felvetették a munkavállalói érdekképviseletek azt is, hogy a minimálbéreket az eredeti céloknak megfelelően hamarabb kellene közelíteni a társadalmi minimumhoz, illetve meg kellene oldani, hogy a minimálbéreket automatikusan kiegészítsék az inflációnak megfelelően. Elképzelhető a kompenzáció a bérek területén bizonyos béradókedvezményekkel is. Ide tartozik a bérliberalizáció témaköre is. Mint a MSZOSZ képviselője kifejtette: azzal, hogy a munkavállalók beleegyeztek az üzemanyag-termékkör liberalizált ármegállapításába, nem tekinthetnek el a bérliberalizáció mielőbbi napirendre tűzésétől sem. Külön foglalkoztak a tanácskozáson azzal, hogy a költségvetés miként ellensúlyozhatná a korlátozott profitérdekeltségű, illetve államigazgatási munkahelyeken az egyre nagyobb bérelmaradást. Az elfogadott elvek alapján a munkavállalói érdekképviseletek szakértői részletes, számszerű javaslatokat dolgoznak ki, s ezeket az előterjesztéseket még a november 12-i érdekegyeztető tanács előtt ismét napirendre tűzi a szakszervezeti kerekasztal. (MTI) Tájékoztató a mezőgazdasági gépek üzemanyag-ellátásáról 1990. október 31. — Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közli: Az ipari és kereskedelmi miniszter rendeletet hozott, amelynek értelmében az üzemanyagtöltő-állomásoknál egyes üzemanyagokat csak közvetlenül a gépjárművek tankjába lehet tölteni. A mezőgazdasági kisgépek és traktorok részére azonban a mezőgazdasági munkához szükséges üzemanyagnak közvetlenül az üzemanyagtartályba történő kiszolgálása nem lehetséges. Ezért az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az Áfor vezérigazgatója útján rendelkezett, hogy az őszi mezőgazdasági munkák zavartalan elvégzésének biztosítása céljából gázolajat és 86-os oktánszámú motorbenzint az üzemanyagtöltő-állomások korlátozás nélkül kiszolgáljanak. (MTI) Király Béla átlépett az SZDSZ-be 1990. október 31. — Király Béla független országgyűlési képviselő, a Nemzetőrség volt parancsnoka hétfőn kérte a Szabad Demokraták Szövetségét, hogy tagként hozzájuk csatlakozhasson. A legnagyobb ellenzéki párt kérését elfogadta, s a hétfő esti frakcióülésükön már Király Béla részt is vett. Az átlépés okairól, körülményeiről Király Béla a következő nyilatkozatot adta az MTI munkatársának: „Elvi és szellemi kapcsolataim az SZDSZ és a Fidesz vezetőivel, valamint számos tagjával messze megelőzte e szervezetek párttá alakulását. Ezek a kölcsönös baráti és elvbaráti kapcsolatok öregbedtek hazatérésem után. A Fidesz azzal is megtisztelt hogy tiszteletbeli tagjává választott, ezt a viszonyt komolyan tovább kívánom ápolni. Már az országos választások előtt arról győződtem meg, hogy nemzetünk megújulásának előfeltétele az összes progresszív erő összefogása nagykoalíciós kormány formájában. Erre felhívtam Antall József figyelmét az országos választások előtt, s az azt követő napon is. Antall József miniszterelnök becsületére válik, hogy mindkét alkalommal határozottan és őszintén közölte velem: a nagykoalícióra nem hajlandó. A kormány megalakulása után a legtöbb esetben a kormány javaslatára szavaztam, mert a szilárd vezetést az előrelépés feltételének tekintettem. Egyidejűleg azt reméltem, hogy a kormány — a nagykoalíció hiányában — legalább konzultálni fog az ellenzékkel, és a társadalmi szervezetekkel. Hétről hétre több jelét tapasztaltam azonban annak, hogy a kormány elutasítja a társadalmi vitát. Például a honvédelmi bizottságot, amelyben dolgozom, a Honvédelmi Minisztérium több ilyen ajánlatom ellenére sem vonja bele az úgynevezett „új honvédelmi doktrína" és az új honvédelmi törvény kidolgozásába. Ennek az ellenzékkel és a társadalommal való békés konzultációnak a teljes elutasítása robbantotta ki a múlt hét végi országos válságot. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a kormány még a koalíciós pártok országgyűlési frakcióival sem tanácskozott a „sokkterápia" bevezetése előtt. Ami még ennél is megrendített volt számomra az az, hogy a kormány a polgári „engedetlenségi mozgalom" elfojtására, erőszak alkalmazására is készült. Ha minden a régiben marad, az ország válságról válságra vergődik majd ahelyett, hogy egyenesen haladna a felemelkedés útján. Nem nézhetjük karba tett kézzel a válságpolitika folytatását. Tömörülni kell azoknak, akik a békés előrehaladás érdekében az összes magyar értékeknek, az újjáépítésre való mozgósítását és egyesítését akarják. A Szabad Demokraták Szövetsége — véleményem szerint — a Fidesszel összefogva magvát képezheti azoknak az erőknek, amelyek kimozdíthatják nemzetünket a maiolitikai, gazdasági és bizalmi válságot. Ezért kértem a Szabad Demokraták Szövetségét, hogy tagként hozzájuk csatlakozhassak. Amikor a független képviselők csoportjából kilépek, őszinte barátsággal ismerem el, hogy a csoportban az ország érdekeit szem előtt tartó, felelős, józan, korrekt és igazi eszmecsere folyt, amely nagyban elősegítette azt, hogy 33 évi távollét után beilleszkedhessek a magyar politikai életbe" — fejezte be nyilatkozatát Király Béla. (MTI)