Hajdú-Bihari Napló, 1990. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Olimpiai vándorgyűlés Debrecenben Péntek délután az olimpiai himnusz hangjaival a Debre­ceni Akadémiai Bizottság székházában kezdetét vette a Magyar Olimpiai Akadémia XIV. vándorgyűlése, mely­nek bevezetéseként Kollár József, Debrecen alpolgár­mestere köszöntötte a részt­vevőket, így például dr. Kutassi László egyetemi ta­nárt, üléselnököt is. Köszön­tő szavai után Juhász László­­né tartott tájékoztatót me­gyénk sporthelyzetéről, me­lyet három rövid előadás követett. Tóth Lajos, Fésűs László és Szűcs Ernő me­gyénk olimpiai múltjáról, jeles személyiségeiről, a le­gendás Tóth „Lala" bácsiról és Hódos Imréről emlékezett meg. Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára a nemzetközi és a magyar olimpiai mozgalom időszerű kérdéseiről számolt be a résztvevőknek, majd tiszteleti jelvényeket és em­léklapokat adott át az olim­piai eszme népszerűsítésé­ben élen járóknak, volt olim­pikonoknak. A MOB tiszte­leti jelvényét és emléklapját kapta Szilágyi Tibor egyete­mi tanár és Fésűs László, emléklapot kaptak továbbá a szervezőbizottság tagjai, Harangi György, Soltéi Béla, Tóth Lajos és Dankaházi Já­nos. A Magyar Olimpiai Akadémia emléklapját az egykori olimpikonok közül Sándorné Nagy Margit, Ara­diné Lázár Magdolna, Gőri István, Bárdi Gyöngyi, Nagy Lajos, Süvöltős Mihály, Vá­­radi János, Fux Irén, Rózsá­­né Kulcsár Magdolna, Tóth Lajos és Szűcs Ernő vehette át, akik közül néhányan nem tudtak jelen lenni a rendez­vényen. Az ülés pénteki program­ját befejező elnöki zárszó előtt Bakonyi Károly, a Pest Megyei Olimpiai Társaság vezetője bejelentette, hogy a Magyar Olimpiai Akadémia XV. vándorgyűlését jövő esztendő májusában Szent­endrén tartják meg. Az olimpiai vándorgyűlés a DAB-székházban ma reggel fél kilenctől folytatódik. Ezúttal a jelenlevők a felső­­oktatási intézmények testne­velésének és sportjának ak­tuális kérdéseit beszélik meg, majd a déli órákban köszön­nek el Debrecentől. Az olimpiai vándorgyűlés résztvevőinek egy csoportja. Előtérben Hódos Imre özvegye és a berlini olimpián szerepelt debreceni női tornászok (Fotó: Nagy Gábor) Tájékoztató a kormányülésről A kormány csütörtöki ülé­séről pénteken László Balázs szóvivő tájékoztatta a sajtó képviselőit. A kormány szá­mos témáról tárgyalt, ebből a tájékoztatón kettőt ismer­tettek — szakemberek segít­ségével — alaposan. Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyveze­tő igazgatója a jövő évi va­gyonpolitikai irányelvekről adott tájékoztatót. Mint mondta, a dokumentum csu­pán tervezet, az Országgyű­lés határozatként mondja majd ki az irányelveket. Az irányelvek szerint hazánk­ban továbbra is az a cél, hogy a magántulajdon váljék meg­határozóvá. Ennek érdeké­ben folytatódik a privatizá­ció, amelynek célja olyan tulajdonosok felkutatása, akik érzékenyen reagálnak a piac változásaira, s legfonto­sabb céljuk a vagyon gyara­pítása, illetőleg annak haté­kony működtetése. Az irányelvek alapján folytató­dik az állami vagyon értéke­sítése, amelynek lebonyolítá­sát továbbra is a vagyonügy­nökség végzi, a nyilvános­ság, a versenyeztetés és a reális vagyonértékelés alap­elveinek szem előtt tartásá­val. Ezután Verebélyi Imre, a Belügyminisztérium köz­­igazgatási államtitkára a he­lyi önkormányzatok műkö­désével kapcsolatos jogsza­bályalkotási kérdéseket tag­lalta. Előzőleg azonban László Balázs szóvivő az MTI-nek adott csütörtöki nyilatkozatát helyesbítette. Mint ismeretes, vita alakult ki arról, hogy mely hatáskö­röket kapja meg, illetőleg gyakorolja az önkormányzat, vagy az úgynevezett dekon­­centrált állami szervezet. Ezt kommentálva a szóvivő té­vedésből úgy tájékoztatta az MTI-t, hogy az ifjúságvéde­lemmel, a gyámügyekkel árvaszékek foglalkoznak majd. Ez nem így van, e kér­dések az új önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. Verebélyi Imre tájékozta­tójában elmondta: a júliusban elfogadott önkormányzati törvény olyan kerettörvény, amely az önkormányzatok szervezeti kereteit rendezi. Ezeket azonban ki kell tölte­ni részletes feladat- és hatás­körökkel. Jelenleg a tanács­­rendszerben több mint két­ezer jogszabály határozza meg a tanácsok feladat- és hatáskörét. Január 1-jétől a kormányzat szeretné ezek számát jelentősen csökkente­ni, ugyanakkor pontosan meghatározni azokat a rész­letes feladat- és hatásköröket, amelyek alapján az önkor­mányzatok sikeresen tevé­kenykedhetnek. Ezután László Balázs fel­sorolta azokat a dekoncent­­rált szervezeteket, amelyeket csütörtökön a kormány lét­rehozott, így egyebek között létrejött a munkaerő-piaci szervezet Országos Munka­ügyi Központ néven, a me­gyei, illetőleg fővárosi föld­művelésügyi hivatalok, az egységes közlekedési ható­ság, Közlekedési Főfelügye­let néven, a fogyasztóvéde­lem felügyelete, valamint ellátó közegészségügyi, jár­ványügyi, egészségvédelmi feladatokat ellátó Állami Népegészségügyi és Tiszti­­orvosi Szolgálat. Ezeket a szervezeteket a különféle minisztériumok irányítják. A kormány foglalkozott egyes társadalombiztosítási rendelkezések módosításá­val, abból kiindulva, hogy a nyugdíjrendszer gyökeres felülvizsgálása és újraszabá­lyozása még korai. Az Al­kotmánybíróság az idén áp­rilisban megsemmisítette az özvegyi nyugdíjra vonatkozó szabályozást, mert az meg­különbözteti a férfiak és nők jogait. Az új szabályozás szerint a házastárs halála esetén a túlélő házastárs, tehát nemcsak az özvegy nő, hanem az özvegy férfi és jogosult nyugdíjra, nyolc hónapon keresztül, és az özvegyi nyugdíj mértéke az elhunyt bruttó nyugdíjának 60 százaléka lesz. Eddig ez 50 százalék volt. Az öregségi nyugdíjra jo­gosító szolgálati idő január elsejétől 20 évre emelkedik. A kormány javasolja, hogy a kiugróan magas nyugdíjak keletkezésének megakadá­lyozására változzék a nyug­díjalap kiszámításának mód­szere, így a tízezer forintot meghaladó havi kereset ese­tén a tízezer forinton felüli részt sávonként a mostaninál erőteljesebben csökkenő mértékben vennék figyelem­be. A kormány elfogadta a szakképzési alapról szóló törvénymódosítási javasla­tot; megtárgyalta és elfogad­ta a jövő évi hitelpolitikai irányelveket. Ennek alapján meghatározta a monetáris politika alapelveit, valamint az államháztartás és a jegy­bank kapcsolatainak kérdé­seit. Megállapította, hogy az idei monetáris politika leg­főbb sikere a fizetőképesség megőrzése és a fizetési mér­leg javítása. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az egy évvel korábbihoz képest a konver­tibilis fizetési mérleg 1,5 mil­liárd dollárral javult. A jövő évi célok között továbbra is a fizetőképesség megőrzése szerepel első helyen, és az, hogy fizetési mérlegünk de­ficitje ne haladja meg az 1,1 milliárd dollárt. További kiemelt cél az infláció elsza­badulásának megakadályo­zása. A kormány létrehozta a Nemzetközi Technológiai Együttműködési Irodát, amely a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Miniszté­riumának önálló szerveként működik majd. Döntött arról is, hogy részvénytársasággá alakítja az OTP-t. Ennek so­rán a sportfogadási tevé­kenységet állami monopó­liumként megtartja, a többi szervezetet pedig a jövő év során privatizálja. László Balázs végezetül arról szólt, hogy a kormány felhatalmazta a Magyar Nemzeti Bankot: vizsgálja meg, milyen feltételekkel juthatnánk az olasz kormány által felajánlott 12 milliárd líra értékű hitelhez, amelyet energiagondjaink enyhítésé­re szánnak. (MTI) , 1990. DECEMBER 1., SZOMBAT Heti kommentátorunk: BODA ISTVÁN Választási lehetőség A karácsony előtti napokra a televízió izgalmas műsort ígér. Élőben fogja közvetíteni a költségvetés vitáját. Csütörtökön este a Hírháttérben már ízelítőt kaptunk az indulat légköréről, mert azt még a laikus néző is felfogta: itt-ott nemcsak a számok, százalékok védték, vagy támadták egymást. Volt valami többlet szenvedélye is a gazdasági érvelésnek, az egyéniségek hevesebb, vagy szárazabb mondatfűzése egy cél felé tarott: bizonyítani a saját igazát. Jómagam — s gondolom sokan még — nehezen tudnék állást foglalni egyik vagy másik alternatíva mellett. S nemcsak a számok irreális, tehát számomra áttekinthetetlen volta miatt. Bizonytalanságomat egyéb tényezők is magyarázzák. Például a kormány zavara. S ezt nem én mondom, hanem a Magyar Nemzet a brit üzleti körök lapját, a Financial Timest idézve: „Rabár Ferenc pénzügyminiszter lemondási szándéka napvi­lágra hozta a magyar konzervatatív kormány zavarát a mélyülő gazdasági válsággal szemben." Nem ok nélkül, hisz, s azt meg már a leköszönő pénzügymi­niszter állítja: „a jelenlegi helyzetben nem működőké­pes a gazdaságpolitika irányítása Magyarországon." Hát, azt hiszem, nem igen szólhatnak meg bennün­ket — állampolgárokat —, ha mi is úgy vagyunk, mint a kormány. Zavarban. S egyre inkább, mert jövő évi költségvetésünket készítendő, mégiscsak kisebb a mozgásterünk, mint az országos ügyekben döntőké. Persze, elismerem: a felelősségünk is. Dehát ki-ki a saját terhét érezvén, okkal mondja a magáét. Kibeszé­li legalább, s ez már valami, mert hogy felpanasztása­­ink dolgában a munkamegosztás némileg féloldalas. Ha jól figyeltem a csütörtöki vitaelőzetest, a kormány ugyanis mindenképpen számít a lakosság áldozatvál­lalására. Energiaárakban, lakbérügyben, kamatadóban. Magyarán, januártól ezek újból emelkedni fognak. S minden bizonnyal nagyobb mértékben, mint a bérek, a fizetések, a nyugdíjakról nem is beszélve. Nem akarom én az ördögöt a falra festeni, de mi van, ha a családok nagy része is abba helyzetbe kerül, mint sok vállalat: fizetésképtelenné válik. Az IKV-nak, a hőszolgáltatóknak már most is tetemes összeggel tar­toznak, s ezek behajtása akárcsak peres úton is, kilá­tástalan. Egy vállalatot lehet szanálni, felszámolni, de hogy száz, vagy ezer, vagy éppen tízezer családot? Annak morális súlya van. És arra nehéz kormánybiz­tost találni. Helyzetünket, s jelenünk drámáját figyelve elisme­rem: a kormány nincs könnyű helyzetben. S pláne, hogy nemcsak a felelősség nyomja a vállát. Az adós­ság is, miközben, hát hogy is mondjam csak: nincs éppen tele az államkassza. S üres kamrának nem le­ányálom gazdasszonyának lenni. Hogy a nyilvánosság mire lesz jó a jövő évi költ­ségvetés vitájában? Minden bizonnyal a nyíltságra. Meg arra, amit a távozó pénzügyminiszter így ösz­­szegzett: „Hosszú, elkeseredett vitára kell felkészül­ni, ám végül mindenkinek be kell látnia, hogy a jelen­legi helyzetben nincs választási lehetőség." Ehhez viszont már aligha szükséges magyarázat. Az SZDSZ kerüli az összeütközést Sajtótájékoztatót tartott péntek délután a városházán az SZDSZ debreceni önkor­mányzati frakciója, amelyen Jancsó Sándor frakcióvezető, Mohácsi Sándor és Szörényi Károly önkormányzati kép­viselők, ismertették állás­pontjukat a Fidesz csütörtöki sajtótájékoztatóján elhang­zottakkal kapcsolatban. A Fidesszel folytatott tár­gyalások során az SZDSZ valóban beleegyezett, hogy két Fideszes és egy MDF-es alpolgármestere legyen Deb­recennek. A Fidesz kiinduló­pontja az volt, hogy ők kap­ták a legtöbb szavazatot a városban pártlistán, tehát az felelne meg a párt súlyának Debrecenben, ha két alpol­­ármestert állítanának. A tatai demokratáknak egyet­len alpolgármestere sem lett, s az, hogy visszautasítják a harmadik alpolgármester lehetőségét, a sértődöttségü­ket mutatja. Pankotai László megnyer­te az SZDSZ tetszését, visz­szalépésének okát a szabad demokraták máig sem értik. A tárgyalás hangneme, ame­lyen a két Fideszes alpolgár­mester-jelöltet meghallgat­ták, nem volt baráti, de ellen­séges sem. Az egyik jelöltnek valóban személyét mélyen érintő kérdéseket tettek fel, de Pankotai Lászlót — amint azt, részben a csütörtöki saj­tótájékoztatóról írt tudósítás állításától elhatárolódva, ma­ga is megerősített — nem érte sérelem. Az SZDSZ emberi, szakmai, etikai szempontból kifogástalannak és alkalmas­nak látja ma is a harmadik alpolgármester szerepkörére, és ezt a pártközi egyeztető tárgyalások alkalmával többször, világosan meg­mondta. Hevessy Józsefet hat hete, a két alpolgármestert négy napja választotta meg a tes­tület. Minősítésüket most az SZDSZ ezért megalapozatla­nul korainak tartja. A Fidesz által másodjára ajánlott al­polgármester-jelöltnek 50-60 százalékos szavazati arányt g­arantált pártja részéről az­ZDSZ, amit a jelölt meg is kapott. A város, az ország első­sorban gazdasági problémák előtt áll, és Debrecen vezeté­se is jelentős részben gazda­sági feladat. Az SZDSZ úgy véli, nem választott rosszul alpolgármestereket a testü­let. Az egyik főiskolai tanár­segéd, aki sok tekintetben kapcsolódik a humán szférá­hoz is. Ismeri az oktatás, különös tekintettel a felsőok­tatás problémáit. Ha mégsem lenne harmadik, humán be­állítottságú alpolgármester, a tanügy elvi irányítására is alkalmas volna. Kétségtelen, hogy a jelöl­tek személyéről voltak párt­közi egyeztetések, de az SZDSZ sem az MDF-fel, sem a Fidesszel, sem más párttal nem kötött politikai értelem­ben vett paktumot. A helyi frakció működésének alapel­ve, hogy a város érdeke az egyetlen lehetséges rendező­elv, s az SZDSZ minden sze­mély kiválasztását és tény­kedését ebből a nézőpontból ítéli meg. Különösnek tartja az SZDSZ, hogy a fiatal demok­raták nem kívánnak harma­dik alpolgármestert állítani, hiszen — ahogyan mondták — az csak díszlet lenne a testületben. A szabad de­mokratáknak ma is az a vé­leményük, hogy egy harma­dik, humán szférában pro­fesszionális alpolgármester aktív eleme lehetne a város vezetésének. Különösnek találja az SZDSZ azt a meg­fogalmazást, amely szerint a Fidesz neve ma Magyaror­szágon olyan politikai tőkét képvisel, amelyet szívesen kiírnának a városházára. Az SZDSZ senki nevét nem kívánja ilyen célra használni. A jövőben sem akar a Fi­desszel konfrontálni, az együttműködést azonban a korrekt, etikus konszenzus alapján képzeli el. (balázs)

Next