Hajdú-Bihari Napló, 1992. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
1992. OKTÓBER 31., SZOMBAT KULTÚRA KÉPMAGNÓ Vásott kölykök T. Szűcs József A nyolcvanas évek óta hódít a családi mozi, a számba jöhető összes korosztály fogyasztására szánt film. Az iparág szorgos mesteremberei nagy buzgalommal hoznak létre újabb és újabb produkciókat ebben a kategóriában, hogy a família minden tagját fizetőnézőként üdvözölhessék a filmszínházakban, majd a kölcsönzőkben. A producerek általában nem is csalódnak várakozásukban, a jobbára tiszteletre méltó profizmussal elkészített filmek komoly sikert aratnak a nagyvilágban, s nálunk is. Mennyire könnyű a dolguk? Látszólag nem túl nehéz. Hisz (talán) elég néhány talpraesett gyermek, aki kellő komolysággal tudja a felnőttet alakítani, s néhány sztár, aki vagy gyermek lesz újra, vagy egy csomó csöppséget kell irányítania - s máris kész a családi film. Ám ha figyelembe vesszük (a tapasztalatok alapján), mily' nehéz manapság egy épkézláb forgatókönyvet összeizzadni - hisz szinte mindent kitaláltak, megírtak már előttünk akkor már nem tűnik annyira százszázalékosnak a recept. A méltán sikert arató Ovizsaru mindenesetre a sikerültebbek közé tartozik, s aligha kétséges, hogy a következő generációk is kedvtelve nézegetik majd a mackómozgású zsaru esetlenkedéseit a kisdedóvóban. Ezúttal ugyanis a mindent és mindenkit halomra döntő Schwarzenegger jórészt passzív, szenvedő alanya annak a káosznak, amelyet a gondjaira bízott apróságok okoznak. Persze azért nem hiányzik az izgalmas bűnügyi szál sem a sztoriból, de az igazi eseményt nem ez, hanem hősünk szokatlan szerepe és „foglalkozása" szolgáltatja. (Dunaplm- Tiszafilm) Némileg halványabb kategóriájában a Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se című alkotás, bár a magyar cím adása ezúttal is messze jobb, mint az eredeti. A kissé morbid alapötlet telitalálat lehetett volna, ám sajnos nem sikerült teljesen a szituációban rejlő lehetőségeket kiaknázni. Nem a felkészültség, nem is a szakmai rutin hiányzott, csak éppen kissé érzelgőssé, szájbarágóssá - hogy ne mondjuk didaktikussá sikeredett a hangvétel. Ama amerikai hagyományt folytatva, mely kiskorúnak tekint minden nézőt, így hát jó alaposan elmagyarázza az eszmei mondanivalót. Ezúttal valami olyasmit, hogy a vásott kölykök is megjavulnak, ha..., de hogy miként, azt ne részletezzük, hisz az már javában a cselekmény része. Szerencsére a nézők többségének aligha okoz fejfájást ez a kissé avittas stílus, így alighanem (ezután) is élvezni fogja az amúgy eletteli vígjátékot. (InterCom-Tiszafilm) Képünkön egy Kalevala-ábrázolás a Csokonai Színház épületében látható kiállítás anyagából (Kalevala 1835—1985) Jövő heti színházműsor CSOKONAI SZÍNHÁZ November 3., kedd, 19 óra: Nabucco - bérletszünet. November 4., szerda, 19 óra: Légy jó mindhalálig - bérletszünet. November 5., csütörtök, 19 óra: Kalevala - Ady-bérlet. November 6., péntek, 19 óra: Légy jó mindhalálig - bérletszünet. November 7., szombat, 19 óra: Tosca - Csortos-bérlet. KÖLCSEY MŰVELŐDÉSI KÖZPONT KAMARASZÍNHÁZA November 3., kedd, 19 óra: Hermelin - Szerdahelyi-bérlet. November 5., csütörtök, 19 óra: Leszállás Párizsban - bérletszünet. A Nagyváradi Állami Színház Szigligetitársulatának vendégjátéka. STÚDIÓSZÍNHÁZ November 5., csütörtök, 20 óra: Hello, én voltam az anyu - bérletszünet. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti-társulatának vendégjátéka. November 6., péntek, 20 óra: Dialógus - bérletszünet. November 7., szombat, 20 óra: Stílusgyakorlat - bérletszünet. MINDENFÉLE • TÁJOLÁS. Más társulatokkal ellentétben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház ma is tart előadásokat vidéken, János vitéz című produkcióját több ízben bemutatja Gödöllőn, Újfehértón és Mátészalkán (ez utóbbi városban a Hegedűs a háztetőn is menni fog). November végén ezt a produkciót a nagyváradiak is látni fogják, két ízben is. A színház legközelebbi bemutatója november 14-én a Jancsi és Juliska lesz. • KÜLÖNDÍJAS ÉNEKES. Csillag György, a Simonffy Emil Zeneiskola növendéke a Szegedi ősz '92 énekverseny döntőjében a kortárs mű előadásáért a zsűri különdíjában részesült. • ÚJ SOROZAT. Hétfőtől, november 2-tól a 9. oldalon új sorozatot közlünk, a debreceni irodalmár, Lévay Botond lírai hangvételű, önéletrajzi fogantatású kisregényét; címe: A hit gémeskútja. Gyulavári Olivér: (20.) A Ishwmm Mrodomai Cutipar Még a legelső dzsungelútjaim valamelyikén történt, hogy egy elhagyott kunyhóban akartuk kifeszíteni éjszakára a moszkitóhálóinkat és egy öregember megpróbált elijeszteni minket. Tavaly ilyenkor halt meg ott egy kígyómarta kislány, de a lelke minden éjfélkor azóta is megjelenik! A kísértetektől ugyan egyikünk sem tartott, de sokáig elhallgattuk a hátborzongató történeteket: a vízihulláét, amirazíliától sodródott idáig és napokig feküdt temetetlenül a falu alatti folyókanyarban („éjszakánként hallani lehetett a lucskos nadrágja csattogását, amint a kunyhókat kerülgette") és sok más hasonlót. A pillantásom az egyik kis mesztic lánykára tévedt: tágra meredt szemmel figyelt a mesélőre, miközben az egyetlen fényforrás, a konzervdobozból készített petróleummécses lángja kísértetiesen lobogott a szélben és koros körül a fekete őserdő a maga különös hangjaival. Még ránk is mély benyomást gyakorolt ez a díszlet, és könnyű elképzelni, hogy menynyire rabja lesz minden babonának az, aki már gyermekkorától kezdve naponta hallgatja ezeket a meséket ilyen környezetben?! Az elvarázsolni, megbűvölni igét a mesztic és a shipibo indián errefele egyaránt a „cutipar"* szóval fejezi ki. Egyszer egy indián kisfiú anyja a tolmács segítségével azt kérte, hogy adjak oda neki egy tampont a műszerek csírátlanítására használt Savion-oldatba belemártva. A felcser aztán elmagyarázta nekem, hogy az aszszony attól fél, hogy én a foghúzás kapcsán gonosz varázslattal megrontom, „kutipálom" a fiát és ő ezt savionos gézzel végzett ellenvarázslattal akarta kivédeni. Már említettem azt az esetet, amikor a megelőző éjszaka egy ravatal fölött síróvívó asszonyok másnap nevetgélve jelentek meg a rendelésen, de akkor milyen kacagásban törtek ki, amikor a helybeli felcser révén megkérdeztem, hogy nem látták-e az elkallódott alsónadrágomat, amit a folyóban való fürdésre készítettem elő az imént! Csak jóval később tudtam meg a vidámságuk igazi okát: az ellopott fehérneművel szerelmi varázslatot űznek, hogy az illető aztán abba a faluba visszatérjen. Hasonlóképpen járt az egyik régészhallgató az ásatáson: az alsóneműje eltűnt a szárítókötélről, ám később valaki visszatette. Mikor egy helybeli férfi mosolyogva elmagyarázta neki a hirtelen „bűnbánat" okát, a fiúk mind harsogva nevettek, de az illető aztán - biztos, ami biztos - mégsem merte többé felvenni az inkriminált fehérneműt! A varázslat az itteni élet minden területét átszövi és az embereket elkíséri a bölcsőtől a koporsóig. Ismerek egy platinaszőke, albínó indián kislányt, aki a közhiedelem szerint azért született ilyennek, mert az apa jaguárt látott az erdőben az anya terhessége alatt. Ám ha egy indián lánynak egy idegentől születik világos hajszínű gyermeke, akkor azzal vigasztalják magukat, hogy ,juato cutipa", azaz a kiskacsa bűvölte el! Én már láttam vörhenyes hajú, szeplős indiánt is, hát az ő esetében vajon milyen állat lehetett hajdan a bűnös?! Közismert, hogy a fekete jaguár emberi Boda István Nehéz elhinni, de hajlok rá: Márai Sándor romantikus alkat. Történeteinek hátterében mindig ott vibrál az érzelmi telítettség, az a legkeményebb drámát is felpuhítja az ízlésnek, az érdeklődésnek tett engedménynyel. Mint például a Kaland című színdarabjában is, amely elegánsan szerkesztett tragikumával ugyancsak nagy hatással van a nézőre. Még így, képernyős átsugárzásban is, a Radnóti Színpad felfogását és tolmácsolását közvetítve. A szűkre fogott térben főként az arcok és a lelki folyamatok kerültek előtérbe az árnyékok mögé is úgy ejtve a fényt, hogy azok élessége még inkább kitűnjék. A megtévesztő rím első pillanatra gáláns avagy pikáns cselekményt ígér. Másról van szó. A lélek kalandjáról, az érzelem rejtelméről. Nőnemben leginkább, ám ehhez társulva ott van a férfi is, hogy az egymáshoz tartozás mindenkori ütközete játszódjék le a nyílt terepen. A mese közhely, s néhány mondatba belefér. A magas nívón és életszínvonalon élő asszony el akarja hagyni a pálya csúcsára érkező férjet, az orvosprofesszort. A másikért, a fiatalabbért, aki mellesleg a férj beosztottja, tanársegéd mellette. A háromszög látszatra a legteljesebb mértékben klaszszikus, ám az író nem volna a század egyik kiemelkedő alkotója, ha csak a képzeletbeli idom sablonjait járná körül.* Többet és mást tesz. Bonckés alá veszi a helyzetet. Végigmegy az érzelmek idegpályáján, s rálelvén a legérzékenyebb pontra, a radikális megoldás mellett dönt: műtét szükségeltetik. A nagy írók leginkább arról ismerszenek meg, hogyan tudják elevenen felboncolni a női tündérvilágot. Azt a megnevezhetetlen örökkévalóságot, amely épp az emberi végesség ellentmondásaiban tökéletes. Vagyis: igazán időtálló emberábrázolás a női hősök mibenlétében rejlik. Még a XX. században is. Mint Anna Karenina, mint Tess Durbeyfield, vagy mint épp a Kaland Kádár Annája esetében. Nem véletlen a jelenet, amikor a röntgen konkrétan is átvilágítja a törékeny szerkezetet. A nő testét. Igen ám, de József Attilával szólva a szerző alászáll a rejtelmeibe is, nem kisebb szövevény titkait keresve, mint a boldogtalanság, a szorongás vagy a hiány nyugtalan légszomja. A jó művek nemigen szolgálnak recepttel, az állapotot írják le, a kérdést mondják el egyfolytában. Miként Márai is, bár a végkifejletben enged az érzelmi realizmusnak. Annak tehát, hogy a hősnő lelki röptét behatárolja a légtér drámai határvonalával. Magyarán: Annának csak hat hónapja van hátra. S akkor fizikailag is bekövetkezik a halál. Ez a megoldás így kétségtelenül torokszorító, az ironikusabb néző azonban önmagában csak megkérdezi: Kádár akkor is ezt a megoldást választja, ha felesége netán makkegészséges? Örüljünk, hogy annyi év után láthattunk egy Márai-színdarabot a képernyőn. Jó előadásban, jó színészekkel, mint Takács Katalin, Bács Ferenc, Venczel Vera, Mihályi Győző, Miklósy György, Kerekes Éva. Játékuk összhangját látva a nézőben is felidéződött a Gyertyák csonkig égnek konfliktusa. Annak fényénél világosabban látjuk: a Márai-életműben meghatározó és alapvető a férfi-nő kapcsolat lélekig való levetkőztetése. A szavak fénye és árnyéka mindig erre esik, s ha jól meggondoljuk, ezen kívül más nincs is. Ebbe ugyanis minden belefér. Egyetemes, vagyis maga a teljesség. .................... Ütközet nyílt terepen alakban elvarázsolja a favágók ételét, az ellenséged pedig gubét, szellemi tövist küldhet beled, esetleg állattá változtathat, vagy elraboltathatja a harmadik lelkedet, az akaraterőt. Az emberi rosszindulat az Amazóniában is kifogyhatatlanul leleményes! Szerencsére vannak jóindulatú varázslók is, akik az ayahuasca nevű kultikus kábítószer, illetve dohányfüst segítségével visszafordíthatják, kivédhetik a rontást. A dohánynak - nem hiába amerikai növény - igen nagy a hatalma errefelé. Egy öreg mesztic esküdözött arra, hogy az ő életét a dohányzás mentette meg egyszer. - A kutyáimmal vadásztam és arra lettem figyelmes, hogy az előttem levő bozótosból valami muzsika szűrődik. A két kutya szűkölve, farkát behúzva mögém bújt és reszketett. Az első gondolatom a menekülés volt, de aztán megembereltem magam. Elővettem a nyersdohányt, meg a hozzávaló száraz banánlevelet, sodortam egy cigarettát és higgadtan fújni kezdtem a füstöt a zene irányába. A harmadik szippantásra a muzsika elhallgatott, a kutyák vidáman futottak előre és a bozótosban senkit sem találtam! A komám elmagyarázta később, hogy az az ördögök ünnepe volt és,ha gyáván elszaladok, megöltek volna! így mentette meg az életemet a dohányfüst! Hát szó, ami szó, én úgy döntöttem, hogy ezt a történetet mégsem fogom a nagy dohánycégek propagandacéljaira felkínálni... A kis Lenit és három társnőjét kényszerrel küldték hozzánk ápolónői gyakorlatra. Szabad idejükben ki sem mozdultak a szobájukból. - Miért nem jártak le fürdeni a lagúnára? - biztattam őket. - Mert mi később el akarunk kerülni innen! Kiderült, hogy ők szó szerint vették az itteni szólást, mely szerint aki egyszer megfürdik a Laguna Yarinaban, az soha többé nem tud elmenni innen. Később aztán mégis elfogadtak valami meghívást egy fürdéssel egybekötött tavi ünnepségre, és Leni a vízben valami tövisbe lépett. A seb elfertőződött és vérmérgezés kezdett kialakulni. Hajszál híján igaza lett a babonának, majdnem itt maradt örökre! Persze, valami igazság van is a dologban, mert aki nem a szobájába zárkózva kesereg, hanem fürdeni, kirándulni jár, az később talán nem is fog olyan elkeseredettem törekedni arra, hogy innen elkerüljön. Mert - ahogy mondják - a Selva cutipa - maga az őserdő megbabonáz, elvarázsol, és aki éveket tölt itt, az már soha nem fog tudni elmenni, vagy örök honvágy fogja gyötörni! Babonásnak tartanak azért, ha ezzel én magam is egyetértek? Mert a szürke európai novemberben rettenetesen kínoz a vágy, hogy visszatérjek oda, ahol a tempészet erősebb ecsetkezeléssel dolgozik! Ősvizek hazája, Yacurua birodalma, megfogtál, elvarázsoltál, én is az engedelmes rabod lettem örökre! Egyszer egy shipibo indián mesélte, hogy a Canchahuaya-magaslatok mögött, egy elzárt völgyben élnek a Láthatatlanok, akikkel senki sem beszélhet. Néha előfordul, hogy egyikőjük látható alakban az utasok közé vegyül és úgy néz ki, mint bármelyik környékbeli indián, vagy chacarero. Ha valamelyik útitársad a hajón nem áll szóba senkivel, akkor tudhatod, hogy ő is a Láthatatlanok közül való! Ám néha - nagy ritkán - mégis megesik, hogy valakivel szóba állnak és akkor mindent elmesélnek neked! De csak neked és azt nem szabad másoknak tovább mondanod, mert különben azonnal megtörik a varázs. Tudom, nagyot vétettem a Láthatatlanok ellen azzal, hogy mindazt, amit nekem a hosszú utazás alatt bizalmasan elmeséltek, most megpróbáltam közkinccsé tenni, mindenkinek kifecsegni, de ennek ellenére remélem, hogy ezáltal mégsem fog megtörni Amazónia örök varázsa! (Vége) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 9