Hajdú-Bihari Napló, 1992. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-31 / 257. szám

1992. OKTÓBER 31., SZOMBAT KULTÚRA KÉPMAGNÓ Vásott kölykök T. Szűcs József A nyolcvanas évek óta hódít a családi mozi, a számba jöhető összes korosztály fo­gyasztására szánt film. Az iparág szorgos mesteremberei nagy buzgalommal hoznak létre újabb és újabb produkciókat ebben a kategóriában, hogy a família minden tagját fizetőnézőként üdvözölhessék a filmszín­házakban, majd a kölcsönzőkben. A produ­cerek általában nem is csalódnak várakozá­sukban, a jobbára tiszteletre méltó profiz­mussal elkészített filmek komoly sikert arat­nak a nagyvilágban, s nálunk is. Mennyire könnyű a dolguk? Látszólag nem túl nehéz. Hisz (talán) elég néhány talp­raesett gyermek, aki kellő komolysággal tud­ja a felnőttet alakítani, s néhány sztár, aki vagy gyermek lesz újra, vagy egy csomó csöppséget kell irányítania - s máris kész a családi film. Ám ha figyelembe vesszük (a tapasztalatok alapján), mily' nehéz manap­ság egy épkézláb forgatókönyvet összeiz­zadni - hisz szinte mindent kitaláltak, megír­tak már előttünk akkor már nem tűnik annyira százszázalékosnak a recept. A méltán sikert arató Ovizsaru minden­esetre a sikerültebbek közé tartozik, s aligha kétséges, hogy a következő generációk is kedvtelve nézegetik majd a mackómozgású zsaru esetlenkedéseit a kisdedóvóban. Ezút­tal ugyanis a mindent és mindenkit halom­ra döntő Schwarzenegger jórészt passzív, szenvedő alanya annak a káosznak, amelyet a gondjaira bízott apróságok okoznak. Per­sze azért nem hiányzik az izgalmas bűnügyi szál sem a sztoriból, de az igazi eseményt nem ez, hanem hősünk szokatlan szerepe és „foglalkozása" szolgáltatja. (Dunaplm- Tisza­­film) Némileg halványabb kategóriájában a Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se című alkotás, bár a magyar cím adása ezúttal is messze jobb, mint az eredeti. A kissé morbid alapötlet telitalálat lehetett volna, ám sajnos nem sikerült teljesen a szituációban rejlő lehetőségeket kiaknázni. Nem a felkészült­ség, nem is a szakmai rutin hiányzott, csak éppen kissé érzelgőssé, szájbarágóssá - hogy ne mondjuk didaktikussá sikeredett a hangvétel. Ama amerikai hagyományt foly­tatva, mely kiskorúnak tekint minden nézőt, így hát jó alaposan elmagyarázza az eszmei mondanivalót. Ezúttal valami olyasmit, hogy a vásott kölykök is megjavulnak, ha..., de hogy miként, azt ne részletezzük, hisz az már javában a cselekmény része. Szerencsére a nézők többségének aligha okoz fejfájást ez a kissé avittas stílus, így alighanem (ezután) is élvezni fogja az amúgy eletteli vígjátékot. (InterCom-T­iszafilm) Képünkön egy Kalevala-ábrázolás a Csokonai Színház épületében látható kiállítás anyagából (Kalevala 1835—1985) Jövő heti színházműsor CSOKONAI SZÍNHÁZ November 3., kedd, 19 óra: Nabuc­­co - bérletszünet. November 4., szerda, 19 óra: Légy jó mindhalálig - bérletszünet. November 5., csütörtök,­ 19 óra: Kalevala - Ady-bérlet. November 6., péntek, 19 óra: Légy jó mindhalálig - bérletszünet. November 7., szombat, 19 óra: Tosca - Csortos-bérlet. KÖLCSEY MŰVELŐDÉSI KÖZ­PONT KAMARASZÍNHÁZA November 3., kedd, 19 óra: Her­melin - Szerdahelyi-bérlet. November 5., csütörtök, 19 óra: Leszállás Párizsban - bérletszünet. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti­társulatának vendégjátéka. STÚDIÓSZÍNHÁZ November 5., csütörtök, 20 óra: Hello, én voltam az anyu - bérlet­szünet. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti-társulatának vendégjátéka. November 6., péntek, 20 óra: Di­alógus - bérletszünet. November 7., szombat, 20 óra: Stílusgyakorlat - bérletszünet. MINDENFÉLE • TÁJOLÁS. Más társulatokkal ellentétben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház ma is tart előadásokat vidéken, János vitéz című produkcióját több ízben be­mutatja Gödöllőn, Újfehértón és Mátészalkán (ez utóbbi városban a Hegedűs a háztetőn is menni fog). November végén ezt a pro­dukciót a nagyváradiak is látni fogják, két ízben is. A színház legközelebbi bemutatója novem­ber 14-én a Jancsi és Juliska lesz. • KÜLÖNDÍJAS ÉNEKES. Csil­lag György, a Simonffy Emil Zeneiskola növendéke a Szegedi ősz '92 énekverseny döntőjében a kortárs mű előadásáért a zsűri különdíjában részesült. • ÚJ SOROZAT. Hétfőtől, no­vember 2-tól a 9. oldalon új soro­zatot közlünk, a debreceni irodal­már, Lévay Botond lírai hangvé­telű, önéletrajzi fogantatású kisre­gényét; címe: A hit gémeskútja. Gyulavári Olivér: (20.) A Ishwmm Mrodomai Cutipar Még a legelső dzsungelútjaim valame­lyikén történt, hogy egy elhagyott kuny­hóban akartuk kifeszíteni éjszakára a moszkitóhálóinkat és egy öregember meg­próbált elijeszteni minket.­­ Tavaly ilyenkor halt meg ott egy kí­gyómarta kislány, de a lelke minden éjfélkor azóta is megjelenik! A kísértetektől ugyan egyikünk sem tar­tott, de sokáig elhallgattuk a hátborzon­gató történeteket: a vízihulláét, ami­razíliától sodródott idáig és napokig feküdt temetetlenül a falu alatti folyóka­­nyarban („éjszakánként hallani lehetett a lucskos nadrágja csattogását, amint a kunyhókat kerülgette") és sok más ha­sonlót. A pillantásom az egyik kis mesztic lánykára tévedt: tágra meredt szemmel fi­gyelt a mesélőre, miközben az egyetlen fényforrás, a konzervdobozból készített petróleummécses lángja kísértetiesen lobo­gott a szélben és koros­ körül a fekete őserdő a maga különös hangjaival. Még ránk is mély benyomást gyakorolt ez a díszlet, és könnyű elképzelni, hogy meny­nyire rabja lesz minden babonának az, aki már gyermekkorától kezdve naponta hall­gatja ezeket a meséket ilyen környe­zetben?! Az elvarázsolni, megbűvölni igét a mesztic és a shipibo indián errefele egy­aránt a „cutipar"* szóval fejezi ki. Egyszer egy indián kisfiú anyja a tolmács segít­ségével azt kérte, hogy adjak oda neki egy tampont a műszerek csírátlanítására hasz­nált Savion-oldatba belemártva. A felcser aztán elmagyarázta nekem, hogy az asz­szony attól fél, hogy én a foghúzás kap­csán gonosz varázslattal megrontom, „ku­­tipálom" a fiát és ő ezt savionos gézzel végzett ellenvarázslattal akarta kivédeni. Már említettem azt az esetet, amikor a megelőző éjszaka egy ravatal fölött síró­­vívó asszonyok másnap nevetgélve jelen­tek meg a rendelésen, de akkor milyen kacagásban törtek ki, amikor a helybeli felcser révén megkérdeztem, hogy nem látták-e az elkallódott alsónadrágomat, amit a folyóban való fürdésre készítettem elő az imént! Csak jóval később tudtam meg a vidámságuk igazi okát: az ellopott fehérneművel szerelmi varázslatot űznek, hogy az illető aztán abba a faluba vissza­térjen. Hasonlóképpen járt az egyik régészhallgató az ásatáson: az alsónemű­je eltűnt a szárítókötélről, ám később vala­ki visszatette. Mikor egy helybeli férfi mosolyogva elmagyarázta neki a hirtelen „bűnbánat" okát, a fiúk mind harsogva nevettek, de az illető aztán - biztos, ami biztos - mégsem merte többé felvenni az inkriminált fehérneműt! A varázslat az itteni élet minden terü­letét átszövi és az embereket elkíséri a bölcsőtől a koporsóig. Ismerek egy plati­naszőke, albínó indián kislányt, aki a közhiedelem szerint azért született ilyen­nek, mert az apa jaguárt látott az erdőben az anya terhessége alatt. Ám ha egy in­dián lánynak egy idegentől születik vilá­gos hajszínű gyermeke, akkor azzal vi­gasztalják magukat, hogy ,juato cutipa", azaz a kiskacsa bűvölte el! Én már láttam vörhenyes hajú, szeplős indiánt is, hát az ő esetében vajon milyen állat lehetett haj­dan a bűnös?! Közismert, hogy a fekete jaguár emberi Boda István Nehéz elhinni, de hajlok rá: Márai Sándor romantikus alkat. Történeteinek hátterében min­dig ott vibrál az érzelmi telí­tettség, az a legkeményebb drá­mát is felpuhítja az ízlésnek, az érdeklődésnek tett engedmény­nyel. Mint például a Kaland című színdarabjában is, amely elegánsan szerkesztett tragi­kumával ugyancsak nagy ha­tással van a nézőre. Még így, képernyős átsugárzásban is, a Radnóti Színpad felfogását és tolmácsolását közvetítve. A szűkre fogott térben főként az arcok és a lelki folyamatok kerültek előtérbe az árnyékok mögé is úgy ejtve a fényt, hogy azok élessége még inkább ki­tűnjék. A megtévesztő rím első pil­lanatra gáláns avagy pikáns cselekményt ígér. Másról van szó. A lélek kalandjáról, az érzelem rejtelméről. Nőnemben leginkább, ám ehhez társulva ott van a férfi is, hogy az egy­máshoz tartozás mindenkori ütközete játszódjék le a nyílt terepen. A mese közhely, s néhány mondatba belefér. A magas nívón és életszínvonalon élő asszony el akarja hagyni a pálya csúcsára érkező férjet, az orvosprofesszort. A másikért, a fiatalabbért, aki mellesleg a férj beosztottja, tanársegéd mel­lette. A háromszög látszatra a legteljesebb mértékben klasz­­szikus, ám az író nem volna a század egyik kiemelkedő al­kotója, ha csak a képzeletbeli idom sablonjait járná körül.* Többet és mást tesz. Bonckés alá veszi a helyzetet. Végig­megy az érzelmek idegpályá­ján, s rálelvén a legérzékenyebb pontra, a radikális megoldás mellett dönt: műtét szükségel­tetik. A nagy írók leginkább arról ismerszenek meg, hogyan tud­ják elevenen felboncolni a női tündérvilágot. Azt a megne­vezhetetlen örökkévalóságot, amely épp az emberi végesség ellentmondásaiban tökéletes. Vagyis: igazán időtálló em­berábrázolás a női hősök mi­benlétében rejlik. Még a XX. században is. Mint Anna Ka­renina, mint Tess Durbeyfield, vagy mint épp a Kaland Kádár Annája esetében. Nem véletlen a jelenet, amikor a röntgen konkrétan is átvilágítja a töré­keny szerkezetet. A nő testét. Igen ám, de József Attilával szólva a szerző alászáll a rej­telmeibe is, nem kisebb szöve­vény titkait keresve, mint a boldogtalanság, a szorongás vagy a hiány nyugtalan lég­szomja. A jó művek nemigen szol­gálnak recepttel, az állapotot ír­ják le, a kérdést mondják el egyfolytában. Miként Márai is, bár a végkifejletben enged az érzelmi realizmusnak. Annak tehát, hogy a hősnő lelki röp­tét behatárolja a légtér drámai határvonalával. Magyarán: An­nának csak hat hónapja van hátra. S akkor fizikailag is bekövetkezik a halál. Ez a megoldás így kétségtelenül torokszorító, az ironikusabb néző azonban önmagában csak megkérdezi: Kádár akkor is ezt a megoldást választja, ha fe­lesége netán makkegészséges? Örüljünk, hogy annyi év után láthattunk egy Márai-szín­­darabot a képernyőn. Jó elő­adásban, jó színészekkel, mint Takács Katalin, Bács Ferenc, Venczel Vera, Mihályi Győző, Miklósy György, Kerekes Éva. Játékuk összhangját látva a nézőben is felidéződött a Gyer­tyák csonkig égnek konfliktusa. Annak fényénél világosabban látjuk: a Márai-életműben meg­határozó és alapvető a férfi-nő kapcsolat lélekig való levet­­kőztetése. A szavak fénye és árnyéka mindig erre esik, s ha jól meggondoljuk, ezen kívül más nincs is. Ebbe ugyanis minden belefér. Egyetemes, vagyis maga a teljesség. .................... Ütközet nyílt terepen alakban elvarázsolja a favágók ételét, az ellenséged pedig gubét, szellemi tövist küldhet beled, esetleg állattá változtathat, vagy elraboltathatja a harmadik lelkedet, az akaraterőt. Az emberi rosszindulat az Amazóniában is kifogyhatatlanul lele­ményes! Szerencsére vannak jóindulatú varázslók is, akik az ayahuasca nevű kul­tikus kábítószer, illetve dohányfüst segít­ségével visszafordíthatják, kivédhetik a rontást. A dohánynak - nem hiába ame­rikai növény - igen nagy a hatalma er­refelé. Egy öreg mesztic esküdözött arra, hogy az ő életét a dohányzás mentette meg egyszer. - A kutyáimmal vadásztam és arra lettem figyelmes, hogy az előttem levő bozótosból valami muzsika szűrődik. A két kutya szűkölve, farkát behúzva mögém bújt és reszketett. Az első gondo­latom a menekülés volt, de aztán megem­bereltem magam. Elővettem a nyersdo­hányt, meg a hozzávaló száraz banán­­levelet, sodortam egy cigarettát és hig­gadtan fújni kezdtem a füstöt a zene irányába. A harmadik szippantásra a muzsika elhallgatott, a kutyák vidáman futottak előre és a bozótosban senkit sem találtam! A komám elmagyarázta később, hogy az az ördögök ünnepe volt és,ha gyáván elszaladok, megöltek volna! így mentette meg az életemet a dohányfüst! Hát szó, ami szó, én úgy döntöttem, hogy ezt a történetet mégsem fogom a nagy dohánycégek propagandacéljaira felkínálni... A kis Lenit és három társnőjét kény­szerrel küldték hozzánk ápolónői gyakor­latra. Szabad idejükben ki sem mozdultak a szobájukból. - Miért nem jártak le fürdeni a lagú­nára? - biztattam őket. - Mert mi később el akarunk kerülni in­nen! Kiderült, hogy ők szó szerint vették az itteni szólást, mely szerint aki egyszer megfürdik a Laguna Yarinaban, az soha többé nem tud elmenni innen. Később aztán mégis elfogadtak valami meghívást egy fürdéssel egybekötött tavi ünnepség­re, és Leni a vízben valami tövisbe lépett. A seb elfertőződött és vérmérgezés kez­dett kialakulni. Hajszál híján igaza lett a babonának, majdnem itt maradt örökre! Persze, valami igazság van is a dologban, mert aki nem a szobájába zárkózva ke­sereg, hanem fürdeni, kirándulni jár, az később talán nem is fog olyan elkesere­dettem törekedni arra, hogy innen elke­rüljön. Mert - ahogy mondják - a Selva cutipa - maga az őserdő megbabonáz, el­varázsol, és aki éveket tölt itt, az már so­ha nem fog tudni elmenni, vagy örök hon­vágy fogja gyötörni! Babonásnak tartanak azért, ha ezzel én magam is egyetértek? Mert a szürke eu­rópai novemberben rettenetesen kínoz a vágy, hogy visszatérjek oda, ahol a tem­­­pészet erősebb ecsetkezeléssel dolgozik! Ősvizek hazája, Yacuru­a birodalma, megfogtál, elvarázsoltál, én is az enge­delmes rabod lettem örökre! Egyszer egy shipibo indián mesélte, hogy a Canchahuaya-magaslatok mögött, egy elzárt völgyben élnek a Láthatatlanok, akikkel senki sem beszélhet. Néha előfor­dul, hogy egyikőjük látható alakban az utasok közé vegyül és úgy néz ki, mint bármelyik környékbeli indián, vagy cha­­carero. Ha valamelyik útitársad a hajón nem áll szóba senkivel, akkor tudhatod, hogy ő is a Láthatatlanok közül való! Ám néha - nagy ritkán - mégis megesik, hogy valakivel szóba állnak és akkor mindent elmesélnek neked! De csak neked és azt nem szabad másoknak tovább mondanod, mert különben azonnal megtörik a varázs. Tudom, nagyot vétettem a Láthatat­lanok ellen azzal, hogy mindazt, amit nekem a hosszú utazás alatt bizalmasan elmeséltek, most megpróbáltam köz­kinccsé tenni, mindenkinek kifecsegni, de ennek ellenére remélem, hogy ezáltal mégsem fog megtörni Amazónia örök varázsa! (Vége) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 9

Next