Hajdú-Bihari Napló, 1993. július (50. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-16 / 164. szám

6 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ KULTÚRA 1993. JÚLIUS 16., PÉNTEK NAPKÖZBEN Kék tó Boda István Szeretem a Batthyány utcát. Van történel­mi levegője. A tábla meg is magyarázza, amit nem mulasztanék el soha, hogy szemügyre ne vegyek. S már csak azért is, mert ott a „színészklub", s arról nekem annyi legendám van, hogy kötetre rúgna, ha nejd veselked­nék. A „hőskorból" leginkább, az ötvenes évek legelejétől. Az utca akkor még olyan volt, mint a legtöbb debreceni. Két oldalt fákkal, családi házakkal, s befelé kertekkel is. Aztán ren­dezték, és ilyen lett. Sivár, ám nevezetes. Én ezt is szeretem benne. Azt hiszem, ez így páratlan a maga nemében. Ha esik egy kis eső - sajnos nagyon ritkán -, az utca gödrei azonnal megtelnek. S egyik „tengersze­­mebb", mint a másik. Elvannak sokáig maguknak, merthogy a lejtés itt is visszafelé van képezve. A víznyelő van a legmagasab­ban, s oda víz csak akkor folyik, ha részeg imposztorok célba veszik, szorongásaikon könnyítvén. A legszebbik vízgyűjtő persze ott van a Kossuth utca betorkollásánál. Az már ko­moly tó. Legutóbb is, mikor a Csokonai a János vitézre készült, ott próbálta a tenger­je­lenetet. Bagó bele is bőgte a maga baritonjá­val, hogy: kék tó tiszta tó - ez itt az ötlet sze­repcseréje -, miközben Jancsi nyomta a gá­lyát, Juliska pedig gebeszkedett a túlpart bazalt buborékján. Lett is siker, fergeteges. Szóval, én ehhez a tóhoz vonzódom a leginkább. A múltkorában, amikor az a fel­hőszakadás volt, gyönyörűre hízott utcánk eme­éke. Le is ültem a partjára az unokám­mal, s néztem a fodrokat, amit a szél kavart a maga játékos képzeletével. - Ez mély? - kérdezte az unokám. - Nagyon - mondtam. - Feneketlen. - És milyen feneketlen? - Hát - hasaltam a hasonlatra -, mint a magyar költségvetés. És akkor a kocsi bele a közepébe. Teljes lendülettel. Persze, hogy szánk, szemünk tele lett. S kiderült, hogy nem is jó ez. Nem kék, nem tiszta, csak egy zavaros, koszos po­csolya, ám arra minden gépkocsi jogot for­mál, hogy fölényét rám köpje, ha éppen a közelében ábrándozom... MINDENFÉLE • A VÁLOGATÁS SZERKESZTŐJE­ A Napló július 15-i számának Utoljára negy­venkilenc éve jelentették meg című cikkében téves információ látott napvilágot. Angi János, a Debreceni Szemle újraindítása egyik kezdeményezőjeként és a már megjelent válogatás kötetének szerkesztőjeként nyi­latkozott. Az újra induló Debreceni Szemle szerkesztőit a folyóirat kuratóriuma még nem kérte fel. • DEBRECENI CIMBORÁK. A Magyar Televízió nemzetközi cimboravakációt szer­vezett idén Balatonalmádiban. Debrecenből hét gyermek kapott meghívást a táborba, közülük négy az Angyalföld Téri 1. Számú Általános Iskolában tanul. Az intézmény diákjai sikerrel szerepeltek májusban Olasz­országban a nemzetközi békeverspályázaton. Díjaikat Collegno városban vehették át. • DEBRECENI TÁRLATOK. A Medgyessy Teremben (Piac utca 31.) a napokban látható Kárpáti Gusztáv festőművész kiállítása. Clau­dia Steiner osztrák festő- és grafikusművész tárlatát július 23-ig tekinthetik meg az érdek­lődők a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ kisgalériájában. • SZÍNPAD SÓSTÓN. A Nyíregyháza mel­lett fekvő sóstói múzeumfaluban július 25-én 17 órakor szabadtéri színpadot avatnak. Az ünnepségen fellép a Benkó Dixieland Band, a Lókötő countryegyüttes és nyíregyházi lo­vasok is felvonulnak. • KOCSIS-KONCERT. Az Immunhiányos gyermekekért alapítvány és a debreceni Köl­csey művelődési központ szervezésében Ko­csis Zoltán zongoraművész koncertjére ke­rítenek sort augusztus 24-én 19.30 órától a Bartók Teremben. Az immunhiányos gyer­mekekért szól majd Bartók, Debussy és Liszt zenéje. • TOROK-TÁRLAT. A hajdúszoboszlói Délibáb Szállodában (József Attila utca 4.) Torök Sándor festőművész pasztellképeiből összeállított bemutatót láthatnak az érdek­lődők július 30-ig. Hitek hazájában hittel kutatnak hűségesen A tudományos és a keresztény gondolkodásmód jótékonyan hatnak egymásra Vitéz Ferenc Debrecen (HBN) - A napokban jött létre a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, s rend­szeres teológiai tanszékének keretében működik a Hitek, azaz a Hatvani István Teológiai Ku­tatóközpont, mely a keresztyén teológia és más tudományok, el­sősorban a természettudományok kapcsolatának vizsgálatára, egy­mást termékenyítő kölcsönös ha­tások kutatására szerveződött, s egyben az univerzitás eszméjét is szolgálja. A Hitek létrejöttének apropóján beszélgettünk Gaál Botond teológiai professzorral, nemcsak a kutatóközpont célki­tűzéseiről, hanem a teológia és a természettudományok kapcso­latáról is.­ ­ Utalva egy korábbi nyilatkoza­tára, a kezdetektől fogva el önben a szándék, hogy megismerje a termé­szettudományokat, és magas szinten művelje a teológiát is. Matemati­ka-fizika szakos és teológiai diplomá­val rendelkezik: hogyan egyeztethető össze a keresztyén hit a tudományos ismeretekkel? - Téves közgondolkodás Az egzakt tudományok és a teológia nagyon sokáig jó barát­ságban voltak egymással. Aquinói Tamás, Newton, Pascal, Maxwell, Heisenberg és éppen Hatvani István példája is bizonyítja e két terület nagy egymásra találásait, bár a közgondolkodás a teológia és a tudományok viszonyának kérdését sokszor ma is tévesen ítéli meg. A keresztyén ember műveltségéhez az is hozzátar­tozik, hogy keresi minden isme­retnek az összetartozását és össze­egyeztethetőségét, hogy ezáltal az ő Krisztusban való hite is gazda­godjon. A kutatóközpont a tudo­mányos tevékenységét arra a bib­likus keresztyén alapgondolatra építi, hogy Isten a világot Jézus Krisztusban békéltette meg ön­magával. A világ teremtése és végcélja Krisztus inkarnációjában és megváltó művében érthető meg. Az egy Istenben való szent­­háromsági hit megvallása is tuda­tosítja az emberi értelemben azt, hogy valóban van a teremtett vi­lágnak objektív valósága és egy­sége, mégha ezt nem is tudjuk tökéletesen felfogni. A világról, az emberről, önmagunkról szerzett tudományos ismeretek hozzájá­rulnak az Isten ismeretének telje­sebbé válásához. A kozmoszt an­nak teremtőjével való kölcsönös összefüggésben és integritásában szemléljük. - Milyen célokat határoztak meg a kutatóközpont létrehozásakor, s hogyan tudnak konkrétan és tevé­­nyeken bekapcsolódni a tudományközi kutatásokba? Tudományos és ökumenikus nyitás - A tevékenységi kört termé­szetesen szabályozni kell, alap­szabályba is foglaltuk ezt. A te­remtés értelmezéséről, a fizikai és biológiai világ eredetéről, termé­szetéről szóló bibliai tanításokat kívánjuk felmutatni, majd teoló­giai szempontból továbbmunkál­ni, a Szentírás alapján feltárni az Istenről, az emberiségről és a koz­moszról szóló tanítás összefüg­géseit. Segíthetik itt egymást nemcsak a teológiai és a termé­szettudományok, hanem a filozó­fia is. . --------­Az alapelvekben megfogalma­zott tételek érvényesülését kutat­ni szeretnénk a már említett filozófia mellett a tudománytör­ténet, a matematika, a pszicholó­gia, az antropológia területein is, akár elméleti, akár kísérleti vonat­kozásban. A hit és a tudományos gondolkodás egymást formálása szempontjából kiemelten foglal­kozunk Hatvani István és Polányi Mihály tudománytörténeti jelen­tőségével. Ezenkívül az egyetemi tudományos továbbképzés kere­tében a kutatóközpont bekap­csolódik az interdiszciplináris tu­dományművelésbe, a doktoran­­duszok előkészítésébe.­­ Szavaiból úgy tetszik, hogy e ku­tatóközpont tevékenységét erőteljes tu­dományos és ökumenikus nyitás jel­lemzi majd. A nyitottságon kívül mi lehet még garancia munkájuk ter­mékenységére? - Annak tudatosítása a keresz­tyén tudósok körében, hogy bib­liai nézőpontból a természettu­dományos kutatások, a termé­szettudományokban való jártasság túlmutat az etikai és társadalmi konzekvenciákon. Kapcsolódunk a hasonló céllal és szemléletmód­dal létrehívott nagy nemzetközi intézetek és tudományos társasá­gok munkájához az USA-ban, Kanadában és Európában egy­aránt. Kétévenként konferenciák szervezésére vállalkozunk olyan témakínálattal, amely a teológiai és más tudományok viszonyának kutatásában elért legújabb hazai és nemzetközi eredményeket mu­tatja be. A tudományos kutatásban kölcsönös információcsere útján is segítjük egymást, valamint ennek a szellemi mozgásnak az ébren tartására tudományos baráti kört szerveztünk a téma iránt érdek­lődők részére. Gaál Botond: „Az értelem keresi minden ismeret koherenciáját” Fotó: Horváth Katalin Halálosan komoly, időtlen játék három órában Sütő András Az ugató madár című drámájának ősbemutatója a Gyulai Várszínházban Sass Ervin Igazságvágyról és honfibúról szól Sütő András új drámája, Az ugató madár. 1849 után vagyunk, a Bach-kor­­szakban. Tompa Mihály a buj­dosók után üzen: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!" Hi­hetnénk, hogy így volt. Mégsem hisszük, persze, könnyű nekünk: másfél évszázaddal később né­zünk vissza arra az időre, és tud­juk, hogy börtönök és kivégzések ellenére a nemzet mégsem hullt szét, habár tragédiája iszonyatos volt. De hány hasonló helyzet volt előtte és utána? Hány olyan idő, amikor „minden helyzetben egy másik is bennefoglaltatott", ahogy itt mondják, a dráma elején, csak úgy, tényként és nem önigazolá­sul, és nem a vádaskodás okán, így aztán meg kell erősítenem magamban az igazságvágyat és le kell rázni magamról a honfibú ön­­marcangolását és a nótát, amit itt (nem véletlenül) annyit eldalol­nak: „Sajnál-e még engemet vala­ki?" Hiszen ki sajnálta (ha nem a magyarság) a bujdosókat, a ki­végzetteket és a börtönbe űzöt­­teket, a lefokozottakat és az áru­lókat. Árulókat? „Minden helyzetben egy másik is benne foglaltatik", mondják, és a szabadulótól azt követelik: tartsa titokban, ami vele történt, és hűségét esküvel és aláírásával erősítse meg elfogadott császára és királya iránt. Már aho­gyan ez a hatalmak tájékán lenni szokott, ebben sincs semmi meg­hökkentő, furcsa vagy újmódi stílus. Régi ez, mint régi maga az ember. Az egymás torkának eső, a gyűlölködő, a hiszékeny, az erkölcstelen, a tiszta. A hatalmas, időben talán túl­zottan is terjedelmes előadás (egy­két direkt és agitatív pillanatától eltekintve) magával sodor, nem enged, és ha a néző figyelme lankadna netán, újabb lelemé­nyekkel és szívet szorongató ret­­tenetekkel szolgál. Mert hová le­gyünk, ha megtudjuk, mire jó az emberi tisztaság? Itt a főhős, Bodor Péter ezermester, orgona­­ágyú- és orgonakészítő, szobrász és zenélőkút-tervező tisztasága? Mocsokra-e vagy fehér szárnyalás­ra? Ki hitte volna, hogy mindket­tőre... A konkrét történelmi helyszín: Marosvásárhely, de hamar nyil­vánvalóvá válik, hogy a játék időtlen. Mert nem elsősorban ar­ról szól, hogy Erdély, hogy Ma­rosvásárhely, hogy az ezermester Bodor meghasonlása Világ után, hogy Bach-korszak, házkutatások, koncepciós perek, hogy hűségnyi­latkozatok a szabadulás áraként; sokkal inkább arról, hogy ember és ember, hogy ember és világ. Magyar ember és magyar világ. Hogy bűn-e, ha Bodor Péter hon­véd őrnagy nem Világosnál teszi le a fegyvert, hanem egy szerel­mes asszony, gróf Rhédey Claudia lábainál?! Hogy kilépne a köz­ügyekből (miként Deák Ferenc is tette száz és száz követőjével), hogy elege van? Hogy elhatárolja magát a lázas fejű, meggondolat­lan, realitásérzék nélküli új fel­­kelőktől, akik százezreket áldoz­nának fel küldetéstudatos ál­maikért? Hogy a drámában Makk József volt tüzér ezredes arról a Mack Józsefről mintázódott, aki valóságosan is tette ezeket, és Amerikában fejezte be hősi(?) sor­sát... Különös erénye a szerzőnek, hogy a valóságban megtörtént eseményeket remekül egészíti ki megtörténhetett jellemzőkkel, hogy a karakterek tisztábban lát­szódjanak, hogy a színpadi viadal egyértelműen mutassa fel, hogyan is, miért is van az, hogy csak a magyar győzheti le a magyart, hogy a magyar és magyar közötti gyűlölet mindig is könnyű sikert ígért­ adott ellenfeleinknek. Hát így, ahogyan Sütő András közli Az ugató madárban, mely valósá­gosan is megjelenik a színen, mint kcsiny faragvány, és ugat! És ugatnia kell annak, aki hallja, mind erősebben. Kimunkált csapatmunka az előadás, mely ősbemutató egyben. Sík Ferenc rendezői akarata min­den részletben megvalósul, hatal­mas vezényletével zajlik a je­lenetek sora. A főhős, Koncz Gá­bor (Bodor Péter) a nagy vitákban nyújt kiemelkedőt, jól hozza az ezermester székely állhatatos, tépődő lelkét, hogy félrevonul­hat-e a köz bajaitól, küzdelme­itől vagy sem? A hatalom persze így sem, úgy sem kíméli, halál a bére. Meglepetés Gáspár Imola gróf Rhédey Claudia szerepében Ma­rosvásárhelyről, a szerelmes és minden áldozatra kész asszony sajátosan magyar példája. Reme­kel Fülöp Zsigmond, a legvárat­lanabb helyzetekben színpadra érkező Bolon, alias Horváth Cson­gor magyartanár, a játék élő lelki­ismerete, narrátora, továbbgör­­getője és felmutatója. Már ameny­­nyire játék ez a halálosan komoly három óra a gyulai vár színpadán, 1993 nyarán. Egy nagy íróval találkozhattunk, akinek minden szava hiteles. A dolgok itt kezdőd­nek. Amikor a székely ezermester a szerelmet és a művészetet válasz­taná, de nem tudja még, hogy... (Gáspár Imola és Koncz Gábor) Fotó: Veress Erzsi

Next